Nógrád Megyei Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-01 / 256. szám
1995. november 1., szerda Halottak Napja 5. oldal Gyújtsunk gyertyát elhunyt szeretteinkért ! Vándormécses és imádság M eghajol a görnyedt, fekete kabátos hát, ősz hajtincs bújik elő a fejkendö alól és reszket a ráncos kéz, amikor a mécsest a sírra teszi. Üvegbúrájában narancs- sárga, félig égett viaszgyertya. Egyetlen darab: a nyugdíj másra kell, kenyérre, tejre, fűtésre, vízre, villanyra. Egész csomag gyertyára, doboz mécsesre nem telik: azért fel kellene áldozni az ebédet és a vacsorát, talán többször is. Sercen a gyufa - vajon Mindenszentekkor miért visz magával mindenki gyufát is a temetőbe? Majd’ minden síron meg lehet gyújtani a gyertyát. Lángra kap a mécses kanóca, a szerény kis láng hajladozik, azután kiegyenesedve tenyérnyi körben megvilágítja a barna hantokat. Gömbfejű krizantém fehér szirmairól verődik vissza a sápadt fény. Az is egyetlen szál: a nyugdíj másra kell. . . Egyenesedik a fekete kabátos hát, homlokot, mellet, vál- lakat érint a ráncos kéz, s imára kulcsolódik. Mozog az öregasszony szája, de hang nem hagyja el ajkait: talán nem is ő, csak a lelke imádkozik. A szülőkért, a házastársért, a már elhunyt gyermekekért: egyik ima a másik után. Istennek legyen hála,, imádságból többre is telik . . . Meghajol a görnyedt, fekete kabátos hát. Lehajol a gyertyához, elfújja a pislákoló lángot, s a ráncos kéz melegszik egy pillanatig az üvegbú- rán. Csoszogó léptek indulnak a sötét sírhantok között, s az öregasszony mást keres fel: rég elporladt szerettei felett imák kíséretében újra ég a mécses lángja. Más sírokon gyertyák tömkelegé, olvadó viasz, égett pernye, s avar szaga a novemberi estén. Van, akinek nem telik mécsesek fényébe: ezért vándorol a kis gyertya sírról-sírra, s imbolyog fényének halvány árnyéka. llobban a mécses lángja, amint elmúlik az ember is emlékké válva, ahogyan alkonyaikor elenyésznek az árnyak. Amikor már ima sem szól érte, s nem él emléke, meghal igazán ... (F. Z.) Marika, a temetőőr Naponta elzarándokol a salgótarjáni központi temetőbe, ahol november első napjáig a tíz- tizenötezer sírhant mellékének rendbetételére is ügyel. Odafigyel a sírásók munkájára, a friss sír mélységére, a szertartások után a ravatalozó fertőtlenítésére. A gyengébb idegzetűek rendszerint meg is kérdik tőle: Jaj, kedves! Magának ilyesmit is kell csinálni? És Szeverényiné Balogh Mária csendesen rábólint:- Megszoktam már. De mi tagadás, eleinte viszolyogtam a hűtőkamra, a halottak látványától. Annyira kellett magamon erőt venni... Viszont nem volt más választásom kellett a pénz. A Városgazdálkodási Vállalat kertészete - ahol dísznövény- termesztő és kertépítő szakmunkásként ’69-től dolgoztam - átalakult. Voltak, akiket elküldték, másokat - áthelyeztek, így jutott nekem ez a férfi- munka. Ahogy beszél erről a százszázötven éves temetőről, a világnak egy furcsa szegletét mutatja be. A különös vonása nem a misztikum vagy a túlvilági lét ismeretlensége. Sokkal inkább az emberi magány, a sérülékenység az, ami áttöri a megszokás közönyét.-Ide mindenki bejöhet, de nem gondolok a félelemre, mert azért többen vagyunk itt. A sírok mellett gyakran látok ismerős arcokat. Sok szerencsétlen keresi itt a megnyugvást. S hihetetlen, hogy tudnak örülni két kedves szónak... Egyszer a temető sarkában felvágta az ereit egy nő. Talán nem bírta elviselni a lelki kínt. A kerítésen kívülről többen nézték, de nem látták... Végül nekünk kiabált valaki, hogy segítsünk. Marika másként értékeli az életet, mióta a temetőben dolgozik. Naponta szembesülve az elmúlás elkerülhetetlenségével, látva a viaszos arcokat, azt gondolja: lám, ezzé leszünk. Ezért vallja: vétek eltékozolni minden olyan a percet, melyet a szeretteinkkel tölthetnénk. Főhajtás az elhunytakért- Virágdíszes sírhantok mellett ezen a napon örökre eltávozott szeretteinkre emlékezünk Leomlik a válaszfal, eltűnik az idő Krizantém-kódex Hogyan lett sírvirág a krizantémok nemzetségéhez tartozó, sok egynyári, évelő cserjéből, félcserjéből? A válasz: fajaik nagyrészt Észak-Európában, Észak- Azsiában honosak, fagytű- rők, novemberben is szépen virítanak. A japán „krizantémum” vagy őszirózsa különlegesen szép, a japánok nemzeti növénye. Európában csak az 1800-as évek közepétől kezd elterjedni. Pompomvirágú, Hamlet, Brigitte... ez persze Csak ízelítő a több száz féle, szebb- nél-szebb krizantémból. S íme még néhány válfaja: Sarkvidéki margitvirág: pázsitszerű talajtakaró, Kokárda: fehér virágú, a szirmok tövén piros és sárga gyűrűvel, Anastasia: pomponvirágú, lilásrózsaszín, Denise: pomponvirágű, aranysárgaszínű, Mars: bíborvörös, sugárvirágú, Indianapolis: bronz-, rózsa- és sárgaszínekben. November hónap régi magyar neve: Nyilas hava, illetve a Nyilas hónap első dekádjának legjelentősebb szentje után Szent András hava volt. A kelta kalendárium november 1-én, a Samain ünnep megölésével zárta és kezdte újra az évet. Mint más alkalmakon, e napon is nagy tüzeket gyújtottak. Úgy tartották, hogy Sántámkor érvényüket vesztik a természeti törvények. Az ünnep előestéjén megszűnik az idő, ez a nap sem az 6-, sem az újévhez nem tartozik. Leomlik a válaszfal az élők és a holtak között, az elhunytak szellemei elhagyják halomsírjaikat és szabadon kószálnak az élők között. Az angolszász országokban Mindenszentek vigíliája (okt. 31.) ma is a kísérteties és boszorkányos tréfák ünnepe. Mindenszentek előestéje Jól ismert gyermekijesztgető szokás „Mindenszentek előestéjén” sütőtök-kísértetet készíteni. A tököt kivájják, orrnak, szemnek, szájnak rést vágnak a héjába, a belsejébe égő gyertyát tesznek, majd botra tűzik és lepedőt aggatnak rá. Ezt a nagy fontosságú ünnepet nem vehette semmibe a korai egyház. így történt, hogy 835-ben meghintette keresztvízzel, és Mindenszentek napjává tette. Katolikus tanítás szerint az élő és elhalt hívek közösséget alkotnak az Úr színe előtt. Ez a szentek egyezsége. Mindenszentek napján a „küzdő egyház” a „diadalmas egyházat” ünnepli, az élő hívek köszöntik az üdvözülteket, azokat is, akiknek szentségét életükben nem ismerték föl, így e földön megjutalmazatlanul maradtak. Az élők és az üdvözöltek Mindenszentek napján egymásra találnak. Halottak napja A katolikus egyházban a Mindenszentek utáni nap (nov. 2., ha az vasárnap, akkor nov. 3.) a tisztítótűzben szenvedő lelkek emléknapja. Ezen a napon a „küzdő egyház” a „szenvedő egyházról” emlékezik meg. Általános szokás szerint az előtte való nap délutánján, a „halottak estéjén” rendbe hozzák a sírokat, virágokkal, koszorúkkal feldíszítik és az este közeledtével gyertyákkal, mécsesekkel kivilágítják, „hogy az örök világosság fényeskedjék” az elhunytak lelkének. Máglya és harangszó Idegenben, ismeretlen földben nyugvók emlékére a temetőkereszt vagy más közösségi temetőjel körül égettek gyertyát. Elterjedt szokás szerint ezen az estén otthon is égett a gyertya, mégpedig annyi szál, ahány halottja volt a családnak. A halottakról való ünnepi megemlékezés keresztény szokását Cluny bencés szerzetesei terjesztették el a X. században, ám gyökerei vitathatatlanul a pogány ősi- ségbe nyúlnak. A kettős gyásznap - Mindenszentek és halottak napja egy ünnep, így kelta eredetű lehet. Azonban a novembert, Skorpió havát más ókori népek is a halál hónapjának tekintették, s ezt a természet őszi haldoklása ihlette. De, a természet feltámad halottaiból, s így a halott-ünnepeket is a túlvilági életben való reménység, a testi feltámadás boldog tudata hatja át. Mesélő kis fények - A gyerekek nagy igyekezettel vesznek részt a szertartáson, számukra varázslatosak az apró lángok Elünk - Meghalunk - Temetkezünk Eletre-halálra végbúcsúra illő a megállapítás: nem mindegy, hogyan csináljuk. A végtisztesség mindenkinek kijár, s ezt mindenkinek meg akarja adni az ötéves, salgótarjáni, Rex- Humánum Temetkezési Ügynökség. Annak is, aki szarkofágba, üvegkoporsóba zárja szeretett elhunytának testét, akitől pompával búcsúzik, s ugyanígy a szegény, részletfizetésre szorulónak.- Temetkezési kultúránk változóban van, hiszen kialakult egy tehetősebb réteg, ugyanakkor folyamatos az elszegényedés - tudatja a tényt dr. Péteri Lászlóné, a cég egyik tulajdonosa, vezetője. - Ézért szinte rákényszerülünk az engedményekre, mely lehetőségeken kapva-kapnak az emberek. így fogadták-fogadják az ajándékkoszorúnkat is. De, amilyen érzékenyek a gyászoló emberek, olyan hálásak, ha kitalálják a gondolataikat, s _a szívük-szemük megelégedésére zajlik le a szertartás. Olyan iskolát kell kijárni ehhez, aminek ő és tulajdonostársa Grosch Tamás maguk és maguknak rakták le az alapjait. Más szóval a tapasztalás, az új és új apró fortélyok, gesztusok a megkapóak azon túl, hogy a gyászolók sajátos helyzetükben rájuk bízzák magukat. A rutin nem csaphat át közönybe, mert hol egy ismerős, hol egy rém- séges gyerekáldozat valósága hat bénítóan. Reszkető kezek írják alá a papírokat, remegő hangot kell megérteni és van, aki őrjöng a fájdalomtól. De - a vízbefúlt, összezúzott testeket szállítóknak sem könnyebb. így gyakran kell újrakezdeni... S másnap valamivel még többet nyújtani. Ez ad igazán erőt. (Ma, a halottak napján hagyományt szeretnének teremteni: a régi központi temetőben, a városgazdálkodási üzem, Manga János szónok, Baffi István plébános segítségével először tartanak megemlékezést.)
