Nógrád Megyei Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-16-17 / 218. szám
8. oldal Múlt - Jelen - Jövő 1995. szeptember 16., szombat Múzeumba kerül a salgótarjáni bányamúzeum?! (Folytatás az 1. oldalról Sok-sok éves előkészítés után 1965. május 1-jén nyílt meg az egykori József-lejtősakna (1938-1951) felhagyott, de ép vágatrendszerében, a Veremoldal nevű domb keleti oldalában két szinten, mintegy 280 méter hosszúságban kialakított múzeum, a Nógrádi Szénbányák Vállalat Földalatti Bányamúzeuma, amit 1980-ban ipari műemlékké nyilvánítottak. 1985-ben átadták a bányászkolónia egyik tiszti lakásában kialakított történeti kiállítást, majd 1986-ban a külszíni skanzent. I 1992. december 10-én a Nógrádi Szénbányák felszámoló biztosa levélben kereste meg a Nógrádi Történeti Múzeum igazgatóját, melyben közijéé, hogy a Nógrádi Szénbányák felszámolása következtében.a múzeumot nem tudja vál- jkülí. Kezdeményezte, hogy a jjtiúzeumi ingatlant és a gyűjteményt Nógrád Megye Közgyűlése tulajdonilag vegye át. Ekkor még az állami tulajdonból ki nem adható ipari műemlékként jelölték meg a múzeumot, ezért az átvételnek jogi akadálya is volt. Az 1992. december 2-án született kormányhatározat^ az ipari és kereskedelmi niinisztert bízta meg a bányatsejarai a joia aram ipanorieneu érmésén oiruuaimaua rádi Szénbányák felszámoló biztosa. A történeti múzeum pedig ennek megfelelően megtartotta a bányamúzeum gyűjteményének revízióját, amely a szakmai átadás-átvétel egyik feltétele volt. Mára minden akadály elháFrontfejtés-bemutató a föld alatt rult, a tulajdonjog tisztázódott. A Magyar Közlöny 36. számában, 1995. május 10-én megjelent az 51/1995 (V. 10.) Korm. r., amelyben már nem szerepel a bányamúzeum műemlékként. Ezzel a harmincéves bányamúzeum végképp a megyei közgyűlés tulajdona, illetve a Nógrádi Történeti Múzeum Bányászati Kiállítóhelye lett. De nemcsak az. Kitüntetett bányászok portréi Tulajdonjog ide, tulajdonjog oda, az évek során kialakult az a szokás, hogy ez a hely nemcsak egy, méltán nagy látogatottságnak örvendő múzeum, amit különösen a gyermekcsoportok kedvelnek, és ahová a megye hivatalos vendégeit is elviszik, hanem egyúttal nem hivatalos találkozási ponttá is vált. Itt mindig lehet találkozni idős emberekkel, hajdani bányászokkal, bányamérnökökkel, tisztségviselőkkel stb., akik - miután kezük munkájával, hajdani tervezőasztalaikon maguk hozták létre, és. sokuk fényképe, kedves tárgya is ott van (volt) a falon, a tárókban - változatlanul magukénak érzik mindazt, amit itt van, ha már tulajdonjogilag nincs is semmi közük hozzá. Ki merné azonban azt állítani, hogy egy más szempontot - egy élet munkáját figyelembe véve - tényleg nincs? Egyébként nem is állítja senki. Érthető tehát, hogy bizony árgus szemekkel figyelik, mi történik mindazzal, amit itt ők hoztak létre. Tényleg, mi történik? Valóban bezárják a múzeumot? A Nemzeti Kulturális Alap múzeumi pályázatán, elnyert egymillió forintból új állandó történeti kiállítást rendez még ebben az évben a Nógrádi Történeti Múzeum csoportja dr. Szvircsek Ferenc, Sebestyén Kálmán és Presits Antal, dr. Szvircsek Ferenc vezetésével.- Jövőre lesz 135 éves a nógrádi üzemszerű szénbányászat megindulása - mondja dr. Szvircsek Ferenc, a kiállítás főrendezője. - Az évforduló és a bányász tradíciók megőrzése teszi szükségessé az új, korszerű szemléletű állandó kiállítás negrendezését. Terv szerint, 1995. december 4-én, Szent Borbála napján, a bányászok hagyományos ünnepén nyitjuk meg a Nógrádi Történeti Múzeum Bányászati Kiállítóhelyének új állandó kiállítását. Ezért október 1 - jén bezárjuk a történeti kiállítás épületét, de a skanzen és a föld alatti rész továbbra is látogatható lesz.- Tényleg eltűnik innen minden, ami jelenleg még látható?- Szó sincs róla. Az azonban bizonyos, hogy a rendezéskor kizárólag szakmai, történeti szempontokat veszünk alapul, s ez azzal jár, hogy a a bányászkodás különböző korszakai bemutatásának mostani hiányosságait igyekszünk kiküszöbölni, helyes hangsúlyokat igyekszünk kitenni, s ez kétségkívül új, korszerű szellemiségű, a jelenlegitől eltérő hangsúlyú történeti állandó kiállítást eredményez majd. Ami egyébként gazdagabbnak is ígérkezik annál, mint ami most látható itt. A kiállítás több éves feltáró, Pál, egykori főmérnök. - Állítólag van olyan szabály, hogy a Rákosi-rendszert, s az utána következő korszakokat nem lehet állandó kiállításon bemutatni. Szerintem, ami megtörtént, az megtörtént. Ez történelem, ez tény, nem politika. Mindenesetre, azt én is tudom, hogy például Pothornik József lelkesen támogatta a múzeum létrehozását, bárhogyan is ítéljük meg más szempontból a személyiségét. Azt pedig sokan nem is tudják az ide látogatók közül, hogy a múzeumot megváltoztatják.- Véleményem szerint szegényebb lesz a múzeum, ha az 1945 utáni részt nem mutatják be - teszi hozzá Vajda István tárlatvezető, - Ez a korszak a korszerű bányászkodás időszaka. A nógrádi szénbányászat a kezdetektől 1992-ig tartott. Ha valamit kihagyunk, ismét csak szegényítjük a múltat. Más kérdés, hogy a munkásmozgalmi, túldimenzionált részeket, az akkori személyek szerepének eltúlzását szükséges módosítani Törőcsik István ’’csak” állandó látogatója a múzeumnak. Az 1949-ben rendszeresített díszegyenruha gyűjtő és kutatómunka eredményeinek bemutatása, a Nógrád megyei bányászat történetének szintézise lesz.- Milyen főbb részei lesznek a kiállításnak?- Szakmailag indokoltnak látszik, hogy állandó történeti kiállításoknál általában tanácsos az 1945-ös korszakhatár figyelembe vétele. Ezért A szénbányászat Nógrád megyében címet viselő kiállításunk mindenekelőtt a kezdetektől az államosításig igyekszik hiteles információkkal szolgálni, hat teremben. Egyebeken kívül lesz egy geológiai része, bemutatjuk a nógrádi szénbányászat rövid történetét, kialakulását, fejlődését, a bányászkodás technikai, technológiai fejlődését, a bányásszá válás útját. Megemlé-. kezünk a nógrádi bányászat jeles személyiségeiről, bemutatjuk például a kiemelkedő igazgatósági elnökök (gr. Forgách Antal, id. dr. Chorin Ferenc, ifj. dr. Chorin Ferenc), valamint bányamérnök-igazgatók (Zem- linszky Rezső, Gerber Frigyes, Pfaff Gusztáv, Gerő Nándor, Roth Flóri8s, Bérezi Sándor, Korompay Lajos, Dzsida József, Schmidt Jenő, Andreich János, Floßmann Richard, Farkas János stb.) életútját, portréit. Természetesen szólunk a bányászélet hétköznapjairól, ünnepeiről is. Mit tudnak minderről a bányamúzeum tárlatvezetői?-Arról, hogy mi lesz, nem sokat tudunk - mondja Józsa A hajdani főmérnök kérdésekkel van tele.- Már itt voltam, amikor az épületben megnyílt a múzeum -jegyzi meg. - Még arra is emlékszem, hogy a gőzmozdonyt Rudabányáról hoztuk ide a skanzenbe. Ezt a múzeumot sokan hozták létre, valóban Pot- homik József támogatásával, Cserjési Miklós irányításával. Régi bányászok, mérnökök végezték itt a munkát. Erről nem kellene megfeledkezni. Arról Bányamentő, teljes felszerelésben Legalább ott megmarad, lehet rápillantani. Attól tartok, megint szegényebbek leszünk. Pothornik Józsefet már eltüntették, idős Szabó István szobrait elvitték. Mi jöhet még?-Sokszor fölmerül a leendő új történeti kiáll” fással kapcsolatban az 1945-ös korszakhatár. Miért?- Semmiféle politikai hátsó szándékról nincs szó - mondja dr. Horváth István, a Nógrádi Történeti Múzeum igazgatója.- Arról van szó, hogy a társadalmi gondolkodás értékeinek változásai miatt van olyan szakmai praktikus tanács, hogy az 1945 utáni korszak még további kutatásra, feldolgozásra vár. Ezért e korszakról ne adjunk bizonytalan információt, az állandó történeti kiállításokat tehát e korszakkal zárjuk le. Nem vonatkozik ez az időszaki történeti kiállításokra, ahol természetesen a közelmúlt eseményeit, személyiségeit is bemutathatjuk, végleges kutatási eredmények nélkül is. Elgondolkodtató, hogy ma minden intézkedés mögött politikai hátsó szándékot keresnek, holott szigorúan szakmai kérdésről van szó. Láttuk már, mire vezet, ha aktualizáljuk a történelmet. Egyébként pedig a Pot- homik József Bányamúzeum elnevezést nem mi szüntettük meg, idős Szabó István műveit pedig képzőművészeti gyűjteményünkben őrizzük, s időnként a maguk helyén, azaz képzőművészeti - és nem történeti- tárlatokon mutatjuk be. Személyes véleményem szerint, Pothornik József életútja, személyisége - mint minden életút és személyiség — meglehetősen összetett. Kétségkívül szerepe volt a bányamúzeum létrehozásában. Egyébként pedig a báFOTÓ: RIGÓ TIBOR A bányászhősök föld alatti emlékfala sem, hogy a történelmet úgy kell bemutatni, ahogyan volt. És a történelembe mindenki beletartozik, a munkásigazgatók is. Én is el szoktam hozni ide a családot, nézegetjük a képeket, tárgyakat. Én is ott voltam az egyik fotón. Ezután majd hazaviszem, kiakasztom a garázsba. nyászattörténetben sokkal jelentősebb személyiségek léteztek. Az ő életútjának földolgozása további történészi feladatot jelenthet a jövőben. Remélem, az új kiállítás ezért azoknak is örömet okoz majd, akik megszokták a régit.-mér f eum működtetési program- le, pénzügyi finanszírozási szerének kidolgozásával, ógrád Megye Közgyűlésé- akkori elnöke a nagy értékei képviselő bányamúzeum működtetésére megnyugtató megoldást szeretett volna keresni. Ezért 1993. január 26-ára megbeszélést hívott össze a megyeházára, amelyen részt vettek az Ipari és Kereskedelmi Mmisztérium, valamint a Művelődési és Közoktatási Minisztérium képviselői is. Ekkor javasolták, hogy a megyei közgyűlés legyen a bányamúzeum tulajdonosa és kezelője, üzemeltetője pedig a Nógrádi Történeti Múzeum. A közgyűlés elnöke garanciát vállalt arra, hogy javasolja a közgyűlésnek a közfeladat vállalását a múzeum megfelelő szakmai szervezetben történő működtetése érdekében. A kötelezettség-vállalás feltétele volt az állami tulajdonból, azaz a műemléki listáról való törlés. A megyei művelődési bizottság 1993. május 13-án javaslatot tett a közgyűlésnek a bányamúzeum működtetésére. Ezek után felgyorsultak az események. 1993. április 1-jei időponttól Nógrád Megye Közgyűlése, illetve kezelő szervezete, a Nógrádi Történeti Múzeum átvette a bányamúzeumot. E szerint, a tulajdonba való átadás-átvétel akkor történik meg, ha az illetékes főhatóság a bányamúzeumot az állami tulajdonból ki nem adható műemlékek listájáról leveszi. E megállapodást jóváhagyólag 1993. november 1-jén aláírta Nógrád Megye Közgyűlésének elnöke, a Nógrádi Történeti Múzeum igazgatója és a Nóg
