Nógrád Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-17 / 114. szám

10. oldal Bűnügyek - Külföldről 1995. május 17., szerda Spanyol lány a bangkoki börtönben Yolanda Ming éveket töltött a szigorú bangkoki börtönben. A hercegnő szélhámos volt Nemrég szabadult ki a bang­koki Lardyao börtönből és ke­rült haza Yolanda Ming, az a spanyol lány, akinek története egyáltalán nem egyedülálló, ugyanakkor tanulságos. A tör­ténet akkor kezdődött, amikor Yolanda 19 évesen elköltözött otthonról. „Szinte észrevétlenül kerültem bele a kábítószer vilá­gába” - mondja. Nyilván azért ment Bang­kokba, hogy olcsón nagyobb mennyiségű kábítószerhez jus­son. A hazafelé történő beszál­láskor azonban megtalálták nála a drogot. Azt mondja, ak­kor rögtön arra gondolt, hogy vajon mennyi idő fog eltelni, amíg hazakerül. Másnap meglá­togatta őt az ottani spanyol kö­vetség egy alkalmazottja, és közölte vele, hogy a várható íté­let alapján ez az időtartam 25 év és életfogytiglan közt mo­zoghat. A lány ekkor öngyilkosságra gondolt. Szerencsére azt is el­mondták neki, hogy Spanyolor­szág és Thaiföld között létezik egy olyan kiadatási egyezmény, aminek alapján 4—8 év eltelté­vel a foglyok átkerülhetnek ha­zai börtönökbe. A börtönben több spanyol lány is volt, akik ennek az egyezménynek az alapján azóta már spanyol bör­tönökben töltik az ítéletben megszabott, még hátralevő éveket. Véleményük alapján Yolanda arra számított, hogy 25, vagy legfeljebb 40 évet fog kapni, hisz enyhítő körülmény­nek számít, hogy azonnal beis­merte a bűnösségét, és hogy a helyi viszonyokhoz képest nem volt nála túlságosan nagy mennyiségű kábítószer. Yolandát aztán hamarosan meglátogatta az édesapja is, és ez a találkozás adta az erőt a lánynak, hogy elhatározza, minden erejével harcolni fog, hogy kaphasson „egy második lehetőséget az élettói”. A tár­gyalást öt hónap elteltével tar­tották meg, és Yolandát élet- fogytiglanra ítélték. A veszély a régi hagyományok megváltoztatására kényszeríti a szicíliai maffiát, a Cosa Nost- rát: a bűnszövetkezet vezetői állítólag megtiltották, hogy a tagok ünnepélyesen megcsó­kolják egymás arcát. A bűn­bánó — azaz a hatóságokkal együttműködni hajlandó - le­bukott maffiózók számának növekedése miatt a Cosa Nostra több óvintézkedést ho­zott, de a legnagyobb érdeklő­dést ennek a legismertebb szo­kásnak a megtiltása váltotta ki Olaszországban. A maffiacsók eredetéről és jelentéséről komoly értekezé­sek láttak napvilágot. A legel­terjedtebb értelmezés az, hogy a csók a megállapodás létrejöt­tét szentesíti. De vannak, akik úgy vélik, hogy éppen ellenke­zőleg: a csók csak arra szolgál, Az életszínvonal emelkedésé­nek és a társadalmi különbsé­gek növekedésének sajnálato­san elmaradhatatlan velejárója­ként Kínában is kezdenek felvi­rágozni a személy- és vagyon­védelem eszköztárát gyártó iparágak, és kezd bevett társa­dalmi jelenséggé válni a testőri szolgáltatás. Az alsó középosztály több­nyire beéri ablakrácsok felsze- reltetésével és a bejárati ajtók megvasalásával. E réteg lakásai egyrészt kevésbé vonzó célpon­tok a betörőknek, másrészt az acélpántokkal megerősített aj­tók 1 000 jüanos (119 dolláros) Rettenetesen elkeseredett, mert azt is tudta, hogy valószí­nűleg hiába fellebbez. Két és fél év elteltével meg is erősítet­ték az ítéletet. Ekkor lépett ak­cióba az édesapa, akinek sike­rült elérnie, hogy felkeltse az érdeklődést a lánya esete iránt. Újabb négy év elteltével levelet írt Thaiföld királyának, mely­ben kegyelmet kért a lánya számára. A spanyol követség el is juttatta a levelet, de - mások példájából kiindulva - azt is közölték, hogy valószínűleg éveknek kell eltelnie, amíg vá­lasz is érkezik. hogy a már elítélt maffiatag fi­gyelmét eltereljék a közelgő veszélyről. (Ez utóbbi nézetet vallják a híres Keresztapa című film készítői.) Itáliában a csók ügye két év­vel ezelőtt lett országos kérdés. A palermói ügyészség akkor fogalmazta meg először azt a vádat, hogy Giulio Andreotti, aki hétszer is Olaszország mi­niszterelnöke volt, a szicíliai maffia emberének tekinthető. A vád egyik legfontosabb bizo­nyítéka egy bűnbánó maffiózó vallomása. Ő azt állítja, hogy Toto Riina, a Cosa Nostra 1993 elején elfogott első számú veze­tője egy titkos találkozón töb­bek szeme láttára csókot váltott Andreottival. Ha ez a csók megtörtént, ak­kor annak csak az lehet a ma­gyarázata, hogy Riina emberei ára még az emelkedő fizetések mellett is felemészti az ilyen családok egyhavi teljes jöve­delmét. A magánvillák és lu­xuslakosztályok tulajdonosai­nak ennyi védelem kevés, no de az ő jövedelmük meg is enged nagyobb védelmet. Immár a gépkocsik nagy ré­sze is fel van szerelve riasztók­kal, pedig egy évvel ezelőtt még mutatóba is alig volt ezek­ből a léleknyugtató „csecsebe­csékből”. Minthogy a feltűnően jól öl­tözött hölgyek könnyű zsák­mányt jelentenek utcai rablók­nak, a veszélyesebb városokban Yolanda a Lardyao börtön­ben töltött időről így beszél: „Csak a családomra gondoltam. A hírek tartottak életben; a le­velek, a csomagok, az újság­cikkek. Nagyon egyhangúak voltak a napok. Fél hatkor kel­tünk, lezuhanyoztunk, megreg­geliztünk, részt vettünk a zász­lófelvonáson, és elmentünk a műhelybe dolgozni. Többféle munkalehetőség volt, én a mű­virágkészítést választottam, mert az a műhely nem volt any- nyira bezárt, annyira zajos, mint a többi. Délben megebé­deltünk. Nagyon nehezen szok­előtt bizonyítani akarta: megál­lapodás jött létre az állam és az antiállam két vezetője között - állítják a szakértők. (Andreotti és Riina természetesen a talál­kozó létrejöttét is tagadja.) A változások közé tartozik, hogy megszűnt a tagfelvétel nevezetes rítusa is. Ennek során a maffia soraiba újonnan befo­gadott tag egy szentképet fogott a kezébe, s a képet meggyújtot­ták, jeléül annak, hogy ő is lán­gok között veszítse életét, ha árulóvá lenne. A hatóságokat a hagyomá­nyok és rítusok megváltoztatá­sánál jobban nyugtalanítja az, hogy a Cosa Nostra immár sokkal nagyobb figyelmet for­dít arra: a tagok közül minél kevesebb ismerje egymást, mindenki csak a közvetlen fő­nökével álljon kapcsolatban. nem hiányozhat e dámák táská­jából az a kisded személyi fegyver - egy rövidke rúd -, amellyel 25 ezer voltos áramü­tést mérhetnek támadóikra. Az igazi nagymenők azon­ban - a legsikeresebb üzletem­berek és üzletasszonyok, vala­mint a legvagyonosabb állami és párttisztviselők - nem saját kezűleg védekeznek, hanem testőrt tartanak. Előrelátható vészhelyzetben, például nehéz­nek mutatkozó tárgyalások előtt vagy éppenséggel a ver­senytárssal való leszámolásra készülve egyre több üzletember ölt golyóálló mellényt is. tam meg az ottani ételeket, mert minden szörnyű csípős volt, és mindig rizst adtak. Az első hó­napban csak gyümölcsöt bírtam enni, de aztán lassan megszok­tam, sőt néhány ételt meg is szerettem. Ebéd után aztán visszamentünk dolgozni, dél­után fél ötig. Aztán lezuhanyoz­tunk és megvacsoráztunk, és fél hatkor bezártak bennünket a celláinkba. Hatalmas termek voltak, mindegyikben 130 nő. Takarókon és törülközőkön fekve aludtunk.” Egy szép napon aztán Yo­landát váratlan látogatóhoz hív­ták ki. Egy mallorcai szenátor volt az, aki - útban bangkoki nyaralására, a repülőn - olvasta az újságban honfitársnője ese­tét. Megígérte neki, hogy felke­resi az apját, és megpróbál segí­teni. El is érte, hogy Felipe González személyesen írjon le­velet az ottani hatóságoknak. Amikor Yolanda megkapta a kegyelemről szóló értesítést, nem akart hinni a szemének. A történet „tanulságát” Yo­landa így foglalja össze: „Sok mindent megtanultam a bör­tönben. Hogy a kábítószer olyan hasztalan és kilátástalan világ, ami csak tönkreteszi az embert. Észre sem veszed, és máris nyakig benne vagy, a következmények pedig rettene­tesek. Óriási leckét kaptam szolidaritásból is: azóta sokkal többre értékelem az embertár­saimat. Megtanultam, mi a ba­rátság és a szeretet, a szüleim soha nem múló, feltétel nél­küli szeretete. Tulajdonképpen szerencsém volt, hogy letar­tóztattak, hisz ha nem így tör­ténik, valószínűleg már rég meghaltam volna. Sokat gon­dolok az ott maradt társnő­imre, és kérem a szüleiket, hogy ne adják fel a harcot, kövessék anyám példáját. Sok dolgom van az életben. Ha segíthetek másoknak, hogy ne kerüljenek bele a kábítószer sötét világába, nagyon szíve­sen megteszem.” Túl az egymillión Az USA igazságügyi miniszté­riuma csütörtökön közzétett je­lentése szerint az amerikai bör­tönlakók száma meghaladta az egymilliót. A fegyintézetekben őrzött elítéltek száma áprilisban 1 012 851 volt, kétszer annyi, mint 1985-ben. A rács mögé került bűnözők száma az év első négy hónapjában negyven­ezerrel növekedett, megerő­sítve az 1980 óta folymatosan tapasztalt irányzatot. Az angol könyvpiac egyik bestsellere lett Steve Moore könyve. A mű halálról szól, az olvasók mégis a hasukat fog­ják a nevetéstől és veszik, mint a cukrot. A Dél-afrikai Köztársaság­ban az ötvenéves Victor Vil- lenti megszállott és harcos nö­vényevő volt, családját is ke­mény szavakkal kényszerítette vegetáriánus, sportos élet­módra. Őt magát is kocogás közben érte el a vég. Úgy, hogy a harmadik emeletről a fejére esett egy jókora fagyasztott bá­ránycomb. A huszonkét esztendős perui szépasszony, Rosa Vela bájai­val legfeljebb férje féltékeny­sége vetekedhetett. Senhor Domenio ráadásul kereske­delmi utazóként járta az orszá­got és távollétében nejének erényövet kellett viselnie, jó-, kora lakattal. Egyik útjáról ha­zatérve a férj holtan találta ott­hon a fiatal asszonyt. Mint ki­derült, a lakat rozsdás volt, fel­dörzsölte és megsebezte a höl­„Elefántcsontparti hercegnő­ként” csavarta el a fejét számos férfinak egy feltűnően csinos, 33 éves asszony - s közben megszabadította őket pénzük­től. Az afrikai férfi és francia nő házasságából született „her­cegnő” csalás vádjával áll egy müncheni bíróság előtt. A vád szerint hat hónap leforgása alatt legkevesebb 300 000 márkát csalt ki áldozataitól München­ben, Berlinben, Drezdában és Baden-Badenban. Színes kép­Határozottan elvetette a brit belügyminiszter a hagyomá­nyosan fegyvertelen közrend­őrök felszerelését lőfegyverek­kel. Michael Howard annak nyomán látta szükségesnek megerősíteni álláspontját, hogy nemrég Londonban egy fiatal rendőrt pisztolylövésekkel terí­tett le egy kábítószeres banda. A rendőrgyilkosság ritka bűn- cselekmény Nagy-Britanniá- ban, ennek megfelelően óriási felzúdulást keltett a 28 éves Phillip Walters halála, s csütör­tökön egyre-másra olyan véle­ményeket lehetett hallani, ame­lyek szerint szakítani kell a „hobbyk” fegyvertelenségének tradíciójával. Az ellenzék vezető ereje, a Munkáspárt egyik sarkalatos kampányfogása a bűnözés me­redek emelkedésének rendsze­res hangoztatása, a Labour ve­zére, a kormányfői ambíciókat tápláló Tony Blair azonban Akár vallatás, akár büntetés gyanánt - a kínzás ma még mindennapos gyakorlat a világ számos országában. Ám a kínzók egyre nagyobb figyel­met fordítanak arra, hogy te­vékenységük nyomán ne ma­radjon az áldozatok testén sebhely, amely bizonyítékul szolgálhat egy esetleges bíró­sági eljárásban - állapítja meg Duncan Forrest, a tekintélyes brit orvosi lap a Lancet leg­utóbbi számában. Forrest, a kínzások áldoza­tait segítő alapítvány munka- csoportjának orvosa évi átla­gosan háromezer megkínzott személy vizsgálata és gyógy­kezelése alapján vonta le a fenti következtetést. Tapasztalatai szerint az in­diai rendőrség szinte tökélyre fejlesztette a sebhelyek nélküli kínzást, ami persze nem jelent gyet, aki vérmérgezésben halt meg. Romániában a 36 éves Ma­rian Paler asszony rájött, hogy férje, az ismert trapézartista megcsalja őt. Bosszúja sajátos volt. Elment a cirkuszba és férje legveszélyesebb száma közben hangosan, hisztérikusan nevetett. Ez a bűnös levegőmű­vészt annyira megzavarta, hogy annak rendje és módja szerint le is zuhant a szédítő magas­ságból. Claude Jules francia cégve­zető úgy döntött, nincs többé kopasz fej. Parókát rendelt, és a határidő előtt egy nappal ment érte a műhelybe. Odaadták neki a mesterművet, de lelkére kö­tötték, hogy használat előtt jól szellőztesse ki, mert gyúlékony anyaggal kellett átitatni. Mon­sieur Jules beült a műhely előtt álló kocsijába és anélkül, hogy az ablakot leengedte volna, hosszasan gyönyörködött ma­gában a visszapillantó-tükör­ben. S mivel erős dohányos volt, rágyújtott. A paróka rögzí­zeletéről már az első tárgyalási napon tanúbizonyságot tett a 33 éves asszony. Miközben élénk szavakkal ecsetelte hányatott életének különböző állomásait, sűrűn törölgette a könnyeit. „Férfigyűlöletét” azzal magya­rázta, hogy 21 éves korában Monte-Carlóban hét krupié bru­tálisan megerőszakolta őt. Ek­kor határozta el, hogy callgirl lesz belőle. Egyelőre nem isme­retes, hogy meddig tart a „her­cegnő” kihallgatása. maga sem tartotta üdvös meg­oldásnak a revolverek megjele­nését a rendőrök oldalán. Ho­ward belügyminiszter kijelen­tette: nem hiszi, hogy a rend­őrök fegyvert akarnának ra­gadni, s azt sem, hogy a lakos­ság ezt akarná. Walters és társa hívásra ér­kezett egy kelet-londoni ház­hoz, amelyből dulakodás zaja szűrődött ki. A rendőrök láttán három férfi rohant ki az épület­ből. miközben tüzet nyitottak; a fiatal rendőr, aki két éve dolgo­zott a testületnél, s korábban a British Midland légitársaság utaskísérője volt, mellkasi lőtt sebbel holtan esett össze. A ha­tóságok hálóján eddig két tettes akadt fenn; harmadik cinkosuk után, aki bilinccsel a kezén ol­dott kereket, folyik az országos hajtóvadászat. A súlyos bűncse­lekményt a szakértők a kábító­szer-kereskedelemmel hozzák összefüggésbe. maradandó egészségkárosodás nélküli kínzást. Az orvoscso­port sok kasmíri áldozatnál mutatott ki az ütlegek követ­keztében kialakult súlyos ve- sebántalmakat. Szintén az in­diai rendőrségnél gyakori az áldozatok végtagjainak feszí- tése-csavarása, ami az áldo­zat további életében ízületi fájdalmakat és mozgási nehéz­ségeket okoz. Forrest tucatnyi csípőízületi bántalmakban szenvedő szikh áldozatot ke­zelt, akik csak nagy fájdalmak árán tudtak járni. Nem hagy sebhelyet a bőr­szíjjal történő ütlegelés, a talp botozása, és az áramütéssel való kínzás sem. A belső sérü­léseken kívül jelentős pszichi­kai károsodás tapasztalható az áldozatoknál: emlékezetkiesé­sek, pánikreakciók, visszatérő lidércnyomás. tésére használt anyagból kelet­kezett gáz felrobbant és az üz­letvezető meghalt. Vadonatúj parókájában temették el. Joe Blue amerikai állampol­gár 47 éves korában belépett egy szektába, amelynek tagjait a Minnesota államban lévő Co- chitatuate-tóban alámerülve avatják fel. Amint a pap a parti sekély vízben benyomta az új testvér fejét a vízbe, egy gyors motorcsónak okozta hullám el­ragadta és a tó belseje felé so­dorta a megmerítkezőt, aki nem tudott úszni és a mélyben lelte halálát. Amy Weltz Németországból vándorolt ki Brisbaneba és ott férjhez ment egy John Chas nevű fiatalemberhez. Az es­küvő előtt az arát senki nem vi­lágosította fel bizonyos fura he­lyi szokásokról. így, amikor az ifjú férj tortát nyomott Amy ar­cába, a német amazon annyira feldühödött, hogy egy pezsgős­palackkal fejbe vágta szerelme- tes urát, akivel nyomban vég­zett is a koponyaalapi törés. Tilos a csók a szicíliai maffiában? Kínában divat a golyóálló mellény Különös halálesetek könyve Fegyvertelen marad a bobby Kínzás - sebhelyek nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents