Nógrád Megyei Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-19 / 246. szám

1995. október 19., csütörtök Közélet 7. oldal Összefognak a képviselők megyénk fejlesztéséért Aligha túloztak a szakértők, amikor hosszú, forró politikai őszt jósoltak. A nyári szabadságukról visszatért országgyűlési képvi­selők olyan több kilónyi törvényjavaslat-gyűjteményt kaptak kézhez, amelynek szinte minden kérdéskörében a Tisztelt Ház­nak már az előző évek során döntenie kellett volna. Egészében akár a halaszthatatlanul sürgős jelzővel is minősíthetnénk a kö­zeljövőben szavazásra kerülő törvényhozói „csomagot”. Ame­lyet viszont - sajátos természeténél fogva - szinte csak mondat­ról mondatra haladva lehetséges megvitatni. Ugyanakkor az or­szág helyzete finoman fogalmazva is rendkívül bonyolult. Jól ér­zékelhető feszültségi pontok találhatók a gazdasági és a társa­dalmi élet szinte valamennyi területén. A higgadt, nyugodt mun­kát kívánó, sokrétű törvényalkotói tevékenységet koalíciós né­zetkülönbségek, tiltakozások, sztrájkok is nehezítik. A Nógrád Megyei Hírlap kezdeményezésére megyénk országgyűlési képviselői - Boldvai László (MSZP), Juhász Gábor (MSZP-BIT), dr. Ser­főző András (MSZP), Urbán Árpád (MSZP), Tamássy István (SZDSZ), dr. Rozgonyi József (MSZP) és Mayer Antal (MSZP) kerekasztal-beszélge- tés keretében tekintették át azokat a területeket, amelyek mind hazánk, mind pedig sző­kébb pátriánk számára különös jelentőséggel bírnak. Együtt a nógrádi érdekekért-Javaslom, vágjunk a köze­pébe! Többhetes zajos csatáro­zás után „kitört a koalíciós béke". A megyei képviselőcso­portot mennyire viselte meg a két kormányzó párt közötti fe­szültség? B. L.: -Nem szabad elfe­lejteni, hogy a két koalíciós partner mindegyike önálló programmal indult a választá­son. Ideológiájukat, politikai törekvéseiket tekintve alapvető különbségek vannak közöttük. A kormányzati munkában is fo­lyamatos az egymástól eltérő vélemény. Rendszeresen egyeztetni kell. Ez a nyilvános­ság, az állampolgár számára többnyire nem érzékelhető. Most kivételes helyzet állt elő, de ez egy normális politikai fo­lyamat része! A kormánykoalí­ciók szerte a világon mindenütt így működnek, csak éppen ná­lunk ez még új és szokatlan. Dr. R. J.: - Az Országgyű­lést, a kormányt rendkívül gyors munkára késztetik a belső és külső, körülmények. Nincs idő lassúbb tevékenységre, így előfordul, hogy nem kellő haté­konysággal tudnak egyeztetni egyes politikusok, hivatalno­kok. Lényeges viszont, hogy minden minisztérium folyama­tosan végzi a feladatát. J. G.: -Megyénk képvise­lői között életkorukat, szakkép­zettségüket, tapasztalatukat, emberi és családi hátterüket te­kintve jelentős különbségek vannak. Ez érzékelhető tevé­kenységünk különbözőségében is, hiszen más-más részterület­tel foglalkozunk a bizottságok­ban, munkacsoportokban. Mégis együtt át tudjuk fogni a megye problémáinak egészét. Az ország mindennapi élete kü­lönböző gazdasági-társadalmi érdekcsoportok egymás közötti harcát jelenti. Nekünk minde­nekelőtt választóink érdekét, akaratát kell érvényesítenünk. Nagypolitika, kispolitika M. A.: - A koalíciós pártok közötti nézetkülönbségek szük­ségszerűen jelentkeznek. A me­gye hét képviselője közötti együttműködés viszont példaér­tékű. A kétségtelenül meglévő pártpolitikai feszültség köztünk egyáltalán nem érződik. Gyak­ran előfordul, hogy egy-egy je­lentősebb megyei ügyért egysé­gesen lépünk fel. T. I.: - Az SZDSZ-t, mint az egyik koalíciós pártot, régiónk­ban egyedül képviselem. Úgy érzem, a megye érdekében vég­zett együttes munkánk haté­konyságát a két párt nézetkü­lönbségei nem befolyásolják.-A választópolgár gyakran értetlenül áll a problémák és a megoldási módok előtt. Sokszor olyan érzete is támad, hogy azok a feje fölött, tőle függetle­nül zajlanak. Magyarul: úgy érezheti, hogy ö, a „kisember” a nagypolitikából kirekesztett. Különösen így gondolhatja ezt a fővárostól távoli települések lakója. U. A.: - Szerintem minden politikát nyugodtan nevezhe­tünk nagypoliti­kának, hiszen az állampolgár személyes gondja az ő szá­mára fontosabb lehet, mint bár­milyen országos jelentőségű ügy. Neki azt jelenti a jól működő nagypolitika, hogy az ő gond­ját orvosolják. A „nagy” neki nem attól nagy, hogy sok-sok embert érint, hanem, ha őt, vagy a kör­nyezetét. Be­szélhetünk mi hetekig az Or­szágházban, ha ő nem tapasztalja azt, hogy va­lami akár nehézségek árán is, de javul. Tevékenységünk kulcskérdése, hogyan tudjuk összhangba hozni a parlamenti munkát a választókörzeti tevé­kenységgel. Nekem például odahaza lépten-nyomon, utcán, vagy éppen a lakásomban vág­ják a fejemhez, hogy mit tudjá­tok ti ott fenn! Nos, az a hely­zet, hogy a képviselővé válasz­tásom által semmit sem változ­tam. Ma is ott lakom, ahol ed­dig és ott vásárolok, ahol az­előtt. Most a munkahelyem ugyan a Duna partján van, de munkahelyem a választókörze­tem valamennyi települése is. És nagypolitikát csinálok ak­kor, ha Józsi bácsit, vagy Mari nénit meghallgatom és meg­próbálok a gondján-baján segí­teni. Persze, nem feltétlen sze­mélyes ügyintézéssel, mert erre vannak megfelelő hivatalok, in­tézmények, hanem például a nehézségek feloldásával. Azt azért meg kell viszont monda­nom, hogy a Parlament ablaká­ból nézve sokszor más össze­függéseket lát meg az ember, mint otthon, a faluszélen. Irányok, arányok T. I.: - Szerintem nincs se nagypolitika, se kispolitika: csak politika van. Meg kell ta­lálni a megfelelő arányokat. Akit a szerencséje, tehetsége, szorgalma az élet napos olda­lára juttatott, az vállaljon ará­nyosan többet. Akinek pedig nehezebbek a körülményei, an­nak a tisztességes megélhetésé­ben és munkájában segíteni kell. Mi, vidéki képviselők ak­kor politizálunk jól, ha a külön­böző arányokra ügyelünk. Dr. S. A.: - Ezt tartjuk szem előtt. Gond viszont, hogy a munkánkat és annak mozgató- rúgóit nem tudjuk igazán érzé­keltetni. Nehéz például megér­tetni, hogy amit a törvényalko­tói munka során előkészítünk, megszavazunk, azt nem jóked­vünkben tesszük, hanem, mert elkerülhetetlen a még rosszabb helyzet megakadályozása érde­kében. Mind a l\eten szinte ál­landóan járjuk a területünket és találkozunk az emberekkel. Ez azonban kevés: munkánkból többet kellene láttatnunk. Ez viszont nem rajtunk múlik.- A képviselő tevékenysége alapvetően csapatmunka. Az együttműködők, segítők között is kiemelt jelentőségük, szere­pük van a települések vezetői­nek. Nélkülük hatékonyan aligha tud dolgozni. B. L.: - A második önkor­mányzati választás egyik leg­nagyobb sikerét abban látom, hogy azok a polgármesterek, helyi képviselők, akik az első ciklusban megállták a helyüket, jórészt ismét bizalmat kaptak. Ők már rendelkeznek olyan minőségű település-szervezési és -irányítási tapasztalattal, amely a képviselőnek jelentős segítség. Az újonnan megvá­lasztottak közül pedig jó né­hány tehetséges helyi vezető került felszínre. Azt kell megér­tenie minden önkormányzati tisztségviselőnek, hogy merev pártpolitikai szempontok alap­ján hiteles helyi tevékenységet nem lehet folytatni, mert a la­kosság érdekei sérülnek. Ahol ezen felül tudnak emelkedni, ott érzékelhető fejlődés tapasz­talható. U. Á.: - Választókörzetem legtöbb településén kifejezetten jó a kapcsolatom az önkor­mányzatokkal. Szerintem a po­litikai kultúra hiánya a minden­áron pártpolitikai talajról in­duló és éppen ezért szűk korlá­tok közé szorított helyi politizá­lás. Ma minden együttműködni kész, segíteni akaró személyt, csoportot, testületet mozgósí­tani kell. Ebben partner kívá­nok lenni.-Az országos politika irá­nya, a kormányzati tevékenység és az- egyes minisztériumok munkája mennyiben határozza meg a helyi politikát? Dr. S. A.: - Alapvetően. Pél­dául az előző Parlament jóvá­hagyásával állami költségve­tésből, tehát a mi zsebünkből fi­zettek pénzt a gazdálkodóknak, ha kivágták a tenyészállatokat, vagy csökkentették az állomá­nyukat. Most nagyon súlyos milliárdokat kellett megszavaz­nunk a felelőtlen döntés ellensú­lyozására. M. A.: -Az előző időszak­ban azzal a jelszóval, hogy ta­nulja meg a magyar termelő a nyugati termelési szisztémát, gátlástalanul hagyták működni a „rablótokét” is. Éz egész ágaza­tokat sodort a tönk szélére. Most vámokkal, korlátozó intézkedé­sekkel védjük meg a helyi vál­lalkozók és a tisztességes nyu­gati befektetések érdekeit. Az a politikai helyes irány, ha a gát­lástalan, kirabló folyamatnak gá­tat szabunk, a helyi vállalkozá­sokat támogatjuk. Csak egy erős nemzetgazdasággal tudjuk meg­állni a helyünket Európában. Dr. S. A.: - Ezzel a lakosság is egyetért, de az is érzékelhető, hogy az elmozdulás ütemét kifo­gásolják. Még képviselőtársaink közül is sokan úgy gondolják, hogy akkor tudunk hatékony munkát végezni, ha minél több időt töltünk a Parlamentben. Rö- videbb, hatékonyabb előkészí­tésre és üres „szalmacséplés” he­lyett konstruktív vitára lenne szükség. A felszabaduló időt pe­dig különösen azok a képviselők, akik egyéni választókörzetekből kerültek be, töltsék a problémák elemzésével, a gondok megis­merésével. A fejlődés üteme nem a meghozott törvények számával, hanem a minőségével gyorsítható.-Amikor az állampolgár a parlamenti közvetítést nézi a te­levízióban, óhatatlanul is az ismerős arcokat keresi. A pad­sorok viszont gyakran tátonga- nak az ürességtől. Mit csinál­nak a képviselők akkor, amikor nem a Házban és nem a körze­tükben vannak? J. G.: - Talán meghökkentő, amit állítok, de ilyenkor dol­goznak igazán. Attól, hogy ál­landóan benn ücsörögnek az ülésteremben és minden vitát szorgalmasan végighallgatnak, a rájuk bízott napi feladatokat még nem oldották meg.-Milyen területen szükséges javítani a képviselői munka ha­tékonyságát? J. G.: - A transzmissziós fel­adatok végzésében feltétlenül. A képviselőnek ugyanis több irányban és szinten is egyeztet­nie, közvetítenie kell. Az egyéni - és különösen a szociá­lis - problémák intézésében sokszor a legközvetlenebbül, gyorsan. A tapasztalatokat ösz- szegezve pedig az önkormány­zatok és a minisztériumok irá­nyába is lépnie kell. A gondo­kat nem csak orvosolni, hanem lehetőleg megelőzni kell. A leg­jelentősebb azonban a területi feladatok felvállalása, az infra­struktúra kiépítésének segítése, a munkahelyteremtő kezdemé­nyezésekben való részvétel, a cél- és címzett támogatások, fejlesztési eszközök, források előteremtésében való közremű­ködés. A képviselő nem főpincér- Ezt tőlünk nyugatabbra lobbizásnak nevezik. B. L.: -Ezt a minősítést mindannyian vállaljuk, s ha úgy tetszik, hát valamennyien lob­bizunk. Az én esetemben pél­dául közismert, hogy a tarjám iparmedence „válság sújtotta terület”. A gazdasági szféra egészen a közelmúltig csődkö­zeli állapotban volt. Igaz, az előző években is volt válságke­zelési program és volt 500 mil­liós „leosztott pénz” egy kor­mánytámogatás formájában. Ez azonban több évre széthúzva elveszítette a hatékonyságát. Az 1994-es év közepétől mos­tanáig viszont különböző csa­tornákon mintegy kétmilliárd forint áramlott a térségbe. En­nek hatására megállt a vissza­esés. A megmaradt munkahe­lyeken dolgoznak az emberek, sőt új vállalkozások is alakul­tak. Persze, az is igaz, hogy se­gíteni csak ott lehet, ahol a helybeliek is akarják azt: ahol vannak ötletek, javaslatok, és felkészültek az együttműkö­désre. Úgy eleve nem működik a mechanizmus, hogy a külön­böző vállalkozások, kamarák, vagy önkormányzatok leültetik az országgyűlési képviselőt a tárgyalóasztal másik oldalára és elmondják, hogy nagy gondban vannak, rossz a helyzet, tehát tisztelt képviselő úr, legyen szí­ves megoldani a mi problémán­kat. A képviselő arra képes, hogy mintegy katalizátorként működve a reális, vállalható és megvalósítható döntési javasla­tok mellé álljon. Az elmúlt más­fél év alatt találkoztam több olyan gazdasági vezetővel is, akinek fehéren-feketén meg kel­lett mondanom, hogy összeté­veszt egy étteremmel: nem ő a megrendelő, aki az étlapról vá­laszt - én pedig nem a főpincér vagyok, akinek kötelessége egyedül min­dent előterem­teni. Tőle vá­rom a konkrét javaslatokat, a végiggondolt és végigszá­molt terveket. Amelyeket kormányzati vagy tárca­szinten támo­gatni lehet. Ez meghatározó szemléletbeli kérdés. Segí­teni csak ott lehet, ahol ön­állóan megfo­galmazott gazdasági program, helyi kezdeménye­zés, összefogás van.-Az országgyűlési képvise­lőnek sokrétű munkájában je­lentős a törvényalkotói tevé­kenység. Ezen belül mely terü­let kap elsőbbséget? Dr. R. J.: - A gazdaság, a gazdaság és még egyszer a gazdaság. A napokban terjesz­tettük be a devizakódex terve­zetét, a biztosításról szóló tör­vényt, a vámeljárásról szóló ja­vaslatot, az erdőről, illetve a vadászatról szóló törvényeket. A közvélemény ebben az egy dologban teljesen egységes: minden lehetséges eszközzel a rendkívül súlyos gazdasági helyzetre kell koncentrálnunk. A készülő területfejlesztési tör­vény szintén ebbe a „cso­magba” tartozik. U. A.: - Szólni kell arról is, hogy a felsőoktatási törvény rendkívül jelentős. Példa erre a közelmúlt diákdemonstrációja. A megyei képviselőcsoport együtt is áttekintette a készülő tervezetet és nagyon jól fel tud­tuk használni ennek során a tüntető diákokkal folytatott be­szélgetésünk eredményét. Számunkra nagyon fontos a vé­leményük, hiszen a jövő szak­embereiről van szó. T. I.: - Az egészségüggyel foglalkozó javaslat alapvetően meghatározza a gyógyító-meg­előző tevékenység átformálá­sát, jövőjét. Fontos a környe­zetvédelmet, a hulladékfeldol­gozást vagy a lakásépítést érintő terv is. Ma nem élhetjük fel a jövőnket azáltal, hogy nem tesszük meg időben a szüksé­ges lépéseket. Európában csak akkor lehetünk igazán otthon, ha az elvárásoknak maradékta­lanul megfelelünk. Ez vonatko­zik a közlekedésre is. A vasút­nak vissza kell adni azt a he­lyét, amely gazdaságosságánál és környezetbarát jellegénél fogva megilleti. Megnyugtató, hogy megyénk ezután is teljes vonalhosszban tudhatja magá­énak a vasúti pályát. Jó tudni, hogy az elmúlt évben csapott zaj a vonalmegszűnésekről csak vaklárma volt és a MÁV vezetése a nekünk, nógrádi képviselőknek tett ígéretét maradéktalanul betartotta.- Javaslom, hogy befejező kérdéskörként érintsük a legje­lentősebb képviselői eredmé­nyeket, illetve a legkevésbé si­keres területeket. Dr. R. J.: - Az infláció meg­fékezése érdekében tett erőfe­szítéseink nem voltak hiábava- lóak. A közvéleményben jelen­tős ellenszenvet kiváltó leg­utóbbi gazdasági „csomag” nélkül már sokkal súlyosabb lenne az ország helyzete és megítélése. B. L.: - Az egyensúlyromlást sikerült megállítani. A gazda­sági növekedés megindult. A megye önkormányzatai pedig az előző éveknél sokkal haté­konyabb munkát produkáltak. Szólnom kell viszont egy olyan területről is, amely eddig kike­rült a látóterünkből: a határon kívüli kapcsolatokról, jelesen a megyénkkel szomszédos szlo­vákiai tapasztalatokról. A ma- gyamándori, a balassagyarmati és a salgótarjáni vásári partik, regionális expók sikere jelentős mértékben a szlovák vállalko­zóknak köszönhető. Rendkívül jelentős az a diplomáciai segít­ség, amelyet a Szlovák Köztár­saság nagykövet asszonya, Éva Mitrova és munkatársai biztosí­tottak a kereskedelmi és más kapcsolati szférák eredményes­sége érdekében. Ez is azt bizo­nyítja, hogy az együttműködést nem csak megyén belül, vagy az országhatár vonaláig, hanem azon kívül is szorgalmazni kell. Közösek a gondjaink, legyenek közösek az eredményeink is. Élhető életet szeretnénk M. A.: -Szóltunk arról, hogy az utóbbi nem egészen másfél év alatt számtalan for­rásból legkevesebb kétmilli- árdnyi összeg érkezett a me­gyénkbe. Ez, ha nem is látvá­nyos, de érzékelhető változást már eredményezett. A legfon­tosabb, hogy ezt a folyamatot ne engedjük lelassulni. A mun­kanélküliségi mutatók mögött élő emberek vannak. Súlyos, gyakran tragikus nehézségek tömegével találkozunk. A mi feladatunk is, hogy tisztességes munkához és élhető élethez jut­tassunk mindenkit, aki akar és képes dolgozni. A rászorultak­ról pedig nem szabad megfe­ledkeznünk. J. G.: - A Mátra aljában be­indult fejlesztési program ked­vező tapasztalatai azt mutatják, hogy közös akarattal olyan eredmények valószínűsíthe- tőek, amelyek nem a leszaka­dás, hanem a felzárkóztatás irá­nyát jelölik ki. Dr. S. A.: - A jogalkotási fo­lyamat eredményei is érzékel­hetőek már. Ilyen például a szécsényi környéken a mező- gazdaság, amelynek jogszabá­lyi és gazdasági támogatása együttesen kell hogy érvénye­süljön. Ami a sikereket illeti, elegendő csak a víz-, gáz-, csa­torna-, telefon- és más progra­mok sorát végignézni. Ahol akartak és cselekedtek, ott érté­ket tudtak teremteni önmaguk­nak az emberek. U. Á.: - Jómhgam minden eredménynek nagyon tudok örülni és minden probléma cse­lekvésre ösztönöz. Most pél­dául az a legnagyobb örömöm, hogy sikerült egy pályázaton a balassagyarmati óvodáknak közel kétszázezer forintot sze­rezni. Ez nem nagy összeg, de létező eredmény. így, lépésről lépésre juthatunk csak előre. G. Szűcs László * * * E hasábokon a jövőben új rovatot indítunk: Az olvasó kérdez, a képviselő válaszol címmel. Köz- érdeklődésre számot tartó kérdé­seiket levélben küldhetik el par­lamenti tudósítónknak, G. Szűcs Lászlónak. Címe: 1097 Buda­pest, IX. kér., Gyáli ú. ISIÉI 13. A beszélgetés résztvevői (balról jobbra): dr. Serfőző András, dr. Rozgonyi József, Boldvai László, Tamássy István, Juhász Gábor, Mayer Antal, Urbán Árpád országgyűlési képviselők és lapunk parlamenti tudósítója: G. Szűcs László fotó: primus press

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents