Nógrád Megyei Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-22 / 274. szám
2. oldal SALGÓTARJÁN I P BALASSAGYARMAT Megyei Körkép PÁSZTÓ 1995. november 22., szerda Átlagos éjszaka volt - mondták az ellenőrző rendőrök hajnalban A diszkóban a tapogató pokolsötét a legjobb, haver! Kevéssel 21 óra előtt a Salgótarjáni Rendőrkapitányságon az éjszakai akció tagjai Erdélyi Gábor parancsnok utasításait hallgatják. Az eligazítás rövid, célratörő. Feladat: a diszkók látogatása, a rendzavarás, bűnelkövetés megakadályozása, szükség esetén a kellő intézkedések megtétele, a parkolók, betörésveszélyes helyek ellenőrzése. Egyeztetik a rádiós hívó kódokat, majd az ismertetett beosztásban az akció résztvevői gépkocsikon egymásután elhagyják a rendőrkapitányság épületét. Fotós társammal az akcióparancsnok gépkocsiján indulunk útnak, hogy megismerjük a várost éjszaka. Az időjárás nem kedvez, kitartóan zuhog az eső. Az utcák kihaltak, mindenki behúzódott az épületekbe. Bejelentkezünk a kapitányság ügyeletesének, majd a többi kocsival is felvesszük a kapcsolatot. Miközben végighajtunk a forgalom nélküli városon, felhangzik a rádióban az ügyeletnek szánt kérés:„Nézzétek meg, hogy ki a tulajdonosa a... .rendszámú gépkocsinak.” Rövid idő múlva ment a pontos válasz, amit mi is hallunk. Bejárva a lucskos várost, nem sokkal 22 óra után az öb- lösüveggyári Kossuth Művelődési Házhoz hajtunk. Odabent nagy élet zajlik. Sőt, robajlik. Alig lehet beférni, akkora a tömeg. A fiatalok ki-be járnak, mintha csak levegőzni jönnének. Nem lehet csodálkozni, mert a fény hasogatta sötétségű nagyterem olyan, mint a pokol tornáca. Kékes füst terjeng a levegőben. A fiatalok pedig az orkáncsapdosású zenére szinte extázisbán vonaglanak. A bejáratnál Szabó Péter klubvezető-igazgatóval beszélek:- Ez az ország első TOP Tv- klubja, amely nemrégiben nyitotta meg a kapuit - újságolja. - Itt nem sok pénzzel, hanem nagyon sok ötlettel és fiatalos lendülettel próbálunk a közép- iskolásoknak olyah helyet kialakítani, ahol jól érezhetik magukat. Az iskolák adják el a jegyeket elővételben. Ezt a pénzt az iskolák megtartják, a ház és a rendezvény pedig úgy tesz szert bevételre, hogy akik az iskolásokkal eljönnek, azok itt fizetnek. A forgatagban találkozom V. Pista salgótarjáni fiatalemberrel és N. Zsófiával, aki szintén helybeli. (Beszélgetés előtt kikötik, hogy fénykép nem készülhet róluk és a teljes nevüket sem írhatjuk ki.) A fiú szakácsnak tanul, a kislány elsős a Madách gimnáziumban, s grafikusnak készül.- Este nyolc órakor jövünk és végig maradunk - mondja a kislány, aki határozottabb. - Fél éve járok ide, de Pistit már régebben ismerem, a barátom. Egyébként mindennap együtt vagyunk és ez jó - szögezi le határozottan. Néhány méteres ázás után benyitunk a ház udvara felől nyíló kocsmába. Bent hamisítatlan italos a hangulat. A topis, szakadt vendégek egy férfit állnak körül és hangosan biztatják, lökdösik, hogy táncoljon. A bávatag képű, félmeztelen alak tántorogva ugrál, s ekkor az egyik vendég lerántja róla a szakadt nadrágot. Adám- kosztümben tesz még egy fél fordulatot, a nők sikítanak, a férfiak röhögnek. Az illető zavartan felrántja a pantallót és a sarokba húzódik. Újra végiggurulunk a városon. Az eső elállt. A város nagyobb parkolóiban nyugalom honol. Hirtelen megszólal a rádió: Ka- rancskesziben megvertek egy asszonyt. Ekkor robog el mellettünk az URH-s kocsi. A parancsnok dönt, a helyszínre megyünk. A sötét utcán feldúlt idős asszony áll vérző arccal, mellette a lánya. A rendőrjárőr az asszony állapota iránt érdeklődik, de az e nélkül is mondja, hogy mi történt.- Ököllel, mindennel ütött. Hiába kiabáltam, sikítottam, senki sem jött. segíteni. Már az este fenyegetett vasvillával... Az idős asszony arca véres. A rendőrök magyarázzák, hogy nem tehetnek semmit, hiszen családi ügyről van szó, a nénit a férje támadta meg. Látleletet kell készíttetnie, s ez majd eldönti, hogy utána mi történik. S azt tanácsolják, hogy addig ne aludjon otthon. Visszahajtunk a városba, s hajnali egy óra körül megállunk a Dexion diszkónál. A Bajcsy- Zsilinszky úton az egykori bányász művelődési ház környékén nem lehet férni a rengeteg autótól. Az épületből kivillognak a fények, a tömeg hullámzik. A sötét szegletekben magányos piások, vagy ölelkező párok húzódnak meg. A házzal szemben lévő közismert 30-as italboltban zavartalan a kiszolgálás, akárcsak a szomszédban gőzerővel üzemelő pecsenyesütőnél. Az egykori bányászkultur- házban valóságos diszkógyár dübörög. A nagyteremben bömbölő, ordító, visító zenének titulált hangzavar lehetetlenné tesz mindenféle beszélgetést. A bejáratnál a szigorú gorillák a rendőrök látványára mosolyra váltanak, s beengednek - jegy nélkül. Nagyon vigyáznak, hiszen nem babra megy a játék. Minden becsúszó két ember már csaknem ezer forint veszteséget jelent. Felmászunk a terem galériájára, ahonnan látni lehet a színpadon vonagló igen lengén öltözött lányokat. A disc-jockey veszettül dolgozik, akárcsak az italosok a pultoknál. A melléktermekben kisebb a zaj, s itt már hozzá lehet férni az italpulthoz is. A nagy választéknál csak az árak nagyobbak. Sokan nem véletlenül mennek át az utca másik oldalán lévő harmincasba inni, s a pecsenyesütőhöz enni. Inkább a siketítő lármától, mintsem a százhatvan forintos Borsodi sörtől kábultan visszaindulunk a városközpontba. Kíváncsian nézünk be a Biliárdszalonba, ahol most is csaknem minden asztalnál játszanak. A rendőrök számára jól ismert figurák mozognak illedelmesen a teremben. Noha az ajtórésen fény szűrődik ki, a Játékkaszinó zárva van. Ismét rádióüzenet érkezik: Kishartyánban betörtek egy üzletbe. A gépkocsival kifordulunk a Fő térről, s indulunk a helyszínre. A falu elején a 22-es út melletti büfénél már ott vannak a rendőr kollégák. A. riasztó hosszú percek óta jelez, de se közel, se távol nem érdekel senkit. A hátsó vasrács lakatját leverték, s elvitték, a belső ajtót benyomták. Visszafordulunk. A rádión ismét információk érkeznek. A Március 15. úton egy Ford Escort lámpabúráját betörték, a távolsági autóbusz-állomáson cigányok szólalkoztak össze, mire egyikük dühében egy üveg bort vágott a földhöz. Karancsalján két helyen is megállunk a gépkocsival. Erdélyi Gábor mutatja, hogy az egyik üzletbe melyik hátsó ablakon jutottak be a tolvajok. Kicsit arrébb egy másik üzletnél is megállunk. Ide az ajtó benyomásával jutott be a tettes. Az épület mellett utcai lámpa világít, az ajtóra több közeli házból is jól rálátni. Mégsem vettek észre semmit a közelben lakók. Az öblösüveggyári kultúr- házban a középiskolások diszkója már befejeződött, de a kocsmaépületben tovább működik a részegítő üzem. Az emeleten egy pécsi zenekar dübörög. A terem valósággal remeg, a köves aljazat ragad a kosztól. Vaksi tapogatással megyünk beljebb. Valaki a lábamra lép, mire méltatlankodom. „A diszkóban ez a tapogató pokolsötét a jó, haver!” - mordul rám valaki. A terem végében a zenekar felett tizenötös izzó lóg egy szál dróton. Talán azért, hogy a fiúk nehogy eltévesszék a gitárhúrokat. A falak mellett autógumikon egymásba bújva ülnek, fekszenek a párok. A zenekar előtti néhány négyzetméteren egymást lökdösik a vonagló gyerekek. Alul a kocsmában K. Ákos barátkozóan üdvözöl minket. A feje kétoldalt kiborotvált, középen punkos tarajjal. Orrában, fülében apró karikák.- Helló, örülnék neki, ha készítenétek egy fényképet a zenekarról és rólam. Üzen a zenekarnak, s míg a fiúk lejönnek, beszélgetünk.- Néhány hete van itt ez a hely s szívesen járok ide. Most a „Hétköznapi csalódások” nevű pécsi zenekar játszik.- Mit szólsz az odafönti állapotokhoz? Pecsételjük meg barátságunkat-A, ez olyan, mint koncerteken szokott lenni. A gyerekek most „fogóznak”, ez nem brutális, különféle mozgásokat végeznek. A punkzenére ezt kell csinálni, de van olyan zene is, amire ugrálni kell.- Nem tartod szokatlannak a frizurádat?-Amikor én levágattam a hajamat, a szüleim először fur- csállották, s másfél hétig nem is beszéltek velem. Utána rájöttek, hogy attól függetlenül, hogy én levágattam a hajam, meg az, hogy az orromban, fülembe karika van, én ugyanolyan gyerek vagyok, mint korábban. A rokonok, a családtagok is megbarátkoztak ezzel a helyzettel. Látják, hogy nem változtam, s elfogadják, hogy én így szeretek élni.- Honnan vetted ezt a módit?-Nekem vannak ilyen példaképeim. Én is zenekarban játszom, s öt-hat év alatt fejlődött ki ez a zenei stílusom. Régebben mindenfajta stílust hallgattam, rap-zenét, diszkózenét. Három-négy éve, hogy megtaláltam ezt a stílust. S akik ebben a stílusban mozognak, nagyjából így néznek ki, mint én. Valójában nem utánzóm őket, mert szerintem is ez a normális.- Mennyi idős vagy, és milyen életcélod van?- Huszonegy. Szeretnék a zenekarommal olyan hímevet elérni, mint a Hétköznapi csalódások. Nem akarok én nagy sztár lenni, meg semmi, de hát a Macskanadrág zenekarommal szeretnék olyan célokat elérni, hogy a fasizmus, meg ilyen dolgok ellen harcolni, meg a rasszizmus ellen.. .- Voltál már szerelmes?- Voltam.- Szerinted szép a szerelem?-Szép, de a szakítás eléggé szomorú dolog. S általában minden szerelem így szokott lenni.- Vársz te valamit a társadalomtól?-Nem tudom. Hát, nagyjából olyan életkörülmények legyenek, hogy az emberek megvehessék azt, amire szükségük van. Legyen munkájuk. Megérkeznek a pécsi fiúk. Széles a jókedvük, láthatóan többszörös fokozaton állnak.- Honnan ez a furcsa cím? - érdeklődöm. Összevihognak, azután egyszerre hárman is magyaráznák.- Eszünkbe jutott a pi. . .ról - mondja, s körülöttünk mindenki felvisít. - Figyelj, haver! Az a nevünk, hogy Hétköznap/' csalódások. Tudod, milyen izgalmas? Lányok, fiúk röhögnek a jó- pofaságon. A zenészek pedig visszamásznak az emeletre, nehogy valaki is elaludjon a zugokban. Az akció parancsnoka rádión kapcsolatba lép a többi csoporttal. Megtudjuk, hogy a város területén nem észlelnek különösebb mozgást. Úgy dönt, hogy ismét körbejárjuk a várost.-Elmegyünk megnézni néhány helyet, ahová gyakran betörnek - mondja magyarázatul, s hozzá fűzi még - Lehet, hogy esetleg madarat is fogunk. Az északi autóbusz-megállónál húzódó deszkapalánk mögé hajtunk a gépkocsival. Az itteni diszkontba rendszeresen betörnek. S vannak, akik itt húzódnak meg egy-két éjszakára. Most sehol senki. Ha lenne is,- mozgásra, zajra ki nem nyitnák az ajtót a közeli lakók. A Fő téri állomáson végig sétálunk a peronon.- Telt ház van - jegyzi meg a százados. Valóban, minden pádon fekszenek. Utasok, vagy hajléktalanok? Nem tudni. A hideg elől húzódtak ide. Az utcákon csillog az esti eső. A kabátjába bújva néhány alak igyekszik valahová. A Dexion diszkó felől még zajt hoz a feltámadó hideg szél. Azt mondják a rendőrök: csendes éjszaka volt. írta: Pádár András Fényképezte: Bábel László Ezek mi vagyunk, a Hétköznapi csalódások Fogózás helyett lovacskáztak Egy megfáradt harcos pihen Éjjeli szolgáltatás, olcsóbb mint bent A diszkó mestere fáradhatatlan
