Nógrád Megyei Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-30 / 151. szám
2. oldal 1995. június 30., péntek Szécsény És Környéke Szécsény és környéke Röviden Hollókő - Gázzal látja el a helyi önkormányzat a falu lakosságát. Jelezték, hogy csatlakozni kívánnak a térség nagy-középnyomású gázvezeték-rendszeréhez. Az érintett falvak hozzájárultak a csatlakozáshoz, természetesen a falunak állnia kell a rá eső arányos összeget, mely a jelenlegi árak mellett immár több mint félmillió forint. Egyházasgerge - Jelentős önkormányzati veszteség, hogy a falu lakosságának hatvan százaléka nem vesz részt a termelő munkában. Ugyanis vagy nyugdíjasok vagy munkanélküliek. Épp ezért a képviselő-testület úgy döntött, nem terheli tovább a lakosságot, nem vet ki helyi adókat. Ipolytarnóc - Bár az árvíz okozta károk kötik le mostanság a helybeliek figyelmét, el-elsétálnak az épülő határátkelőhelyhez. Tisza Attila polgármester elmondása szerint az épület elkészülte még ebben az évben várható. Jelenleg hetvennyolcvan százalékos a készültségi állapota. Ameny- nyiben beüzemelhető, minden akadály elhárul az elől, hogy régi vágyuk, a Ka- londa-Tamóc határ megnyíljék. Karancsság - Nevelési segélyre nyújtott be pályázatot az önkormányzat, mert csak nagyon kis mértékben tudtak hozzájárulni a lakosság oktatási támogatásához. A költségvetésükben elkülönített keret 672 ezer forinttal bővült. Közvetetten segítenek a lakosoknak: a kicsik napközi étkeztetési költségeinek felét az önkormányzat fizeti. Holnapi lapunkban Salgótarján és környéke Ludányhalászi apraja-nagyja búcsúztatta a kedvelt igazgatónőt Szeretet kísérte végig a pályáján Végh Andrásáé már gyermekkorában is a tanítói pályáról álmodott Alig lépett ki a kamaszkorból, már tisztelték és tanító néninek szólították a falubeliek. Néhány esztendő telt el csupán, huszonévesen igazgatóhelyettese lett iskolájának. Röppentek az évek, észrevétlen nevelődtek generációk a keze alatt, s már vége is a pályának: ünnepélyesen búcsúztatta el Ludányhalászi apraja-nagyja az általános iskola vezetőjét, Végh Andrásnét.- Gyermek voltam még, de már akkor a tanító néniségről álmodoztam. Bizonyára azért, mert nagyon szeretek az emberek körében lenni. Talán, mert a legfiatalabb voltam a családr ban, s idősebb testvéreim szere- tete végigkísért egész életemben. Tanító a tyúklétrán A játékaim is az iskoláról szóltak. Otthon a tyúkól létrájára ültettem pajtásaimat, s amit tudtam, tanítottam nekik. Magától értetődött, hogy miután elvégeztem az általános iskolát, Balassagyarmatra jelentkeztem, a tanítóképzőbe.- Ma már ilyen intézmények nincsenek. Mi volt ezeknek a funkciójuk?- Elég baj, hogy nincsenek! Olyan pedagógusok sincsenek már, mint régen. Bár a világ is változott, kevésbé figyelnek egymásra az emberek. Ezt a mentalitást azonban a pedagógusoknak nem szabad átvenni. Sőt, éppen az ellenkezőjére kell nevelni a gyerekeket. Nekünk a zsigereinkbe ivódott a tanítóképzőben a nevelés. Erről szólt leginkább az iskola. Olyan tanáraink voltak, akik még inkább megerősítették bennünk a szakma iránti elkötelezettséget.- Mit hozott magával a tanítóképzőből?- Az első perctől arra neveltek, hogyan kell megállnom a helyem a gyerekek körében. Életforma a szeretet Ezt az életformát, mert ez életforma, más nem motiválhatja, csak a szeretet. Úgyhogy közvetetten itt is, akárcsak otthon, a szeretet játszotta a legfőbb szerepet egyéniségem alakulásában. Sajnos, formálóim, néhai tanáraim közül jóformán alig él még valaki. Említhetem Farkas tanár urat vagy osztályfőnökömet, Csíki Jolánt. Szerencsére, Réti tanár úr még a mai napig aktív.- Azzal a céllal indították útjukra önöket, hogy falusi tanítók lesznek. Mit jelent ez a szó önnek: falusi tanító?- A magyar nyelvben számomra az egyik legszebb szó a tanító néni. Azzal, hogy kikerültem az iskolából, még nem váltam tanítóvá. Sokan ma azt hiszik, hogy a főiskola után már pedagógusok. Akkoriban mást jelentett falusi tanítónak lenni. Először is, az egész falu figyelte az új embert. Süldő katék a pedagógusok? - Törvényszerűen bekövetkezett, hogy a tanítók egyre inkább vesztették tekintélyüket. A másik ok, hogy a főiskolákon nem fordítanak hangsúlyt a nevelésre. Márpedig, főként általános iskolában a nevelés legalább annyira fontos feladat, mint a tantárgyak tanítása. Úgyhogy nem tudok egyetérteni azzal a felfogással, miszerint az iskolában nem kell nevelni vagy nem lehet nevelni a gyerekeket. Persze, hogy nevelni tudjon valaki, több kell a diplománál. FOTÓ: BALGA maszlány létemre óriási tisztelet övezett. Kissé túlzottnak is tartottam. Egyúttal kötelezett is, hiszen elvárták tőlem a lu- dányiak, hogy tanítóhoz méltóan viselkedjem.- Hogyan fogadta a falu az újdonsült tanítót?- A mindennapi életben is példamutatónak kellett lenni. Aztán persze ott voltak a gyakorlati problémák. Cudar körülmények Négy kilométert is kellett gyalogolnunk az egyik osztályteremtől a másikig. Cudar körülmények voltak, de olyan közösségbe csöppentem, amelynél kívánni sem lehet jobbat. Voltak idősebb kollégák, akik minden tettemet figyelemmel kísérték, óvtak, alakítgattak. Bármilyen problémám volt, bizton fordulhattam feléjük. Emberséges, szeretetteljes légkörben kezdhettem a pályám, s a külső nehézségek ellenére, így öröm volt a munka.- Mint ma minden szakma, a pedagógia is válságban van. Mi ennek az oka?- Éppen azokban az időkben, mikor a pályára kerültem, felhígították a szakmát. Egyik napról a másikra szüntették meg a tanítóképzőket, s a végzett középiskolások helyett diploma nélküliekkel árasztották el az iskolákat. Ez óriási érvágás volt. Nekünk megtanították a nevelést. A képesítés nélküliek, persze, sajnálom őket, teljesen felkészületlenül kellett hogy ellássanak egy bizony sok ve- sződséggel járó feladatot.- Csak ez a magyarázata annak, hogy presztízsüket vesztetPúp a háton- Miért lett igazgató, ha eny- nyire szerette a munkáját?- Az egyik ember, akitől rengeteget tanultam, az igazgatónőm volt. Nagyon közel éreztük magunkat egymáshoz. Jó barátok is voltunk, össze-össze járt a két család. Egyszer egy utazás előtt beköszöntek, mentek meglátogatni a szüleiket. Fél óra telhetett el távozásuk után, mikor a férje visszajött a hírrel: agyvérzést kapott a felesége. A kórházban távozott el. Mintha az ég szakadt volna rám. Nyakamba zuhant a feladatkör. Egy porcikám se kívánta az igazgatóságot. Ha tehettem volna, egész életemben tanító néni maradok- Ennyi idő alatt lemondhatott volna.- Azért kihívásnak is éreztem a megbízatást. Sokszor volt úgy, hogy lemondok, de kollégáim ellene voltak. Ha másért nem, hát értük érdemes volt folytatni. Ezért kellett elvégeznem a főiskolát is, ami szintén nem volt ínyemre, bár nem vált káromra, sőt. De meglettem volna anélkül is. Aztán a rendszerváltás után végleg szakítani akartam a vezetői poszttal, de a falu vezetése rábeszélt. Tanácstalan búcsú- Milyen a búcsú a pályától?- Nem tudom, milyen lesz a tétlenség. Őszintén szólva, teljesen tanácstalan vagyok. Azért jó lesz pihenni. Már érzem a fáradságot. Jó tudni, hogy nincs nincs olyan ember, akinek a gyerekét vagy őt magát ne tanítottam volna. Talán szertettel búcsúznak tőlem a ludányiak. Varsányi vidám szombat Beállt Varsány is azon községek sorába, melyek az év egy napján a falu minden lakójának biztosítják a szórakozási lehetőséget. Bár az önkormányzat nyakába manapság - mintha dézsából öntenék - ömlik a munka, a polgármester, Bárány Dénes úgy gondolta, érdemes arra időt és energiát áldozni, hogy egy nap találkozhasson és együtt mulathasson a falu apraja- nagyja. Kakas-kukorékolásra szombaton már glédában álltak a szervezők, hogy fogadják a varsányiakat a családi hétvégén. Rövidesen meg is érkeztek a papák, mamák, csemetéik és a nagyszülők. A délelőtt szórakoztató vetélkedőit inkább a kultúrának szentelték a falubeliek: irodalmi, történelmi és földrajzi kérdések röpködtek, akárcsak a válaszok, lévén, hogy a gyorsaság volt a döntő. Az szerzett több pontot, aki hamarabb válaszolt helyesen. Persze így is vidámra sikeredett a viadal, amit a köny- nyedebb délutáni versenyszámok csak fokoztak. Ekkor a testmozgás dominált: volt kötélmászás, kötélhúzás, a gyerekeknek pedig akadály- verseny. Már esteledett, mikor kigyulladtak a szalonnasütéshez rakott tüzek, hogy hasukat tölthessék a szórakozásban elpilledt varsányiak. A tábor- tűzhöz a polgármester köszöntője dukált: hagyományt teremtettek a mai napon, jövőre ugyanekkor, ugyanitt. Vezetőváltás Nógrádsipeken Betegség miatt új vezető kerül az iskola élére, ezért pályázatot írtak ki, melyre hárman jelentkeztek. Ideiglenesen megbízták az általános iskola igazgatóját az intézmény vezetésével, majd pályázatot írtak ki. Otthon nélkül az újszülött Továbbra sem oldódott meg annak a családnak a sorsa, mely nem tudott az árvíz után visszaköltözni otthonába. Az önkormányzat egyelőre tanácstalan, csupán annyi segítséget tudtak adni, hogy felajánlják a művelődési központ egy részét menedékül. Pedig megoldásra szükség lenne, ugyanis a család rövidesen új tagokkal bővül. Három családot űzött el az ár Litkén. Közülük csak Oláhék kényszerültek tartósan más fedél alá. Ugyanis a hivatal illetékesei is megvizsgálták házukat, s helybenhagyták a.család véleményét: lakhatatlan az épület. A víz kimosta a fal kövei közül a kötőanyagot, s bármelyik pillanatban a bentlakókra omolhat az életveszélyes építmény. Már az árvíz éjszakáján a művelődési házba költözhettek Oláhék. A kisebbségi önkormányzat vezetőjének kérésére a polgármester beleegyezett, hogy ott húzódjanak meg, míg sorsuk nem rendeződik. Ám úgy tűnik, sorsuk egyhamar nem rendeződik: a falunak nincs pénze építkezni, szükséglakással nem rendelkeznek, közeli rokonok híján pedig máshol nem hajthatják le fejüket a család tagjai. Akik most még csupán hárman vannak: ám az anya férje rövidesen szabadul a börtönből, a lányuk pedig már kórházban van, szülni fog. Szegényes körülmények között tengetik mindennapjaikat, falubeliek segítenek rajtuk élelemmel, ám bútoraik sincsenek, ' tönkretette őket a víz. Ilyen körülmények közé kerülhet az újszülött, hacsak addig az ön- kormányzat ki nem talál valamit. Segélykéréssel próbálkozA család nak, a polgármester a minisztériumoknál kísérletezik, a kisebbségi önkormányzat vezetője pedig az országos kisebbségi önkormányzatnak küldött levelet.- debor Alig csurran méz a szakáli méhésznek Rossz idők járnak a méhészekre manapság. A korán érkező tavasz után a fagyok és az esőzés tönkretette a virágokat. A Nógrádszakálban élő Scverteczki Béla szerint, harmad annyi mézet sem tudnak pergetni, mint ilyenkor szokás. Az idős méhész már vagy negyven éve pergeti a csemegét, de ilyet rég nem tapasztalt. Családjával utazik évről évre a mézgyűjtő helyekre, bejárta már szinte az egész országot. Idén Paks mellett pakolták le a negyvennyolc kaptárát. Jó esetben tizenöt-húsz kiló édességet is ad egy-egy méhcsalád, most tavasszal azonban alig csöpögött valami. A mostoha időjárás miatt rendkívül . kevés virág díszítette a fákat és bokrokat. így aztán nem csoda, Scverteczki Béla hogy hiába kísérleteztek gyűjtögetéssel a szorgos kis állatkák. Korán beköszöntött a jó idő, hamar rügybe borultak a fák. Aztán épp megérkezésük másnapján érkezett a fagy, elpusztítva a virágok zömét. S ezzel együtt a leendő mézet is. Pergetés nélkül érkezett haza a méhész, várva a másodvirágzásra. Azonban alig csurrant- cseppent valami. Szerencséjére, még kora tavasszal begyűjtött némi virágport, amivel pótolhatja a hiányt, ám a szokott mennyiségnek, jó, ha felét ki tudja pergetni. Ráadásul így is várnia kell, ugyanis a sok esőzés miatt felhígult a méz, s csak később lehet megkezdeni a munkát. Scverteczki Béla számított a méz eladásából származó bevételre. Már el is tervezte, mire költi a pénzt. Öröm az ürömben, hogy 300 forintnál is többért veszik át a mézet. Elpusztult Litke egyetlen gólyafészke Őrszemként áll mozdulatlanul egy lábon a gólya a hangos- bemondó-készülék tetején és figyeli, hogy gyarapífia az új fészek gallyait társa a szomszédos villanyoszlopon. Uj hajlékot építenek, az eső mosta el előző otthonukat, elpusztítva a jövő gólya-generációját, a három fiókát.- Szegények a régi fészek maradványait hordják át ide a ház előtti oszlopra - magyarázza a gólyák munkálkodását Telek Sándorné a házuk kapujában.- Tudja, a rengeteg víz, ami nemrég itt leesett nem csak árvizet okozott Litkén, hanem a gólyák fészkét is elmosta. De nem csak a fészek omlott szét az udvarunkban a fészer tetején, hanem kiesett a három kis gólya is. Nem tudtunk rajtuk segíteni, még aprók voltak: mind elpusztultak. Sajnáljuk őket, már csak azért is, mert ez a faluban lévő egyetlen gólyafészek. Több évtizede élnek itt, s szinte már családtagnak számítanak.- így igaz! - helyesel a férj, Telek Sándor, és a szétesett gólyafészket mutatja.- Szóltunk a madártanosok- nak és a villanyszerelőknek is. Segítség kellene, mert mi már nem tudunk a tetőre mászni.- Magasan van a fészek, amit újra kellene rakni. Ne legyenek kilakoltatottak a gólyáink. Ki tudja, honnan repülnek minden tavasszal vissza az udvarunkba és mindig visszatalálnak. Nézzük a gólyákat, ahogy az új fészket rakják, most már utód nélkül, miközben a szeretett szárnyasok szaporodásáról faggattuk a házigazdát.- Hogy mennyi gólya született eddig Litkén? - kérdez vissza Telek Sándor.- Megesett egyszer-kétszer az is, hogy négy kicsi nevelkedett a fészekben! - bizonygatja a feleség - Ez pedig hosszú évekre lebontva már egész kis gólyasereg. Bárcsak minden faluban ennyi gólya nevelkedett volna fel, mint ebben az egy árva lit- kei fészekben. Nagyon szeretnénk, ha itt, a Rákóczi úti ház udvarán újra állna a gólyafészek és jövőre is sok kis gólya kelepelne Litkén. Szabó Endre
