Nógrád Megyei Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-04-05 / 259. szám

2. oldal Kultúra 1995. november 4., szombat Telt házas „függőnyavató” a színházi évad nyitányán Salgótarjánban [SzínháziestéhLove story(k) - idézőjelben Iliit — nüí V infíinti­Báí Murray Schisgal hatva­nas években született darab­ját ezúttal Békés Pál fordításában mutatta be a Budapesti Ka­maraszínház, a Szerelem, óh! cím megtartatott Karinthy Fe­renciül, aki a What About Luv-ot szelle­mesen magyarí­totta, amikor az „óh” szócskát is odakanyarította. Ennek ugyanis nemcsak hangu­lati funkciója van, hanem szinte központi szerepet kap a mű ér­telmezése során. Kifejezi, hogy itt a szerelemről ironikusan, gu­nyorosan, a végletekig játékosan, már-már bohóctréfaszerűen esik szó, kéretik nem komolyan venni, még vígjátéki szinten sem. Története szinte nincs is a Schisgal musical-jének. Vagy ha van, az egy mondatban elbeszél­hető: egy nő, miután második fér­jében is csalódott, visszatalál az elsőhöz. De akkor mi történik két, viszonylag hosszú felvoná­son át. Nyűglődnek, huzatodnak, lelkiznek mindhárman - mond­hatnánk hétköznapi szóhasználat­tal, de ebből még nem lenne színház, méghozzá világsikerű. Schisgal görbe tükörben lát­tatja szereplőit és általuk vala­mennyiünket, akik alkalmasint éppúgy nem ismerjük önmagun­kat, mint a három fiatal a New York-i Brooklyn-hídon. De tu­dunk ugyanolyan hiúak, karrier- hajhászok, ábrándosak, túlzottan magabiztosak, vagy éppen az ön- gyilkosság gondolatáig elkesere­dettek is lenni, mint ők. Miután a színpadon nem való­ságos élethelyzetek formálódnak, nagyon nehéz a színészek dolga. Olyan szélsőséges hangulatú -féktelen öröm, eszeveszett bá­nat - naiv, infanti­lisnak tetsző szituá­ciókat kell eljátsza­niuk, amilyenek nem adódnak, vagy másként adódnak a normális világban (ha egyáltalán az a normális, amelyet mi szokásaink sze­rint annak tartunk). Váljék Kerekes Éva, Rátóti Zoltán és Nemcsák Zoltán szakmai becsüle­tére, hogy kiállják a próbát olyan hely­zetekben, amikor (lásd fentebb) nem önmagukat kell ad­niuk, de még csak nem is valami min­tát, sablont kell megjeleníteniük. Mindhárman jóí­zűen - olykor túl harsányan - komé- diáznak, énekelnek, táncolnak, láttatják, ami lelkűkben -a darab szerint - végbemegy. Különösen érvé­nyes ez Kerekes Évára, aki testének minden porcikájával játszik. Szilágyi Tibor ezúttal rendező­ként vizsgázik remekül. Számos ötletéből is kiemelhető a nyílt színi súgó és a zenekar alkalma­zása. Előbbi „kellékesként” is Versek a hangokról Vadász Imre Ferenc Hangok című, gondolatokat, hangulatokat, aforizmákat tartalmazó verseskötete a napokban látott napvilágot Szombathelyen, több mint harmincöt vállalat, gazdasági intézmény, vállalkozó anyagi támogatásával, elegáns műbőr kötésben, finom papíron. A könyvészetileg is ér­tékes mű a Sylvester János Kiadó és Nyomda Kft. munkáját dicséri. A költő második kötetét Vörös Ferenc ihletett grafikái díszítik. A könyvet Bódi Tóth Elemér lek­torálta, aki az Ajánlásban a többi között hangoz­tatja: „Minden egyes jó vers, aforizma és valódi hang újabb fokozat a megismerésben, önmagunk és a világ viszonyának értelmezésében.” A mintegy kétszáz aforizma, gondolat és szeré­nyen hangulatnak titulált tömör vers önmagunk­ról, hétköznapjainkról szól, a műfaj törvényeinek megfelelően, szellemesen, gyakran csattanókra kihegyezve. " Aki tisztába akar lenni mindazzal, ami mostani életünkben bizonyosság, vagy éppen annak hiá­nya, jó, ha kézbe veszi Vadász Imre Ferenc leg­Téves kapcsolás vörös Ferenc grafikája újabb könyvét, s szemelget a versek között, ame­lyek elé a szerző mottóként azt írta: „Ha a hangok hatnak ránk, akkor még van remény." -mér Házhoz megy a könyv A tévézés és a számítástechnika előretörésével sem csökken a könyv szerepe a tudás megszer­zésében, a tájékozódásban. Példa erre többek között a Magyar Könyvklub sikeres működése. Miközben a megemelkedett papír- és nyomdaköltségek miatt könyvkiadók sora kerül válságba, a félmilliós tagsággal rendelkező könyvklub ma már évente két­milliárdos forgalmat bonyolít le. Létrehozta saját kiadói részlegét, és természetesen együttműködik a hazai könyvesekkel. Miként Kratochwill Balázs igazgató elmondta, évente öt szí­nes katalógusból válogathatnak az olvasók, s a könyv postai úton maga „keresi fel,, az olvasókat. Több megyében helyi hálóza­tot építenek ki. Céljuk, hogy a Magyar Könyvklub még kiterjed­tebb kulturális intézménnyé vál­jék az országban. 1995. november 4-, szombat Társasági Élet 7. oldal Tollat mindenki hozzon magával! Nem vagyok senkinek a kiki panaszládája, mondjuk sokszor valakinek, finoman elhárítva ezzel a mások magánügyeibe való beavatkozást. Nos, lapunk nem hárítja el a „magánszférát": ha úgy kívánja bárki, gondját-baját megosztjuk a nyilvánossággal Sőt, szerény véleményünkkel ianácsunkaf is közreadjuk. Várjuk leveleiket, címünk: Nógrád Megyei Hírlap, Salgótarján, Erzsébet tér 6., Postafiók: 96. „Meleg” fiú dilemmája Kedves Léda! Húszéves vagyok, de apám előtt meg kell játszanom, hogy „jó” fiú vagyok. Holott ez nem igaz. Voltak már lánykapcsola­taim a középiskolában, de a csó­kolózáson túl nem jutottunk. Úgy gondoltam, ez így van rendjén. Nagyanyám is kérdezgeti, mikor nősülök már, mert ő szorgalma­san gyűjti nekem a stafírungot. Ám lehet, hogy nem fogok meg­nősülni .. . Érettségikor döbbentem rá, hogy én nem is a lányokhoz, ha­nem a fiúkhoz vonzódom. Az egyik osztálytársam mellé kerültem, és teljesen megbolon­dultam. Rájöttem, fülig szerel­mes vagyok belé, csak ott a baj, ő is fiú. Próbáltam hozzá köze­ledni, de elutasított. Bárhol vagyok, mindig csak a fiúkat figyelem. Diszkóban és egyéb helyeken. Egyszer volt eddig „meleg” kapcsolatom. Lánnyal viszont még nem voltam, így nem is tu­dom, melyik a jobb. Állítólag csinos vagyok, de én ezt nem tudom megítélni. Szóval, nem tudom, kihez for­dulhatnék. Érzem, ez nem nor­mális dolog, de betegnek sem ér­zem magam. Ami még nagyon bánt: ha ezt az apám megtudná, akkor én me­hetnék, amerre látok, mert ő ilyesmit nem tűrne. Apámnak anyám mellett min­dig voltak nőügyei. A nőket bál­ványozza. Mondta is, nem tehet róla, ilyen a vére. Ezt anyám is tudja. Állítólag Svédországban már elfogadott, hogy nő a nővel, férfi a férfival él. Ott nem találnak benne semmi kivetnivalót. De ná­lunk más a helyzet. Mit tegyek? Menjek el Svéd­országba? Vagy forduljak orvos­hoz, mert beteg vagyok? Kérem, sürgősen válaszoljon! Jelige: „A lányok nem érdekel­nek!” *** Kedves fiatalember! Azt hiszem, még nincs nagy baj. Talán még nem beteg, és visszafordítható a folyamat. Azt írta, már volt egy meleg kapcsolata, de lánnyal még úgy nem volt... Akkor honnét gon­dolja, hogy nem jobb egy növel, mint egy fiúval? Ki kellene pró­bálnia . . . Ha utána is úgy érzi, hogy a fiúk tetszenek, még mindig elme­het a szakorvoshoz. Az is elképzelhető, hogy édes­apja túlzott nőimádata váltotta ki önből a tiltakozást a gyengébb nem iránt. Ezen egy pszichológus könnyen segíthetne. Minél előbb lép, annál hamarabb gyógyul meg. Remélem, sikerrel jár. Üdvözlettel: Léda Számosán kerestek telefonon azon barátaink közül, akik ke­vésbé rendszeres látogatói a tár­sasági klub kéthetenkénti táncest­jeinek. Többen azt kifogásolták, hogy nem érkezett a címükre meghívó, s arról érdeklődtek, hogy egyáltalán lesz-e ma dél­után összejövetel. Természetesen lesz táncest a szokásos időpontban, 17 órai kezdettel a megszokott helyen, a salgótarjáni Kohász Művelődési Központban. S az is természetes, hogy minden rendszeresen, il­letve rendszertelenebből részt­vevő klubtagot szívesen várunk. Egyik alkalommal arról írtam, hogy végre kialakult egy olyan létszámú törzsgárda, amelynek tagjai már nem igénylik a kéthe­tenkénti meghívókat. Eljönnek papír nélkül is. Most viszont azt tapasztalom, hogy esetenként még szükséges hívogató papírt küldeni, mert vannak, akik ennek hiányában hajlamosak megfeledkezni a szó­rakozásra csábító kínálatról. Akik ma eljönnek közénk, ne feledjenek magukkal hozni író- szerszámot, mert szükségük lesz rá. Kivételesen most olyan prog­ramot készítettünk elő, amely minden résztvevő személyes közreműködését igényli. Noha ránk nézve már nincs érvényben az iskolai fegyelem, a program során nem lesz megengedett a súgás, vagy egymás „leckéjének” lemásolása. Kedves klubtagok, kedves vendégek! Senki ne találgasson, mire is készülünk, mert úgysem jön rá, hogy mit csinálunk. Ánnyi bizonyos: élvezetesen érdekes, humorosan izgalmas, s nemkü­lönben mindannyiunk számára hasznos lesz. Péter aberráció ábránd acél ad adieu afrodiziákum agglegény ágy Onagy Zoltán: SZerelmi SZófejtő AD. Az ad - az Szécsény. Az ad - a kölyökkor, amikor az ember árva fia mást se kíván, minthogy jöjjön va­laki, aki ad, aki nem sajnálja tőle, aki kétszer ad, ha gyorsan ad. Az ad a mezőgazdasági technikum pro- menádra néző ablaka, a rozoga sarki kisbolt előtti kanyar és a délben odaparkoló fehér Trabant és a vásárló, egyedül élő ifiasszony, a harangszó után befejeződő ötödik óra, a hatodik, a kémia, az egy idő után behozha­tatlan lemaradás kémiában, amikor már tel­jesen mindegy. Ad ad - az minden mindegy. Az egyszer élünk. Amit most ajándékoz, az másnak jutna, ha nem volnék adott időben, adott helyen és visszanőnének pattanásaim, fejre állított hormonháztartásom őrült aktivitásának kö­szönhetően. Hiába Brómos tanár úr bróm- mal ízesített bivalytej nevű furcsa itala. Minden hiába. A tanári elbeszélgetés, a szü­lői intés. Az ad az értékek megbillenése. Az ad a csodálkozás, de hát édes jó Isten­kém, ennek az egésznek a lényegét nem mondta el senki. Miért? Talán féltették tő­lem? Az igazi ad - az első. Név, szagok, illatok, kézforma, a görcsoldó, bátorító susogás, ezek szótagszáma, hangulata, hangszíne, a bőr, a tanácstalan kéz, ahogyan ismerkedik ezzel a bőrrel, az ízekkel este és reggel. Az első ad az, hogy kirúgják az embert a kollégiumból, megbukik kémiából, az apja emlékezetesen lepofozza vagy háromszor, de ő csak megy és megy, mint a bogár: va­kon, egyenesen. Az első ad a szerelem. Nincs jövő, nincs jelen, nincsenek kérdé­sek, nincsenek barátok, szülők, nincs kötele­zettség. Az első ad nem múlik el. Nem tud. Kopik, fakul, de bőrén hordja az ember. Majd együtt múlnak el. r\K9i máoAsLi é Együtt a szerelmi háromszög fotó: P. Tóth lászlí A feleség második, „átmeneti” férjével szerephez jut a nézők előtt. Emlékezetes lesz ez az előadás azért is, mert a József Attila Mű­velődési Központ színpadán ez­úttal szó szerint először ment fel az új függöny. - csongrády ­Ki lesz a világ szépe? - November 18-án, a dél-afrikai Johannesburgban választják meg a világ szépét. Magyarorszá­got Weinberger Ildikó (jobbról) képviseli. feb-reuters

Next

/
Thumbnails
Contents