Nógrád Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-13-14 / 111. szám
6. oldal Kultúra 1995. május 13., szombat Ez volt all. Nemzetközi Dixieland Fesztivál A Bohém Ragtime Jazz Band Kecskemétről, az idei verseny első helyezettje A Tarjáni Tavasz esemény- sorozat csúcspontja idén is a május 5-étől 7-éig zajló, 11. Nemzetközi Dixieland Fesztivál volt Salgótarjánban, ahol e napokban több mint száz muzsikus játszott, koncertezett, illetve versenyzett, akik az ország különböző tájairól és külföldről, Szlovákiából, Németországból, Hollandiából és Francia- országból érkeztek. Neves szólisták, zenekarok, más - kül- és belföldi - fesztiválok Hegedűs, nem a háztetőről, hanem a Budapest Ragtime Band-ből vezetői is jelen voltak, a szervezettséget, az adott technikai színvonalon belül a megvalósulás minőségét első osztályúnak minősítették. Ezt igazolta a média is, folyamatosan dolgozott például a Duna Televízió, a Dél-dunántúli Televíziós Társaság és a Magyar Rádió. Lehetett nyilatkozni, jókat mondani Salgótarjánról, s erre mostanában mind ritkábban van lehetőség. Tóth Csaba fesztiváligazgató és csapata Molnár Gyula saját zenekara élén Berki Tamás énekesként is remekelt kitett magáért. Köszönet jár a támogatóknak - köztük a fesztivál főszponzorának, a Ke- let-Nógrád COM Rt.-nek - is. Koncert-dramaturgia A közönség már jól ismeri a József Attila Művelődési Központ színháztermében zajló fesztiválkoncertek belső dramaturgiáját. Vagyis azt, hogy olyan zenekarok kerülnek egymás mellé, amelyek stílusban, hangzásban eltérőek. így volt ez most is. Legyen-e verseny? Ami megfontolandó, az a magyar zenekarok versenyének megrendezése, s ennek több oka van. A salgótarjáni az egyetlen olyan fesztivál, amely meghívja az összes dixieland és ragtime formációt az országból, 10-12 körül mozog a számuk. Közülük most is itt volt kilenc. Ugyanakkor a fesztivál nemzetközi, a műfaj világsztárjaival, híres zenekarokkal. Hogy e kettősséget oldják, a szervezők két évvel ezelőtt kitalálták a magyar zenekarok versenyét. Viszont mostanában hallani olyan hangokat, hogy például nem minden zenekar versenyez szívesen. Idén például ezért nem jött el a Lucky Boys és a hódmezővásárhelyi Blaskó Dixieland Band. A másik megfontolandó szempont az, hogy a magyar zenekarok amatőr vonulata erős szakmai fejlődésen ment keresztül, s többségében fölzárkózott a hazai élvonalhoz és a nemzetközi színvonalhoz. Erre kitűnő példa az idei fesztivál nagydíjasa, a Hot Jazz Band és az első helyezett kecskeméti Bohém Ragtime Jazz Band. De nyomukban ott van az Orient Dixieland Jazz Band, akik például a tradicionális dixie-mu- zsikát a magyar dixielandben - többek szerint - leghitelesebben tolmácsolják. Tavaly a Hot Jazz Band és a Bohém Ragtime Jazz Band nyert, vagyis az idei nagydíjas, illetve első helyezett. Tehát, ha jövőre is rendeznek versenyt, e két zenekart mindenképpen ki kellene venni a versenyzők közül. Ezért, s még több más okból a szervezők arra gondoltak, hogy levélben keresik meg a fesztivál vendégei közül a nemzetközi zsűri tagjait, s valamennyi érintett zenekart, véleményüket kérve, mi legyen a magyar zenekarok versenyének sorsa. Búcsúblues Század eleji szerenádhangulat Pozsonyból zönség kedvence ezúttal is fölülmúlta önmagát. Kitűnő show-t csináltak. Ennek eléréséhez egy Franciaországba elszármazott zseniális fiatal hegedűs, Frankie Lato (Látó Ferenc) járult hozzá. Az ismert Molnár-hangzáshoz képest meglepetést volt az ő és Molnár zenei párbeszéde, Garay Márta virtuóz „közbeBand és a Hot Jazz Band nyitotta. Kettejük koncertje között egy alkalmi session-formáció, szólásaival” Zenekarának névadója, Benkó Sándor klarinétművész A Karancs Szállóban megrendezett két jam session közül a péntek éjszakából különösen Frankie Lato és Irakli játéka, a szombatiból pedig Molnár Gyula és Garay Márta örömzenéje marad meg az emlékezetben. Utóbbitól olyan so- und-okat (hangzásokat) is hallhattunk, amitől néha szinte borsódzott az ember háta a döbbenettől és a gyönyörűségtől. Május 7-én hangzott föl a Fő téren a fesztivál házigazdája, Berki Tamás Búcsú- blues-a. Ezt hallgatva, volt, aki arra gondolt, milyen gyorsan is száll az öröm, a pillanat varázsa. Mégis, milyen maradandó lehet. Bódi Tóth Elemér Fotó: Gyurián Tibor A május 5-ei koncerten a Bratislava Hot Serenaders kezdett. Olyan zenei csemegével lepte meg a közönséget, amelyhez hasonlót még nem kapott a fesztivál elmúlt évtizedében. Nemcsak az 1920-as, 30-as évek jazz- és tánczenéjét közvetítették hitelesen, a színpadi megjelenítés is ragyogó volt. Eltérően a dixieland hangzástól, csak az ének volt erősítve, az egész akusztikusán szólalt meg. Utánuk a Hungarian All Stars következett. Egyetlen rádiófelvételt nem számítva ez volt az első nyilvános szereplésük. Igazi, színházteremben szokatlan, ám annál élvezetesebb jam session-hangulatot teremtett Benkóéktól Nagy Iván, a Molnár Dixieland Band-bői maga Molnár Gyula, Siófokról Apáti Miklós, a Hot Jazz Band-ből Bényei Tamás, Juhász Zoltán, aztán Forgách László. Velük lépett először közönség elé a fesztivál két idei sztárvendége, a bendzsó holland királya, Tom Stuip és a a fantasztikus trombitás, a francia Irakli. Amit a műfaj improvi- zatív jellegéről eddig tudhatott, azt most élvezhette is a közönség. Őket pedig a zeneileg talán legsokrétűbb stílusban mozgó Budapest Ragtime Band követte. Ők a ragtime, a dixie és a swinges formát egyaránt alkalmazzák, s ehhez bőséges humorral is rendelkeznek. Minden muzsikus hangszere virtuóza, programjuk pedig színpadi jelenségként is megmaradt a közönség emlékezetében (például Karaván). Mindezek után nem volt köny- nyű dolga a koncertet záró Molnár Dixieland Bandnek. A fesztivál házi zenekara, a köVajda Sándor a Benkó bőgőse Parádés szombat A május 6-ai esti koncertet a magyar zenekarok hangversenyének tavalyi két első helyezettje, a Bohém Ragtime Jazz az Unicum Jam Band is bemutatkozott, a két zenekar legjobbjaival. A két szólista, Tom Stuip és Irakli a Hot Jazz Band-del mutatta be, micsoda elképesztően színes teljesítményre képes. Ezen az estén derült ki, miért is sztárok ők. „Ráadásul” Tom Stuip míves, faragásokkal ékesített bendzsóját is bemutatta, bakiinak pedig olyan Selmer trombitán játszott, amely, bár nem azonos Louis Armstrongé- val, de annak modellje. A távol maradó osztrák zenekar helyett beugró német Doohacke- doodles Jazzband stílusosan, szépen muzsikált. Az alkalmilag velük játszó Szalóki Béla, vagy az együttes dobosa különösen belopta magát a közönség szívébe. Ők az egyetlen németországi zenekar, akiket 1990-ben meghívtak Sacramen- tóba, a dixieland fesztiválra. A szombat este a Benkó Dixieland Band koncertjével zárult, ahol a Benkó-dramaturgia minden gazdagságát és szépségét élvezhette a közönség, a teljes zenekari hangzást, a triók virtuozitását, Berki Tamás belépését, akinek énektudása páratlan a világon. Forgách László, az egykori Olds Mobile trombitása dobol
