Nógrád Megyei Hírlap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-05-06 / 182. szám

6. oldal Közélet - Kultúra 1995. augusztus 5., szombat Hány iskola szükséges Gyarmaton? Természetesen annyi, ameny- nyit a tanulók létszáma, a vá­ros igénye és a törvényes előí­rások megkövetelnek. Nem több és nem kevesebb. Ha a város önkormányzata az adott­ságoknál magasabb igényeket támaszt, akkor a lehetőségeket önmagának kellene biztosíta­nia. Balassagyarmaton azonban az önkormányzat képviselő­testülete a jelek szerint tovább akar nyújtózkodni, mint ameddig a takarója ér. A kép­viselő-testület az idén június­ban új általános iskola felépí­téséről határozott, mivel a „Rákóczi iskola” épületét megállapodás szerint vissza­juttatta a katolikus egyháznak. A város önkormányzata kár­pótlásul 90 millió forintot ka­pott a megszűnő általános is­kola tanulóinak és tanárainak elhelyezésére. 120 milliós beruházás Egyhangú városatyai döntés szerint új, 8 tantermes iskolát kell építeni Gyarmat délkeleti, családi házas övezetében mintegy 120 millió forintért. Készülnek a tervek és jövő őszre már működnie kellene az új iskolának. A látszólagos problémátlanság ellenére ez a döntés mégis átgondolatlan, elhibázott és nem szolgálja a nfVáros diákjainak, tanárainak, n polgárainak érdekét. A rossz .határozatot pedig a döntésho­zónak illene végiggondolnia és még időben megváltoztatnia! Gyarmaton eddig öt önkor­mányzati kezelésű általános iskola legalább 78 osztályter­mében, 76 tanulócsoportban 1619 kisdiák tanult, 162 főál­lású és 13 helyettesítő pedagó­gus tanított. Egy tanulócso­portra (osztályra) 21 gyerek ju­tott, ami a törvény megkívánta 28-30 fős osztálylétszámokhoz mérten viszonylag alacsony arány. Ha csupán mechaniku­san elosztjuk a diákok számát a minimálisan szükséges tan­termek számával, akkor is meglepő eredményre jutunk. A város három nagy általá­nos iskolájában (Dózsa, Kiss Árpád és az Ifjúság úti „Szabó Lőrinc”) 56 tanteremben is el­helyezhető lenne 1600 tanuló. Ez azonban a legrosszabb ese­tet feltételező szükségmegol­dás! Ugyanis nem számol a ka­tolikus egyháznak átadott Rá­kóczi iskola további oktatási intézményként működésével, sem a Petőfi Általános Iskola nyolc régebbi, korszerűtlenebb tantermével. Egyáltalán nem biztos, hogy a katolikus egy­ház nem akar a Rákóczi isko­lában tanítani. Egyáltalán nem biztos, hogy a Petőfi iskolát akár korszerűtlenség miatt be kell zárni, vagy az evangélikus egyháznak az egyházi kárpót­lás keretében vissza kell adni. Kevesebb lesz a gyermek 2000-ig az iskolába lépő tanu­lók létszáma nem fog nőni, in­kább a prognózis szerint némi­leg csökken. 1990 óta mind kevesebb gyermek születik Gyarmaton is, másrészt a ke­resztény általános iskolák és a nyolcosztályosra bővülő gim­názium is elvon diákokat a vá­rosi önkormányzat általános iskoláiból. A város önkormányzati is­koláiban a következő években tanévente hét új tanulócsoport indítható és reálisan maximum 25 fős osztályokkal lehet szá­molni. Természetesen kiala­kítható több osztály is alacso­nyabb létszámokkal, ha a vá­ros vezetése tud és akar ál­dozni az oktatás magasabb minőségének megőrzése érde­kében. Több esetben indokolt lenne ilyen áldozat, hiszen Gyarmat iskoláiban kiváló ma­tematikai, nyelvi, zenei és sporttagozatok működnek. Hitelt kellene felvenni Az is joggal feltételezhető és elvárható, hogy a városban oktató jól képzett pedagógu­sok munkahelyének, állásának megőrzésében a város veze­tése okos, határozott lépéseket tegyen. Mindezek biztosításá­hoz nem feltétlenül egy új is­kola felépítése szükséges. A városvezetés Gyarmat délkeleti részén tervezi egy év alatt az új nyolc tantermes is­kola felépítését. Az elfogadott pénzügyi terv 120 millió forin­tos beruházással számol, vagyis jövőre a városnak leg­alább 30 millió forint hitelt kell a meglévő 90 millió mellé felvennie. Balassagyarmat költségve­tése nehezen bír el új adóssá­gokat, hiszen az egyenleg e nélkül is deficites, és a város intézményei között az iskolák is elemi működési gondokkal küzdenek. A 90 millió forintot célszerűbb lenne a már meg­lévő iskolák működési feltéte­leinek a javítására, esetleges olcsóbb(!) bővítésére költeni. A régi „Április 4.” lakótelep mellé tervezett új iskola 120 milliós felépítése korántsem teljes: hiányozna a tornaterem, az étkezőblokk. Vagyis mai áron legalább 200 millió forint lenne a megépítés költsége. Tegyük ehhez hozzá, hogy az új intézménytől 500 méterre található az Ifjúság úti iskola alig 30 éves épülete. Ma ez sem teljesen kihasznált, vi­szont bővíthető, korszerűsít­hető az épülete. Ha egymás nyakára telepítik a két említett iskolát, akkor egyik előbb- utóbb fölöslegessé válik. Ne­tán ez a képviselő-testület célja? Vagy még másik iskola tantestületét is fel kívánják számolni a városatyák? Hogy aztán az új iskolába „tiszta lappal” vegyenek fel új veze­tőket, engedelmesebb szel­lemű pedagógusokat? Mi legyen a tanárokkal? Akárhogy számolom, keve­sebb tanárt igényel egy új kis­iskola, mint két-három régi! Hova küldik a képviselő urak a tanárokat? És milyen cél érde­kében játszadoznak több tucat diplomás szakember egzisz­tenciájával, gyerekek és szülők nyugalmával, a város pénzé­vel? Még mindig nem késő az iskolaépítési terv újratárgya­lása a gyarmati képviselő-tes­tületben. Nem önmagunk téves döntésének önkéntes felül­vizsgálata, hanem a tévedés­hez való makacs ragaszkodás lenne a nagyobb hiba! Az em­berek türelmével mostanában különösen nem érdemes ját­szani ... Bilecz Endre Könyvismertető Gajdzsin I. Japán, 1862. Az országban óri­ási zűrzavar uralkodik: a sza­murájok egy csoportja szeretné megfosztani hatalmától a só­gunt és ismét a császár kezébe adni az ország irányítását. És ott vannak a gyűlölt idegenek, a gajdzsinok, az egymással is ri­valizáló britek, oroszok, fran­ciák, poroszok, akiknek ko­moly gazdasági érdekük fűző­dik ahhoz, hogy a titokzatos Ja­pán feltárulkozzon előttük, s lehetővé tegye a szabadkeres­kedelmet. A sógun, A Nemes Ház és a Patkánykirály szer­zője, James Clavell most is megmutatja, hogy a Távol-Ke­let rejtelmes világának egyik legjobb ismerője. A tökéletes étrend Egészségesen lefogyni, hogy közben teljesítőképességünket is megőrizzük, no, meg a jó­kedvünket is - meglehetősen kevés fogyókúramódszer mondhatja el. Á tökéletes ét­rend nem ígér pánikszerű fo­gyást, ami megterheli a szerve­zetet, rövid idő múlva pedig még több kilót eredményez. Az amerikai orvos, Hay doktor olyan módszerét dolgozta ki az egészséges táplálkozásnak, amelynek alapján önsanyarga­tás nélkül ehetünk mindent - csak odafigyelve. Azt állapí­totta meg, hogy a táplálékok emészthetőségének mértékétől függ az elhízás, ez alapján kombinálta a táplálékfajtákat: fehérjetartalmú ételeket a nap első felében ehetünk büntetle­nül, szénhidrátalapúakat dél­után és este. A könyv szerzője, Ursula Summ Hay doktor mód­szere, a tökéletes étrend segít­ségével sikeresen megszabadult túlsúlyától. Hogy segítsen sors­társain, fogyókúraklubokat szervezett, és az ott szerzett ta­pasztalatait írta meg ebben a könyvben. Az első részben le­írja, mi az a tökéletes étrend, praktikus tanácsokat adva fo­gyókúrázóknak, a könyv többi része pedig változatos, ízletes recepteket közöl. Ezeket a re­Karcsú íesz dr. Hay nyomón I iokéieies étrend Ufstfla SiKnm jól bcvóll reeeptjewcl cepteket persze elkészítjük az egész családnak, némi köretki­egészítéssel a fogyni nem vá­gyóknak is. Változatok leányanyaságra Egykoron szégyen volt leányanyának lenni, pláne vidéken. A falvakban lenézték, megvetették a férj nélkül szülő nőt. Mos­tanra változott a helyzet, bár leányanyának lenne manapság sem dicsőség. És főleg nem könnyű élet. Ennek ellenére van­nak, akik önként, egyedül vállalják gyermekük nevelését. Az alábbiakban négyen vallanak leányanyaságuk történetéről. Régebbi sátortetős kockaház. Az egyik szoba a 12 éves fiúé, a másik az anyjáé, a kis szobában a mindig zsörtölődő nagymama figyel éberen. Szerény beren­dezés, példás tisztaság. Az ud­varon tyúkok kapirgálnak, az ólban sertés. Kiegészítés a ke­véske jövedelemhez. Diákszerelem Igazi diákszerelem volt - mondja Irén. Szomorú-szép arca kipirul. - Anyámék azon­ban tiltottak Lászlótól. S mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, minél inkább ellenezték, annál inkább meg voltam érte szé­dülve. Amitől legjobban óvtak, azt is kipróbáltam. Énnek „eredménye” a fiam. Először azt sem tudtam, mi az a terhes­ség. A szüleimmel soha nem beszéltünk erről, az iskolai fel­világosítás meg, maga is tudja, hogy milyen. Akkor kaptam észbe, mikor valami mocorgást éreztem a hasamban. Amikor kiderült, gyermeket várok, óriási botrány lett itthon is, a középiskolában is, de a legnagyobb László szüleinél. Az anyja elmondott mindenféle riherongynak. Hangoztatta, biz­tos, nem is a fiától van a gye­rek, meg hogy házasságról szó sem lehet. A sulit ott kellett hagynom, mert akkoriban nem feszülhetett kék köpeny egy di­áklány nagy hasán. Annyira gyorsan történt minden, és annyira megalázva éreztem magam, hogy nem is harcoltam sem a házasságért, sem a gyerekem jogaiért. A kis­fiam könnyen született, sokkal nehezebb volt elviselni a kór­házban a bennünket ért szem­rehányó pillantásokat. Aztán meg a falu száját. Azt mondják, apám a szégyenbe halt bele. Anyám is gyakorta emlékeztet ifjúkori botlásomra, de remek kisfiam mindenért kárpótol. Az apja is meg szokta néha látogatni. Ezek a látogatások sem a fiamra, sem rám nincse­nek hatással. Nem is látom ér­telmét, azt hiszem, az ő lelki­ismeretének megnyugtatása miatt vannak csupán. A fiam az én nevemet viseli. Most már egyikünk sem szé- gyelli, bár tudja, mit jelent az a szó, hogy zabigyerek. Én idejé­ben felvilágosítottam, s nagyon remélem, felnőtt korában jobb élete lesz, mint nekem. Csakis egyedül! Margit jól ápolt, művelt nő. Öt­ven négyzetméter pihe-puha lágyságú otthon öleli körbe apró lánykájával.- Engem nem érdekel, hogy leányanya, vagy megesett nő, vagy akármi vagyok mások szemében. Jót nevetek rajtuk. Nekem így jó. Én akartam így, látva szüleim és sok-sok isme­rősöm negatív példáját. Nem mintha nem estem volna át szépséges szerelmeken és fáj­dalmas csalódásokon. De miután megteremtettem az otthonomat és az egziszten­ciámat, úgy döntöttem, ide férfi nem fészkeli be magát. Senki­nek nem teszem a lába elé a pa­pucsot, nem rohanok elé gő­zölgő húslevessel, nem viszem a mézes teácskát, ha fáj a torka. A gyermekem apja is egy magányos farkas típusú férfi. Már nagyon régóta ismerjük egymást. Minden szabad időn­ket együtt töltöttük eddig, s őszintén mondom: értékesen. De egy percig nem lakunk együtt, és nem is fogunk. A gyermek vállalásról kikér­tem a véleményét, nem ejtett kelepcébe. Helyeselte. Hanem nem így lett volna, mást kere­sek. A kislány bearanyozza az életemet. Mióta megvan, tu­dom, mi a teljesség. A társamat szeretem és tisztelem, de nem akarok együtt élni vele. Mind­ezek ellenére kistestvért terve­zünk Barbarának. Hitegetésből elég Házasságot ígért, szinte az első perctől - kezd a történetbe Me­linda. - Kényeztetett, dédelge­tett, mindent megadott. A leg­jobb cuccokban jártam, a lege­lőkelőbb éttermekben ebédel­tünk, vacsoráztunk. Mondanom sem kell, márkás autóban csü­csültem. Pestre jártunk szín­házba, koncertre. Ki-kiruccan- tunk külföldre, sőt elvitt nya­ralni egy egzotikus országba. Én munka mellett tanultam. Nagyon örült, hogy egyetemre járok, még a vizsgákra felké­szülni is segített. Évekig együtt éltünk. Mikor közöltem vele, hogy kisbabát várok, azt hittem, határtalan lesz az öröme. Ehelyett csak annyit mondott: majd később. Akkortól nem hittem neki, hisz' annyiszor elmondta már, hogy feleségül vesz. Attól féltem, ha elvetetem a gyereket, soha többet nem le­het. Most már tudom, jól dön­töttem, van egy csodálatos kis­lányom. A volt élettársam nem vett feleségül, nem élünk együtt, de gondoskodik rólunk. Úgy tűnik, én hamarosan meg­bízhatóbb társat, kislányomnak jobb „apukát” találok. Kíváncsi vagyok, mit szól majd hozzá, ha megtudja. Halálos baleset A hangulatosan berendezett la­kás polgári jólétről árulkodik, a már majdnem felnőtt fiú szobá­jában hifitorony, tévé, video. Márkás ruhaneműk, cipők. A számítógép melletti könyves­polc, roskadásig tömve. Ákos nem kívánt a beszélgetésbe be­kapcsolódni, de nem volt sem­milyen ellenvetése, hogy any­jával beszélgessek. A munkahelyemen ismer­kedtem meg Ákos apjával. Ő akkor már nős volt. Nem az a szoknyabolond, de mégis epe- kedtek utána a nők. Ugyanak­kor nem volt egyetlen flörtje sem. Nem tudom, miért pont rám esett a választása, hisz' ná­lam sokkal szebb és csinosabb nők voltak a környezetében. Azt hiszem, inkább valami lelki harmónia és mély barátság volt közöttünk. Ebből lett a minket elsöprő szerelem, amit a mai napig sem bánok, így negyed­század távlatából sem. A mi kapcsolatunk valami egészen különleges, fantaszti­kus volt. Három év telt el így, mikor elhatározta: elválik. Ek­kor döntöttünk úgy, hogy lesz egy közös gyermekünk. Majd. Csak kicsit előbb lett, mint ter­veztük, és a sors is közbeszólt. Ugyanis Ákos apja, életem első és egyetlen szerelme, „sosem volt” férjem, autóbalesetben meghalt. Mióta a megrázkódta­tást kihevertem, emelt fővel já­rok. A fiam is. Soha senki nem bántott bennünket „ezért”. Mindenünk megvan, megdol­goztam érte. Csak hiányzik a társ, az apa. Az egyetlen, a'sen- kivel nen>pó tolható.

Next

/
Thumbnails
Contents