Nógrád Megyei Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-06 / 209. szám

1995. szeptember 6., szerda SporTTüköR 7. oldal Karate-toborzó A Bäcker Brot Karate Klub szervezésében karatetanfo­lyam indul kezdők részére. Je­lentkezni lehet hatéves kortól, felső korhatár nélkül. A szep­tember 5-étől 1996. június 30- áig tartó tanfolyamon, az edzéseken résztvevőknek le­hetőségük nyílik az önvéde­lem alapjainak megismeré­sére. A követelményszintet, testedzéstől az önvédelmen és versenysporton keresztül az életformáig mindenki önma­gának állítja fel. A tanfolyam elvégzése után, aki a megfe­lelő övfokozatot elérte és sze­retné magasabb szinten foly­tatni a tanulást, bekerülhet a klub több válogatott verseny­zőt is adó „haladó” csoport­jába. Az edzések helye: szep­tember őrétől a salgótarjáni Gagarin Általános Iskola tor­naterme. Ideje: kedden 18.00- 19.30, pénteken 17.00- 18.30 óráig. Az edzé­seket Talpai József 2 dános mester vezeti. Jelentkezés: az edzések előtt a helyszínen. Karancs-kupa, nemzetközi röplabdatorna Osztályozós felkészülés Fair play, bányászbéka, meg az SBTC Ipoly-parti férfiú létére felautózott a fővárosba, hogy a Hungá­ria körút roskadozó tribünjéről szurkolhasson a tarjáni siker­csapatnak. Elégedetten szemlélte a fiúkon feszülő melegítőket, melyek az ő boltjából származtak. Az SBTC ugyan kikapott, ám Naszály Aladár bizakodott a gárda további sikeres szerep­lésében és járandósága kifizetésében. Csalódott. A játékosok ugyan emlékezeteset produkáltak a bajnokságban, ám a klub ennek ellenére végletekig lejáratta magát a szemében. A gyar­mati vállalkozó szerint a bányászbéka bizonyos testrészéhez hasonlatosak az egyesület vezetői. Ebben az évben is, a hagyomá­nyokhoz híven, megrendezték a Karancs Barátság Kupát. Az előző évektől eltérően azonban nemcsak női, hanem férfi csa­patok is részt vettek a rendez­vényen. A nyitómérkőzésen a SASÉ, az Ózd férfi csapatával mérkő­zött meg. Hatalmas küzdelem­ben, látványos labdameneteket produkálva próbáltak helytállni a tarjáni fiúk, ennek ellenére az Ózd csapata bizonyult jobbnak és 3-1 arányban nyertek. A Karancs-kupára 4 női csa­pat jelentkezett. Hnusta, Rima­szombat, Gödöllő és Salgótar­ján - ezek közül a Gödöllő az utolsó pillanatban visszalépett. Az SKK megfogyva bár, de erőteljes csapattal képviselte a tarjáni színeket. Balázs Zsuzsa edzőnek Budapestre kellett utaznia a szokásos évi edzői to­vábbképzésre. Center poszton Oravecz helyettesítette a távol­lévő Langárt. SRK: Pepsiczkyné, Percze, Oravecz, Barta, Gulyásné, Ko­vács. Az első mérkőzést a Rima­szombat és a Salgótarján ját­szotta. Az első játszmában még mindkét csapaton látszott, hogy kissé tartanak a másiktól. Ala­csony színvonal jellemezte e ta­lálkozót, melyhez hozzájárult az is, hogy az osztályozóra ké­szülő csapat az NB I-es mérkő­zések előírása szerinti Mikasa labdával játszott. A Rimaszom­bat kihasználva a kisebb pontat­lanságokat, 15-13-ra nyerte az első szettet. A második játszmában a vendégek 7 pontig irányították a játékot, az ellenfél nagy elő­nye észhez térítette a tarjáni lá­nyokat, robbanásszerűen átvet­ték a vezetést, lélegzetvételnyi időt sem hagyva 15-8-ra hoz­ták a 2. szettet. A mérkőzés to­vábbi játszmáiban az SKK lá­nyai magabiztosan nyitottak, ponterősen ütöttek és 3-1-re nyerték a meccset. A harmadik mérkőzést a Hnusta és a Rimaszombat ját­szotta. Erőteljes rimaszombati indítás után az NB I-es Hnusta látványos, kombinált ütésekkel, jó mezőnymunkával fordított és 3-2-re nyerte a mérkőzést. A hnustai lányok kihasz­nálva az SRK pillanatnyi za- vartságát, talpra álltak és 15-13-ra nyerték az első szet­tet. A második játszmában már biztató jelek mutatkoztak. Tíz perc alatt lendületes játékkal 1- 1-re szépítettek. A 3. szet­tben mindkét csapat legjobb tu­dását nyújtotta. Ä pontokért fo­lyó küzdelemben a szlovák lá­nyok bizonyultak jobbnak. A 4. játszmában még egy lehetőség adódott a kupa elnyerésére: 2- 2-re egyenlítettek. A mindent eldöntő utolsó játszmában már nem engedték ki a kezükből a vezetést, magabiztosan nyertek. I. helyezett: Hnusta, II. helyezett: SRK, III. helyezett: Rimaszombat. Naszály úr Fair play névre keresztelt gyarmati sportboltja ritka gazdag választékával ví­vott ki nagy elismerést. Az Adidas termékek széles skálája vint az üzletben. A tulajdonos egykoron a városi futball köz­ismert szereplője volt, lévén, a Volán kapuját védte. Fociszere­Magát okolhatja B. Kovács Zoltán, edző:- A Fair play tulajdonosa bejött hozzánk és megpró­bált kioktatni minket. El­mondta, hogy a Stécé ebben hibázott, abban hibázott. Holott az igazi hibát ő kö­vette el, hiszen kereskedő létére fizetség nélkül kiadta az áruját. Mi nem ellenőriz­hetünk minden szponzort, hogy van-e fedezetük, vagy honnan van pénzük. A klub közismert helyzetében na­gyon örültünk Dunai úr se­gítségének. Ha lett volna pénze az SBTC-nek, meg­vettük volna magunk a me­legítőket. Naszály úr csak saját magát okolhatja, hogy így járt. Ha egy kereskedő ennyire balek... tete mély és örök, a labdarú­góknak ott és abban segít, ahol és amiben tud. Sportszíwel adott A tavalyi NB Il-es pontva­dászatban a hagyományokat idéző villámrajtot vett az SBTC. Naszály úr örült a sike­reknek és szívesen elbeszélge­tett egy ismeretlen férfival, aki felkereste őt. Dunai Ferenc a tarjáni klub támogatójaként mutatkozott be és több alka­lommal is diskurált vele. A so­kadik találkozás után szívessé­get kért a Fair play gazdájától: ugyan napokon belül rende­ződő kintlévőségei miatt fizetni nem tud, de adjon neki egy gar­nitúra melegítőt és kabátot. Naszály úr sportszerető ember lévén bólintott. Dunai kézje­gyével ellátta a kötelezvényt, miszerint nyolc napon belül ki­egyenlíti a kétszáztízezer forin­tos számlát. Az SBTC Alapít­ványa szignót is odakanyarí- totta a papirosra. Teltek-múltak a napok, Du­nai nemhogy nem fizetett, nyomtalanul eltűnt. Naszály úr békés ember. Várt és várt és várt. Türelme azonban neki is véges. Kétszáztízezer neki is kétszáz tízezer. Felvette a kapcsolatot az SBTC-vel. Joggal. Látta a me­legítőket és kabátokat a játéko­sokon és vezetőkön. Egyik ámulatból a másikba esett a gyarmati vállalkozó. Volt rá oka bőven.- Hihetetlennek tűnik, ám tény: nem tudtam találkozni Fekete elnök úrral. Nem rajtam múlott. Többször is kértem tőle találkát, ám ígérete ellenére sem tudtam vele beszélni. Szá­momra ez eléggé érthetetlen. Jómagam ugyanis úgy gondo­lom: amennyiben egyszerű szurkoló lennék, aki, mondjuk, az összeállításról akar szót vál­tani az elnökkel, akkor sem kaphatnék elutasítást. Leg­alábbis egy normális egyesü­letnél. De hát itt más világ van. Én adtam valamit, nem is keve­set a klubnak. Átvertek. Oké. Ám a csapat viseli a ruháimat. Még most is azt mondom: oké. Rendezzük az ügyet úriembe­rekhez méltóan, botrány nélkül. Ezt ajánlottam fel az SBTC- nek. Mindhiába. Süket fülek Naszály Aladár hosszú hete­ken keresztül próbálkozott a békés megoldással. Süket fü­lekre talált.- Jeck Ferenccel többször is beszéltem. A sokadik alkalom után egyértelművé vált szá­momra: ő nem több, mint tele­fonközpontos. Szerintem nulla az ő szerepe a klubnál. Az égadta világon semmit nem se­gített az ügy megoldásában. Mindig az elnökséget emle­gette, olyan embereket vagy döntéshozó testületet, vagy mit tudom én mit, akikkel és amivel nem tudtam összejönni. Sajná­lom Jeck urat. És szánom őt. A gyarmati vállalkozó vi­szont találkozott B. Kovács Zoltán edzővel és Kiss Károly pályaedzővel. Erről sem kelle­mes emlékei vannak.- Kiss Károly hajlott volna a megegyezésre. Csakhogy neki semmilyen hatásköre nincs az ügyemben. B. Kovács Zoltán visszataszítóan viselkedett. Le­szögezte, hogy őt ez az ügy cseppet sem érdekli. Szűk látó­körű, behatárolt képességű em­bernek tartom őt. Ugyanis semmilyen hatásköre nincs neki sem a témában, ennek el­lenére magabiztosan, megfel­lebbezhetetlen hangon nyilat­kozott. Ráadásul azt mondta, a melegítőim és a kabátok a szer­tár polcain pihennek. Érdekes, hogy a megyei sajtóban megje­lent fényképeken mégis ezek­ben a ruhákban parádéztak a fiúk... Naszály úr időt és energiát nem kímélve próbált egyez­kedni a Stécésekkel. Semmire sem jutott. Keresi az elnökét- Alaposan levizsgáztak előttem ezek az urak. Azt hit­tem, egykori bányászcsapat­Egyezzünk meg! Jeck Ferenc, ügyvezető el­nök: - Kétszer találkoz­tam Naszály úrral, szerettem volna megoldást találni az ügyben. Én azonban nem dönthetek egy személyben. Az elnökséget nem tudtam összehívni, de külön-külön tájékoztattam a tagokat. Egyébként most is azt mondom, amit eddig: egyezzünk meg! Naszály úr azonban nem igazán kereste a megoldást, pedig én sok mindent javasoltam neki. Az SBTC teljesen vétlen az ügyben. Dunai úr megkere­sett minket, hogy segít. Az egyesület anyagi helyzeté­ben érthetően örömmel vet­tük támogatását. Nem tud­hattuk, hogy milyen módon szerezte a melegítőket. Saj­nálom a Fair play tulajdono­sát. Szerintem meg tudnánk egyezni vele, ha mutatna némi kompromisszumkész­séget. ként az igazmondó, becsületes bányászemberek erkölcsével dicsekedhetnek. Tévedtem. Nagyot. Az SBTC vezetői a bányászbéka azon bizonyos testrészéhez hasonlatosak. A Fair play tulaja végül is beperelte Dunai Ferencet csalás miatt. Kérdések kérdései fe­szülnek benne, ám megegye­zésre a mai napig hajlandó.- Igazán nem értem: van en­nek a klubnak egyáltalán veze­tése? Mi az, hogy elnökség? Ki dönt a fontos dolgokban? Ho­gyan működik ez az egyesület? Egyébként Fekete elnök urat rendületlenül keresem. Szeret­nék vele leülni, tárgyalni. Ma is azt mondom, amit hónapok óta hangsúlyozok: egyezzünk meg békében. Apropó: nem tud va­laki segíteni az elnök úrral való találkában? (szilágyi) Egymillióért „Három pontért jöttünk Isz­tambulba!” - ezt mondta Mészöly Kálmán szövetségi kapitány a török lapoknak. Az oltani szerkesztők azon­ban vigyáztak arra, hogy et­től azért ne menjen el a tö­rökök kedve a szerdai lab- darúgó-Eb selejtezőjétől, mert a Mészöly-summázat „mellé” egy meglehetősen borús ábrázatú Mészöly- fényképet tördeltek be... A magyar szakvezető persze óvatosan nyilatkozott. Azt hangoztatta, hogy a hazai csapat a szerdai mérkőzés (19 óra, játékvezető a cseh Krondl) esélyese. Nem felej­tette el megemlíteni azt sem, hogy a nézők fanatikusak, és félelmetes hangulatot te­remtenek az Inönü stadion­ban. Az ehhez szükséges nézőszám biztosan meglesz: 50 ezer nézőt várnak a Be- siktas otthonába. A törökök szinte az éle­tükért játszanak, hiszen ha győznek, futballtörténetük- ben először nyílik meg előttük az út az Eb-döntő felé. Ennek megfelelően óriási pénzt ajánlottak fel a játékosoknak. Sikerük ese­tén fejenként 10 ezer dollárt kapnak a szövetségtől. Ezt még Ciller miniszterelnök asszony is megtoldotta, így a hazai csapat összesen egymillió márkáért lép pá­lyára! Talán éppen ez az a nagy „tét”, ami miatt meg­remeghet a törökök lába. Nem előnyös, hogy a gól­gyáros középcsatár, Hakan Sükür „kiengedett” az utóbbi időben, tudniillik a közelmúltban nősült. Újabb nyertesek Múlt heti Találgatónk érté­kelésekor újabb telitalálatos szelvényekre bukkantunk: Berki István (Salgótarján Kisfaludi út 1.), PiUnyiné H. Klára (Salgótarján Szerpen­tin út 18.), Berta J. Nándor (Salgótarján, Budapesti út 43.) nevű olvasóink szer­kesztőségünkben vehetik át jutalmukat. Mai sportműsor Kézilabda, NB II, Északi csoport: Salgótarjáni Építők KC - Gyöngyösi FSE, Épí­tők pálya, 16.00 óra. Labdarúgás, megyei első osztály: Balassagyarmat — SKFC, Balassagyarmat, 16.00 óra. Jó főpróba volt a közelgő bajnoki rajt előtt Csak a Trabant bírta a miskolci pályákat Az autósport kiemelkedő eseményének ígérkezett a szeptember 1-3-a között megrendezett II. Wynn’s Miskolc Rallye, mely a bajnokság 5. fordulója volt. A szervezők által „mosolygósnak” és „természetbarátnak” kikiáltott versenyen több kérdés is felmerült a kategória- és abszolút bajnokok személyét illetően az első- és másodosztályban egyaránt. A természetvédelmi területek mellett is elhaladó versenyzők­nek nem csak az előttük álló versenytávval kellett megküz­deniük, hanem az elég változé­kony, borús, esős időjárássaj is. A péntek délelőtti gépátvétel után délután az első osztályúak egy salakpályás külön próbán vettek részt a BVSC sporttele­pén. Az idegek és a megfelelő taktika csatája volt a miskolci verseny, hiszen volt olyan gyorsasági, ahol vizes volt a pá­lya eleje, a vége pedig teljesen sáros, rengeteg fejtörést okozva a versenyzőknek, milyen gumit is használjanak. A legnagyobb kérdés talán az volt, képes-e Ranga László faragni hátrányá­ból a listavezető ifj. Tóth Já­nossal szemben, vagy a közön­ség „Janikája” megszerzi első abszolút magyar bajnoki győ­zelmét. A kérdés viszonylag korán eldőlt, hiszen Ranga László a negyedik gyorsasági szakaszon árokba csúszott a Forddal, je­lentősen átrendezve az autó körvonalait. Úgy látszott, nyitva az út Janika előtt, ám ő megirigyelhette vetélytársa „szobrászi” sikerét, s az ötödik gyorsaságin mélyebben meg­vizsgálta egy árok belsejét. Rö­vid kényszerpihenő után vissza­tért a versenybe. Harmincne­gyedikként! És innen tornázta fel magát estére a 13. helyre. Ekkor Ferjáncz Attila állt az élen, nyomában Érdi Tiborral, ki rendíthetetlenül próbálta őt letaszítani a „trónról” - mind­hiába. Másnap Janika ott foly­tatta, ahol előző nap abba­hagyta, s végül megérdemelten állhatott a dobogó legmagasabb fokára, s a győzelmi pezsgő élete első abszolút magyar baj­noki címéért is pukkant. Nem lehetnek azonban pezs­gőbontó hangulatban megyénk első osztályban induló verseny­zői. A Kéül József-Újj Gyula (Keill Motorsport) kettős ha: mar rájöhetett: ez nem az ő ver­senyük, hiszen Opel Astrájuk az első gyorsasági szakasz má­sodik kilométeréig rendben ha­ladt, aztán robbantott - a motor. A leszakadt hajtókar végleg el­intézte Keillék aranyérmes ál­mait. Ahogy Keill József mondta: - Ez megint nem volt egy szerencsés hétvége. Nem volt az Szorcsik Lász­lónak és Kiss Józsefnek (Szőjka ASE) sem, Opeljük kormány­szervója önállósította magát, majd árokba csúsztak, végül a váltó „lefogazott”, s a salgótar­jáni páros csomagolhatott... Szorcsik: - Sajnos, így le­csúsztam a dobogóról össze­tettben, de hát, ha nincs szeren­csém..., majd Pécsett igyek­szünk javítani. Németh Attila és Surányi György (Nógrád Volán SE) az utolsó pillanatban szerezte be a versenyzéshez szükséges kellé­keket, hisz sokáig úgy tűnt, nem is indulnak. Utólag nézve lehet, hogy jobban jártak volna, hisz a nagy sietségben ők is „át­rajzolták” a Ladát, s így feladni kényszerültek a versenyt. A másodosztály küzdelmeire szinte ugyanazok a jellemzők, mint a „nagyokéra”, bár bajno­kot még nem avattak. A tizenöt gyorsasági szakasz bőven adott munkát a versenyzőknek -sa rendezőknek is. A másodosztály versenyzői szinte mindent tudnak, amit első osztálybeli társaik. így ki­esni is. A Szabó Szaboks-Molnár Arpád-Lada 2105 trió (Fortuna Rallye Team) rossz példát véve Keillékről, szintén az első gyorsaságin esett ki. Szasza: - Nagyon bíztunk ebben a versenyben, kellett volna a pont. Sajnálom, hogy így alakult, a javítás lehetősége így Pécsre marad. Az egyetlen nógrádi sikert a Kovács András-Motyovszki Krisztián páros (Trabant, For­tuna Rallye Team) szállította, kategóriájukban nagy harc után másodikként értek célba. Kovács: - Nagyon ránk fért ez az eredmény, egész év­ben balszerencsések voltunk az autóval. Most dicséretben ré­szesül, mindent kibírt, jól is ment. Köszönöm a „motorgyá­ros” Erdei Zsoltnak és a RÉE- nek.-andó-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents