Nógrád Megyei Hírlap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-15 / 190. szám
2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép 1995. augusztus 15., kedd A megyei agrárkamara életéből Bemutatkozik: Urbán Pál, az agrárkamara elnökségi tagja Ereje sokban függ a tagoktól Az 55 éves - jelenleg - szövetkezeti elnök, mezőgazdasági kötődése a szülői háznál kezdődött. A mezőgazdasági technikum elvégzését követően a megyei növényvédő állomáson, a növényvédelmi szaktechnikusi oklevél megszerzése után pedig - főagronómusként - a magyargéci tsz-ben dolgozott. Egyéves osztályvezetői munka után az érsekvadkerti tsz-ben különböző vezetői beosztásban tevékenykedett. Közben elvégezte a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem üzemmérnöki szakát. 1992- ben a rendszerváltás során az érsekvadkerti tsz-ből kivált dej- tári szövetkezet élére választották.- Hogyan látja az elmúlt időszakot?- Maga a kiválás, az új szövetkezet létrejötte viszonylag simán ment. Az átalakulás nehézségei, terhei viszont még mindig gondot okoznak. A Budapest Bankkal hosszas tárgyalások után már megegyeztünk, de az anyaszövetkezettől örökölt tb-tartozásokat még napjainkban is nyögjük. A kárpótlási ügyek sem zárultak még le. Az ipolyi ártér mintegy 600 hektárnyi területe ugyanis a természetvédelemhez került (egy nagyszabású nemzeti park terveként), s ellenében nem kaptunk semmiféle földterületet. De ha a sajátunk volna, akkor sem hasznosíthatnánk igazán, mert a vízmű kútjai a területen helyezkednek el. Termelni a kemikáliák miatt nem engedélyezett, nyárfát pedig azért nem telepíthetünk, mert az meg elszívja a vizet a kutaktól.- Ez tehát a múlt, mely jelenükre is kihatással van...-Valóban, nem kis hatással van, de lassan rendbe jövünk. Eddig hitel nélkül megúsztuk. Korábban termeltetési előleget vettünk fel, de ébben az évben már erre sem volt szükség. Több lábon igyekszünk állni. Az ugyancsak kivált pataki szövetkezettel részesei vagyunk a dejtári Konzerv Kft.- nek, bár nem sok nyereséget jelent, de ez is valami... A korábban telepített nyárfa értékesítése, a hagyományos módon készített savanyúságból származó bevétel, mind-mind segítenek abban, hogy átvészeljük a nehéz időszakot. Ezen kívül vajkrémekhez gyártunk fűszerkeveréket, ízesítőt. Győr, Debrecen, Nyíregyháza és Budapest tejüzemeit látjuk el vele. Természetesen alaptevékenységet is végzünk, bár a 28 aktív tagunk nem nagy létszám. Csupán növénytermesztést folytatunk 670 hektár szántón. Ennek kapcsán takarmánygabonát, napraforgót és repcét termelünk. Háztájiban burgonyát és a savanyító üzem részére uborkát termelünk.-Túlélés, de meddig? Milyennek látja mezőgazdaságunk helyzetét és jövőjét?- A mezőgazdasági program kedvező elképzeléseket tartalmaz, ezek Nógrádnak is jobb lehetőségeket biztosítanak. A 96-os évre szóló támogatási tervek is megfelelnek a várakozásnak, de hogy mindezekre hogyan, honnan lesz elegendő pénz, az kérdés... A korábbi felhasználható programok kivitelezéséből is éppen ezért kevés valósult meg. Es persze a rendezetlenség, a hatáskörök kuszasága is nehezíti a mezőgazdaság kibontakozását.- Véleménye szerint az agrárkamara tudna segíteni e folyamatban?-Feltétlenül tudna, az igyekezet megvan, csak hát a lehetőségek adottak és a jelenlegi „gubanc” a meghatározó. A feladatok összemosódnak „fönt” és „lent” is. A kamarai tagok többsége nem tudja, mit nyújt, mit fog nyújtani a kamara. Ezért is nem írták alá sokan a regisztrációs lapot. Ugyanarról a témáról jelentési kötelezettségünk van az FM-nek és a gazdajegyzőknek is. Egyébként ez utóbbiak igen jó kapcsok, koordinátorok lehetnek az egyéni gazdálkodók és a szövetkezetek között... Gondot látok a megyei apparátus egységének hiányában is. Úgy gondolom, még nem igazán találta meg helyét az agrárkamara, de szükségességét egyértelműnek tartom. S hogy milyen lesz a szervezet ereje, hatásköre, az alapvetően tőlünk, a tagoktól is nagymértékben függ. Ivitz Z. Méhek nélkül szegényebbek lennénk Az ember és a méhek kapcsolatáról készült legrégebbi kép a csiszolt kőkorból maradt fenn, a mézet szedő ember képét festette kőkorszaki elődünk a spanyolországi „pókok barlangja” sziklafalára. Ennek becsült ideje 20 ezer év. Amennyire távolinak tűnik ez az idő, legalább oly nagyságrendű a változás az ember és a méhek kapcsolatában. A méhek kifosztójából, később ezek gondozója, tenyésztője lett. Ő a „méhész”. A méhészkedésről, a méhészről sokszor hallani hozzá nem értő, „szellemeskedő” megjegyzéseket. A „bogaras” jelző - a jobbik esetben - a sok apró rovarral való közvetlen kapcsolatra utal. A méhész értelmezésében ez megszállottságot, időt, pénzt, fáradságot nem kímélő, folyamatos tevékenységet jelent. Magukra maradtak Sokszor hallani: jó a méhésznek, csak ücsörög, a méhek dolgoznak helyette. Az igazság az, hogy a méhek szeretete egy életre szól, s a velük való foglalkozás pedig az év elejétől az év végéig tart. A méhek termeléséhez a legtöbb feltételt maga a méhész teremti meg a méhei számára. Rajta kívülálló tényező a mások által létrehozott méhlegelő, valamint a mindkettőt befolyásoló időjárás. A nagyobb termelés elérésében az akác elterjedése volt az első nagy lehetőség. Ezt bővítették az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek által elvetett, nagy kiterjedésű növényi kultúrák, amelyek egymás utáni virágzásukkal kínálták a bő nektárt adó méhlegelőket. Az akác után a második legnagyobb mézelő növénnyé a napraforgó vált. A méhészek abban érdekeltek, hogy a termelők minél nagyobb, összefüggő területeken mézelő növényeket vessenek, a méhészek ezeket látogathassák méheikkel. Az elmúlt évtizedekben nem okozott gondot a méz, és egyéb méhészeti termék értékesítése. A viszonylag alacsonyabb felvásárlási árat kompenzálta a vándorlási és fuvar-visszatérítés, a méhetető cukor termelői áron történő biztosítása, a kedvezményes hitel lehetősége. Mára ezek megszűntek. Velük együtt a központi méhészeti tudományos kutató tevékenység intézményi formája is. Problémákat okoz a különböző, járványszerű méhbetegségek megjelenése. Nincs megfelelő, államilag fenntartott egészség- ügyi kutatómunka ezek leküzdésére. A méhésztársadalom magára maradt. Ki-ki maga próbál védekezni a saját vagy mások által javasolt módszerekkel. A rendelkezésre álló gyógyszerek nehezen megfizethetőek a 6-7 év. óta tartó gyenge termelési eredmények, az irreálisan alacsony felvásárlási árak miatt. A méhészkedés gazdaságosságára is érvényessé vált a máshol is kimondott megállapítás: nem a termelők járnak jól, hanem a felvásárlók, a feldolgozók, a kereskedők. A méhész sem részesül az exporttevékenységet segítő állami támogatásból. Magasak a költségek Ugrásszerűen megnőttek a vándorlás költségei is. A fuvardíjak. a benzin, a kaptárak, egyéb eszközök nem arányosak a méz felvásárlási árával. A további felsorolás mellőzésével is megállapítható: gazdaságossági szempontból veszélybe került a méhészeti tevékenység, hasonlóan más mezőgazdasági ágazathoz. A készülő törvényekben, rendeletekben, „méhészbarát” módon helyet kell kapjanak a méhészkedést segítő, eredményességét javító intézkedések. Nógrád megye méhészeinek létszáma a néhány évvel ezelőtti 950 főről 700 körülire csökkent, a méhcsaládok száma pedig 32 ezerről 20 ezerre. A közhiedelemmel szemben, a méhészek tőkeszegények. Megyénkben is egyre több a méhészkedést abbahagyók, a vándorlást pénzzel finanszírozni nem tudók száma. A méhészek tábora elöregszik. A fiatalok számára nem vonzó a nagyon sok fizikai munkát, pénzt igénylő, a megtérülés bizonytalanságát mutató tevékenység. Kevés az egyesületi tag A gondok enyhítését szolgálja a Magyar Méhészek Egyesülete. A terméktanács, az agrárkamara, mint remény csillan meg a méhészetért tenni akarók előtt. Sajnos, az érintett méhészek közül nem mindenki cselekszik az együttműködésen alapuló, közös érdekeket jelentő célok eléréséhez szükséges összefogás megteremtéséért. A 700 megyei méhész közül csak 350 fő a regisztrált, 250 a tagdíjat fizető, az egyesület megyei szervezetén belül. Ezen az érintett méhészeknek kell elgondolkodni, álláspontjukat megváltoztatni. A méhek megporzó tevékenysége óriási mértékben javítja egyes mezőgazdasági növények terméseredményét. Ez pénzben ki sem fejezhető. Nélkülük kevesebb gyümölcs kerülne asztalunkra, és nem adna oly sok virág örömet a bennük gyönyörködőknek. E lapban egyszer már leírtam, most meg kell ismételjem: méhek nélkül szegényebb lenne. az emberiség. Gyepesi Béla MME Nm-i Szervezet elnöke Döntés 11 témában Pásztó - Ma délután 2 órakor tartja soros ülését az ön- kormányzat képviselő-testü- lete.' Tizenegy téma vár megtárgyalásra. Napirenden szerepel - a többi között - a lejárt idejű határozatok végrehajtása, az önkormányzati intézmények alapító okiratának felülvizsgálata, a város költségvetéséről szóló rendelet módosítása. Foglalkoznak még a mátrake- resztesi ivóvízvezeték-építés helyzetével és feladataival. Zárt ülésen bírálják el a jogorvoslati kérelmeket. Kánikulai gyermekvarázs taijáni táncosokkal Van-e annál rangosabb szereplés, amikor egy országot egyetlen kisvárosi együttes képviselhet nemzetközi rendezvényen? - A választ latolgatva jó elidőzni a kérdés mellett, hiszen már az is óriási, ha ilyen lehetőséghez juthat valaki. A salgótarjáni Kodály Zoltán Általános Iskola Táncművészeti Egyesülete - vezetője Braun Miklós - volt a magyar résztvevője az Európa jövője elnevezésű nemzetközi gyermektalálkozónak, melyet idén is Kecskeméten rendeztek meg. Tizenhét országból érkeztek a csoportok, hogy tíz napon át bemutassák és megismerjék egymás népi hagyományait, s új kapcsolatok, barátságok szövődjenek Európa jövőjéért. A tarjániak látványos összeállítással készültek az önmagában is komoly elismerést jelentő bemutatkozásra. Örvendetes sikert arattak a „hírős városban”. Színvonalas, alapos felkészültségről tanúskodó előadásukat állva tapsolta meg a közönség, melynek soraiban ott volt Kányádi Sándor, Sikert arattak a kecskeméti nemzetközi találkozón az erdélyi költő, a fesztivál díszvendége is. A szervezők már itt igyekeztek megnyerni a szponzorokat a következő nemzetközi randevúra, s a hozzánk eljutott hírek szerint a Kodály táncosai - az eddig felmutatott tehetségük és tudásuk alapján - ismét számíthatnak a meghívásra. S talán nem hiú remény, hogy addig szűkebb hazájukban Nógrád megyében, illetve Salgótarjánban is akad majd a jelenlegi néhánynál több támogatójuk. (mj.) Új sorozat - megyénkben kizárólag a Nógrád Megyei Hírlap olvasóinak Rebecca Reé: Vérláz - V/2.- Hát, nem csoda, ha képzelődnek - mondta Mary, miközben kiválasztott néhány babaholmit az imént vasaltak közül -, hiszen ez már a hatodik ilyen * eset volt. Mondd, mit csinálhat valaki annyi vérrel?! Én egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy ez tényleg egy vámpír és - libabőrös lett, ahogy kimondta - megissza.- Ölvastam egyszer egy krimit, abban hasonlóan öltek meg egy csomó embert, aztán kiderült, hogy valaki ezzel öntözte a szarvasgombát, hogy bővebb termés legyen - vont vállat Jack. - De a vér egyébként is sok mindenre jó, rengeteg gyógyszert csinálnak belőle. Mellesleg ezek a gyilkosságok megihlették a színjátszó csőNO t BESÍSÍLÍIR Rebecca Reé VERLAZ £|t kőtyi, aaitél ctóbájft a férjéhez 2 "battes »ftíKsaot, mtmmo portot is. Bemutatják a Hasfel- metsző Jacket. Mary már az ajtóban állt, kezében a babaholmival, de erre a mondatra felkapta a fejét.- Igen? - kérdezte élesebben, mint akarta. - Még mindig a bájos Miss Martin vezeti a csoportot? Jack sóhajtott.- Nick Simonnal találkoztam az este a sörözőben, ő mondta.- Ja, értem - mondta Mary. - Lefektetem Jackie-t, aztán megnézzük a sorozatot a tévében, jó? Hát igen, tűnődött, míg fölfelé ment a lépcsőn a gyerekszobába, úgy látszik, még mindig nem felejtettem el Dinah Martint. Pedig szamárság, hogy féltékeny vagyok miatta, hiszen Jack otthagyta jóval mielőtt velem összejött volna. A fene tudja, mégis van abban a kis macskaszerű nőben valami, ami engem ingerel. Aztán lenyomta a kilincset, és a csecsemő látványa kivert a fejéből minden egyebet. A rémület valahonnan a nyitott ajtón túlról, az előszobában sűrűsödő sötétségből indult, és lassan, de iszonyatos biztonsággal közeledett. Mintha csak azért nem sietne jobban, hogy Marynek ideje legyen félni, félni, jobban félni, addig, amíg a szorongás egészen el nem borítja a lába hegyétől a feje búbjáig, amíg minden sejtjével át nem érzi, hogy az elkerülhetetlen közeledik, ami erős és hatalmas és sarokba szorítja őt. Már a lábánál jár, kúszik följebb, a térde felé, már a hatalmába kerítette a csípőjét is, és minden ujjnyi hely, amit megérint, az övé, a sötétségé, és a borzalomár a mellén ül, és lassan emelkedik följebb, ahogy a dagály, már a torkát szorongatja, ne!-Ne! - ordított Mary. - Neee! Ült az ágyban, és saját kiáltására ébredt föl. Dermedten nézett maga elé, aztán lassan az arcához emelte a kezét, és előre hajolt. Már megint ez a nyomasztó, rossz álom a közelítő semmiről. Jéghideg keze hátrasimította verejtéktől összeragadt haját, aztán a lámpa kapcsolója után nyúlt.-Jack! - suttogta erőtlenül. Behunyta a szemét, mert a villanyfény erősebb volt, mint várta.-Jack! - ismételte hangosabban. Aztán kinyitotta a szemét, de csak az üres ágy meredt rá vissza. Lerúgta magáról a takarót, és bizonytalanul a konyha felé indult.-Jack? - szólongatta a férjét, miközben a villanykapcsoló felé tapogatózott. A fény hirtelen ömlött el a vakítóan fehér csempéken. A konyha üres volt. Mary fülét csendes nesz ütötte meg. A gyerek - dobbant meg a szíve. Felkapcsolta a hallban a villanyt, és elindult felfelé a lépcsőn.-Jack, itt vagy? - kiáltotta útközben a fürdőszoba felé. Egy pillanatra megállt és hallgatózott. Az éjszaka surrogó neszein kívül csak a gyereksírást hallotta erősebben.- Ahogy lenyomta a kilincset, és kinyitotta az ajtót, mellbe vágta a huzat. Enyhe szeptemberi éjszaka volt, de erősen fújt a szél. Mary először is az ablakhoz rohant, és gyorsan becsukta, aztán fölkapta az egyre jobban síró kislányt. (Folytatjuk)
