Nógrád Megyei Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-04-05 / 259. szám
2. oldal Kultúra 1995. november 4., szombat Telt házas „függőnyavató” a színházi évad nyitányán Salgótarjánban [SzínháziestéhLove story(k) - idézőjelben Iliit — nüí V infíintiBáí Murray Schisgal hatvanas években született darabját ezúttal Békés Pál fordításában mutatta be a Budapesti Kamaraszínház, a Szerelem, óh! cím megtartatott Karinthy Ferenciül, aki a What About Luv-ot szellemesen magyarította, amikor az „óh” szócskát is odakanyarította. Ennek ugyanis nemcsak hangulati funkciója van, hanem szinte központi szerepet kap a mű értelmezése során. Kifejezi, hogy itt a szerelemről ironikusan, gunyorosan, a végletekig játékosan, már-már bohóctréfaszerűen esik szó, kéretik nem komolyan venni, még vígjátéki szinten sem. Története szinte nincs is a Schisgal musical-jének. Vagy ha van, az egy mondatban elbeszélhető: egy nő, miután második férjében is csalódott, visszatalál az elsőhöz. De akkor mi történik két, viszonylag hosszú felvonáson át. Nyűglődnek, huzatodnak, lelkiznek mindhárman - mondhatnánk hétköznapi szóhasználattal, de ebből még nem lenne színház, méghozzá világsikerű. Schisgal görbe tükörben láttatja szereplőit és általuk valamennyiünket, akik alkalmasint éppúgy nem ismerjük önmagunkat, mint a három fiatal a New York-i Brooklyn-hídon. De tudunk ugyanolyan hiúak, karrier- hajhászok, ábrándosak, túlzottan magabiztosak, vagy éppen az ön- gyilkosság gondolatáig elkeseredettek is lenni, mint ők. Miután a színpadon nem valóságos élethelyzetek formálódnak, nagyon nehéz a színészek dolga. Olyan szélsőséges hangulatú -féktelen öröm, eszeveszett bánat - naiv, infantilisnak tetsző szituációkat kell eljátszaniuk, amilyenek nem adódnak, vagy másként adódnak a normális világban (ha egyáltalán az a normális, amelyet mi szokásaink szerint annak tartunk). Váljék Kerekes Éva, Rátóti Zoltán és Nemcsák Zoltán szakmai becsületére, hogy kiállják a próbát olyan helyzetekben, amikor (lásd fentebb) nem önmagukat kell adniuk, de még csak nem is valami mintát, sablont kell megjeleníteniük. Mindhárman jóízűen - olykor túl harsányan - komé- diáznak, énekelnek, táncolnak, láttatják, ami lelkűkben -a darab szerint - végbemegy. Különösen érvényes ez Kerekes Évára, aki testének minden porcikájával játszik. Szilágyi Tibor ezúttal rendezőként vizsgázik remekül. Számos ötletéből is kiemelhető a nyílt színi súgó és a zenekar alkalmazása. Előbbi „kellékesként” is Versek a hangokról Vadász Imre Ferenc Hangok című, gondolatokat, hangulatokat, aforizmákat tartalmazó verseskötete a napokban látott napvilágot Szombathelyen, több mint harmincöt vállalat, gazdasági intézmény, vállalkozó anyagi támogatásával, elegáns műbőr kötésben, finom papíron. A könyvészetileg is értékes mű a Sylvester János Kiadó és Nyomda Kft. munkáját dicséri. A költő második kötetét Vörös Ferenc ihletett grafikái díszítik. A könyvet Bódi Tóth Elemér lektorálta, aki az Ajánlásban a többi között hangoztatja: „Minden egyes jó vers, aforizma és valódi hang újabb fokozat a megismerésben, önmagunk és a világ viszonyának értelmezésében.” A mintegy kétszáz aforizma, gondolat és szerényen hangulatnak titulált tömör vers önmagunkról, hétköznapjainkról szól, a műfaj törvényeinek megfelelően, szellemesen, gyakran csattanókra kihegyezve. " Aki tisztába akar lenni mindazzal, ami mostani életünkben bizonyosság, vagy éppen annak hiánya, jó, ha kézbe veszi Vadász Imre Ferenc legTéves kapcsolás vörös Ferenc grafikája újabb könyvét, s szemelget a versek között, amelyek elé a szerző mottóként azt írta: „Ha a hangok hatnak ránk, akkor még van remény." -mér Házhoz megy a könyv A tévézés és a számítástechnika előretörésével sem csökken a könyv szerepe a tudás megszerzésében, a tájékozódásban. Példa erre többek között a Magyar Könyvklub sikeres működése. Miközben a megemelkedett papír- és nyomdaköltségek miatt könyvkiadók sora kerül válságba, a félmilliós tagsággal rendelkező könyvklub ma már évente kétmilliárdos forgalmat bonyolít le. Létrehozta saját kiadói részlegét, és természetesen együttműködik a hazai könyvesekkel. Miként Kratochwill Balázs igazgató elmondta, évente öt színes katalógusból válogathatnak az olvasók, s a könyv postai úton maga „keresi fel,, az olvasókat. Több megyében helyi hálózatot építenek ki. Céljuk, hogy a Magyar Könyvklub még kiterjedtebb kulturális intézménnyé váljék az országban. 1995. november 4-, szombat Társasági Élet 7. oldal Tollat mindenki hozzon magával! Nem vagyok senkinek a kiki panaszládája, mondjuk sokszor valakinek, finoman elhárítva ezzel a mások magánügyeibe való beavatkozást. Nos, lapunk nem hárítja el a „magánszférát": ha úgy kívánja bárki, gondját-baját megosztjuk a nyilvánossággal Sőt, szerény véleményünkkel ianácsunkaf is közreadjuk. Várjuk leveleiket, címünk: Nógrád Megyei Hírlap, Salgótarján, Erzsébet tér 6., Postafiók: 96. „Meleg” fiú dilemmája Kedves Léda! Húszéves vagyok, de apám előtt meg kell játszanom, hogy „jó” fiú vagyok. Holott ez nem igaz. Voltak már lánykapcsolataim a középiskolában, de a csókolózáson túl nem jutottunk. Úgy gondoltam, ez így van rendjén. Nagyanyám is kérdezgeti, mikor nősülök már, mert ő szorgalmasan gyűjti nekem a stafírungot. Ám lehet, hogy nem fogok megnősülni .. . Érettségikor döbbentem rá, hogy én nem is a lányokhoz, hanem a fiúkhoz vonzódom. Az egyik osztálytársam mellé kerültem, és teljesen megbolondultam. Rájöttem, fülig szerelmes vagyok belé, csak ott a baj, ő is fiú. Próbáltam hozzá közeledni, de elutasított. Bárhol vagyok, mindig csak a fiúkat figyelem. Diszkóban és egyéb helyeken. Egyszer volt eddig „meleg” kapcsolatom. Lánnyal viszont még nem voltam, így nem is tudom, melyik a jobb. Állítólag csinos vagyok, de én ezt nem tudom megítélni. Szóval, nem tudom, kihez fordulhatnék. Érzem, ez nem normális dolog, de betegnek sem érzem magam. Ami még nagyon bánt: ha ezt az apám megtudná, akkor én mehetnék, amerre látok, mert ő ilyesmit nem tűrne. Apámnak anyám mellett mindig voltak nőügyei. A nőket bálványozza. Mondta is, nem tehet róla, ilyen a vére. Ezt anyám is tudja. Állítólag Svédországban már elfogadott, hogy nő a nővel, férfi a férfival él. Ott nem találnak benne semmi kivetnivalót. De nálunk más a helyzet. Mit tegyek? Menjek el Svédországba? Vagy forduljak orvoshoz, mert beteg vagyok? Kérem, sürgősen válaszoljon! Jelige: „A lányok nem érdekelnek!” *** Kedves fiatalember! Azt hiszem, még nincs nagy baj. Talán még nem beteg, és visszafordítható a folyamat. Azt írta, már volt egy meleg kapcsolata, de lánnyal még úgy nem volt... Akkor honnét gondolja, hogy nem jobb egy növel, mint egy fiúval? Ki kellene próbálnia . . . Ha utána is úgy érzi, hogy a fiúk tetszenek, még mindig elmehet a szakorvoshoz. Az is elképzelhető, hogy édesapja túlzott nőimádata váltotta ki önből a tiltakozást a gyengébb nem iránt. Ezen egy pszichológus könnyen segíthetne. Minél előbb lép, annál hamarabb gyógyul meg. Remélem, sikerrel jár. Üdvözlettel: Léda Számosán kerestek telefonon azon barátaink közül, akik kevésbé rendszeres látogatói a társasági klub kéthetenkénti táncestjeinek. Többen azt kifogásolták, hogy nem érkezett a címükre meghívó, s arról érdeklődtek, hogy egyáltalán lesz-e ma délután összejövetel. Természetesen lesz táncest a szokásos időpontban, 17 órai kezdettel a megszokott helyen, a salgótarjáni Kohász Művelődési Központban. S az is természetes, hogy minden rendszeresen, illetve rendszertelenebből résztvevő klubtagot szívesen várunk. Egyik alkalommal arról írtam, hogy végre kialakult egy olyan létszámú törzsgárda, amelynek tagjai már nem igénylik a kéthetenkénti meghívókat. Eljönnek papír nélkül is. Most viszont azt tapasztalom, hogy esetenként még szükséges hívogató papírt küldeni, mert vannak, akik ennek hiányában hajlamosak megfeledkezni a szórakozásra csábító kínálatról. Akik ma eljönnek közénk, ne feledjenek magukkal hozni író- szerszámot, mert szükségük lesz rá. Kivételesen most olyan programot készítettünk elő, amely minden résztvevő személyes közreműködését igényli. Noha ránk nézve már nincs érvényben az iskolai fegyelem, a program során nem lesz megengedett a súgás, vagy egymás „leckéjének” lemásolása. Kedves klubtagok, kedves vendégek! Senki ne találgasson, mire is készülünk, mert úgysem jön rá, hogy mit csinálunk. Ánnyi bizonyos: élvezetesen érdekes, humorosan izgalmas, s nemkülönben mindannyiunk számára hasznos lesz. Péter aberráció ábránd acél ad adieu afrodiziákum agglegény ágy Onagy Zoltán: SZerelmi SZófejtő AD. Az ad - az Szécsény. Az ad - a kölyökkor, amikor az ember árva fia mást se kíván, minthogy jöjjön valaki, aki ad, aki nem sajnálja tőle, aki kétszer ad, ha gyorsan ad. Az ad a mezőgazdasági technikum pro- menádra néző ablaka, a rozoga sarki kisbolt előtti kanyar és a délben odaparkoló fehér Trabant és a vásárló, egyedül élő ifiasszony, a harangszó után befejeződő ötödik óra, a hatodik, a kémia, az egy idő után behozhatatlan lemaradás kémiában, amikor már teljesen mindegy. Ad ad - az minden mindegy. Az egyszer élünk. Amit most ajándékoz, az másnak jutna, ha nem volnék adott időben, adott helyen és visszanőnének pattanásaim, fejre állított hormonháztartásom őrült aktivitásának köszönhetően. Hiába Brómos tanár úr bróm- mal ízesített bivalytej nevű furcsa itala. Minden hiába. A tanári elbeszélgetés, a szülői intés. Az ad az értékek megbillenése. Az ad a csodálkozás, de hát édes jó Istenkém, ennek az egésznek a lényegét nem mondta el senki. Miért? Talán féltették tőlem? Az igazi ad - az első. Név, szagok, illatok, kézforma, a görcsoldó, bátorító susogás, ezek szótagszáma, hangulata, hangszíne, a bőr, a tanácstalan kéz, ahogyan ismerkedik ezzel a bőrrel, az ízekkel este és reggel. Az első ad az, hogy kirúgják az embert a kollégiumból, megbukik kémiából, az apja emlékezetesen lepofozza vagy háromszor, de ő csak megy és megy, mint a bogár: vakon, egyenesen. Az első ad a szerelem. Nincs jövő, nincs jelen, nincsenek kérdések, nincsenek barátok, szülők, nincs kötelezettség. Az első ad nem múlik el. Nem tud. Kopik, fakul, de bőrén hordja az ember. Majd együtt múlnak el. r\K9i máoAsLi é Együtt a szerelmi háromszög fotó: P. Tóth lászlí A feleség második, „átmeneti” férjével szerephez jut a nézők előtt. Emlékezetes lesz ez az előadás azért is, mert a József Attila Művelődési Központ színpadán ezúttal szó szerint először ment fel az új függöny. - csongrády Ki lesz a világ szépe? - November 18-án, a dél-afrikai Johannesburgban választják meg a világ szépét. Magyarországot Weinberger Ildikó (jobbról) képviseli. feb-reuters
