Nógrád Megyei Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-01-02 / 152. szám

1995. július 1., szombat Közélet 7. oldal Zömmel közepest adnának önmaguknak a megye honatyái A hét folyamán töltötte le századik munkanapját, majd befe­jezte első félévi ülésszakát hazánk tavaly megválasztott Ország­gyűlése. A választópolgárok nevében megkérdeztük megyénk parlamenti képviselőit, mi a véleményük a megválasztásuk óta eltelt időszakról, elvégzett munkájukról, eredményeikről. Egy­szersmind arra is megkértük a honatyákat, hogy - a jól bevált iskolai „érdemjegyek” osztályozási módszerét követve - végez­zenek önértékelést mind saját eddigi tevékenységükről, mind az Országgyűlés egészének munkájáról. És hamarosan a napfény Boldvai László (MSZP, 1. sz. választókörzet):- Legszívesebben mindket­tőt jelesre szeretném értékelni, Boldvai László de reálisan sajnos csak köze­pest tudok adni. Sajnos rendkí­vül súlyos örökséget vettünk át: a „csődhelyzetben” lévő Magyarországot. A mai, kriti­kus gazdasági helyzet körülte­kintő, összehangolt csapat­munkát igényel, s mint kezdet­ben, most is azt állítom, hogy képesek és készek vagyunk az állampolgárok igényeinek, el­várásainak megfelelni. Sajnos, a Parlamentben az ellenzék gyakran gáncsoskodik, órákig tartó szócséplésbe, passzív el­lenállásba bonyolódik. Ezzel együtt derűlátó vagyok: belát­ható időn belül lesz még derül- tebb, napfényes égbolt Ma­gyarország fölött. A kormány- koalíció - és benne mi, nógrá­diak - ezen dolgozunk. Vívódás után stabilizálás Dr. Rozgonyi József (MSZP, megyei listán megvá­lasztott képviselő):- Közepesnek értékelem mind az Országgyűlés munká­ját, mind a saját tevékenysé­gemet. Kedvezőnek értékel­hető, hogy a tisztelt Ház dön­tően a társadalmi-gazdasági élet fontos kérdéseivel foglal­kozott, erre vonatkozó törvé­nyeket alkotott. Jelentős hord­erejű döntéseket hoztunk - hosszú vívódás után - a gazda­sági válság megfékezése, az egyensúly javítása, a stabilizá­ció érdekében. Általában véve a társadalmi fontosságnak megfelelő súlyú ügyekkel fog­lalkoztunk. Kedvezőtlennek ítélem, hogy nem elég haté­kony a Parlament munkája: túl sok a napirend előtti, de ko­rántsem országos jelentőségű vagy valóban sürgős hozzászó­lás, és nagyon sok még mindig a fölösleges politikai, ideoló­giai vita. Saját tevékenysége­Dr. Rozgonyi József met értékelve úgy gondolom, hogy hatékony az önkormány­zati bizottságban való részvéte­lem és megfelelőnek tartom a plenáris üléseken és a területi munkában eltöltött időmet is. Kétszer szólaltam fel plenáris ülésen: az önkormányzati, a gazdasági stabilizációs törvény általános vitájában és most ké­szülök a szakképzési törvény- módosítás bizottsági előadója­ként. Természetesen lehetősé­geimhez mérten a megyei ön- kormányzatban is igyekszem előre vinni Nógrád megye ügyét. Küzdelem a kórházért Juhász Gábor (MSZP, 2. sz. választókörzet):- Bár talán szerénytelenség­Juhász Gábor nek tűnhet, saját munkámat jóra, négyesre értékelem, az országgyűlés egészét pedig közepesre. Megválasztásom óta sikerült a körzetem egész területén dinamikus munkastí­lust kialakítani. Az aktív, eredményes kapcsolatot vala­mennyi önkormányzattal meg­teremtettem, s a lakossággal rendszeresen, kiszámíthatóan találkozom. A költségvetési és az ifjúsági-modernizációs terü­leten különösen, minden más irányban pedig a meglévő ta­pasztalatokra és kapcsolatokra építve szeretnék még össze­hangoltabb munkát végezni. Jelentős feladatom lesz, hogy aktívan, cselekvőén részt ve­gyek a térségi regionális fej­lesztési program tervezési és végrehajtási folyamatában. És ezekben a hetekben természe­tesen a pásztói kórház meg­mentése, helyzetének rende­zése érdekében munkálkodom. Az igyekezet megvan Dr. Serfőző András (MSZP, 3. sz. választókörzet):- Mind a parlamenti össz­munkát, mind a személyes eredményeimet közepesre mi­nősítem. Természetesen a szorgalom, az igyekezet ennél Dr. Serfőző András lényegesen nagyobb, de sok hátráltató tényező akadályoz bennünket. A pénz, azaz a pénz hiánya mindent meghatá­roz: hitel híján belső forrásokat kell átcsoportosítanunk. Ez­után is legfőbb célom, hogy a Házban a választóimat ered­ményesen képviseljem és a közismerten rendkívüli nehéz­ségekkel küszködő nógrádi térség felzárkózását a magam lehetőségeivel gyorsítsam. Eredmények már vannak Urbán Árpád (MSZP, 4. sz. választókörzet):- Mind az önértékelés, mind pedig a Parlament munkájának minősítése szerintem is köze­pes, és a képviselői progra­mom is lényegében hasonló. Ez nem véletlen, hiszen össze­hangoltan, regionális koncep­cióban gondolkodva dolgo­zunk. A mai napig érzem vá­lasztóink bizalmát, és ennek ezután is - minden egyebet fél­retéve! - igyekszem megfe­lelni. Bár ma is vannak sze­rény, de érzékelhető infrastruk­turális eredményeink. Ezeket Urbán Árpád szeretném tovább bővíteni. Ki­emelten fontosnak tartom je­lenlegi legnagyobb gondunk, a balassagyarmati kórház ügyé­nek méltányos rendezését. A polgárok érdekében Tamássy István (SZDSZ, megyei listán megválasztott képviselő):- Valószínű, hogy egyedül maradok ezzel a vélemé­nyemmel, de sem magamat, sem az Országgyűlést osztá­lyozni nem tudom. Megválasz­tásom óta főhivatású képviselő Tamássy István vagyok, és minden tevékeny­ségemet - legyen az salgótar­jáni, megyei, országos vagy nemzetközi - ez a gondolat tölti ki. Igyekszem a törvény­előkészítés minden írásos anyagát tisztességesen feldol­gozni, a frakció munkájában tevékenyen részt venni, a ja­vaslatokat kidolgozni, az épí­tési albizottság elnökeként a szervező-irányító feladatot jól ellátni, és mindenekelőtt a vá­lasztópolgárok érdekeit képvi­selni. Az elkövetkező három évben is minden időm és erőm ezt a célt szolgálja. Életet a föld népének Mayer Antal (MSZP, megyei listán megválasztott képviselő): Mayer Antal- Sajnos, magamat is és a parlamenti összmunkát is kö­zepesre tudom értékelni. Rendkívül sok a hátráltató té­nyező, nagyon súlyos az or­szág helyzete, és az ellenzék sem a segítés szándékával zú­dít folyamatosan „össztüzet” ránk. Éz nagyon nagy prob­léma, mert most szinte minden perc számít. Meg kellene érte­nie az országban mindenkinek, hogy szinte csakis magunkra számíthatunk! Nagyon fontos­nak tartom, hogy az előző négy évnek a termelőszövetkezete­ket szétverő politikáját fel tud­tuk váltani egy jobb, a mező- gazdaságot élni hagyó, a föld népének jobb munkalehetősé­get biztosító stratégiával. Me­gyénk és az ország számára ez létkérdés, mert mindenekelőtt kenyér kell mindannyiunk asz­talára. G. Szűcs László Franciák háztűznézőben Béren Balról: Francois Dumois, Jean-Claude Roussier és a tolmács Francia közigazgatási szakem­berek jártak háztűznézőben a béri üdülőben. Azért jöttek, hogy megnézzék: a magyar­francia együttműködés kereté­ben az őszre tervezett közös rendezvényekre megtalálják a legmegfelelőbb helyet. Ebből az alkalomból meg­kértem Jean-Claude Roussier- t, a francia-magyar cég tanács­adóját és Francois Dumois-t, a francia Belügyminisztérium kabinetfőnökét, hogy válaszol­jon kérdéseimre.- Miért tartózkodnak nálunk?-Cégünk a francia Külügy­minisztériumhoz tartozik, bu­dapesti nagykövetségünk felké­résére végezzük tevékenysé­günket. Foglalkozunk a helyi önkormányzatokkal való együttműködéssel, az állami közigazgatási szervek közötti tapasztalatcserével, a helyi szervek munkájával — vála­szolja a kabinetfőnök.- Behatóan ismerik közigaz­gatási rendszerünket?- Ez túlzás. Csupán arról van szó, hogy kezdjük megismerni.- A francia közigazgatási gyakorlat hogyan néz ki?- Franciaországban a helyi választott önkormányzati szer­veket tanácsoknak hívják. Amit ők nem tudnak ellátni, azt a he­lyi állami szervek végzik el. Két egymás mellett működő közigazgatásról van szó, me­lyek az állampolgárok érdeké­ben munkálkodnak. A helyi ál­lami szervek a törvényességi felügyeletet látják el, egyensú­lyi helyzetet teremtenek, ellen­őrzik a hatalmat. Őket a kor­mány nevezi ki.- Eldöntötték-e, hogy Béren rendezik meg a magyar-francia tapasztalatcseréket?-Még nem. A francia és a magyar Belügyminisztérium az idén számos tapasztalatcserét szervez. A magyar belügy irá­nyításával, 60 fő részvételével kerül sor egy tanfolyamra, ahol 8-10 francia vezető jegyző vesz részt. Az ország külön­böző megyéiben az együttmű­ködési kapcsolatok kialakítása érdekében 5-6 prefektusi talál­kozó lesz. Franciaországba meghívjuk a magyar közigaz­gatási hivatalok vezetőit, végül a korábbi 50 polgármester után újabb ötven fogadását készítjük elő Franciaországba - tájékoz­tat a tanácsadó. V. K. Balra áll saját politikájától? H óm Gyuláról vitatkoztak válogatottan okos, tájéko­zott urak a televízió újságíró­klubjában. Kellemes szellemi szórako­zás. Vitára késztet és bosszú­ságra. Mert jottányival sem tudtunk meg többet a kor­mányfőről. Csak érdekes fölté­telezéseket, talányos tűnődé­seket. Ami, persze, fontos ré­sze a politikai kultúrának. Nem lehetett volna S a közönségnek tán magá­tól eszébe sem jutna, hogy ha­sonló tévés vitaműsorokról szó sem lehetett volna az előző kormány, kormányok idején. Jó, hogy a szerkesztő kí­váncsi volt Debreczeni József portrérajzoló készségére is - joggal remélte, hogy okosab­bat, ízlésesebbet mond, mit korábban Göncz Árpádról. A tárgyilagosság teteje, hogy az asztal körül voltaképp Horn Gyula egyetlen deklarált híve sem ült. A vitavezető, jó modorú, ex-szabadeurópás Kasza László ezzel nem gyanúsít­ható, Vajda Péter, a magát egyre tárgyilagosabbra han­goló nagylap híresen jól in­formált belpolitikusa lágyan okos óvatossággal fogalmaz, a magyamarancsos Nádori Pé­ter új műfajban, az ironikus- hőstenorban igyekszik az agg bölcs szerepében föllépni. Várkonyi Tibor pedig a ru­tinból is meglepetést ková­csol: mindig képes valami szellemi újdonságra ráhökken­teni. No és persze, Tamás Gáspár Miklós most is fütyült arra, hogy melyik mondatáért ki hová sorolná. Szigorúan csak a stilisztikailag is ponto­san belőtt aznapi petárdájára figyel. De hát az újdonságtól elszi­getelt, komfortos viták holt­biztosán elfordítják a közön­séget a politikai érdeklődéstől. Részvétesen lovaglás Ha a műsorvezető össze­kötő szöveggé morzsolja ma­gát, ha Debreczeni alig kézitu- sázik, ha Várkonyi oly bölcsen elegáns, mint egy távoli sajtó- fogadáson, ha Vajda előkelőén tartózkodó, ha Nádori jól ne­velt, ha TGM részvétes lova­giassággal kritizál, akkor csak a bennfentes vájt fülű figyel oda. Az egész - az avatottak okossága vagy okoskodása - politikai szanszkrittá lesz. Igaz, jobbat e Hom-vitánál ma aligha tudunk produkálni. Am, ha az ilyen adás semmi információ-értékű újat nem ad, csak újradarálja - megen­gedem: csipetnyi fűszerrel -, amit már mindenki tud, akkor ez elit-klubba való műsor. Tamás Gáspár Miklósnak izgalmasan igaza lehet: Hóm Gyula lelkileg-érzelmileg balra áll saját, végül megfon­tolt keménységgel vállalt poli­tikájától. E z így azonban a politikai szalonok csevej-témája, nem milliók meggondolkodta- tása. Persze, nem kötelező meggondolkodtatni milliókat. Bodor Pál

Next

/
Thumbnails
Contents