Nógrád Megyei Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-19 / 141. szám
1995. június 19., hétfő Olvasóktól - Olvasóknak 7. oldal Ragaszkodunk a postához Olvasóink fényképalbumából — Ossza meg velünk az emlékeit! Hogy kerül a kislány az asztalra? Szomorú tapasztalatom, hogy az utóbbi hetekben a baglyas- aljai fiók-postahivatalból nem lehet helyi telefonbeszélgetést folytatni. Igaz van ott egy telefonfülke, de onnan már csak a távolsági hívások bonyolíthatók le, mivel a helyi hívásokat néhány hete leállították róla. Településünkön sok lakosnak még nincs, és azt hiszem, nem is lesz telefonja. Szükség lenne tehát egy olyan, mindenki által könnyen kezelhető, pénzbedobós készülékre, mely mindkét beszélgetési formát lehetővé tenné. Tudomást szereztem arról is, hogy postánkat július 1-létől csupán négy órában akarják üzemeltetni, mondván, nincs kihasználva. Az a véleményem: máshol A vadgesztenyefa őszülni készülő lombját elkésett rigófütty kíséretében megcirógatta az esti szellő langyos fuvallata. Klasszikus zeneelméleti szemléletem tanulmányozása közben - a féldecim után - a muslicák spanyoltangót kore- ografáltak a fejem körül. Letéve szájharmonikám, betakartam a koncerttől idegbajosnak tűnő papagájaim lakhelyét az arra tévedt muslicákkal együtt. Tévét „bekapcs”, fotelba le. Csöngetés, ajtónyitás. Ott állt egy kissrác, kezében egy „fejteden zöldborsóval”. Még biztosan friss volt, mert mozgott...- Zoli bácsi, hoztam a papagájnak finom kaját - hirtelen mozdulattal a kezembe nyomott egy hatalmas rugdalózó sáskát. A frász miatt úgy nézhettem ki, mint egy patkolás sem jobb a helyzet. Félő viszont, hogy az ilyen drasztikus lépés magában hordja a posta- hivatal teljes bezárásának lehetőségét is. Ezzel pedig több mint kétezer lakost - döntően idős nyugdíjast - arra kényszerítenének, hogy a salgótarjáni központi postára utazzanak. Arra kérem a posta illetékes vezetőit, mérlegeljék tárgyilagosan a baglyasiak ügyét. Ha a takarékosság miatt kényszerülnének erre a lépésre, akkor legalább fontolják meg a 6 órás nyitvatatás lehetőségét. Ha a baglyasi fiók-postahivatallal kapcsolatos információ igaz, illetve a szándék már eldöntött, akor az aláírásgyűjtést is igénybe vesszük érdekeink védelmében. Kovács Miklós Baglyasalja előtt álló pók. Néhány másodpercig szemeztem a „zöldborsóval”.- Kösz, kis haver, de ha ezt a zöld vámpírt beteszem a madárkáim luxusvillájába, talán csak a csőrük marad meg - re- begtem sápadtan. Barátom durcásan faképnél hagyott, én pedig álltam az ajtóban egy hatalmas, megrémült sáskával a kezemben.- Sebaj haver! - mondtam a „zöldborsónak”. Elővettem a szájharmonikám. Rázendítettem egy félre sikerült nosztalgianótára, a muslicák, a madárkáim és a félájult sáskám legnagyobb örömére. Már fütyült a tévé, mire a „zöldborsót” éjszakai túrára röptettem. Vissza sem köszönt. Bagyinszki Zoltán Salgótarján Hogyan került a szatyorban elhelyezett kislány az asztalra? Akár ezt a címet is adhatnájn a közlésre beküldött képemnek. S erre a válaszom: úgy, hogy én tettem oda K. Edina unokámat. Amikor februárban látogatást tettem vidéki otthonukban, akOlvasónk kérésének teszünk eleget azzal, hogy lapunkban helyet adunk nyílt levelének. * Nyílt levél Puszta Béla úrnak, Salgótarján polgármesterének. Tisztelt polgármester úr! E levél megírására a városban látott visszásságok késztettek. Ez ügyben már tettünk jelzést önnek, de sajnos, választ nem kaptunk rá. Jó lenne, ha nemcsak nekünk, „szenvedő alanyoknak" kellene betartani a jogszabályokat, hanem mindenkinek a városban, így az rt.- knek, a kft.-knek is. Engedje meg, hogy most két dologra hívjam fel a figyelmét. Sérelmesnek tartom a szemétdíj drasztikus, 90 százalékos emelését. Továbbá szerintem a hődíjemelés összege nem jár a Hőszolgáltató Kft.-nek. Idézem, mit ír erről az átalakulási törvény: „Amelyik állami vállalat csődeljárás után átalakul kft.-vé, rt.-vé, az a társaság nem számlázhat olyan rendelkezésre állási díjat (most alapdíj címszó alatt szerepel a számlázó kft.-nél), amely növeli a társaság nyereségét." E szerint a kft.-nek 1994. augusztus 1-jétől vissza kellene fizetnie, vagy jóvá kellene írnia a mintegy négyezer családnak, s a 300-400 fűtést igénybe vevő inkor kaptam lencsevégre. Sok kép van már a kis hölgyről, de azt hiszem ez a legújabbak egyike nagyon a szívemhez nőtt. El is határoztam, ezt beküldőm közlésre, kihasználva azt a lehetőséget, hogy ez a rovat az olvasóké. Én pedig natézménynek a befizetett összeget. Megkérem önt, szíveskedjék eljárni ezen ügyek rendezése ügyében. Pintér Sándor, Salgótarján * Puszta Béla polgármester válasza:- A szolgáltatási díjak emelése kapcsán valóban több tiltakozó levél érkezett a hivatalba, azonban egyik sem maradt válasz nélkül. A díjemeléseket illetően - sajnos - népszerűtlen, de elkerülhetetlen döntésekre kényszerült a közgyűlés, a város működőképességének biztosítása, a szolgáltatások ellehetetlenülésének megakadályozása érdekében. A távhőszolgáltatási díjakról szóló helyi rendelet alapján a díjak alapdíjból és hődíjból állnak, ezek felülvizsgálatát a januári központi energiaár-emelés is indokolta. A közgyűlés döntését szakbizottságokban folyó vita előzte meg. Az elfogadott díj a jelenlegi szolgáltatási rendszer ráfordításarányos díja. Az alapdíj olyan költségeket takar, melyek a rendszer működőképességének, a szolgáltatás biztosításának alapfeltételei, ezért azok fedezetét a díjban érvényesíteni kell. A szemétszállítási díjat az elmúlt években a kívánatosnál alacsonyabb szinten határozták gyón régi előfizetője vagyok a Nógrád Megyei Hírlapnak. így tehát, ha lehetővé teszik a megjelentetését, nagyon fogok neki örülni, s remélem, Edina kisunokám szülei is, akiknek meglepetésként szánom. Egy tarjáni nagymama meg. A díj nem követte a tevékenységet közvetlenül befolyásoló áremelkedéseket. Ennek az lett a következménye, hogy a gépjárműpark műszaki állapota leromlott, az edényzetet a szolgáltató nem tudta a szükséges mértékben pótolni, fejlesztésre nem volt lehetősége. Ez az állapot - figyelembe véve az év elején bekövetkezett újabb áremelkedéseket is - tovább már nem tartható fenn, ezért határozott úgy a közgyűlés, hogy a szemétszállítási díjat önköltségi szintre emeli. Az önkormányzati rendeletek a polgármesteri hivatal ügyfélszolgálatán bárki számára megtekintők. Törvénytelenség, jogtalanság, visszásság a díjemelések kapcsán nem történt, azok szükségessége - sajnos - realitás. Az önkormányzat felelősségének nem 4000 család, hanem a város minden polgára iránt meg kell nyilvánulnia. A városban él például számos peremkerületi család, ahol az alapvető közművek, szolgáltatások (ivóvíz, szennycsatoma, út, közvilágítás) hiánya hasonló indulatot vált ki, és a problémák orvoslására a lakók saját anyagi eszközeik bevonását tudjuk megoldásként kínálni (közműtársulásban épülő szennycsatoma, vízvezeték). Fehér holló Egy kétgyermekes bámai fiatalasszony megkért, írjak olyan élményéről, melyben korábban nem volt része.- Miről, kiről szeretne olvasni a lapban? - faggattam.-Már mondom is. Ilyen kellemetlen és kellemes csalódást korábban nem éltem át, mint amely most történt velem. A kellemetlen az volt, hogy négyéves kisfiam játék közben megsérült a nyaka tájékán. Azonnal siettünk a bámai körzeti orvosi rendelőbe, ahol egy kedves, fiatal doktornő fogadott bennünket. Szakszerűen ellátta a sérült testrészt, majd felírta a szükséges gyógyszereket.- A kellemetlen után mi volt a kellemes csalódás? - kérdeztem az elérzékenyült fiatalasszonyt.- Könnyezve mondtam a doktornőnek, hogy sajnos, ma nem tudom kiváltani a gyógyszereket. Ő odalépett az íróasztalán lévő táskájához, s kezembe adott nyolcszáz forintot.-Fiatalasszony, váltsa ki a felírt gyógyszereket! - mondta kedvesen a doktornő, s mosolygott azon, hogy a meglepetéstől sűrűn pislogtam, hatalmas sóhajtások közepette.- S hogy ebben mi a kellemes meglepetés? - kérdezte az asszonyka. - Az, hogy ezen a napon találkoztunk először. Mit fűzhetnék az elmondottakhoz? Talán azt, hogy ez a gesztus olyan ritka manapság, mint az a bizonyos fehér holló. B. Z. Apróságok Régi-régi éle jutott eszembe. Sajóné társalog az urával: „Édes fiam, ma nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. Isten éltessen mindkettőnket százhúsz évig, de ha — isten ments - valamelyikünk hamarább halna meg, akkor én majd áttolom a tükrös szekrényt a másik szobába. * Találkoztam régi ismerősömmel, Satalata Menyhérttel, aki közölte velem, hogy mindig nyitott szemmel járt az életben. Ó, mi mindent láthatott ez az ember egy hosszú életen át! Véleményemet közölve vele, megkérdeztem, foglalja össze tapasztalatait, melyeket nyitott szemmel gyűjtött. Megfontoltan válaszolt: annak, aki nyitott szemmel jár az életben, sokkal több szálka megy a szemébe! Vendégek Újbástiból Évek óta baráti kapcsolat köti össze a Mizserfai Idősek Otthonát a szlovákiai Újbásti község otthonával. A napokban 25 tagú küldöttség érkezett a nógrádi településre. Serfőző József, az otthon igazgatója üdvözölte a vendégeket, s adott tájékoztatást az ottani életről, tevékenységről. Ezután baráti beszélgetés keretében gyűjtöttek hasznos tapasztalatokat a két otthon lakói. Az újbástiak ellátogattak még a szentkúti és a salgótarjáni idősek otthonába is. Azzal búcsúztak, hogy a közeljövőben viszontlátogatásra várják a vendégfogadókat. Takács Lajosné, Mizserfa „Szerenád” Sáska komával Olvasónk nyílt levelére válaszol: Puszta Béla, Salgótarján polgármestere Szükséges, indokolt áremelések írjon egy történetet! - Ossza meg velünk az élményeit! Egy kis nyelvgyakorlás Jó néhány évvel ezelőtt, a 80-as évek elején, az építőtáborok fénykorában történt ez az eset. Szegeden voltunk nemzetközi táborban. A magyar lányok egy csoportja kazánt járt festeni, és a buszon együtt utaztunk az oroszokkal. Miután sokan voltunk, hol egyik, hol másik nemzet fiait vette fel előbb a busz, amivel a munkahelyünkre mentünk, illetve a szállásunkra. A buszon persze méregettük egymást, de nem társalogtunk. Egyik alkalommal értünk, magyarokért jött előbb a járművünk, s úgy mentünk az oroszokért. így adódott, hogy a barátnőmmel együtt ülhettünk az ülésen, egy orosz fiú pedig a könyöklőn foglalt helyet. Ettől jobb alkalom nem is adódhatott egy kis tereferére. Lökdöstem is a barátnőmet. „Te, Erika! Már olyan régen tanulunk oroszul, beszélgessünk a fiúval.” Ő viszont állította: „Nem tudunk mi még társalogni, esetleg csak kézzel mutogatni.” Belém bújt a kisördög. Azért is megmutatom, hogy lehet! Jött az alaptársalgás, a kölcsönös bemutatkozás; hol lakunk, hányadikosok vagyunk, mit tanulunk. Aztán a Szergej megkérdezte, hogy mit csináltunk ma. Én rögtön rávágtam oroszul: ma nem dolgoztunk. Kérdi ő: miért? Aztán válaszoltam nagy gyorsan: azért, mert esett a hó. Kitört a nagy nevetés. Ki látott már július közepén Magyarországon havat?! Próbáltam menteni magam: nem, nem az eső esett. Igencsak paprikapiros színt mutatott az arcom, míg nagy nehezen lecsendesedett a busz. Azonban nem volt elég a lecke. Tovább faggatóztam: „Ti mit csináltatok?” A válasz után ismét hatalmas röhögés orosz részről, mert azt felelte a fiú, hogy ők sem dolgoztak mást, csak havat lapátoltak. Hát ennyit a nyelvtudásunkról. A történtek után rá kellett jönnünk: „tudományunk” még jócskán erősítésre szorul. Arra viszont nagyon jó volt az eszmecsere, hogy a jókedv, a vidámság a aznap sem maradt el a fiatalok körében. G.T. Bátonyterenye Ismerje fel, mi van a fotón! Elmúlt heti képrejtvényünk helyes megfejtése: a fotón a díszes vasrács mögött a szé- csényi Kubinyi Ferenc Múzeum látható. E heti nyertesünk: Huszár Zoltánné, Ludányhalászi, Kossuth út 21. szám alatt lakó kedves olvasónk. Előre eláruljuk: a mai képfeladványunk megfejtése nem lesz könnyű. A felvétel ugyanis egy kis rafináltsággal készült. Aki mégis szeretné megoldani a rejtélyt, küldje be szerkesztőségünk címére azt, hogy a képen látható érdekesség hol található Salgótarjánban, s mit ábrázol. Könnyítésül annyit elárulunk, hogy a város közepén, egyik üzletházunk dísze.
