Nógrád Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-16 / 113. szám

1995. május 16., kedd Mozaik 7. oldal Balassi Bálint-díjat alapítottak a salgótarjáni Balassi könyvtárban A salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár vezetése, a Ma­gyarországi Könyvtáros Egyesület Nógrád Megyei Szer­vezete, a Közművelődési és Közgyűjteményi Dolgozók Szakszervezetének helyi alapszervezete és a könyvtár közalkalmazotti tanácsa Balassi Bálint-díjat alapított. A négy centiméter átmérőjű, kör alakú ezüst emlékérmet sa­ját dolgozó a könyvtárban vég­zett kiemelkedő tevékenységé­ért, megyénkbeli külső személy az intézmény tartalmi munkája színvonalának emeléséért, a könyvkultúra értékeinek gyara­pításáért nyerheti el. Kivételes esetben olyan Nógrádon, illetve az országha­táron túl élő személy is meg­kaphatja az elismerést, akinek az életműve, a helytállása pél­daképül szolgálhat a könyvtár egész kollektívája számára. A díjhoz, amennyiben nem intézményi alkalmazott a díja­zott, pénzjutalom nem jár, az főleg erkölcsi jutalmazás. Saját dolgozó az elismerés első eset­ben történő elnyerésekor szin­tén nem részesül pénzjutalom­ban, második alkalommal egy­havi, harmadszorra kéthavi munkabér illeti meg. Háromnál többször a díj nem nyerhető el. Évente legfeljebb három díj adható ki. A díjazottakra javas­latot tehetnek a könyvtár dol­gozói, valamint a felkért javas- lattevők. Ezek: a Nógrádi Történeti Múzeum, a Nógrád Megyei Levéltár, a Nógrád Megyei Közművelődési Központ, a Nógrád Megyei Pedagógiai In­tézet, a nógrádi városi könyvtá­rak, a megyében található kia­dók, a Magyarországi Könyvtá­ros Egyesület és a Népművelők Egyesülete helyi szervezete. A döntést a háromévenként újraválasztott, a könyvtár veze­tőjéből és négy delegáltból álló kuratórium hozza meg, s az megfellebbezhetetlen. A díjakat az új könyvtár „születésnapján”, június 6-án az intézményben nyújtják át az arra érdemeseknek. (kolaj) Koraszülött jóléti állam? Pénzügyminiszterünk fo­galmazott így: koraszülött jóléti állam vagyunk. Joggal használhatta ezt a stílusában sem szerencsés, hiszen akár sértésként is felfogható (ko­raszülött: fejletlen, tökélet­len a többihez képest) jelzőt? A század jóléti államainak története ismeretében semmi­képp! Minden demokratikus állam előbb lett nagyon szoci­ális, aztán gazdag. Aki ezt a sorrendet úgy akarja megfor­dítani, hogy előbb legyünk gazdagok, aztán majd jut a szociális célokra is, az nem ta­nult semmit az utolsó száz év tapasztalataiból. Svédország előbb lett nagyon szociálisan gondoskodó társadalom, aztán gazdagodott meg. Az Egyesült Államok szegényebb volt, mint mi ma, amikor Roose- welt meghirdette a New Deal-t. Japánban évszázados tradíciók gondoskodtak arról, hogy nivelláltak legyenek a jövedelmek. Ma is legfeljebb negyedét keresi egy japán nagyvállalati vezető annak, amit az Egyesült Államokban kapna ugyanazért a munkáért. Ezen az úton jár minden tá­vol-keleti sikerország. A leg­sikeresebb Szingapúrban, hogy legyen elegendő költ­ségvetési bevétel, a luxusau­tók után évi 120 ezer dollár az adó. De a családi pótlékhoz nem nyúlnak. Hazánkat koraszülött jóléti államnak azért sem lehet ne­vezni, mert minden társada­lom jóléti rendszere a pénz­ügyi bürokraták pillanatnyi . hatalmánál sokkal mélyebb gyökerekből táplálkozik. Minket a győztes demokrá­ciák önérdekből odadobtak a sztálini imperializmusnak, amely az állami gondoskodás tekintetében tele volt gazdasá­gilag megalapozatlan szociális ambíciókkal. A volt szocialista országok népei tehát két-három generá­ción keresztül hozzászoktak ahhoz, hogy a létminimum ha­tárán az államra számíthatnak. Ahhoz, hogy ezeket a szocia­lista rendszerben kialakított elvárásokat egyszerűen fi­gyelmen kívül hagyhassuk, előbb a létminimum szintjén, sőt jóval az alatt élők számát kellene a mainak a töredékére csökkenteni ! Dr. Kopátsy Sándor Ha megtakarított pénzét biz­tonságban, de magas ka­mattal szeretné gyarapítani, de nem kívánja hosszabb idő­re lekötni, az Ön befektetése a Kamatozó Kincstárjegy. Kamatozó Kincstárjegy Egy éves futamidejű értékpa­pír, amely erre az időszakra igen kedvező, 28,5%-os ka­matot biztosít. Természetesen, mint minden Magyar Állampapír, a Kama­tozó Kincstárjegy teljes biz­tonságát is az állami garancia nyújtja. A Kamatozó Kincstárjegy legújabb sorozata 1995. május 15-19-ig jegyezhető. A kamatozás kezdődátuma: 1995. május 19. Évi bruttó kamata 28,5%. A Kamatozó Kincstárjegy tőzsdei forgalmazásra kerül, valamint az OTP Bank kije­lölt fiókjaiban a futamidő alatt napi árfolyamon ad­ható, és vehető. Ugyanak­kor vissza is váltható, de ek­kor csak a névértéket fizetik ki Önnek. Erre a befektetésre biztosan számíthat, hiszen a Kamato­zó Kincstárjegyet minden hónapban kibocsátják. A Kamatozó Kincstárjegy az alábbi forgalmazóknál jegyezhető: OTP Bróker Rt. 1051 Bp„ Vigyázó F. u. 6. • OTP Bank Rt. 3101 Salgótarján, Rákóczi u. 22., Salgótarján, Balassagyarmat, Pásztó, Rétság, Bátonyterenye, Szécsény • Magyar Hitelbank 3100 Salgótarján, Rákóczi u. 15. • MNB Nógrád Megyei Igazgatóság 3100 Salgótarján, Rákóczi u. 15. • Cooptourist Rt. 3101 Salgótarján, Rákóczi u. 11. (a New York Bróker Kft. ügynökeként) Kamatozó Kincstárj egy 1996/V Erős és biztonságos A TÖBBSZÖRÖS BIZTONSÁG Fájdalomra fájdalom Eljött a tavasz, virágot vetett a finom zöldbe fordult legelő, amelyen gömbölyűdnek a télben behorpadt tehenek. De sehol az állattenyésztő. Pedig neki ott a helye a gulya nyomán. Nagy Sándor lenne a te­nyésztő. Ő arról nevezetes, hogy vékony dongájú és hirte­len ősz, meg halk szavú, és még az igazi tenyésztő, aki, ha szé­les is az Ipoly mente határa, dombon fel, hegyre ki, völgybe le, réten át, motorkájával nyar­gal a tehenek után, megszólítva a pásztorokat is. Szemlesütve szokása mon­dani, tréfának vélhetően: „Gazda szeme hizlalja a jószá­got.” Jószágból keze alatt jó néhány száz is van. Ráróstól le az ipolyi réten át, fel a Cseplyé- sig mindenütt szarvasmarha és szarvasmarha. De micsoda szép fényes szőrű jószágok. A BB féle Kft. tulajdonát képezik, húsnak valók. Nevelésük van Nagy Sándorra bízva. Combnyaktörés Már elmúltak a telet hajtó hó­napok is, de az állattenyésztő sehol. De mit ad Isten, a leg­utóbbi felmelegedettebb nap delelőjén bicegve vánszorgott a neki idegen flaszteron. Még nézni is rossz volt. Az amúgy is vékonyka teste még véznább­nak tűnt. Az arca meg sápadt. A haja fehérebb lett, mint volt. A hangja inkább csak sóhajtás, mint beszéd. Most tette le a mankót. De ahhoz képest, hogy nemrég még ölben hordozták, most- habár gyengélkedik lába - mennyországban érzi magát. Búsan suttogja el nagy ke­servét: - Combnyaktörésem volt... Ezt kigondolni is fájdalom, nem még átélni. Pedig Nagy Sándor átélte. Hát ezért hiány­zik ő a legelő gulya nyomából. Azt mondta: annak a hiánya, hogy nem láthatja a jószág ta­vaszi megújulását, csonttörési fájdalmai mellett a lelki fáj­dalmát is meghozta. Tekinteté­ben lett minden keserűsége. Sikerek közt kudarc-Hát hogy van ez, fájdalomra fájdalom? Az biztos, őt, aki a jószághoz született, a keserűség fojtogat­hatja, hogy a rétek illata, a tej- szagú állatok helyett a szoba nyomasztó levegőjét kell elvi­selnie. Ezen a mi girbe-görbe földünkön, Karancsságtól Lu- dányhalászin át Szécsényig vé­giggürizte az igazi szarvas­marha-telepítés minden viszon­tagságát. Ságon az országos hírű fejőstehén-telep virágzott idejében. Ludányban az ősho­nos tehenészetet bízták rá. Majd Szécsény következett. Akkor már nyolcezer szarvas- marha ellátása lett a gondja, a legelők termőképességének növelésével. Érte kudarc is. Nem bírt megbirkózni a biotrá­gya hasznosításával. Benczúr­jaivá következett. Zsíros János nyomdokain, ahol olyan te­nyészbikák honosodtak meg, hogy ha elindultak, dübörgött lábuk alatt a föld. Végül Bagoly Lászlónál, a kft.-ben kötött ki. A gazda tudta, miért éppen Nagy Sándor kell neki. O ezt némileg megnyugodva nyugtázza is:- Mi a főnökkel jól megvol­tunk ... Lemaradtak a kamionok De bekövetkezett a nem várt baj. Úgy tűnik, ez Nagy Sándor életét kettétörte. Az elmúlt ősz­szel, novemberi nyálkás időben jöttek a kereskedők, hogy vi­szik a marhát. Jó húsban, tet- szetősek voltak. Hogy elviszik, ez a dolog rendje, mert húsnak valók. De valamilyen oknál fogva a kamionok lemaradtak Szécsényben. Az állatokat pe­dig Horkára terelték össze. Itt van a rakodáshoz szükséges mindenféle felszerelés, alkal­matosság. Dél is elmúlt, mire a kereskedők észbe kaptak, hogy a kamionosokat nem jól igazí­tották el. Persze kapkodni kezd­tek, hiszen novemberben korán sötétedik. Már csak kisebb gu­lya volt hátra a berakodáshoz, körülzárva villanypásztorral. Nagy Sándor iparkodott volna az áramot kikapcsolni, amikor megcsúszott, rázuhant egy betonozott részre, ahonnét nem tudott felállni. Oláh Pali és Vitya, akik közelében voltak, emelték ki a sárból. Jó szán­dékkal, hogy legalább fedél le­gyen feje felett, betették az ott álló személykocsiba. De akkor már recsegett, ropogott, sajgott minden porcikája. Hát még, amikor a mentők kiemelték a kocsiból! Mondták is neki: akik oda ültették, rosszul tették. Ha a kiemelést kibírja, akkor ő egy hős. Kibírta, de ahogyan Vitya mondta, Sándorról csurgott a víz, pedig hideg volt. És ordí­tott, ami olyan hangú lett, akár a sikoly, majd hörgésbe fulladt. Bizonytalan a jövő Erről Nagy Sándor azt mondja: — Én se nem láttam, se nem hallottam, csak fájdalmat érez­tem. Most már lábadozik az állat- tenyésztő. De hogy mi lesz, ho­gyan alakul az élete, nem is sejti. Azt tudja a hegyek-völ- gyek illatos legelőjétől, az erre bóklászó gulyától búcsúznia kell. Aztán majd csak lesz va­lahogyan. Tekintetét a portól szürke járdára szegezi. Mély barázdák ülnek sápadt arcán. Bobál Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents