Nógrád Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-02 / 101. szám

6. oldal Olvasóktól - Olvasóknak 1995. május 2„ kedd Sérült az egyenlő elbánás elve Az a tény, hogy a kárpótlási jegyek „mély zuhanása” be­következett, néhány pozitív elemmel is vegyül, amit az ér­dekeltekkel vázlatosan itt is­mertetek. Megjelent az 1/1995./II. 8./ alkotmánybírói határozat, amely nem kedvező a hadifog­lyokra, azonban leírja, hogy számos helyen kell az 1992. évi XXXII. tv-t ( az úgynevezett 3. kárpótlási törvény) 1995. szep­tember 30-áig az országgyűlés­nek korrigálni. Az alkotmánybírói határozat 1.11. pontja kifogásolja a 3. kpt. 12. paragrafus/3/bekezdé­sét, mely az 1956-os forrada­lommal kapcsolatosan kollektív felelősségre vonást ír le. Ez a rendelkezés sérti az egyenlőség és egyenlő elbánás elvét, mely a demokratikus jogállamban megengedhetetlen. Továbbá ebből következhet, hogy az 1956-os forradalomban kapott elismerés kollektiven nem zár­hatja ki a kárpótlást. Az alkotmánybírói határozat továbbra is kirekeszti a nyugati hadifoglyokat a kárpótlásból, mert nyugaton nem volt köteles a munka, de ha a hadifogoly dolgozott, akkor azt meg is fi­zették. Nem lehet egyetérteni azzal, hogy csak 1945. augusz­tus 1-jétől számít kényszer- munkának a Szovjetunióban végzett hadifogolymunka, mely kötelező volt. Az alkotmánybírói határozat - fő irányvonalát tekintve - he­lyes, mert az úgynevezett Du­nába lőttek hozzátartozóira nézve kedvező megállapítást tesz. Azért a hadifoglyokat ilyen eget verő sérelem nem érte. Ezért az országgyűlésnek a hadifogoly-sérelmeket is ren­dezni kellene. 1995. április 3-ától már kér­hették az emelt életjáradékot, de csak azok, akiknek sérelme vagyoni jogi természetű, s ezek elvétele miatt szenvedtek sé­relmet. Az emelt életjáradék az 1995. évi XIV. törvény szerint férfi károsultakat 12 évig, női károsultakat 15 évig illeti meg. Alapvető, hogy a károsultak alanyi jogon kérjék az életjára­dékot, vagyis a kárpótlási je­gyet ők kapták és nem vásárol­ták. Az ügyben határozatot a megyei • nyugdíjigazgatóság hoz. A Volt Hadifoglyok Bajtársi Egyesülete megyei szervezete minden hétfőn 13 órától, hadi­gondozotti ellátás ügyében 14 órától tart fogadóórát a TESZ helyiségében (Salgótarján, Rá­kóczi ut 13. I. emelet.) A tanácsadás díjtalan. Dehény Zoltán megyei titkár elsősorban hadigondozotti ügyekben fogadja az érdeklő­dőket. A vagyoni jogon károsodtak is 60. életévük betöltésétől kaphatnak kárpótlást, de ezt az életkort 1991. december 31-én kellett hogy betöltsék, vagy, ha 67 százalékos egészségkároso­dottak. Ez utóbbi - tehát rok­kant esetében - az emelt ösz- szegű kárpótlás nincsen élet­korhoz kötve. Dr. Kecskés Géza VHBSZ megyei elnök Olvasóink fényképalbumából „Négyes ikre­ket szült Kati nevű (hétéves) anyakecskénk. Mellékelten küldünk egy fotót a boldog kecskecsalád­ról. A kis gi- dákat ötnapos korukban vet­tük lencse­végre - jött a hír és fénykép Kálióról, André Tibortól és ne­jétől, akik - mint írták — régi előfizető­ink közé tar­toznak. így hát természetesen dupla örömmel teszünk eleget a há­zaspár közlési kérelmének. Továbbra is várjuk olvasó­inktól, előfize­tőinktől fény­képalbumuk egy-egy ked­ves darabját. Ne feledjék, a ' felvételek közlésével meglephetik szeretettjeiket, ismerőseiket, vagy ezáltal egy régi, ked­ves emlék fel­idézői is lehet­nek! A beküldött fényképeket továbbra is térítés nélkül tudjuk közreadni. írjon egy történetet: Következetesség Jó pár éve már, hogy elbe­szélgettem egy idős bácsival, aki több, régen megtörtént eseményt mesélt el, ami köz­vetlen vele esett meg élete fo­lyamán. Ezekből adok most közre egyet. Fiatal legény ke voltam - mondta az öreg. - Udvarolgat- tam, s annak rendje-módja sze­rint szerelmes lettem. Egy taka­ros kislányba szerettem bele, akit feleségül is vettem. Mi sokan voltunk testvérek, kellett a pénz a család eltartá­sához. így hát már gyerekfejjel mentem dolgozni. Pásztornak szegődtem több éven át. Sok mindent megtanultam. Fiatalon kerültem a bányába, ahol mint csillés vállaltam munkát. Úgy gondoltam, van már jövedelmem, megnősülök. Az após házához mentem lakni. Ő is bányász volt, én is. Volt egy kis földje, két ökre. Amolyan kétlaki életet élt ­mint annyian mások. Történt egyszer, hogy ő dél­előtt dolgozott, én pedig dél­után. Krumpliásáshoz készülőd­tünk. Befogtam a két ökröt és mentünk a határba. Ott aztán az állatokat kifogtam a járomból és a kocsihoz kötöttem, hogy egyenek az ott lévő takarmány­ból. A krumpliszedéssel délig nem végeztünk. A megállapo­dás az volt, hogy délután apó­som kijön, befogja az ökröket a szekérbe és a zsákokban lévő krumplit hazahozza. De a jó­szágokat sehogyan sem tudta befogni a járomba. Hiába voltak a hosszú kísér­letezések, nem vezettek ered­ményre. Végül a megrakott szekeret otthagyták, a két ökröt pedig hazahajtották. Kezdődött a találgatás: - A vő megron­totta, ki tudja mit csinált vele - mondogatta az anyósom. Éjjel, amikor hazaértem a munkából, a feleségem újsá­golta a történteket. Kérdőre is vont, hogy mit tettem az ökrök­kel, mert nem tudták befogni. Mosolyogtam, tiltakoztam, de hiába. Az egészet átgondolva, vir­radat előtt felkeltem és halkan kivezettem az ökröket az ud­varról. A határban befogtam a szekérbe és fél órán belül az udvaron voltam a krumplival. Apósom, anyósom akkor keltek fel, s nem hittek a szemüknek. Apósom szégyellte az egé­szet. Csak annyit kérdezett: — Mondd már el, hogyan csinál­tad?-Úgy, hogy a cselő ökröt jobb oldalra, a hajsz ökröt pe­dig a megszokott oldalra fog­tam be - válaszoltam büszkén. Legalább az ökör legyen kö­vetkezetes. Pintér Balázs Nemti A 6. és a 7. oldalt az olvasók leveleiből szerkesztette: Kovács Margit Pásztón szükség van a kórházra! Büszkén valljuk és mondjuk is, hogy Pásztó a Mátra egyik ka­puja, s évszázadok óta a régió gazdasági, kereskedelmi, műve­lődési és egészségügyi központja is. Nemrégiben, amikor a vá­rossá válás feltételeit „kellett teljesíteni”, ezek a szempontok fontos érvként jöttek szóba. Az oktatási és egészségügyi in­tézmények fejlesztése mindig kiemelt feladat volt: ennek is köszönhető a jelenlegi, az igé­nyeket nagyrészt kielégítő álla­pot. A viharfelhők azonban már gyülekeznek a Mátra és Cserhát koszorúzta völgy lakóinak feje felett is, hiszen az ország mai gazdasági, pénzügyi kilátásai előbb-utóbb minket is végve­szélybe sodorhatnak. Történik ez akkor, ha nem valósul meg a kórház tervezett rekonstrukci­ója, sőt, -erre már országos példák is vannak -, ha a pásztói egészségügyi központ is a kis­városok kórházainak sorsára jut, vagyis a tervek szerint leé­pítik, visszafejlesztik vagy megszüntetik. Ez már szó sze­rint is élet-halál kérdése lehet! A pásztói kórház nemcsak a helybéliek számára, hanem a környező községek, néha még a szomszédos megyék lakóinak is biztosítja az emberséges, a lelkiismeretes és gyakran az életet is mentő szolgáltatást. Évszázados előzmények Néhány évtizeddel ezelőtt, amikor a helybeli történészek a hajdani mezőváros történetét kutatták és írták - ezek egyike voltam én is -, számtalan adat birtokába jutottak, jutottunk. A legkorábbi adatok a XV. századból valók. Nem véletlen, ugyanis az egyre virágzóbb mezőváros 1407-ben Zsigmond királytól a budai polgárokat megillető privilégiumokat ka­pott, s polgárai már akkor is vá­rosi igényekkel éltek: iskolája, fürdője és ispotálya is volt. Ez utóbbi még nem kórház, hanem menedékház, ahol a betegek ápolása mellett a szegényekről és elesettekről is gondoskodtak, s ezt az áldozatos munkát az is­potályosok rendjéhez tartozó apácák végezték. A török időkről és az azt kö­vető évszázadokról egészség- ügyi vonatkozásban semmi jót nem lehet mondani. Különösen lesújtó adatokat találunk az 1811 -es Canonica Visitatio fel­jegyzései között, amelyek sze­rint az akkori plébános nem győzte a híveit arra buzdítani, hogy idejében kérjék az orvos segítségét, s így előzzék meg a bajt. A tapasztalatok szerint csak akkor fordultak orvoshoz, amikor már alig lehetett segí­teni a betegen. Főleg nagy számban haltak meg a gyerme­kek. Érdemes átlapozni a kora­beli és a későbbi halotti anya­könyveket, s bizony a kép na­gyon elszomorító: a bejegyzet­tek közül átlagosan minden 10 halottból 5-6 gyermek. Aktív századelő Az elszegényedett településen 1902-ben gróf Almásy Kálmán és felesége, gróf Keglevich Margit gyűjtést indított kórház létesítésére. A község és a kör­nyék életében ezért is hozott döntő változást az 1908-ban felépült és ugyanez év szep­tember 28-án megnyílt Alapít­ványi Margit Kórház. Az erede­tileg tervezett 24 ágy már 1911-ben kevésnek bizonyult, s ezért vált szükségessé a 64 be­teg befogadására való bővítése. 1914-ben már röntgennel is rendelkezett a kórház, amely ebben az időben vidéki vi­szonylatban még ritkaság- számba ment. A következő évtizedekben, 1928-ban és 1939-ben újabb bővítésekre került sor. Ézek eredményeként a belgyógyá­szati és sebészeti osztályok mellett „százszorosán fontos volt, hogy Pásztón, a legszegé­nyebb nógrádi és hevesi falvak központjában olyan szülőotthon létesüljön, amely biztosíték arra, hogy a gyermekhalandó­ság arányszáma az országosnál magasabbra itt sem emelkedik” - olvashatjuk a Heves Várme­gye című újság 1939. április 8-án megjelent számában. A kórház fennmaradt adatai szerint ezekben az években 1200-1300 beteget ápoltak a különböző osztályokon, s a végzett műtétek száma 585 volt. A betegek gyógyítását mindössze három-négy orvos végezte. A második világhá­ború után csak 1946-ban kezdte meg működését a kórház: a be­jegyzett 19 beteget két orvos, hét apáca, egy műtős altiszt, há­rom takarítónő és két mindenes látta el. Tájegységi szerep Az elkövetkező évek, évtizedek a pásztói egészségügy intenzív fejlődését bizonyítják. Jelenleg a kórház 153 ággyal rendelkezik (néhány, évvel ez­előtt ez a szám 190 volt), jól felszerelt műtőkkel, ambuláns lehetőségekkel, őrzőszobákkal és laboratóriumokkal áll a gyó­gyító munka szolgálatában. Az orvosok száma 35, de a rende­lőkben és a körzetekben dolgo­zókkal együtt ez a szám meg­közelíti a 60 főt. Az intézmény alkalmazottainak összlétszáma 350 körül van. 1994-ben a be­tegforgalom kb. 6000, de a ren­delők, a laboratóriumok, a tü­dőgondozó és a fogászati szak- rendelés eseteinek együttes száma mintegy 180 ezer. A történelmi visszatekintés és az összegyűjtött adatok egyértelműen bizonyítják, hogy a Pásztói Városi Kórház jelen­tőségét az egészségvédelem és a gyógyítás vonatkozásában is determinálja a tájegységben el­foglalt központi szerepe. Pintér Nándor középiskolai tanár A naponkénti nagyvizit ebben az intézetben is jelentős esemény gyurián t. archív fotója Barátság klub: olcsó Görögország Ha még a kedves olvasó nem döntötte el, hol tölti szabad­ságát, a Barátság klubbal - amely nyolc esztendeje mű­ködik -, 10 napos pénztárca­kímélő görögországi üdülésre indulhat. A Budapest­től ezer kilomé­terre délre, az Égei-tenger partján Astro- valtán, illetve Vrasnán össz­komfortos la­kásokban vár­ják az érdeklő­dőket. Minden apartmanban van hűtőszek­rény, főzési le­hetőség, de egy magyar és gö­rög étteremben is lehet étkezni. A tenger tiszta, a part homo­kos, tavasszal és ősszel a hő­mérséklet 20-30, míg nyáron eléri a 40 fokot. A nyaralók ké­nyelmes, emeletes, nyugati tí­pusú autóbusszal utaznak, min­den kedden és a következő hét csütörtökjén jönnek haza. Az utasok fakultatív kirándulást tehetnek a világhírű Meteorák- hoz, Thesszalonikiba. Az üdülés május 2-án kez­dődik és októ­ber 3-án feje­ződik be. Az út májusban 12 ezer, a nyári hónapokban 17 ezer forintba kerüL Nyugdíja­soknak, május 9-én és 16-án kedvezményt adnak. Jelentkezni lehet Salgótar­jánban a Fő tér 1. sz. alatt. Tel.: 317-244/121-es mellék. Kedvelt kirándulási célpont: a Meteora kolostoregyüttes André Tibor és neje Katival és négy gidájával

Next

/
Thumbnails
Contents