Nógrád Megyei Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-14 / 267. szám
1995. november 14., kedd Látóhatár 9. oldal Dietrich-kiállítás Bonnban - Marlene Dietrich-kiállítást nyitottak Bonnban. Ruhák, poszterek és más emléktárgyak kerülnek a közönség elé. Januárig tart nyitva a kiállítás, ahol Dietrich legjobb filmjeit is meg lehet nézni. feb-reuter Kommandósok Rumban Miért halt meg G. József? - (3.) Kordon Esteledik. Miután a bezárkózott férfi azzal fenyegetőzött, hogy felrobbantja a házát, a rendőrség mindkét oldalról lezárja a Petőfi utcát, sőt megjelenik a megyeszékhelyről érkezett akciócsoport is. Minden bizonynyal csupán a véletlennek köszönhető, hogy mégis bejutunk, egészen G. József háza. elé. Lehetséges, hogy a posztos rendőr minket is hivatalos embereknek nézett. A kordonnál összesereglett helybéliek túlzásnak tartják, hogy egy elmebeteg ember megfékezésére golyóálló mel- lényes, állig felfegyverzett kommandósok vonulnak ki. A rendőrök kérésére a polgármester kiüríttette a szomszédos épületeket. A fegyveresek körbeveszik G. József házát, félig hasalva, félig guggolva figyelik. Órákig nem történik semmi. Az elkapott félmondatokból megtudjuk: egy magasabb rangú parancsnokra várnak. Amikor pedig az megérkezik, az utcán várakozók közül sokan nem értik: ha egyszer robbantással fenyegetőzik „a Jóska”, miért várnak még mindig a rendőrök. Ha a kezdet kezdetén sikerül dűlőre jutni vele, és nem vonul ki ilyen nagy erővel a hatóság, talán nem barikádozza el magát - így morfondíroznak a mentősök. Ez az ember nem egy bűnöző! - hajtogatja az egyik gondozónő. - Ha mi így akarnánk megfékezni egy zavarodott beteget, mi lenne az osztályon... - Végre besötétedik. Erre vártak a rendőrök. Egy autó gördül G. József házához. A férfi szinte azonnal reagál a változásra, ám csak a betámasztott ajtón keresztül hajlandó a társalgásra. Dühösen szitkozódik. Alkudozás során a rendőrök többféle taktikával kísérleteznek. Először telefonon beszélhettek G. Józseffel, mert sűrűn hivatkoznak „a megbeszéltekre”. Állítólag a bezárkózott férfi helikoptert, útlevelet akar, és a fiát szeretné látni.- Meghoztuk az útlevelét - mondja az akciócsoport vezetője. - Jöjjön ki érte! Beülünk az autóba, aztán oda visszük, ahová akarja. - Sokáig csönd, azután megérkezik a válasz: - Nem megyek sehová! Dobják az útlevelet a postaládába, aztán tűnjenek el innét! Ez tehát nem jött be. Varga Ferenc alezredes, az akciót felügyelő legmagasabb rangú tiszt nem örül, mikor a csalinak használt útlevél átröpül a kerítésen. - Na, most aztán tényleg be kell menjünk, a papírjaim nem maradhatnak odabenn - jegyzi meg inkább önmagának a közlekedési osztály vezetője. Az idő telik, az ügy szereplői egyre idegesebbek. A rendőrségi rádióból megtudjuk: odaát a ház mögött már a tűzoltók is felsorakoztak. Ismét elkezdődik az alkudozás.- Jöjjön ki! Szálljon be a kocsiba, elvisszük a fiához - mondja a magát iskolaigazgatónak kiadó kommandós. Miután G. József telefonon pár szót válthatott a fiával, kinyílik a ház egyik ablaka. Először csak résnyire. A férfi kezében állítólag mindvégig ott a balta. Később valaki tudni véli: talán lőfegyver is van a lakásban, ez azonban aligha valószínű. Minél jobban múlik az idő, annál kényelmetlenebbé válik az újságírók jelenléte. Amikor egy stáb kamerával jelenik meg, az akciócsoport vezetője elveszíti a türelmét. Durván formed a tévésekre, elzavarja őket. Autó indul a megyei fő- kapitányság szóvivőjéért, akinek a sajtó kordában tartása lesz a feladata. Még mindig nem történik semmi. Közben a helyszínre érkezik a szombat- helyi ideggondozó vezetője és főnővére, akik a tumultusban nem tudnak az események közvetlen közelébe jutni. Aztán, látszólag minden előzmény nélkül, elindul az akció. kézfogás” Az ablakrésen át beszélgető rendőrtisztnek sikerül „kezet fognia” G. Józseffel. Megragadja a csuklóját - a terv szerint ablaknál kell tartania a beteget, amíg kollégái hátul betörik az ajtót. A fogás azonban nem sikerül, G. József a másik kezében lévő baltával lesújt a csuklóját markoló rendőrkézre. Abban a pillanatban visszazuhan a félig felhúzott redőny. Riadt és tanácstalan kiáltásokat hallani.- A kurva anyját! Tépd le azt a redőnyt! Gyerünk! Rajta! (Folytatjuk!) Levél a Nobel-díj -bizottságtól Címzett: Nemere István magyar író A napokban Stockholmból kézbesített levelet a posta Esztergomba, Nemere Istvánnak, a sci-fi irodalom ismert és népszerű művelőjének. Feladója a Svéd Tudományos Akadémia Nobel-díj-bizottsága volt. A levélben a patinás testület arra kérte föl az írót, hogy vegyen részt a jövő évi irodalmi Nobel-díjas kijelölésében. A címzettel a nem mindennapi megbízatásról beszélgettünk. valamelyik világnyelven, elsősorban angolul. Ennek kapcsán azt szoktam mondani, hogyha az Iliászt albánul írták volna, a világ valószínűleg ma sem tudna a létezéséről. De az Iliászt be lehetne helyettesíteni akár Az ember tragédiájával is. A felkérést a bizottság elnöke, titkára és tagjai írták alá- Mit érzett, amikor a borítékon meglátta, hogy a feladó a Nobel-bizott- ság?- Hát, bizony vegyes érzelmeim voltak. Azt tudtam, hogy az irodalmi No- bel-díjat már kiadták, és különben sem ilyen módon szokták értesíteni a díjazottat. De akkor mi lehet benne? A levelet négy nyelven is elküldték, de csak a svéd változatot írta alá a bizottság elnöke, titkára és három tagja. Nagyon örültem a felkérésnek, és még egy ideig örülni is fogok.- Csak egy ideig? Meddig?- Amíg komolyan el nem kezdek gondolkodni a válaszon. Nem lesz könnyű. De, szerencsére, a választ február elsejéig várják tőlem.- Magyar írót javasol majd?- Mint írták, több személyt is javasolhatok. Nekik csak a név, vagy a nevek fontosak. Bizonyára minden információt be tudnak szerezni bármelyik kollégáról, bárhol éljen a világon. Hogy magyart javasolok-e? Visszakérdezek: tud olyat, aki rászolgált a Nobel-díjra?- Van például egy igen termékeny írónk, több mint 170 könyve jelent már meg, 1944. november 8-án született...- Önmagamat nem javasolhatom, és különben sem szolgáltam rá. Még nem. De arra gondoltam, hogy mindenképpen kis nép íróját kellene javasolni, vagy olyan írót, aki nem világnyelven ír. Mert az ilyennek amúgy is csekély az esélye, hogy a világ tudomást szerezzen a létezéséről, műveiről.-Ezzel viszont azt kockáztatja, hogy a javaslata nem kelt majd kellő figyelmet. Előfordulhat, hogy csak ön ajánlja az illetőt, és így aligha kaphatja meg a díjat.- Nem baj. Valakinek el kell kezdenie a folyamatot. Csöppet sem tartom szerencsésnek, hogy eddig a bizottság vagy politikai meggondolások alapján döntött, vagy aszerint, hogy kinek a műveit ismerhette meg- Mit gondol, miért ön kapta ezt a kétségkívül megtisztelő felkérést?- Bizonyára nem azért, mert Stockholmban olvasták a könyveimet, és el voltak ragadtatva tőlük. Inkább az lehet az oka, hogy néhány éve elnöke vagyok a PEN Intemational- nak, a nemzetközi írószövetség egyik csoportjának, és e csoport tett már egyet s mást, amiről megismerhettek bennünket. Többek közt tevékenyen részt vállaltunk a kis népek irodalmának fordítási akciójában, a kis népek és nyelvek antológiáinak kiadásában.-Ha mégsem az ön jelöltjei közül választják ki a jövő évi díjazottat, csalódott vagy szomorú lesz?- Sem egyik, sem másik. A szomorúság különben is a pesz- szimisták előjoga, én pedig optimista vagyok. Bízom benne, hogyha nem sikerül most, akkor sikerül majd két év múlva, vagy 2011 -ben, esetleg még később. Az ember sosem adhatja fel az álmait, vágyait, és még kevésbé az optimizmusát. (wanatka) Gerard Depardieu: önzetlenségből jeles A mai világban meglepő, amit Gerard Depardieu megtett barátja, Jean-Paul Rappenau kedvéért. A francia filmezés történetének legdrágább költségvetésű filmjében a már Hollywoodot is meghódító sztár ingyen, egyetlen fillér gázsi nélkül lépett fel. Az Arany Glóbusszal kitüntetett rendező, akinek legsikeresebb munkája a Cyrano volt Depardieu-val a címszerepben, nemrégiben fejezte be a Le Hussard sur le Toit (Huszár a tetőn) című filmjét. Barátjának, a mackós termetű sztárnak azonban nem szánt szerepet ebben a művében. A 45 éves színész ebbe nem törődött bele, hanem felhívta barátját és közölte vele: „Feltétlenül ott kell lennem, ha csak egyetlen napra is. Ingyen is megcsinálom neked.” A híres sztár egyetlen fillér gázsi nélkül lépett fel így is történt, Depardieu egyik nap megjelent az Áix-en- Provence-i helyszínen és eljátszotta egy rendőr apró szerepét. A főhősnő, Juliette Binoche és partnere Olivier Martinez szeme tátva maradt a csodálkozástól, ám mire felocsúdtak volna, Depardieu már el is tűnt a szemük elől. ■ Szegény ember a napon ányász ül a késő őszi napsütésben, fújja a füstöt és szidja a kormányt, és szidja Csurkát, és szidja az MDF-et, szidja a tüntetésszervezőket, és azokat, akik a pénzt adják a hangosításra. Szidja a mosógépszerelőt, mert 4600 forintot volt pofája elkérni valami javításért, ráadásul nem is itthon szerelte, elvitte magával, így aztán azt se láthatta, csinált-e rajta valamit, vagy csak megtörölte, de ha igen, hátha használt alkatrészt nyomott bele, és annak fél év múlva megint kampec. A bányásznak be sem áll a szája. Egy szitok, egy szívás, egy szitok, egy fújás. Más kérdés, a cigarettámat szívja, mert tegnap besokallt, nem állt meg a napi 16,66 darabnál, az ajánlott napi mennyiség maximumhatárán. így jön ki a havi huszonöt doboz. Hosszú konzultációs tárgyalások után engedélyezte az asszony. Onagy Zoltán: Nap 7. Márpedig az asszony a kasz- sza parancsnoka. Ha nagyon akarta volna, teljes egészében letiltja őt a dohányzásról. Szóba is került, külön tárgyalásokat folytattak augusztusban, amikor az asszony tudása belesült a beiskolázásba, az előzetes felkészülés, apróságok megvásárlása ellenére kiszaladt alóla a családi pénzügyminisztérium. Egy napot veszekedett, egyet sikított, a harmadik napon pedig arra a megoldásra jutott, hogy a bányász, ha egyszer nincs bányája, ahonnan szenet bányászhatna, ne dohányozzon, és ne igya meg a heti egy sörét, mert illetlenség, és mert tönkreteszi a család jövőjét. De csak megmaradtak a napi 16,66 darabos konszenzus mellett. A bányász szerette volna, ha 20 db naponta. Alkudott beterjesztett, végül is 16,66 db-os közös megállapodást kötöttek. Ez havi 25 doboz filteres Symphoniát jelent, éppen öttel kevesebbet, mint egy harmincas hónap. És éppen 400 forinttal kevesebb, mintha minden napra jutna egy doboznyi cigaretta. Hihetetlen, nem?- Ha dolgozol, akkor se kelI több, mert csak a tüdőd rongálod, és munka közben egyébként is szükség van mindkét kezedre - mondta az asszony. Az asszonyok igen könnyen értelmezik a másra vonatkozó dolgokat. De a bányásznak nincs munkahelye. Csak szeretné, ha lenne. Négy éve. Szeretne négykor kelni, a Rákóczi-induló alatt baktatni a főútra a munkásbuszhoz, szeretne, mint régen, beleszagolni a bányahuzatba, szeretne fáj- ront után a pultra könyökölni, bevágni egy sört, mint hajda- nában-danában. A z ember mindig később tudja meg, milyen jó dolga is volt, Isten kötényében üldögélt ott, abban a rohadt sötétben, ez azért nem akármi, néz rám a bányász. Szeretné, ha nem a pénzről volna szó otthon minden nap, minden órában, és amikor ránéz az asszonyra, nem látná rajta, hogy az ő fejében minden percben a pénz foglalja el a legfontosabb pozíciót. Hogy már nem is lehet hozzája szólni. Hogy csak forgatja a szemit, mert ennek is van munkahelye, meg annak is, csak neked nincs, miért nincs, azér’ mer’ nem is akarsz dolgozni. Vitatkozni csak azzal lehet, aki hallja a másikat, mondja a bányász egy szippantás és egy szitok közt, legyint. Vitatkozni csak azzal lehet, akivel lehet, gondolom, de nem mondok semmit. A bányász nem várja, hogy megszólaljak. Ha megszólalnék, mit mondhatnék? Úgyse érted, legyintene rám. Ülök, hallgatom. Várom és elnézem, nikotinadagját a cigarettámból emelje magába. Szippant, szitok, hadarás, új cigaretta, új hadarás, új szitok. Közben elsétál fölöttünk a nap, a lakótelepi házak mögé bújik. A bányász ízületes térdeit ropogtatva feláll, hóna alá csapja az összehajtogatott dobozdarabot, áttelepszik a romos játszótér másik felére :-Legalább ez a rohadt nap süssön, ha már semmi nincs - mondja rosszkedvűen és átül rosszkedvűen. — Én meg haza. uszonnegyedike, kedd dél van. Hűvös, de nem kellemetlen. Napkeltében a zseniális Mélykúti Ilona vendége Szekeres Imre frakcióvezető. A frakció- vezető vendégei: Farkasházy Tivadar, (ex-Charta, Hócipő, Népszabadság, Ióverse nyszakértő, fradista); Me gyesi Gusztáv, (ex-ÉS, Népszabadság, Hócipő, sztárpublicista); Halász Judit színésznő; Telek Manci András, Ferencváros, centerhalf. Ügyes, mondom, így kell.
