Nógrád Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-30 / 125. szám

i 1995. május 30., kedd Mozaik 7. oldal Menteni az értékeket Kicsiny Miklós a bányászhagyományok ápolásáról Életben tartani a bányászhagyományokat nemcsak Bátony- terenyén, hanem az egész salgótarjáni szénmedencében. Erre vállalkozott Bátonyterenyén a Munkahelyi Szakszervezeti Alapítvány. Kuratóriumában ott vannak a Bányaipari Dol­gozók Szakszervezete, Bátonyterenyéről az önkormányzat, a baráti kör, valamint Budapestről a Bányász Kulturális Ala­pítvány képviselői. Az alapítvány gondolata Bátonyterenyén született. „Atyja” a baráti kör vezetője, Kicsiny Miklós. Ő lett az alapítvány kuratóriumának titkára is. Vele beszélgettünk.- Hogyan jött létre, és mi a konkrét célja az alapítvány­nak?- Vagyunk többen is, akik azt tartjuk, hogy a megválto­zott körülmények között a művelődési munkának is meg kell újulnia. Ezt úgy képzeljük el, hogy mentjük, életben tart­juk a régi hagyományokat, ér­tékeket és abból táplálkozunk. Arra gondoltunk, a régi bánya­telepeken a kulturális intéz­ményeket „át lehet menteni” a civil szervezetek szférájába, hogy működhessenek. Ehhez természetesen meg kell terem­teni a szükséges munkaformá­kat. Ilyennek tartjuk többek között a baráti köröket, az ala­pítványokat is. Sokféle segítség- A kor tünete ugyanis, hogy a régi bányatelepek elöregedtek és valóságos gyűjtőhelyei a társadalmi gondoknak. Van, ahol mindössze 80-100 ember él, de olyan is - Bátonytere- nyére, Mátranovákra, Ka- rancskeszire, Ságújfalura gon­dolok -, ahol több mint ezer. A salgótarjáni szénmedencében 10-14 ezerre becsülhető a nyugdíjas bányászok száma és sok a munkanélküli. Közülük jó néhányan élnek a létmini­mum szintjén, vagy az alatt. Az emberek sokféle segítségre szorulnak. Mi a magunk mód­ján próbálunk segíteni nekik. Más karitatív, civil szerveze­tekkel együtt élelmet, gyógy­szert, olcsóbb ruházati cikke­Az emberek sokféle segít­ségre szorulnak két viszünk a rászorulóknak. A megélhetési gondok enyhítése mellett, a kulturálódás lehető­ségét is kínáljuk. A közelmúlt­ban volt például 100 éves Ró­natelep. Az ottani baráti kör szervezte meg az emlékezést. Mi meg elvittük a bányász ze­nekart, kiállítást rendeztünk'. Vagy ott van a másik telepü­lés: Cered. Nagy Zoltán, a sal­gótarjáni zeneiskola tanára ta­nítja a muzsikálni vágyó fiata­lokat. Én személy szerint is örültem a baglyasi napok ren­dezvénysorozatának is. Iványi és Bóna Kovács- Mit vállalhat fel ebből az alapítvány?- Mindazt, amit takarékos, ésszerű gazdálkodással vállal­hatunk, megoldhatunk. Mű­ködtetjük Bátonyterenyén az Ady Éndre Művelődési Köz­pontot. A háznak már többször is új tulajdonost kerestek, be akarták zárni. Ám az emberek összefogtak megmentésére. Aláírásokat gyűjtöttek, és amikor a településé maradt, az ott élő, ott dolgozó emberek szinte napok alatt tették rendbe, varázsolták újjá. Két neves művészünkről, Iványi Ödönről és Bóna Ko­vács Károlyról galériát neve­zünk el, amelyekben rendsze­resen közszemlére tesszük az amatőr művészek munkáját is. Annak idején mindkét művész segítette, támogatta a tehetsé­ges fiatalokat. Szabadiskolát, szakköröket, táborokat vezet­tek, s most mégis keveset hal­lunk róluk. Azt tervezzük, hogy az ősszel Salgótarjánban a megyei könyvtárban képző- művészeti szabadiskola indul, a Balassi Bálint Asztaltársaság képzőművészeti körének köz­reműködésével. Ez egyenes folytatása lenne a Bóna Ko­vács Károly által szervezett baglyasaljai iskola hagyomá­nyainak. Támogatjuk kiadványok megjelenését, megemlékezé­seket szervezünk, többek kö­zött a bányászok védőszentje: Szent Borbála névünnepén. Összehozzuk azokat a hajdani bányász költőket, írókat, akik a nógrádi bányászkodás 125. évfordulója alkalmából megje­lent „Bányászfények” című kötetben szerepeltek. Találko­zunk a bányász művelődési otthonok régi vezetőivel, munkatársaival. Azt gondolom, a 40 éves ta­pasztalataik alapján sok-sok hasznos tanácsot adhatnak, hogyan szervezhetjük meg - természetesen társadalmi se­gítséggel - a közösségi életet a bányatelepeken, a városok pe­remkerületeiben. Együtt könnyebb- Végezetül engedjen meg egy személyes kérdést: hogyan bírja ezt erővel, energiával a nyugdíjas Kicsiny Miklós?- Van szabad időm bőven, s ezt ma már teljes egészében az alapítványnak szentelem. Én ebben a közegben cseperedtem fel, dolgoztam egészen a nyugdíjaztatásomig. Etesen él­tem és abban a szerencsében volt részem, hogy látogathat­tam Bóna Kovács Károly mű­vészeti szabadiskoláját. Ké­sőbb is a kultúra, a művelődés ügyéért dolgoztam, ahogy tud­tam. Most is meggyőződéssel vallom - bár nehéz a helyzet -, ha nem hagyjuk el magunkat, együtt talán könnyebben ju­tunk előre. V. G. Salgótarjánból mentek - Angliából jöttek Tóth Gábor nyúlánk, fekete fiú. Kári Tamás szőke, zömö- kebb, mégis van közös voná­suk. Mindenekelőtt az, hogy mindketten Salgótarjánban élnek, a Borbély Lajos Mű­szaki Középiskolában tanul­nak és elektroműszerészek lesznek. Még valami: nemré­gen jöttek haza Angliából, az Eastleigh Collégéből.-Együtt utaztunk az angol tanárokkal, diákokkal, akik egy hetet töltöttek nálunk, Salgótar­jánban - magyarázza Tóth Gá­bor. Nem kis izgalommal készült az útra, hiszen még soha nem ült repülőgépen. Hiába volt a sok derűs történet, a viccelődés, szorongása csak akkor oldó­dott, amikor a gép földet ért.- Ott már igazán jól éreztem magam - neveti akkori nyugta­lanságát. - Az iskola hasonló a miénkhez, a technikai felsze­reltségük is azonos ...-A különbség annyi, hogy ott jobban kiépült a számítógé­pes hálózat, nálunk pedig a szakmai rész alaposabb - kap­csolódik a beszélgetésbe Kári Tamás. Kommunikációs gondjaik nem voltak. Mindketten tíz éve tanulnak angolul. így aztán sok mindenről szót értettek az isko­lában a tanárokkal, a diáktár­sakkal és a családokkal is, ahol ellátták őket. Bató András és Hollandi Ist­ván a két kísérő tanár komoly értéknek tartja az élő szakmai kapcsolatot. De az sem elha­nyagolható, hogy a gyerekek beszédkészsége, kiejtésük so­kat javult. Természetesen a kö­zös munka tovább folyik. Ter­vezik, hogy telefonvonalon összeköttetést létesítenek az angliai iskola egyik számítógé­pével. Az angolok igen nagy érdeklődést mutatnak a háztar­tási gépszerelő szakterület iránt. így a magyar tanároknak, diákoknak lehetőséget kínálnak a nagy teljesítményű hűtő- és légkondicionáló berendezések tanulmányozására. Aztán a két fiú felváltva me­sél a rendezett, tiszta utcákról, az elkülönítő kerítés nélküli há­zakról, a nyitott családokról, a közvetlen tanárokról, az érdek­lődő, barátságos diáktársakról, akik közül sokan autóval járnak az iskolába. Közülük az egyik­ről, Andrew Towgies-ről külö­nösen sok szó esik.-Andrew azt tervezi, hogy ha minden jól megy, augusz­tusban újra visszajön Salgótar­jánba - mondja Kári Tamás.- Autóval?- Nem, nem - tiltakoznak szinte egyszerre. -Andrewnak nincs autója. Édesapja munka- nélküli és a fiú az iskola után dolgozik, hogy segítsen a csa­ládnak.-Ha módotok lenne arra, hogy Angliában éljetek, tanul­jatok, hogyan döntenétek? A kérdésre csendes mosoly kíséretében szinte gondolkodás nélkül válaszol Kári Tamás:- Természetesen, szívesen mennék. Tóth Gábor válasza lassab­ban érkezik: - Én is mennék .. . csak előbb leérettségiznék.-Vg­Brüsszelben találgatják az új pénz nevét Frank lesz az eurovaluta Brüsszelben elterjedt hírek szerint frank lesz az európai közös valuta neve. Az Écu ugyanis évek óta népszerűt­len, s helyette az Európai Unió hivatalos valutája szá­mára egyre többen keresnek olyan nevet, amely kifejezné értékének állandóságát. A márkához közel álló bár­milyen elnevezés német befo­lyást sugalmazna. A frank vi­szont elsősorban a nemzetközi­leg rendkívül szilárdnak tekin­tett svájci valutát juttatja a pénzügyi világ eszébe, s nyil­ván megfelel a hasonló pénz­nemben számoló franciák és belgák számára is. Az ügyben az Európai Unió júniusban megtartandó csúcsér­tekezletének kell döntenie. Az elnevezés elfogadásának esé­lyeit növeli, hogy a csúcson ép­pen Jacques Chirac, az új fran­cia államfő elnököl, aki - mint hírlik - a színfalak mögött máris ellenszolgáltatásokat ígér a németeknek, ha nem ellenzik a „franciás” pénznemet. A frank elnevezés egy XIV. századi aranypénzen található feliratból származik: Franco- rum rex (a frankok királya). A prágai Olympik szállodában pusztított tűznek nincs magyar áldozata. A 18 emeletes, 500 ágyas szállodá­ban pénteken all. emeleten ütött ki a tűz, amely gyorsan átterjedt más emeletekre is. A tűzoltók nyolc embert holtan hoztak ki az épületből. fotó: feb/reuters Modernebb úthálózat Mátramindszent - Nemrégi­ben arról döntöttek a helyi köz- igazgatás képviselői, hogy kor­szerűsítik öt utca úthálózatát. Konkrétan a Szekér, a Gábor Áron, a Tompa Mihály, a Jó­zsef Attila és az Ady Endre ut­cákról van szó, összesen nem egészen 800 méter hosszúság­ban. A földút helyett úgyneve­zett vizes makadám rendszerű, köves utat építenek Deczky La­jos bátonyterenyei vállalkozó emberei, akik értékes referenci­ákkal rendelkeznek ebben a műveletben. Az úthálózat felü­leti lezárását azért nem terve­zik, mert később számítanak arra, hogy a nevezett helyekre a gázt is bevezetik, s így próbál­ják megtakarítani a burkolatfel­szedés költségeit. A bátonyterenyei vállalkozó - a polgármesteri hivatallal tör­tént megegyezés szerint - még május végén megkezdi a kivite­lezést, és várhatóan június kö­zepére be is fejezi. Egyéves ismeretség után kötöttek házasságot Mennyit halljuk, hogy a mai szórakozóhelyek, a diszkók nem alkalmasak az emberi, a benső­séges kapcsolatok kialakítására. Erre az állí­tásra cáfolt rá Kovács Andrea és Szabó Péter, akik pontosan egy ilyen zenés estén ismerked­tek meg egy évvel és egy héttel ezelőtt.- Andrea nézett ki magának először, de ter­mészetesen nekem is tetszett - emlékezik visz- sza Péter. Azon szerencsés fiatalok közé tartoznak, akik saját külön lakásban kezdhetik közös éle­tüket. Nagy, világot megváltó terveik nincsenek, hiszen számukra a legfontosabbat, egymás sze- retetét már megszerezték. Boldogságra, nyu­godt családi életre, és majd gyerekekre vágy­nak. Két utóddal meg is elégednének, mert ahogy mondják, a mai világban felelőtlenség többet vállalni, mint ahányat becsülettel fel is tudnak nevelni. Kovács Andrea és Szabó Péter Sorsuk végleg összefonódott Ki tudja, hányszor mentek el egymás mellett az utcán, közös iskolájuk folyosóin, a város szórakozóhelyein. Talán váltottak is néhány szót, beszélgettek baráti körben, tekintetük gyakran találkozhatott, de sokáig semmi más nem történt... Hortobágyi Natasa felszolgálóként dolgozott egy biliárdszalonban. Egy szőke fiatalember, Vi­rág Balázs egyre gyakoribb látogatója lett estén­ként a szórakozóhelynek. A lány akkor még nem tudta, hogy a fiú nem elsősorban a játék kedvéért tölti a szalonban az estéket. Először csak a pillantások, majd eleinte rövi- debb, később egyre hosszabb ideig tartó beszél­getések hozták egymáshoz egyre közelebb a két fiatalt. Szép lassan megismerték egymás életét, szokásait, gondolatait, s egy év múltán ujjúkra került a jegygyűrű is. Az elmúlt szombaton Natasa és Balázs Balas­sagyarmaton végleg összekötötték sorsukat. D. G. Natasa és Balázs fotó: suba Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents