Nógrád Megyei Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-22-23 / 170. szám
6. oldal Könnyűzene 1995. július 22., szombat Harmincfokos hőségben fekete bőrdzsekiben slaty- tyogni, szóval, erre szokták mondani, ez aztán nem semmi. Borosta uralja napbarnította képét, heg is éktelenkedik szemmel láthatóan sok mindent megélt arcán, de a vigyor valami fantasztikus. Magabiztos és lenyűgöző. Az Arany Aszok jól áll a kezében és a hátát díszítő felirat mindent elárul: Mobil az Isten! A jó ég tudja, de csak nem gyülekezik a nép. Meg is jegyzi valaki, Torgyán kellene ide, röhögéshullám summázza a velős megállapítást, de hát nem politikai mocskosságok leszÉl még a magyar rock Schuszter Lóránt, a főnök Boldogság, felsőfokon don, fokozódik a feszültség, édes istenem, kilenc éve jártak az Ipoly partján, gyertek már, Lóri, gyertek! Van idő körbetekinteni. Gyülekezik a tömeg, szállingóznak, ám mégis fájdalmasan kevés mindez. Lehetünk vagy háromszázan. Miért? Szívpörkölt, kész vagyok, szívpörkölt! Hihetetlen, de már az első hangok a lelkűnkig hatolnak, mintha mindig is ezt hallgattuk volna, mintha mindig is erre vártunk volna, mintha... Nincs feltételes mód. Kövéren és kopaszon, meg aztán egy kicsit még ilyen leszek. Legyetek ilyenek, gördüljetek át rajtunk, tapossatok el, süketítsetek meg, vagy amit akartok, mit számít innentől bármi földi hívság is, itt vagytok, nyomjátok a rockot, kész, ennyi kell és nem több. Kell ennél több? Nincsenek fokozatok, nincsenek átmenetek, nincsenek szünetek... Hoppá! Ilyet még nem látott a színpad! Egy rajongó felugrik a deszkákra, odakuporodik a basszusos Kékesi Bajnok alá, felemelni próbálkozik, ám ném sikerül, együtt dőlnek... Dől a műsor is. Bedöglött a bőgő. Kényszerszünet. Más bandát kifütyülnének ezért, ezúttal azonban fülig vigyor a nézőtér. Lassan gördülő percek múltán helyreáll a rend, újra dörmög a basszus, a buli folytatódik. No és zavart valakit is ez az egész? Mélyen szántó, kellően átgondolt jelzőkkel érzékeltethetné az ember a tényt - minek itten, hanem nagybetűs rock. Legalábbis reméljük. Öreg, fáradt figura gördül mellénk, ez lesz az év gyarmati bulija. Nyomatékül még megjegyzi, ez aztán tuti, majd tova anda- log a beliben lévő nagy mennyiségű alkohollal. Tarjáni Szür- kéék a színpadon, kellemesek az első hangok a fülledt nyárestében, de az üres széksorok látványa lelombozó. Nyugtatgatjuk magunkat és egymást, ez csak az előzene- kar, majd mikor beindul a ■ Zejfer András a billentyűk varázslója nek? Mennyi értelme van ilyenkor a kigörcsölt gondolatoknak? Az Örökmozgó játszik. Ahogyan csak ők tudnak. Örökzöld örökrockok zenge- deznek, öreg fülek örömmel Minek a szavak? Felesleges minden mondat, sőt annak még csak kezdeményei is. Él még a magyar rock! Öregemberek produkálják, huszonévesek szégyenkezhettek, gondolkodjatok el, kell-e gitár kor, nemsokára, ti is olyanok legyetek mint a Mobil! A Kétforintos dal már Bokrosnak köszönhetően nagyon drága, Miskolc is megváltozott, az Utolsó cigaretta is vitatéma, de abban mindenki egyetért, hogy igen, Menj, az úton, menj tovább! Persze, mikor magára erőlteti az embernek gyarló fia a látszólagos nyugalmat és kívül állást, akkor illenék szól- lani Tunyó nagyságáról, meg satöbbi, de mondd, testvér - kit érdekel mindez? A ráadás után nehezen mozognak a lábak. Jön egy újabb nap, újabb mocskos délelő, nehéz órákkal teli munka. Ez a rohadt kilencvenötös év piszok kemény lesz nélkületek, Lóri, de ezek után valamivel már könnyebb. Mert van mibe kapaszkodnunk, van fogódzkodó, van kiindulási Hölgyeim és uraim, íme, a P. Mobil zenekar repedeznek, boldogság költözik a szürke hétköznapokban megfáradt lelkekbe, árokban csápolnak a leglelkesebbek, de a műanyag székek is olvadoz- nak és töredeznek a látszólag visszafogottabb rajongók alatt. a kezetekbe... Persze, kell a hat húr, persze, zenéljetek, próbáljatok apáitok garázsaiban, vitatkozzatok egymással, rtéha verekedjetek is össze a csajokon, meg a pián, de csak azért, hogy egyszer, valamipont, van miért élni... Lóri! Az Isten szerelmére: ne várjatok újabb kilenc évet! Tudjátok milyen siralmas nélkületek? Szilágyi Norbert Gyurián Tibor felvételei Tunyogi Péter, az aranytorkú énekes Öreg és ifjú rockerek a melódia ringató ütemére ropták a táncot Kékesi Bajnok László basszusgitáros, a húrok pengetésének mestere Mobil, majd akkor lesz itt minden, öröm, meg tömeg, meg balhé, meg ami kell. Is- tenuccse, jó ez a Saigon. Hallatszik ugyan az imádott Toto hatása, meg az Alapi Pista gitárjátéka iránti rajongás, de nyomják a srácok, ahogyan azt kell. Közben megdumáljuk, hogy az Edda előtti szereplésért ötezret kell tejelni bulinként, a Mobil meg fillért sem kér, az ajándék söröknek is örülnek, szóval, ez egy más banda, más világ. Oláh Szürke bebömböli, hogy mostan aztán jön a Mobil, roadok rohannak a színpa-