Nógrád Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-31 / 126. szám
6. oldal Pénz -Piac - Gazdaság 1995. május 31., szerda Szövetkezésre szavaztak a tagok az endrefalvai „háromszögben” Ha nehezen is, de él az Aranykalász A májusi esőtől valósággal felüdül a határ, kivált akkor, ha gondosan megműveltek a termőföldek. Ahogyan ezt Endre- falva, Szécsényfelfalu és a Piliny háromszögben megteremtették az emberek. A látvány megragadó. A szövetkezet szélesebb táblái, a magángazdák keskenyebb földjei egyaránt a dolgos földművelő embereket dicsérik. Az endrefalvai majorban Fü- löp Sándorné, a magtáros vetni való napraforgómagot értékesít. Az árut keresik is messze vidékről, és viszik. A. felfalusi majorban a nagy értékű gépeket javítják a szövetkezet szerelői, Hlavaj Tibor, Dér Pál, Dénes Ferenc, akik mindenesek is. Mesebeli állapot Rajtuk kívül még tizenketten keresik a gépműhelyben kenyerüket. Pilinyben tavaszi pihenőn van a határ. Szépen növekednek a növények. A kiterjedt legelőn a nyírás után fehérlő juhok legelnek békésen. Kövér a tavaszi gyep. A község polgármestere, Kollár Sándor a megmondója, hogy minden termőföldet szépen megműveltek a falubeliek. Ahhoz képest, ami a kilencvenes évek elején ebben a háromszögben lezajlott, amikor hajnalig tartó, idegeket tépő vita folyt a kárpótlási földekért, ma itt mesebeli állapot van. Az emberek megnyugodtak, dolgoznak, mert akkor sem a helybeliek keverték a vihart, hanem a messze vidékről halomnyi kárpótlási jegyet felvásárlók akarták a helybelieket kiszorítani földjeikről. Na, de ez már a múlté. A mát az ígéretesen megművelt, a tavaszi csapadék nyomán sokat ígérő, sorjázó vetések jelentik. Es az emberek tenni akarása létükért. 1995 tavaszán az Endre- falva, Szécsényfelfalu, Piliny háromszögben az Aranykalász Mezőgazdasági és Szolgáltató Szövetkezetben az ígéretes külsőségek ellenére a gondok nem múltak el. Nyomasztja az embereket a bizonytalan gazdasági helyzet, az ingadozó piaci körülmény. Kuris Tamás, a kétségtelenül körültekintéssel,jó szakmai felkészültséggel rendelkező, a helyi körülményeket ismerő elnök, inkább a valóság érzékeltetésére, mint panaszképpen mondta el, hogy jelenleg is az ingadozó piaci helyzetből következően 11 millió forint kintlévősége van a szövetkezetnek. Ilyen piaci körülmények között kell gazdálkodni, az emberek megélhetőségének biztosítása érdekében. A rendszerváltás után ebben a háromszögben sajátos helyzet alakult ki. A szövetkezeti tagság többsége nem lépett ki a közösből. A törvényeknek megfelelően földjeiket bérbe adták a szövetkezetnek. Egyben a vezetőséget megbízták, hogy a rendelkezésre álló emberi és technikai erőkkel úgy gazdálkodjon, hogy abból a tulajdonosok megéljenek. Bérmunkában is A szövetkezet vezetősége a megbízatást elvállalta. Ezzel a felelősséget is felvállalva, hogy eredményesen irányítja a munkát. Nem könnyű feladatra vállalkozott már csak azért sem, mert a kártérítések nyomán jelentősen - hatszáz hektárra - lecsökkent a termő- területük, amelynek művelése annak a korszerű gépparknak és a gépet kezelő jól képzett szakmunkásoknak nem okoz nagy gondot. De nem kifizetődő, mert a munkára fordított költségek nincsenek arányban a bevétellel. Ezért választotta a vezetőség a bérmunkát is. Ma már Kishartyántól Őrhalomig és más vidéken is elvégzik tavasztól őszig, vetéstől betakarításig a mezőgazdasági munkát. Az alaptevékenységen túl, ha szerényen is, ipari munkát is űznek. Jelenleg pilinyi székhellyel műanyaggyártással foglalkoznak és biztosítanak emberek számára kereseti lehetőséget. Ez a piac is ingadozó és ez aggályossá teszi a napi bevételt. Nincs sok választanivaló Az Aranykalász Mezőgazda- sági és Szolgáltató Szövetkezetnek a mindennapjai tehát nem könnyűek. És a tagság ezt érzékeli is. Ezért van, hogy Fülop Sándorné csak nagyon óvatosan szólt a létükről. Ahogyan a szövetkezet elnöke is megfogalmazta:- A szűkös lehetőségeinken belül kell megélnünk. Vidéken nincs sok választanivaló. Mindent, ami kihasználható, az emberek megélhetőségére kell fordítani. Mindegy, hogy szövetkezetiekről, vagy kívülállókról van szó. Idevaló emberek. Amikor a tagság bizalmat szavazott a vezetőségnek és a szövetkezetét nem engedte szétzilálni, vállalta a nehézségeket is. Nem ritkán a politika részéről megnyilvánult szélsőségességekre is munkával válaszolt. Bobál Gyula Káosz a reklámok „piacán” Ki védi meg a fogyasztót? Csábító tekintetek, meghökkentő ötletek, szemet gyönyörködtető álomvilág, forró ölelések, meghitt csókok ... És mindez a legújabb rovarölő szer, mosópor vagy intim betét szolgálatában. Életünket behálózták a reklámok. Mérgünket csupán az gerjeszti, ha az agyondicsért, méregdrága ránctalanító krémtől öregebbek leszünk, mint voltunk, vagy ha a postafiók számára befizetett pénzünkért nem kapunk semmit. Összhangba Európával Hazánkban jelenleg egy idejétmúlt, nehezen alkalmazható belkereskedelmi törvény szabályozza a reklámtevékenységet. S ennek kárát nemcsak a fogyasztók, hanem a termékeiket tisztességesen propagáló cégek, a kiadók, a médiák egyaránt elszenvedik. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban már tavaly elkészült az új reklám- törvény tervezete, ám a parlamenti tárgyalásra csak az év második felében lesz lehetőség. A törvény előkészítői között volt Köncse Tamásné, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium belkereskedelmi és piacfejlesztési főosztályvezetője is, aki a következőket mondotta:- A jelenleg hatályos törvény lényegében megtiltja a dohány- termékek, az alkoholféleségek és a gyógyszerek „fogyasztást ösztönző” reklámját. De, hogy valójában mi ösztönöz fogyasztásra, az bizony sok vitát szül. Éppen ezért szeretnénk, ha az új törvény az Európai Unióban elfogadott szabályokkal összhangban, a fogyasztói érdekeket maximálisan figyelembe véve születne meg. Két változatot is kidolgoztunk.-Mi az, amiben eltér egymástól a két változat?- A liberálisabb variáció bizonyos korlátok között - a rádióban és a televízióban sugárzott reklámok kivételével - például nem tiltja a dohánytermékek reklámját. Mondván, hogy ezek a hirdetések nem a dohányzásra ösztönöznek, hanem arra, hogy aki már dohányzik, az legalább a jobb minőségű terméket vásárolja. Ehhez a liberális változathoz viszont a hazai reklámiparnak egy olyan nyugati típusú önkorlátozó mechanizmust kell kiépítenie, amely a saját belső szabályain keresztül már nem engedné meg - mondjuk - a cigaretták ifjúsági lapokban történő reklámozását. A szigorúbb változathoz, a dohánytermékek reklámjának teljes tilalmához a hazai egészségügyi lobby és a Népjóléti Minisztérium ragaszkodik. A mi koncepciónk szerint nincs egyenes összefüggés a reklám és a fogyasztás meny- nyisége között.- Ön például dohányzik?- Nem, és éppen ezért sokan azt várnák tőlem, hogy a szigorúbb tiltások pártján álljak. Ennek ellenére az a magánvéleményem, hogy a dohányzásra nem a reklámok nyomán szoknak rá az emberek, hanem egészen más, társadalmi okokból. Cseh jogi kiskapuk „Fia egy terméket szabad előállítani, árusítani, akkor legyen szabad azt reklámozni is!" Ez a megállapítás többször elhangzott azon a nemzetközi konferencián, amelyet a napokban a Reklám Világszövetség magyar tagozata rendezett Budapesten. Filip Winter egy prágai jogi iroda társtulajdonosa ezen a találkozón elmondta, hogy cégét a Cseh Reklámszövetség kérte fel azzal a céllal, hogy a reklámipar érdekeit képviselve vegyen részt a törvényjavaslat kidolgozásában. A közeli Csehországban a liberális jogi keretfeltételek megteremtése előtt hasonló volt a helyzet, mint Magyarországon, de a reklámipar megtalálta a jogi kiskapukat, hogy kikerülje a szabályokat. Három rosszul sikerült próbálkozás után, a cseh kormány presztízskérdést csinált abból, hogy a negyedik nekifutásnál, a reklámipar és a törvényhozók kiegyensúlyozott kompromisz- szumra törekedjenek. Közrejátszott a törvény sikeres elfogadtatásában, hogy megalakult a Cseh Reklámetikai Tanács, amelynek tagjai a reklámiparban résztvevők érdekeit képviselik (parlamenti képviselők, hirdetési ügynökségek, kiadók, marketing és márkatermék-cégek képviselői). Brit modell... A reklámetikai tanács a reklámszövetség alapító tagjai által választott testület. Szerepe, hogy a törvényes kereteken belül felmerülő etikai reklámkérdésekkel kapcsolatban normákat állítson fel és azokat érvényesítse. A példaként szolgáló brit modellt Christopher Ogden, az Európai Reklámetikai Tanács alelnöke ismertette. Nagy-Bri- tanniában ugyanis 1962-ben alkották meg a reklámipar képviselői etikai kódexüket, s egyúttal felállítottak egy független testületet is a szabályok betartásának ellenőrzésére. Döntéseiket minden alakalommal nyilvánosságra hozzák, s ez úgy tűnik megfelelő ösztönző a kódex komolyan vételére. Nagy-Britanniában ugyanis egyik cég sem szeretne az újságok címoldalára kerülni azért, mert a fogyasztókat megtévesztő reklám közlésében találták vétkesnek. N. Zs. Határidő: június 30 Milliárdok a mezőgazdaságnak Tizenöt milliárd forinttal gazdálkodhatnak 1995-ben a mezőgazdasági alapok. Tizenhárom milliárd felett az összevont mezőgazdasági- és erdészeti alap rendelkezik, a fennmaradó két milliárd az állattenyésztési, a halgazdálkodási, a vadgazdálkodási és a földvédelmi alap között oszlik meg - jelentette be Tarján Zoltán, a Földművelésügyi Minisztérium osztályvezetője. Az idén a mezőgazdasági alapokból visszatérítendő támogatást adnak a termelő jellegű beruházásokra, visz- sza nem térítendő támogatást az infrastrukturális beruházásokra, 60 százalékos kamattámogatást a fejlesztésre felvett hitelek után fizetendő kamatokra. Lehetőség lesz élelmiszeripari fejlesztések támogatására is. A fejlesztési támogatásra vonatkozó pályázatokat a megyei földművelésügyi hivatalokhoz kell benyújtani, legkésőbb június 30-ig. Ötmillió forintig a hivatalok, ötmillió forint feletti összegeknél a Földművelésügyi Minisztérium dönt a támogatások odaítéléséről. U.G. Az MNB hivatalos devizaárfolyamai (1 egységre, forintban) Német márka 88,95 Osztrák schilling 12,65 USA-dollár 123,69 ECU (Európai Unió) 163,89 A program neve: Magyarország az új Európában Esély a felzárkózásra A miniszterelnök és a program megalkotói fotó: bodó Gábor Az államháztartási és a köz- igazgatási reformmal összhangban készül az az öt-tíz éves időtávra előretekintő, átfogó program, amelynek tervezetével most állt a szakmai közvélemény elé a miniszter- elnök által tavaly ősszel életre hívott v modernizációs programiroda. Horn Gyula a program üzenetét tolmácsolta a vitaanyag bemutatásakor. Mint mondta, meggyőződése, hogy a tervezet esélyt ad hazánknak a felzárkózásra az ezredforduló Nyugat-Európájához és arja, hogy csatlakozzon az euro-at- lanti integrációhoz. Lehetőséget nyújt arra is, hogy ne váljunk úgynevezett kilenc - tizedes országgá, ahol csak a polgárok felső tizedének élet- körülményei „európaiak”. Ily módon kialakulhat a társadalom gerincét jelentő közép- osztály, amelynek tagjai alkalmazottak, vállalkozók és értelmiségiek. A tervezet azt ígéri, hogy a nemzetgazdaság évente 3,5-4 százalékkal növekszik majd, az infláció 20 százalék alá kerül és a munkanélküliség sem haladja meg a 10 százalékot. I not ai András, a Világgazdasági Kutató Intézet igazgatója, a program egyik szülőatyja hangsúlyozta, az ország jövőképét meghatározza az a nemzetközi követelményrendszer, amely a hozzánk hasonló kis országokat egyrészt alkalmazkodóképességük fokozására készteti, másrészt arra, hogy kihasználják a földrajzi helyzetükből fakadó előnyöket. így a modernizációs stratégia is csak arra építhet, amiből jól állunk: a humán tőke, a pallérozott elme, az agrárgazdaságnak kedvező természetföldrajzi adottságok, és az a sajátos területi elhelyezkedés, amely tranzitszerepet tesz lehetővé a különféle szolgáltatásokban. A modernizáció forrása és hosszú távú bázisa a képzett és fejlett munkakultúrájú, testileg és lelkileg egészséges lakosság lehet. A program az ilyen jellegű emberi „beruházásokat” modernizációs befektetésekként kezeli. Ez a szemlélet határozza meg a kormányzat törekvéseit a munkaerőpiac befolyásolásában, a foglalkoztatáspolitikában, az oktatásban, az egészségügyben és a szociálpolitikában egyaránt. Az agrármodemizáció a vidék fejlesztési stratégiája is. Az országon belüli regionális különbségek mérséklése, a vidék felzárkóztatása nemcsak hosszú távú cél, hanem nélkülözhetetlen feltétele az Európai Unióhoz való csatlakozásnak is. A nagy ívű programot olyan aprólékos munkának kell megelőznie, mint például a nemzeti kataszter összeállítása. Magyarán: először rendbe kell tenni az ingatlan-, a föld-, és a cégnyilvántartást. Ez a munka hamarosan megkezdődik, külföldi segítséggel, kormánygaranciával. A tervezet készítői nem törekedtek arra, hogy gyökeresen új megoldásokat keressenek, inkább a másutt bevált gyakorlatot igyekeztek követni. Elsősorban a finn és a spanyol megújulás mintáját vették példaként. A nemzeti korszerűsödés ügye mindenképpen több kormányzati ciklusra szóló feladat. Ezért is fontos, hogy a program a kormányszervek, a nemzetközi és hazai szakértők valamint az érdekképviseletek közmegegyezésével, viták során át kristályosodjék ki. (Bertalanfy) Üj területi szakképzési központok Hat-nyolc évente váltani kell A kormány elfogadta a szakképzés távlati fejlesztési koncepciójára kidolgozott tervezetet. Dr. Benedek András munkaügyi helyettes államtitkárt a megvalósítás főbb elemeiről kérdeztük.- Amikor a kormány döntött a koncepcióról, azt is elfogadta, hogy a szakképzés nemcsak a válság kezelésének, hanem megelőzésének is eszköze. Ma a munkanélküliek többsége, mintegy 60 százaléka szakképzetlen, azonban a többiek képzettsége sem felel meg a kívánalmaknak. A tanulmányaikat befejezők egyharmadának nincs szakmája. A cél az, hogy ezt az arányt 10 százalékra mérsékeljük az ezredfordulóig. A másik elv: a jelenleg munka- viszonyban állók intenzív képzéséhez is meg kell teremteni a megfelelő feltételeket. Ugyanis a munkahellyel rendelkezők képzettségi szintje folyamatosan csökken, az egyszer megszerzett tudás már nem értékálló. Ezért az úgynevezett felfrissítő képzést számukra is lehetővé kell tenni. Nálunk aktív életkoruk alatt, 30-40 év során az emberek legfeljebb egyszer-kétszer módosítanak pályát, míg Nyugaton, a szigorúbb és keményebb követelményrendszerben háromszor-négyszer. Ezután valószínűleg itt is szükséges lesz 6-8 évenként szakmát váltani. Akik erre nem képesek, lemaradnak a versenyben. Mindehhez azonban forrásokat kell teremteni. És még valami: a leghatékonyabb oktatást az iskolarendszerben lehet megvalósítani. Az iskolai képzésnek viszont csak akkor van értelme, ha szigorúan együttműködik az iskolarendszer a gazdasággal, s követi annak változó igényeit. A jövő szakemberét úgy kell kiképezni, hogy speciális szakmáján kívül megfelelő kommunikációs készségre is szert tegyen. Ez feltételezi a jó kontaktusteremtő képességek és készségek elsajátítását, idegen nyelv(ek) ismeretét valamint a számítógép kezelését. Ma még alig 10 százalék azok aránya, akik e követelményeknek megfelelnek. A terv az, hogy számuk 30-40 százalékra nőjön. A tudás speciális elemeinek ezekkel az új ismeretekkel kiegészülve kell értékállóaknak lenniük. Ezentúl arra is törekedni kell, hogy az iskolákból kikerülő fiataloknak fejlett problémamegoldó képességük legyen, és tanuljanak meg csoportban dolgozni. Az eddig létrehozott hét megyei, regionális képző- központot már ezeknek az új szempontoknak megfelelően alakították ki. Borsodban, Szabolcsban, Hajdú-Biharban, Békésben, Bács-Kiskunban, Fejér és Baranya megyében működnek ilyen kívánalmak szerint a központok. Az év végéig hasonlók nyílnak meg Budapesten és Vas megyében is. (Légrády)
