Nógrád Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-29 / 124. szám
6. oldal Olvasóktól - Olvasóknak 1995. május 29., hétfő Olvasóink fényképalbumából A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából ■ az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Megszigorították a táppénzt Ismétlés a tudás atyja A történet hatvan éve kezdődött. Bölcsőm és dajkám egy két házból álló tanya volt, a falutól négy kilométerre. A kietlenségét azonban kárpótolta az erdők festői szépsége, amely mindig hangos volt a madarak énekétől. A nehéz időszak hétéves koromban, iskolába íratásommal kezdődött, amikor naponta nyolc kilométert kellett gyalogolnom. Nehéz volt, de megérte, mert ez volt tudásom bölcsője, a tudás pedig hatalom. Szorgalmas iskolába járó voltam nyolc évig. El is végeztem öt osztályt, ugyanis háromszor ismételtem az elsőt. Lassan, de azért halmozódott a tudásom. Húsz év elteltével kitűnő eredménnyel elvégeztem a hiányzó három osztályt a dolgozók iskolájában. írjon egy történetet! Sikeremen felbuzdulva jelentkeztem a mezőgazdasági technikum levelező tagozatára, ahol írásbeli és szóbeli felmérésen kellett bizonyítani, mit is tudok. A szóbelin a gyakorlati életről beszélgettünk. Minden kérdésre a legjobb tudásom szerint igyekeztem felelni. Az utolsó kérdést már a bizottság elnöke tette fel, aki mindent tudott rólam, hiszen birtokában voltak okmányaim és az írásbeli eredményeit is ismerte.-Maga nagy ismeretanyaggal rendelkező, jó karakterű egyéniség. Árulja már el, mi volt az oka, hogy háromszor ismételt osztályt? - szögezte nekem a nem várt kérdést.-Kérem szépen - szedtem össze gondolataim -, ismétlés a tudás atyja! - mondtam végül magabiztosan az elnöknek, aki megköszönte válaszomat. Három hét múlva jött az értesítés, hogy felvételt nyertem a mezőgazdasági technikum levelező tagozatára. Nem lehet leírni azt a boldogságot, amit akkor éreztem. Az iskolát eredményesen el is végeztem. Azóta is hiszek azon igazságban, hogy „a tudás hatalom”, ha azt nemes célok elérésére használják. (Egy magyarnándori olvasó) Tisztelt Szerkesztőség! Közeledik feleségem, Zsuzsika születésnapja. Ebből az alkalomból szeretném, ha közölnék több mint húsz évvel ezelőtt készült fényképünket. Gyakran nézegetjük, hiszen azon még oly fiatalok voltunk. Én 18, feleségem pedig csak 16 éves. Milyen gyorsan elszálltak az évek! Szinte hihetetlen, hogy Zsuzsika napjainkban már gyakorlatban is játssza a nagymama szerepét. Ezúton is kívánok neki még hosszú, boldog éveket! Kakuk Zoltán Salgótarján A szigorító intézkedéseket tartalmazó kormányprogram táppénzfolyósításra vonatkozó részét, az 1995. évi XI. törvényben fogalmazták meg. A törvény azokra a személyekre terjed ki, akik 1995. április 1-jétől kezdve kerültek keresőképtelen táppénzes állományba. Eddig a polgár a munkaviszony megszűnése után 15 napon belül mehetett el betegállományba. Április 1-jétől már csak a biztosítás megszűntét követő első, második vagy harmadik napon. Továbbá az említett feltételek fennállása esetén sem jár táppénz annak, aki a százalékos egészségbiztosítási járulék fizetésére nem kötelezett. Tehát kikerülnek a táppénzellátásból többek között a munkanélküliek, mellékfog- lalkozásúak és a nyugdíjasok. Az orvosokhoz még nem mindenütt jutott el az új szabály, mert néhány esetben előfordult, hogy a táppénzre nem jogosultakat vették betegállományba. Fenti intézkedések ésszerűségét, azt hiszem, nem szükséges kommentálni. Csak annyiban, hogy már régen be kellett volna vezetni. Tresó Gábor Balassagyarmat Nagyfiilű! Mi lesz velünk? Túlságosan is jól sikerült vizsga Harminckét évvel ezelőtt különös vizsga zajlott le az egyik lisszaboni főiskolán. Egy diák, aki arról volt közismert, hogy hiányos a tudása, a záróvizsgán brillírozott. Olyan ragyogó feleleteket adott, hogy azzal gyanút ébresztett tanáraiban. A gyanú, mint kiderült, nem volt alaptalan. A fiú jobb fülét állítólagos fertőzés miatt bekötötte, és ott elhelyezett egy miniatűr vevőkészüléket. Karórája pedig lényegében kis mikrofon volt, az összekötő drótokat a kabátja ujján át vezette. A miniatűr adó-vevőhöz szükséges áramszolgáltató telepeket zsebre vágta. így tartotta fivérével az összeköttetést, rádió- készüléken át. Fivére nem az iskolában tartózkodott, mert a készülék nagyobb hatósugarú volt. A diák testvéréről tudták, hogy ragyogó matematikus. A kérdésekre, melyeket a tanárok feltettek, kívülről azonnal megadta a választ, s ezt testvére csak hangosan elismételte. A diák, meglehet, a matematikához nem értett, de leleményességből jelest kaphatott volna. Mert amióta vizsga létezik — együtt él vele a puskázás is. (Igaz, legtöbbször ráfizetnek - vele is ez történt, mert a tanárok meghökkenése után a motozásnál minden kiderült.) Ilyen agyafúrtan azonban még talán soha, senki sem „szervezte meg” a vizsgáját. Hiába, ez a huszadik század, a technika, a tudomány fejlődésének a százada... -MKisemmizték a földhasználókat Baglyasalján tíz-egynéhány munkáscsalád - főleg bányászok - 1945-ben, a földreformkor 100-100 négyszögöl, kertnek való földet kapott a falusi bikakaszálóból, az András-aknai területrészen, birtoklevéllel együtt. Ez felhatalmazta őket, hogy a nemzet által adott ingatlant háboríthatatlanul birtokolják. A kisfiú megsimogatta a vele egyidős vizsláját, néha megvakarta a füle tövét, amit a kutyus hálás pillantással, farkcsóválással köszönt meg. Tekintetét azonban le sem vette a bejárati kapuról a kisfiúval együtt. A sziporkázó májusi napfényben néha megcsillant a szöszi gyerkőc hajtincse. A kertben, a verekedő verebeknek szánt csúzliját maga mellé téve, a kutyussal figyelték az öreg kapu nyikorgását.- Nagyfülű! - szólt a vizslához a kisfiú. — Apa mikor ér végre haza a kocsmából? Azt tudom, hogy anya valahol Budán van egy kórházban, apám meg munkanélküli lett. Képzeld, Nagyfülű! Egyszer kihallgattam szüleim beszélgetését. Azt tervezték, érettségi után majd egyetemre jelentkezem, s én leszek a család támasza. Ku- tyuskám! Lehet, hogy állatorvos leszek, és húszéves korodig gyógyítani foglak. De a füled azért mindig megvakarom egy- egy injekció bökése előtt. A lenyugvó nap vöröslő korongja már búcsúzott a két elválaszthatatlan baráttól. A szúnyogok hada csemegézni készült mindkettőjükből, de hirtelen nyikorogva kinyílt kertjük kapuja, s ők örömfutásba kezdtek.' - Barátom, megjött apa! - szólt kutyájának a kisfiú. Megjött, de olyan állapotban, mint a padlószőnyeg: faltól falig- Kisfiam! - kezdte volna mondókáját az apa, ám néhány csuklás után elterült a házuk udvarán. A kisfiú igen, a vizsla nem tudta felfogni a percek alatt történteket.- Nagyfülű! Leszek én valaha orvos, hogy meg tudjalak gyógyítani? Megértem szomorúságod, de ha csak asztalos lesz belőlem, csupán egy új ku- tyaólat tudok neked összehozni. De apukámmal most mit kezdjünk? Késő este a két házzal odébb lakó idős szomszéd jött segítségükre. Bevonszolta az alkohol mámorától teljesen kábult barátját az asszonykezet nélkülöző, igencsak feltúrt lakásba, a kisfiú és az állat szeme láttára. Az apa hazatérése ma sem hozott örömet számukra. A nap mint nap visszatérő reménysugár fénye ismét tompult.-Nagyfülű! - szólt a köny- nyeivel küszködő gyermek. - Ezek után mi lesz velünk...? Bagyinszki Zoltán Salgótarján Birtokolták is, több mint négy évtizeden keresztül. Senki ebben őket nem akadályozta, míg nem jött a kártalanítás. A földhasználókat még csak nem is értesítették arról, hogy aprócska földjeiket kalapács alá rendelte valamelyik bizottság. Kalapácsolás után új földtulajdonos érkezett, aki nyomban értékesítésre hirdette a telkeket, hiszen a térség teljesen közművesített. Bevezették a területre a vizet, a villanyt, a gázt. A „kisemmizettek” ott állnak búsan és tanácstalanul, kifosztottam Sajnálják a féltve dédelgetett gyümölcsfáikat, jól megművelt kertjeiket. Hol keressék az igazságot? Van-e ilyen most egyáltalán? Bíróság, önkormányzat... Ötven év múltán életbe léphet-e az elévülési törvény? Állítólag az embernek megvan az a képessége, hogy jóvá tegye a jóvá tehetőt. Ha ez úgy igaz, akkor tenni kéne valamit a baglyasiak érdekében. Valamit, olyan emberit... Gortva László Baglyasalja A pénz szabja meg az emberek türelmét? A Salgótarjáni 1. Számú Postahivatalból mintegy 35 postás viszi ki naponta a címzettekhez a küldeményeket - felelősséggel a vállukon, különösképpen a segélyek és nyugdíjak fizetése napján. Mindannyian tudjuk ezt. Éppen ezért döbbentem meg a minap a posta előtt a pénzre várakozó tömeg viselkedésén. Mindenki ideges volt: röpködtek a trágár szavak, mindaddig, amíg a postás ki nem lépett az épületből. Szabálytalan dolognak tartom, hogy hol az egyik, hol a másik postásnak ment az üzenet: hozza le a pénzt, mert várják. Ezek az emberek vajon nem gondolnak arra, hogy 5 percenként, a 2. emeletről mégsem szaladgálhat le a pénzükkel a postai alkalmazott? Tudom, az a kevéske nyugdíj hamar elfogy, s az utánpótlásra nagy szükség van. A postások tudják ezt, mégis azt kérik, hogy legyenek türelemmel. Mindenki idejében megkapta és meg fogja kapni a pénzét - annak rendje és módja szerint. Takács Lajosné, Salgótarján Mi az igazság? A Hírlap május 22-ei számában Rejtvényfejtők az élen címmel jelent meg közlemény, amely az általam, az ügyeletes szerkesztőnek leadott hír alapján került a lapba. Lehet, hogy nem értettük meg egymást, vagy én nem voltam pontos, de az igazság az, hogy a hír utolsó mondata, mely szerint „Magyarország legjobb rejt- vénybűvölői tehát Nógrád megyében élnek” nem helytálló, mert jelen esetben ez legfeljebb csak a haladó fokú versenyzőkre vonatkozik. Ugyanis az országban van még 25-30 mester fokú versenyző, akik nehezebb rejtvényeket fejtenek és erősebbek, jobbak, mint a mi haladó fokú versenyzőink. Dr. Mező Imre, Salgótarján Klarissza nővérek Nógrádban Kedves vendégek érkeztek Balassagyarmatra a minap, akiket a főplébánia lelkipásztora fogadott és bemutatott a híveknek a nagytemplomban. Sokan eljöttek Isten házába. Az egyik szécsényi ferences atya kíséretében, Kárpátaljáról jöttek, mégpedig azzal a szándékkal, hogy megalapítsák az országban az első klarissza rendházat, akiknek Szécsény ad otthont és a ferences barátok támogatják működésükben. A franciaországi főapátnő szavait az a klarissza nővér tolmácsolta, aki 1989-ben került ki tőlünk Párizsba, ahová az isteni hivatás vezényelte, s aki ma már az ottani fiatal novíciák mestemője. Az apácák előadásából megtudtuk, hogy a rend működésében nagyban eltér a többi rendek feladatkörétől. Ők nem tanítással vagy betegápolással foglalkoznak. Hivatásuk a tisztasági, en- gedelmességi és szegénységi fogadalom szerinti élet. Áz Istenben való elmélyülő, elmélkedő életmódot folytató rend tagjaiból sugárzik a belső harmónia. Eljöttek, és éppen Nóg- rádba, hogy kivetítsék Isten szándékát, hogy a vallásos hagyományokkal rendelkező megye gyűjtse össze és taglétszámban felfejlessze a klarissza nővérek táborát, lelki felújulást teremtsen e régióban az emberek üdvösségére, Isten dicsőségére. Kamarás József
