Nógrád Megyei Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-23 / 145. szám

2. oldal 1995. június 23., péntek Szécsény És Környéke Szécsény és környéke Röviden Ludányhalászi - Minisz­tériumi kitüntetést nyújtot­tak át ünnepélyes keretek között az általános iskola igazgatónőjének. Végh Andrásné egyúttal tanítói pályájától is elköszönt. Ti­zennyolc évesen került a fa­luba, huszonévesen lett igazgató, s összesen har­mincnyolc évet töltött a szakmában. Kollégák, tanít­ványok és a falu vezetői bú­csúztatták az igazgatónőt. Mihálygerge - Mióta meg­emelkedett a gázprogram ta­rifája, senki sem fizetett be újabb összeget az önkor­mányzathoz. Tavaly de­cemberben kezdődtek a be­fizetések, akkor kedvezmé­nyesen hatvanezer forintot állapított meg a község ve­zetése. Idén áprilisban emelkedett nyolcvanezer fo­rintra a gázprogram lakos­sági díja. Rimóc - Nem kímélte az árvíz a helybéliek fő termé­nyét, a burgonyát. Az eső­zések miatt medréből kilépő patak leginkább a krumpli­földeket öntötte el. A több tíz hektárnyi elárasztott te­rületen még jelenleg is áll a víz, így pontosan nem mér­hető fel a kár, de az már most megállapítható, hogy milliókkal rövidültek meg a gazdák. Karancsság - Sanyarú idők járnak az önkormány­zat képviselő-testületére. Elmarad szokásos júliusi nyári szünetük. Ugyanis vá­ratlan események miatt pá­lyázatok tömkelegét kell el­készíteniük. A legnagyobb gondok egyike, hogy három lakóépületet és a polgármes­teri hivatalt megrongálta a többhetes esőzés. A falak között életveszélyes élni. Holnapi lapszámunkban Salgótarján és környéke Nagy család őrzi a tamóci határt Aligha jönne rá az idegen, hogy a kerítésen túl határőr-kiren­deltség működik. Nincs elzárva a külvilágtól, katonai jármüvet nem látni, de még egy árva bakát sem. Az udvaron sarlózik egy fürdőnadrágos férfi, oda-odaszól a gyalogosan vagy kerékpár­ral elhaladó helybelieknek, láthatóan idevalósi. - Ne csönges­senek! - kiált felénk, mikor a bejárathoz érünk. - Eltűnik az épületben, néhány másodperc múlva kulccsal tér vissza. morú az elfogottak kihallga: tása: emberi tragédiák sora ele­venedik meg a szűk szobák homályában. Ilyenkor feszített tempóban dolgoznak, megerősített szolgá­latban, gyakorta éjszaka is. Ek­kor, és a „kiegészítő munkák”-A helyőrség vezetőjét keres­sük.- Személyesen - nyújtja ke­zét Kiss István őrnagy, az ipoly- tamóci határőr-kirendeltség ve­zetője. Családias laktanya A kerítésen belül még idil­libb a hangulat. Nyári nap és langyos szél szárítja a kötélen lengedező gatyákat, nadrágo­kat, ingeket, akárha egy ottho­nos családi háznál lenne. Csu­pán a néhány egyenzöld ruha­darabról lehet következtemi, hogy katonáéknál vagyunk. Bent az épületben már érezhe­tőbb a katonahangulat. Irodahe­lyiségek sorakoznak a hűvös folyosón, de itt is csupán két egyenruhás tart ügyeletet. Egyikük épp tízóraiját költi el, másikuk figyeli a rádión érkező jelentést. Lassan telnek a napok A legcsaládiasabb kirendeltsé­gen vagyunk. így jellemezték ugyanis kollégáik a tamóci helyőrséget. Csupán hivatáso­sak dolgoznak itt, az isten háta mögött. Fegyelem persze van, valahol a rendőrség és a ha­gyományos laktanya közötti: jelenteni éppúgy kötelező és az öltözéknek is renben kell len­nie. A központi parancsok és a meghatározott feladatok szin­tén azonosak: közrendvédelmi tevékenység, a határ védelme Alsóneműket lenget a szél a laktanya udvarán és őrizete, okmányok ellenőr­zése. S persze minden ezekkel kapcsolatos rendszabály. Nem tudhattuk meg, meny­nyien dolgoz­nak a kiren­deltségen, s azt sem, mi­lyen időpont­ban váltják egymást a ha­tárőrök. Legfőbb tevékenysé­gük az em­bercsempé­szet megaka­dályozása. Emiatt a titko­lózás. Ugyanis fi­gyelik őket a bűnözők: mi­kor, merre, mennyien jár­ják a határt. Mikor lany­hul az ellen­őrzés, mikor van őrségvál­tás. Majd ki­választva a legkedvezőbb időpontot - leginkább kora tavasszal és késő ősszel - uzsgyi, át az Ipolyon. A határ őrei meg őket figye­lik. Eredményesen, hisz kilenc­venöt százalékban elfogják mind a csempészeket, mind a csempészárut, „amely” ez eset­ben többnyire jugoszláv állam­polgár. Évente általában nya­kon csípnek öt-hat csoportot, melyek akár negyven-ötven főből is összeverődhetnek, jobb életszínvonal, több pénz, béké­sebb napok reményében. Szq­idején szökik magasra a szolgá­lat. Ilyen például az árvizek két hete vagy a már hagyományo­san fellobbanó tavaszi-őszi er­dőtüzek sorozata. Sokrétű a te­vékenységük, lévén, hogy rendőrségi feladatokat is el kell látniuk. A jövő évtől még in­kább igénybe veszik őket: nyí­lik a Kalonda-Tamóc határ. De nem panaszkodnak, hi­szen hivatásosak, maguk vá­lasztották ezt a szép, egyszer­smind nehéz pályát. Többnyire a Karancs völgyéből származ­nak. Persze vannak köztük helybeliek is. Mikor átváltottak a sorállományról a hivatásos munkaerőre, úgy válogatták ki őket, hogy lehetőleg a körzet minden településéből jöjjön egy-két ember, aki ismeri kör­nyékét, szolgálatban a „tere­pet”. Nem csoda hát, hogy a la­kossággal igen jó, szinte meg­hitt, baráti a kapcsolatuk. Csordogáló napok Busszal, vonattal járnak be a laktanyába, ahol többnyire tud­ják, mi vár rájuk: az év során a szolgálatok csendesen, a meg­szokott mederben csordogál­nak, a néhány előbb említett, kivételes esettől eltekintve. Aki éppen ráér, s kedve is van hozzá, lenyírja a füvet, gereb­lyézik. Olykor, főként a szoká­sos havi értekezlet után sport­napot tartanak, ilyenkor futbal­loznak az udvaron. Egy évben egyszer-kétszer mindig össze­jönnek, hozzák feleségüket, gyerekeiket, egész napos prog­ramot szerveznek, szalonnát sütnek, adomázgatnak, iszogat­nak. Ekkor ünnep van: összejön az egész nagy család. így mindannyiuk számára elvisel­hetőbbek a feszült és felelős mindennapok. D. G. Morcos szakáli gazdák Sérelmezik a nógrádszakáli gazdák, hogy a falu nem ke­rült a mezőgazdaságilag hát­rányos helyzetű települések közé. Úgy gondolják, hogy a régebben megállapított aranykorona értékét nem lett volna szabad alapul venni az elbírálóknak. A hegyoldalakat csupán le­gelőnek tudják használni a helybéliek, az Ipoly völgyé­ben lévő kaszálókat pedig a folyó állandó árveszéllyel fe­nyegeti, innen alig sikerül va­lamennyi szénát betakaríta­niuk. Épp ezért felkeresték az önkormányzatot, s kérték Ko­vács József polgármestert, jár­jon el ügyükben. A polgármester, ismervén a viszonyokat, a gazdáknak ad igazat. A témában rövidesen felkeresi az agrárkamara me­gyei szervezetét. Fillérből lesz a forint Takarékos gazdálkodás volt a jelmondata az egyházasgergei önkormányzatnak. A minap a képviselő-testület elfogadta az 1994. év zárszámadási rendeletét. Minimális megta­karítással kezdhették ezt az esztendőt. Spórolás jegyében telt az el­múlt esztendő, de voltak komo­lyabb beruházások. Igaz, a gáz­programhoz nem kapcsolódtak, de később szeretnének élni a lehetőséggel. Viszont általános iskolájukra tizenkétmillió forin­Szegényesen is Szegényes nyári szórakozást tud csak kínálni a szécsényi Városi Művelődési és Ifjúsági Centrum a város gyerekei­nek. Az intézmény éppúgy pénzszűkével küzd, mint a családok. Ezért az egynapos túrákban és összejövetelek­ben bővelkedik a szünidei programterv. A szülők pénztárcájához iga­zította a művelődési centrum az idei vakációs időtöltéseket. Fő­ként olyan szórakozási lehető­ségeket biztosítanak, amelyek nem terhelik meg sem a csalá­dok, sem az intézmény kasszá­ját. Tábort éppen ezért nem szerveztek. Viszont tájékoztat­ják a diákokat az országos és a megyei sátorverési lehetősé­gekről. Emellett lesznek egy­napos túrák. Ezek egyfelől pó­tolják a táborok hiányát, másfe­lől kényszer szülte haszon, tot költöttek. Ebből nyolcmil­liót önerőből biztosítottak. Két tanterem helyett immáron nyolcban okosodhatnak gergei csemeték. Bár nagy építkezésbe kezd­tek úgy, hogy a lakosság hatvan százaléka nyugdíjas vagy mun­kanélküli, mégis háromszáze­zer forintnyi megtakarítással zárták az évet. Ami ugyan nem eget verően nagy összeg, de amint egy kép­viselő megjegyezte: fillérből lesz a forint. sokat kínálnak hogy növekszik ismeretanya­guk a megyéről. Ugyanis a nyár során folyamatosan induló ke­rékpártúrák, amelyek gyalog­lással lesznek egybekötve, fel­ölelik Nógrád szinte egész terü­letét. Gondoskodott róla a műve­lődési központ, hogy egyetlen természeti és építészeti kincs se maradjon ki az útvonalakból. Spórolnak a rendezvények­kel is. Ezek szintén egynaposak lesznek, ám bővelkednek majd érdekességekben. Például azok a beszélgetések, amelyeken egy képzőművész egy muzsikus társaságában közelít meg egy adott témát a gyerekekkel való diskurzus során. Persze nem maradhat el a néptáncház, és rendeznek „Ki mit tud?”-ot is. A nyarat pedig a szintén költségkímélő tábor­tűz zárja. Kirendeltségünk hírei Lapunk szécsényi kiren­deltségén — a Rákóczi út 90. szám alatt, a mező- gazdasági szakközépis­kola kollégiumában, a to­ronyépület földszintjén - kihelyezett szerkesztőség­vezetőnk, Demus Gábor, a pénteki napokon 9 és 12 óra között várja ügyes-ba­jos dolgaikkal, közérdekű kérdéseikkel, hasznos javas­lataikkal olvasóinkat. Ugyanitt, a vállalkozási irodán hirdetéseiket is fel­adhatják tisztelt ügyfe­leink, mindennap 8-tól 15 óráig. Ipoly-parti pusztulás - áradás után Javában folynak az áradás utáni helyreállítási munkálatok az Ipoly menti falvakban. Ipolytarnóc polgármestere, Tisza Attila jövetelünkkor segélyek ügyében utazott a fővárosba. Litke első emberét, Vérségi Aladárt a munkák helyszínén találtuk. Főként közmunkások dolgoz­nak a Dobroda-patak áradáskor vájt elvezető csatornáinál. A polgármester reményei szerint, még ebben a hónapban beteme­tik a vasúthoz vezető utat át­szelő mélyedéseket, ahol lecsa­polták a túlterhelt medret. Álta­lában tizenöt embernek szállít­ják a teherautók folyamatosan a földet, melyet a Dobroda elso­dort. A hónap végére mintegy száz köbmétert lapátolnak visz- sza a munkások. Természetesen a falubeliek saját környezetük­ben, házuk körül is dolgoznak. Arra viszont nem tudott vá­laszolni a polgármester, hogy a víz alatt álló száz-százötvén hektár terület mikor kerül hasz­nálható állapotba. A több tíz­milliós kárt napról-napra méri fel a falugazdász, s hozza jelen­téseit a polgármesteri hivatalba. A kisebbségi önkormányzat vezetője, Rácz Tibor szintén a földkupacoknál serénykedett. A helybeli cigányságot tragiku­san érintette az áradás: három család kényszerült más fedele alá, s két további házat az ösz- szedőlés veszélye fenyeget. Az egyik famíliát a kisebbségi ve­zető kérésére a művelődési házban szállásolták el, míg a másik kettőt rokonok fogadták be. A kétezer forintos gyorsse­gély vajmi kevés számukra, hi­szen a víz tönkretette szinte az összes bútorukat. Ráadásul a művelődési házban meghúzódó Oláh család legfiatalabb leány­tagja kilenc hónapos terhes. Kétségbeesésüket tetézi, kilátá­suk sincs arra, hogy sorsuk ren­deződjön. Rácz Tibor, a pol­gármester támogatásával rövi­desen felhívást intéz a nógrádi települések kisebbségi önkor­mányzataihoz, segítsenek a bajbajutottakon. Ipolytarnóc polgármestere jövetelünkkor Budapesten tar­tózkodott. Az illetékes minisz­tériumoknál kilincselt segé­lyért. Gondjaikon elsőként a Máltai Szeretetszolgálat salgó­tarjáni szervezete könnyített, élelmiszercsomagokkal. Zavarosban horgászik - Ilyenkor kapnak ám igazán a halak - meséli Berki András, Ludányhalászi horgásza. Felvételünkkor a ráróspusztai kiöntésbe hajította be horgát.

Next

/
Thumbnails
Contents