Nógrád Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-27-28 / 123. szám
1995. május 27., szombat Látóhatár 5. oldal Egy csak koporsószög, 340 már rákkeltő Évi 27 milliárd cigit szívunk Május 31-e a nem dohányzók napja szerte a világon. A füstmentes huszonnégy órára nálunk is sokféle felvilágosító programmal készülnek a dohányzást ellenző szervezetek. Indokolt a készülődés: hazánkban a nikotin rabjai évente 27 milliárd cigarettát füstölnek el. A „koporsószegek” anyagának 3800 összetevőjéből 340 erősen rákkeltő. A férfiak körében a korai halál okai között második helyen a dohányzás nyomán keletkezett rákos megbetegedések szerepelnek.- A 14 éven aluli fiatalok 6-7 százaléka rendszeresen dohányzik, a 15-29 éves férfiaknak több mint a fele, az ilyen korú nők egyhar- mada cigarettázik - mondja dr. Tompa Anna, az Onkológus Társaság elsődleges rákmegelőző szekciójának elnöke. A hölgyek később fokozatosan mérséklik ezt a szenvedélyüket. A 60 éven felüli nőknek már csak 5 százaléka dohányos. A férfiaknál 30 éves korban kezd csökkenni a cigaretta-fogyasztás, 60 éves korukban már csak 30 százalékuk rabja a nikotinnak. Különösen a gyermekek fejlődő tüdőszöveteire káros a belélegzett füst, gyöngíti a védekezőrendszert, növeli a rákra való hajlamot. Az ugyancsak súlyosan veszélyeztetett passzív dohányosoknál ráadásul nem alakul ki az a védekezőapparátus, ami a füstölők szervezetében az idők során létrejön. A cigarettázásnak tilalmi korlátái is lennének. Egy 1993-ban hozott törvény szerint köteles a munkáltató biztosítani a nem dohányzó dolgozók védelmét. Például külön helyiséget kell kijelölni a füstölés helyszínéül. A másik lehetőség: a jó példa. A közvélemény-formáló, sokat szereplő személyiségeknek - politikusoknak, újságíróknak - nem lenne szabad nyilvános helyen rágyújtaniuk. S még egy intelem: a cigaretta kadmium-, ólom- és óntartalma károsan hat a férfiak nemző- és szexuális képességeire. A dohányos férfiak például ritkábban képesek a szeretkezésre és hamarabb lesznek szexuálisan inaktívak. Ferenczy Europress Európa, legmagasabb csúcsa - Hiszen mi ehhez képest a Mont Blanc...? A kontinens legnagyobb melleit teszi közszemlére Lolo Ferrari pornósztár Cannes-ban. Tengernyi pénz kell a Bánki-tó megmentéséhez Százmillió forintba kerülne a Bánki-tó teljes rehabilitációja... - de hol van ennyi pénz? Fiatal, szőke fiú mellé kuporodom a stégre. Póth Sanyi tizennégy éves, elektrotechnikusnak készül, s 6-8 esztendeje pecázik a Bánki- tó partján. Állítása szerint sokat tisztult a tó vize az utóbbi pár évben, s hal is több van benne, mint azelőtt. Ez a potyka - húzza elő nagy büszkén az iszákot a vízből - van vagy másfél kiló.-Kalocsay György, túl vagy három stéggel, nagyapja lehetne a suhancnak. Más nemzedéket, más véleményt képvisel. Látszólagosnak mondja a víz minőségének javulását, s hogy nyomatékot adjon szavainak, rá is bök a víz alatt pár centivel imbolygó hínárszálra: ha bejön a meleg, kevés lesz az amur, amit betelepítettek. A fenék iszapos, félő - mondja a maradék hajában ősz férfi -, hogy a tó napjai meg vannak számlálva. Saját kezükbe vették... Lomén János polgármestert még abból az időből ismerem, mikor önállóvá válását intézte a falu. Fő érve volt akkoriban a Rétságtól leválni akaróknak, hogy megmentsék a község mellett elterülő, több hektárnyi vízfelületet. Majd’ három évtizede, hogy a partján rendezik meg a Nógrád megyei nemzetiségi napokat: biztosabbnak látták a honiak, ha saját kezükbe veszik a tó további sorsát.- Már az első évben belefogtunk egy beruházásba — mondja előre jőve asztala mögül a falu első embere. - Rendbe hoztunk egy korábban fúrt artézi kutat, csövet vittünk a tófenékre, s jó 15 ezer köbméternyi ivóvízzel frissítjük nyaranként a tó vizét. Ami által az ismét alkalmassá lett a fürdőzésre. Második lépéséhez már állami támogatásért folyamodott a falu: csatornázni kell a község egészét - mondták ki a verdiktet -, nem szennyezhetjük tovább a tavat. Ha velük a Megváltó, lassan befejezik a nagy munkát. Sok pénzük ráment ugyan, de megérte!-A Bánki-tavat már 1520- ban is megemlíti egy oklevél - folytatja. - Igaz, akkor még 39 méter mélynek mérték, tengerszemnek mondták, s tiszta vizűnek írja le az egykori okmány. Ma tizedannyi a víz magassága, s az iszapréteg eléri helyenként a négy métert is. Kevés segítséget kapnak Mára ez jelenti az első számú közellenséget a tóban. Az iszap felső harmada-negyede nagyon laza szerkezetű, lebeg a vízben, ezért aztán a nyarak forrósága nemegyszer berobbantja azt. Gázosítja, elszaporítja benne az algákat, amitől aztán olyan mustársárga lesz a víz, hogy ránézni is undorító, nem még benne megfürödni. Ma már ritka jelenség ez, meg is tiltotta a hatóság akkoriban a fürdőzést. Igaz, gyorsan legyőzhető volt a baj, a vizet is frissítik már azóta, az igazi orvosságot mégis a tófenék megkotrása jelentheti. Kijönne belőle vagy százezer köbméternyi iszap. Raktározni kéne ezt valahol, humifikálni, ahogy írva vagyon, s kiváló talajjavító szer válhatnék belőle, de pénz kéne hozzá, iszonyúan sok pénz. A Bánki-tó nemcsak a bán- kiaké. Ha tudnák, akkor sem akarnák kisajátítani. A faluban évtizedek óta megfér egymás mellett az őslakosság és akiknek csak hétvégi házuk van a községben. Mégis, hiába, az önkormányzati törvény csak az állandó lakosokra számítja a támogatást, így aztán ma még mindig csak a 700 lakos fejkvótája teremti meg az alapját a községi költségvetésnek. Magára hagyatott falu Bánkon most magára maradottnak érzi magát az önkormányzat, s erején felül vállal. Utat, közvilágítást, csatornát épít és működtet az üdülőhelyen, sőt, tervet készíttet saját pénzén a tó belső rendezési munkáira. Majd’ 3 milliót fizet érte. Tizedannyi költségvetésből, mint amennyiből a szomszédos Rétság gazdálkodik. Mégsem tesz le róla, hogy a tavat, amire ma sem tulajdon-, de még használati-, kezelői joga sincs, megossza az odalátogatókkal, s nem tesz le arról, hogy megmentse a tó vizét. Mert a társadalmi elvárások rajta csapódnak le. Lomén János természetesnek is találja ezt, csak azt nem tudja még, honnan teremti elő a százmilliót, amibe a tó rehabilitációja kerül.- A Bánki-tó nem csak a bánkiaké! - ismétli hangosan is. - Több figyelmet kéne fordítania rá nemcsak a megyének, az országnak is. A szabad idejüket nálunk töltők legalább annyian vannak, mint maguk a bánkiak, miért van hát, hogy mégis magunk kényszerülünk viselni a tó rendbehozatalának költségeit? Tényleg. Miért?... Hubai Grúber Miklós Útszéli szakma: édes órák, keserű kenyér Tucatjával állnak a kamionútvonalak mentén a lányok. Végig az E5-ösön, az Ml-esen, a keleti országrészben. Ha az autós lassít, létrejöhet az „üzlet”. Az E5-ÖS úton Szegedre tartunk. Egymástól kicentizett távolságban fiatal lányok árulják magukat. Sofőrünk sokadszor teszi meg ezt az utat, tapasztalatairól mesél.-Nem tudom, ki nevezte el őket örömlányoknak. Öröm az, ha hóban, fagyban, nyári kánikulában ezer, ezerötszáz forintért bocsátják árúba a testüket, kitéve akár életveszélynek is magukat? Benzinkút. Lassítunk, három lány kukkant be az ablakon. Először ügyfélnek hiszik a sofőrt, aki taxis a budapesti éjszakában, gyakran van utasa ebből a „szakmából”, ért a nyelvükön. Marit keresi. Nem tudnak róla a lányok, de cigarettáért szívesen szóba elegyednek. Az egyik 16 éves. Egy hónapja álldogál az országúton. Anyja rokkantnyugdíjas, apja évek óta munkanélküli. Falujában nincs munka, annyija meg sose volt, hogy városban albérletet keressen. Most kifizeti otthon a szülei villanyszámláját, megveszi a kenyeret, de önmagának igen kevésre futja. A másik lány ápolónő, 13 éves fiát egyedül neveli. Abból tartja el, amit az út szélén keres. A havi tizennégyezerből, amit korábban éjszakásként hazavitt a szegedi kórházból, nem tellett a napi megélhetésre sem. Néha a kiútról is gondolkodik egyikük, másikuk.„Ha tudnék külföldi munkát szerezni...” - töpreng a 16 éves kislány. Az ápolónő abban reménykedik, valaki betegápolót keres, elfogadható pénzért... Lesik a csodát. Aztán felvillan messziről egy gépmonstrum lámpája és integetni lehet ismét. Lányok az utak mellett. Amíg nem tudnak nekik, meg a többieknek, az országutak és a kamionútvonalak menti falvakban élőknek rendes munkahelyet teremteni, addig bőven lesz utánpótlása az útszéli szakmának. Légrády Eszter Tóth László, az MDF megyei választmányának elnöke szerint Nem kergetnek hamis álomképet Nem lesz könnyű sétagalopp senki számára a részvétel az MDF 9. országos gyűlésén. A párton belül politikai harc bontakozott ki - vagy rivalizálás? - a két üres elnökségi hely betöltéséért, s egyúttal olyan fontos, a párt további tevékenységét meghatározó tervezetben kell dönteniük a küldötteknek, mint az ellenzéki cselekvési program. Tóth Lászlóval, az MDF Nógrád megyei választmányának elnökével beszélgettünk.- Schamschula György több kérdésben ellentétes véleményt fogalmaz meg a párt ügyvezető elnökével és frakcióvezetőjével, Szabó Ivánnal szemben. Helyteleníti egyebek mellett azt, hogy az említett két vezető tisztséget egy személy tölti be. A Nógrád megyeieknek mi a véleményük?- Aligha vállalhatunk döntőbírói szerepet ebben a vitában. Részben azért sem, mert közismert, hogy Schamschula György erősebben kötődik a megyéhez, gyakrabban járt itt, jobban ismeri a helyzetünket. Az MDF-nek mindkettőjükre szükség van. Véleményünk szerint Schamschula Györgynek ott a helye az elnökségben. Nagy tudású gazdasági szakembernek ismertük meg. Ugyanakkor nem vitatjuk Szabó Iván értékeit sem. Nagyon örülnénk, ha sikerülne kiegészíteniük egymást.- Schamschula hibaként rója fel, hogy az MDF-nek nem sikerült a nyolcadik országos gyűlés határozatát, a néppárttá válást megvalósítani. Mi az önök álláspontja? — A néppártiság hangsúlyozása nagyon is helyénvaló. Az MDF nem lehet rétegpárt, hiszen a kialakult problémahalmaz nem azonos egy réteg problémáival. Gondolok például gazdasági kérdésekre, Európában betöltött helyünkre - ezek az ország alapkérdései. Ismerem az országos választmány álláspontját a néppárttá válásról; nekem is véleményem, hogy ebben előbbre léptünk. A múlt év derekán - az egész országból - új erőket vontak be az elnökségbe, innentől pedig előttük az út...-Milyen erőt képvisel Nógrád megyében az MDF?-Akik ma mellettünk vannak, azok ezt bizonyára nem az anyagi erő, a kormányzati bűvölet jegyében teszik. Ez alapot ad arra, hogy öntisztulásunk, építkezésünk kellő szilárd alapokon történjék. Az MDF mindenkor igyekezett megőrizni egyfajta nyugodt, kiegyensúlyozott, jogszerű, kiszámítható magatartást, ami sokakat nem vonzott, olyanokat, akiknek a vágyai messze a magyar lehetőségek előtt jártak. Mi nem óhajtunk sem türelmetlenséget, sem hamis álomképeket szállítani a társadalomnak. A Gallup legutóbbi közzétett adatai alapján népszerűségünk enyhén felfelé ível.- Ereznek-e valamiféle felelősséget a mostani kemény intézkedések - a Bokros-csomag - kényszerűsége miatt?-Nem szeretném a háromborítékos módszerrel elintézni ezt a kérdést. Minden vezető- váltásnál ismeretes: az első boríték tartalma szidja az elődöket, a második átszervez, a harmadik arról szól, hogy írj három borítékot... Békési László pénzügyminiszternek 1989-ben lehetősége lett volna egyfajta sokkterápiára, de nem vállalta, s az alkalmas pillanat elszaladt. Később Szabó Iván pénzügyminiszter részleges sokkterápiát vállalt, de csak a kormányzati időszakra. Ez általában etikus. Aztán a váltás után nem igazolódtak az újabb várakozások. Az eltelt hónapok bizonyítják, hogy az, úgymond, szakértői kormánynak a gazdasági kérdésekre vagy nem jutott ideje, vagy nem volt terve. A legfájdalmasabb, hogy az ország anyagi erőforrásai klasszikus módon nem tudtak gyarapodni. Pánikcsomag született. Kérdés: szabad-e eljutni odáig, hogy - Pető Iván szavaival élve - ég a ház?... Mindamellett az MDF nem akar acsargó ellenzék lenni; a konstruktív ellenzéki magatartásformát keresi. Megvitatandó cselekvési programunkban ez egyértelmű. Nem a hatalom a döntő, hanem az, hogy ki tudja az ország és az emberek, alapvető kérdéseire - például haladás, gazdaság felemelése - megkeresni és megtalálni a helyes választ. Sulyok László
