Nógrád Megyei Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-28-29 / 253. szám

enöt éves t okot arra, hogy a ffcffl «sokat megkerji iják elh klubbal kap CSŐ- érzékiket, jó sztc^ijai- magyarán: ápekdcdazza- kicsit. Ezekből a felme- emlékekböl ckfPerenc; Hú... talán idonftpl bíszflnék, tenát a S Í évek IcŐztFi^őlgről. Biagyon kellemes emlé- |anngk, bár voltak nehéz is, Gondolok itt arra a/ .akra, amikor majdnem Iá­ik Ami viszont a legöröm- ) emlék, az a ’71--72-cs gós hely elérése. Rengeteg nyt és barátoúszereztem a által. iszler Árpád: -Fiatal- nTlegszebb éveit jelentette, hiszen 11 évig minden hazai és idegenbeli meccsen ott voltam a Stécével, s ezek a mérkőzések nyújtották a szórakozást. id. Szojka Ferenc: - Azok alatt az évek alatt, amiket a klubnál eltölthettem, mondha­tom életem legszebb éveit él­tem. A vidék legjobbjaként mértek minket, innen lettem 27-szeres válogatott, s a játéko­sok a mai napig is barátaim. B. Kovács Zoltán: - Sok szép emlékem van, akár játékos koromból, akár mostani edző- ségemből adódóan is. Ennél az egyesületnél lettem NB I-es já­tékos, ez az egyik legkelleme­sebb emlékem. Tagja lehettem az NB Il-es bajnokságot nyert csapatnak, s így jutottunk fel az NBI-be. Varga Sándor: -Én leg­először is azt mondom: Le a ka lappal a szénbányák társadalma . előtt, hogy biztosították az NB I-es szereplés lehetőségét. S ha meggondolom, hogy ez a csa­pat olimpikonokat, válogatot­takat is adott, igazán asm lehet ok panaszra. Kovács Istvá| fontos, hogy 1 klubba kerülhette: tetlen. Szívesen arra, hogy együtt öltözhettem a nagyokkal, a harmadik he­lyünkre az NB I-ben, egy Hon­véd elleni meccsre. Itt lettem NB I-es focista, ezért nagyon sokat köszönhetek a klubnak, talán még a válogatottságomat is, s úgy érzem, ezért a sok jóért tudtam adni is valamit. Fekete Nándor: - 14 éves voltam, mikor apám először ki­vitt yStéçc mpCsre. Honváj volt nz elle eink 4-2-re én ott voMS reknek nekem i volt. Azután 16” Stécé ifi edzéseire jártán múltúk a nagyokat, S-QÊËÊt Dávidot, alig vártuR léha ki-kipillantsanak jozzank és versenyeztünk, JBh kil tudja visszahozni a mcllérntt lubdájyTNagy megtisz­teltetésnek vettük, hogy meccs ntátihallgathmi uk Skál áz öltö­zőben. BástiTstván: -Tttkez(|^ dött a pályafmsom a StécénÆ Sok mindent köszönhetek az egyesületnek és a városnak. Olimpiai és utánpótlás vafogy®i tott lehettem, s ezért köszönöm mindenkinek a segítséget. £|a «13X00 E3V ¥ OGATOTTJA-pa g Bablen a 253 A* egyik legismertebb és legnépszerűbb tarjáni csapat, amely hosszú-hosszú évekig szerzett örömet a szurkolóknak. A nagy sikereket elért gárda tagjait ma is kedves ismerősként üdvözölhetjük Salgótarján utcáin,’ de többségüket még a futballpályákon is láthatjuk egy-egy öregfiúk, vagy kispályás mérkőzésen a tőlük megszokott lendülettel, az ellentmondást nem tűrő győzni akarássá Névtelen segítők Az SBTC-röl, 75 éves törté­netéről jelent meg könyv, statisztika, riport, összeállí­tás és ki tudja hány féle ki- dvány. Megírták nagy­sok min- vezetői­w Lészült László amos interjú, riport, tudósítás munkássá­gáról. Úgy gondolom ezek szerepét senki nem vi kétségbe. Nagy szerepe vi minden időben vezetőknek, edzőknek, intéz%i|éf: Meghatározó egyéniségek álltak sokszor elnöki pozíci­óiba. Köszönet illeti mun­kásságukat. Nem írtak viszont a sok névtelen sértőről, azokról, akik a nagy gépezetbén csak egy kis fogaskerék ?szerepéC töltötték be. de mégis nélküí lözhetetlenek voltak és lesz­nek. SB I Mosónők, gépírók, cipő­javítók és labdafelfújtatók. Vonalakat kihúzók és há­lót felrakok. Fűtők és takarítók, autó­busz-vezetők és jegyszedök. Sokan-sokan, akik a lab­darúgás szolgálói, akik tet­ték, teszik a munkájukat, akik sokszor társadalmi munkában vagy pár forin­tos ellenszolgáltatásért oly sokat tettek. senki nem gyűjtötte se össze, hogy a 75 év alatt hányszor felejtették el meg­köszönni munkájukat. Pe­ígásnak is. A névtelenek sokszor csak akkor válnak ismertté, ha munkájuk hiá­nyát látják. :, Most, ezen a szép ünne­pen essen róluk is néhány szó, köszönjük áldozatkész segítő munkájukat. Néhány Stécés érdekesség ótarján város központjá- a Sajtóház II. emeletén az Nyomda Kft. bérlemé- lek két helyiségében ta- itó az SBTC-öregfiúk ja és jelenlegi kiállítása, tndosan összeállított kiállí- í több egyedülálló relikviát helyeztek. Szojka Ferenc - rád megye díszpolgára - len idők legeredményesebb Starjáni futballistájának ;i, kitüntetései tfelszerelései, cipői * ett fényképek, pla- k, meghívók és sok érdekesség díszíti a ;at, vitrineket. i a környezet ad ott- a már két évtizedes ra visszatekintő fiúk alapítványának, jának. Az alapítvány vezetője, ügyinté- , pénztárosa: Kmetty ef és Varga Sándor. igok pedig azok az :or ojyan sok tapsot főidet mçgclt futbal­lt, akit a mai napig ÓL érzik magukat nás közt. inden minap e tjének délutánján 1 sor a pröj^raíhe^y gS letésre. Hol és kiyel ját- ak, milyen kötelefcttség- tesznek eleget, no és előke- ;k a kartonok is annak tisz­tára, ki hogy áll a tagdíjjal, tagdíjat itt is fizetni kell. I TjHfas Béla finom fordulatai, perdifései ma is figyelmet ér­demelnek. JeckFeri egykori csapatkapi­tány megjegyzései most is a középpontba kerülnek, és Cséki Jani nem találja a partnert ezért az ellenfélnek passzol. Hogy vannak, akik már lépni is alig tudnak, de pályán ma­radnak? A szívük hajtja őket. Vitatkozni gólokról, eredmé­<ség keretén belül nyitották meg az azóta is látogatott kiállítást. oldalakat összeállí- ta: Kálovits Géza, Andó los és Dániel Tamás. Igenas, meg nem is. egszelídüjjek, más iramjíban fejeződik ki, az biztd^azonbgn, hoc, .1 csők Jani mindehíroeg tuc| gyarázni. Mindenben mi lálja az összefüggést. Hogy Kokó indulatai is néha elszabadulnak és hangosabb az átlagnál? Básti Pityu célirányos szúrá­sai sokszor célba jutnak. nyékről, történetekről, az egy- Kari dicső csatákról persze nem dsak a felsoroltak tudnak. Néha ^amennyien mondják, úgy, gy^b^beli hangzavarLeletke- if^váth Károly rancsol, mert Is/,óval el kell fogyasztani IH&t^giili nedűt. Micsoda nagy dof§|;, szerte- foszló világunkban, hogy 25-30 egykori pályatárs, futbal­listának van energiája, kedve együtt lenni, együtt szórakozni. Tudnak együtt örülni. A mai napig is egy futballcsapatot ké­peznek. Számos hírverő mér­kőzést játszanak. Úgy tudnak örülni egy gólnak, mint évtize­dekkel ezelőtt és nagyon tud­nak bosszankodni egy hibán, ha a láb nem úgy engedelmeske­dik, mint évtizedekkel koráb­ban. Az SBTC-öregfiúk közössége egy jó kol­lektíva. Kérdezik is több helyről mi a ma­gyarázat? Nincs rá egy­értelmű válasz, talán annyi, összeköti őket a közös sikerélmény, a mai napig tartó játékos­ság, a közös program és azt teszik, amit kell: ha kell futballoznak, ha kell keményen dolgoz­nak és ha kell felszaba­dultan énekelnek. Ke­vés az az összej£i\ífitel amikor nem ha az ismert induld „Fekete-fehér gárda senkitől sen A harcot állja ___ sárban, hogyha fúj cTszél. Szurkolók száza szívébe zárja, győzelmet remél. Helyén van mindig a szívük, bárki az ellenfél. Az, SBTC tizenegy, mindig a győzelemre megy. Három-négy gól megbabonáz. Zúg a nép: Huj-hajrá, jól vigyázz! Büszke zászlónk, ha lobog, még a kék ég is mosolyog, Rajta hát SBTC, rajta hát Stécé. Színeinknek győzni kell!" (MINDIG)! Tarjám válogatottak Szövetségi kapitányok jön­nek és mennek, labdarúgó-vá­logatottak sikerrel és kevésbé sikerrel veszik a nemzetközi akadályokat. Egy biztos alig akadt olyan összeállítás, amelyben ne lett volna SBTC- játékos vagy Salgótarjánbólel- távozott futballista. Megérdem­lik, hogy nevüket feljegyezek: Zsengédéit, Gvf/dp, Vit Mihály, ^ß'ibot*- BáÁkufi István, Szalay %4iklós, Básti István, Kocsis La­jos, Menczel Iván, Répás Béla, Kovács István, Kardos József, Kántor Mihály, Rotthermel Adám, Török Gábor, Kozma István, Pintér István, Urbányi István és a „B”-válogatottban és az utánpótlás válogatottban több mint 40 salgótarjáni kapott szerepet. Olimpiai bajnokok: Básti István és Szalay Miklós. Világbajnoki ezüstérmes: Szojka Ferenc. Jubilálok Az SBTC színeiben,; Géczy kapus játszotta a száza dik mérkőzést, 1940. április 21 én. Őt követte Takács IV alig két hónappal később, májd Mé- 1942. rqáKius 22-én^j| ó voir* tavaszán 5-0-ra nyert a Bá­nyász az akkori második helye­zett MTK-val szemben. Négyszer volt a csapat a vi­dék legjobbja: 1957 tavaszán, 1961-ben, 1971-ben és 1972- ben. A Népstadion A legtöbb fcéző 1957. már­cius 31-én volt a Bányász mér­kőzésen® Ferencváros ellen a Népspdionban 65 ezren váltot- ■ *yet. Népstadionban 15 alka­lommal s/.erepelt a Salgótarján és háromszor nyert (egyszer­egyszer az Újpest, MTK és a Ferencváros ellen) az ott szer­zett 18 gól kilenc játékos nevé­hez fűződik. Legtöbbször (5) Szalay volt legnagyobb létesít­ményünkben eredményes. Évek a pályán A játékosok közül a leghosz- szabb ideig, egy hét híján 17 évig Kiss Gyula (1938-1955) szerepelt, Básti 16 év és két hó­napot, Szojka 15 és fél évet ját­szott első és utolsó mérkőzésé­nek napja közötti időben. nich IV42. míurius első kétszázszoros Laczkó 1946. szeptember 16-<m, a há- romszàzaÂJdubjaÎ is ő „alakí­totta” 1950 iavaszá^aPilőre ellen érté el ezt a mérkőzés- száriét. Az aBszoiút első Kiss Gyula kiégvszázadik mérkőzé­sét CífepeteíPjátszotta 1955. jú­nius 4-(iL Vereségek, győzelmek A legnagyobb különbségű vvőzelem 1947 júniusában az Érdi MÁgpílleni 24-1 volt, az NB Imérfá Kistext ellen 8-2-re Dicsőséges sorozatok Cswrháti József kapus 114 mérkőzésen védett sorozatban 4961 -1965 között, mégsem ő a Rekorder, mert Kmetty 1969 és *1974 között 138 találkozón egyszer sem hiányzott az ösz- szeállításból. Cserháti különle­ges rekordja: 810 percen át nem kapott gólt bajnoki mérkőzé­sen. Úgy tudjuk még nem dön­tötték meg rekordját. A legnagyobb vereség az NB í-bem 0-10 az Újpest ellen, még újoncként a sokszoros bajnok jprthonában, 1936-ban. Huszonhat mérkőzésből áll a legnagyobb veretlenségi soro­zat 1939 októberében 1941 szeptemberig, 23 NB Il-es és 3 NB I-es mérkőzésen nem ka­pott ki a csapat. A nyeretlen mérkőzések so­rozata 1965-ben 14 találkozó­ból áll, amikor 5 vereség mel­lett 9 döntetlen következett, győzelem nélkül. A legsikeresebb mérkőzés, a legrangosabb győzelem: 1957 Tarjáni hétvéé az élen raitKKCC evet*. »* «Iműlt. idényt»*!! riyyogo *t* Mvui irt mi- g»n » Mes *{*# K ti « OMtop« vált. Ment vtftlxn. hogy ««« ***x»tt « save. USD«] teUM n ifi­ből* ( » miginerxMS tabdét rend­«•««nt Jé tu£m WWWi, Öregfiúk klubja az emeleten Egyesületi életet élnek. Az af i5z&g 'per szeWtogy áz Ssz- szcjőjVeteleken sokszor előkerül az orrfög" bibliája is, vannak aRik a gond, és bánat űzőjének tartják a kártya forgandóságát. Varga Sanyi szerint néha már sokat is űzik egyesek. No, de az a lényeg, hogy együtt vannak 40-50 és csaknem 60 évesen is. A közös asztalnál is olyanok, mint a zöld gyepen voltak?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents