Nógrád Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-05 / 80. szám
6. oldal Életmód - Szabadidő 1995. április 5., szerda Jó tanácsok érettségizőknek AMIT IGYEKSZIK MINDENKI KITÖRÖLNI AZ EMLÉKEZETÉBŐL Eldobott, csöppnyi életek Kérlelhetetlenül múlik az idő: néhány hét és az írásbeli érettségivel megkezdődik a végzős középiskolások nagy megmérettetése. Kettős a tét: eredményesen zárni a négyéves középfokú tanulmányokat s minél jobb starthelyzetet teremteni az egyetemi, főiskolai helyekért folyó versenyben. Nehéz, izgalmaktól sem mentes időszak előtt állnak tehát az érettségizők. Nagy kérdés, hogy hogyan szervezzék meg a felkészülés heteit. A minél sikeresebb érettségi a következő pár hétben mindennél fontosabb. Ezt egyértelművé kell tenni a családban, a barátok és ismerősök körében, s kedves maturánsok: meg kell értetnetek szívetek választottjával és - önmagatokkal is. Ez a néhány hét pótolhatatlan többletet adhat felkészülésben, tudásban, az ismeretek felfrissítésében - vétek lenne nem kihasználni. Feltétlenül célszerű egy tantárgyi és időrendi felkészülési tervet készíteni. Az ötletszerű tanulásnak mindig az a hátulütője, hogy rosszul gazdálkodunk az idővel és a szellemi energiával. A felkészülési terv segítségével viszont könnyen megoldható az ésszerű időbeosztás, az egyes tárgyakkal való arányos foglalkozás és a folyamatos önellenőrzés. Az iskola, illetve a szaktanárok által biztosított korrepetálási, konzultációs lehetőségeket érdemes maximálisan kihasználni! Itt ugyanis viszonylag könnyen, gyorsan meg lehet beszélni egy-egy tárgy problematikusabb, bonyolultabb részeit, a nehezebb tételeket. A felkészülési idő sok-sok órája megtakarítható vele! Az érettséginek soha ne minimális programmal vágjunk neki. A „csak valahogy átcsússzak” vagy az „elég nekem a talpas kettes is” szellemű ne- kikészülés semmi jóra nem vezet. Enyhítheti talán a vizsgák előtti napok izgalmát, de egyben önfelmentés is a kemény munka alól. Nem sok jót ígér persze a másik véglet sem. Az a felfogás, hogy „vagy jeles vagy semmi”, más szóval a siker túl- hajszolása - rendszerint visz- szaüt. Ha másban nem, abban, hogy a tényleges próbatételen, az érettségi vizsgán esetleg éppen a tompult fáradság, a szellemi-idegi kimerültség válik a jó teljesítmény gátjává. Dr. Kecsmár Ilona Barátnőm karikás szemmel és holtsápadtan, síri hangon közölte:- Terhes vagyok!- Na, végre egy jó hír! Gratulálok! A két lányod mellé talán sikerül egy fiút szülnöd! - mondtam őszinte örömmel. Nem tudja a férj- Ugyan! - felelte mérgesen - Elvetetem. Bolondnak néznének, ha harmadik gyereket is szülnék. A papírokat már elintéztem, egy ismerős pesti orvos fogja elvégezni a küretet. Ugye, eljössz velem? De nem tudhatja meg senki, hiszen tudod, milyen a falu szája ...- És a férjed mit szól hozzá?-Ezt még neki sem szabad megtudnia. Ő biztos, hogy azt akarná, hogy tartsuk meg, de én nem bírnám elölről kezdeni a pelenkamosást.- Hát, te tudod!- Mindent elintéztem, a gyerekek anyáméknál lesznek, és Géza is úgy tudja, hogy vásárolni megyünk föl Pestre. Visz- szafelé te vezetsz, mert az altatás után azt már nem vállalhatom.- Rendben! - feleltem kelletlenül. Eljött az egy cseppet sem várt nap. Hajnalban indultunk, hogy hét órára odaérjünk. A betegfelvétel után, a kórház rideg folyosóján lestük a csapóajtót, hogy mikor lép be rajta az ismerős orvos. Amikor megérkezett, barátnőmmel köszöntötték egymást és a kölcsönös bemutatkozás után tőlem viccesen kérdezte az orvos:- Csak nem maga is erre vár?-Ó, én szerencsére nem! feleltem. - Csak Editet kísértem el. Bemehetek vele a kórterembe is?- Ha gondolja, felőlem igen! Majd szólok, hogy kapjon egy köpenyt.- És mehetek vele a műtőhöz is? - kérdeztem félénken.- Mehet, mehet, csak aztán nehogy fölfeküdjön Edit helyett az asztalra is! - mondta nevetve az orvos.- Ajjaj! Abból nem kérek! - kiáltottam utána. Fölmentünk az osztályra, egy emelettel följebb. A nővérke kedvesen „kismamáknak” szólította a jelenlévő asszonyokat. Volt egy nagyon fiatal lányka is a llölgykoszorúban, aki a kismamák hallatán rögtön elkezdte a sírást. Egy korosabb cigányasszony rögtön letorkollta:- Mit bőgsz? Azt hiszed, nekünk könnyebb? Két olyan lányom van, mint te! Ez lenne a hetedik gyerekem. Elvetetem és kész! Nem válaszolt neki senki semmit. A papírok elintézése után mindenki kapott kórházi ruhát, én csak köpenyt. Furcsán méregettek ezért a többiek, de nem szóltak semmit. A „kaparáso- sak” az első két kórteremben kaptak helyet. A kilenc bajbajutott asszony kilenc gyermeke válik aznap angyallá. Csendben, szótlanul átöltözködtek, közben egy nővérke mérte a vérnyomásokat és pontosan feljegyezte az adatokat mindenkinek a papírjára. A barátnőm ágya szélén foglaltam helyet. Amikor elcsendesedett minden, az egyik asszony megszólalt:- Úgy félek!- Én is! - felelte a barátnőm.- Tudom, hogy elaltatnak, mégis rettegek. Nem is tudom, mit csináljak, talán tartsam meg harmadiknak? Zsaroló barát- Nekem meg azt mondta a barátom -kapcsolódott be a beszélgetésbe egy kis fekete lányka -, hogy ha nem vetetem el, akkor le is út, fel is út! Mehetek, amerre látok! Szóval szívem szerint megtartanám, de nem lehet, jobb a békesség! Azt hiszem, mindenkinek megeredt volna a nyelve, és tovább folytatták volna az őszinte vallomásokat, de az ajtóban megjelent egy műtősfiú, aki bátorító határozottsággal szólt:- Asszonyok, lányok! Jöjjenek utánam a kisműtőhöz! Mindenki fölvette a köpenyét, és szótlanul elindult a menet. A folyosón nagy pocakos „igazi” kismamák súgtak össze, szinte megvetéssel a hátunk mögött:- Mennek a kaparásra! Pedig ma én, holnap ő. Szinte mindenkivel előfordulhat hasonló eset. A kaparás manapság tulajdonképpen már nem is kaparás, hiszen műszeres kitágítást követően vákuummal szívatják ki a kis magzatot. Mindenesetre nem öröm ez egyik asszonynak sem! Még azoknak sem, akik önzésből nem vállalkoznak a gyerek kihordására és megszülésére. Gondolom, nem diadalmenet ez a doktoroknak sem, hiszen egy gyakorló orvos előbb tanulja meg a gyereket „elvenni”, mint éppen egészségesen a világra segíteni. Az idegőrlő várakozás alatt ismét megeredt az asszonyok nyelve, ki miért veteti el a gyerekét. Végül is mindenkinek nyomós indoka volt. Például: férjé nem hagyja, hogy megszülje, vagy pont az ellenkezője, nem a férjétől volt, esetleg nehéz anyagi körülményekre hivatkoztak, de bizony volt olyan is, aki csak az alakját féltette. Rutin beavatkozás Mindenki a saját lábán ment be a műtőbe, kifelé viszont már tolták őket. Körülbelül 5-6 percig volt benn egy-egy asszony. Mint mondják: rutin beavatkozás. Miután barátnőmet is kitolták, visszaballagtam a kórterembe én is. Alig telt el fél óra, a bátrabbak, akik hamarabb túlestek az egész procedúrán, már kezdtek a narkózisból ébredezni. így volt Edit is. Vártunk pár órát, aztán ahogyan kezdtek letisztulni az „agyak”, egymás után tűntek el a volt „kismamák.” Igyekezett mindenki minél előbb elszabadulni a kellemetlen helyről. Gondolom, ha valamelyik asszonnyal összefutnék az utcán, valószínűleg nem ismerne meg, hiszen nagy lelki teher ez minden nőnek, amit igyekszik mindenki a lehető leghamarabb kitörölni az emlékezetéből! Adél „Nagyevö” iraki Ugyancsak meglepődtek azok az iraki sebészek, akik egy hasfájásra panaszkodó ötvenéves férfi gyomrából ezernégyszáz darab fémcsavart távolítottak el. Ez azonban még nem minden. Ugyanis a „nagyevő” gyomrából a csavarok mellett iraki és külföldi fémpénzek, kanalak és kulcsok is előkerültek. Az egész 3 kiló 70 dekagrammot nyomott. A páciens állapotát huszonnégy órával a műtét után stabilnak nevezte a Szaddám Huszeinről elnevezett bagdadi kórház igazgatója. Arról nem nyilatkozott, hogy miként volt képes a férfi lenyelni ennyi fémtárgyat. Görénykóros tisztviselőnő Ritka, de bárki által érezhető betegségben szenved a kaliforniai Beatrice Shaw. A 47 éves San Mateo-i banktisztviselőnő élete pokol, mert környezete, mindenekelőtt a munkatársai kiközösítik. Az asszony ugyanis időnként elviselhetetlen szagot áraszt. Annak ellenére, hogy a szerencsétlen nő napjában többször is zuhanyozik, jóformán parfümben és szagelnyelő permetekben fürdik, mihelyt a legkisebb izgalom éri, folyni kezd róla a veríték, ami azonnal borzasztó szagba csap át.-Annak ellenére, hogy mindig is kínosan ügyeltem a testi higiéniámra, stressz hatására verítékrohamot kapok. Az izzadtság pedig erős szagot áraszt. Alsóneműmet agyonmosom, ruháimat örökké a tisztítóba hordom. Minél inkább arra gondolok, hogy nem szabad idegeskednem, izgulnom, annál rosszabb a helyzet, még jobban elönt a víz, megfájdul a fejem, szemem kivörösödik. Tehetetlen vagyok. - mondta. A Citicorp Bank San Mateo-i fiókjának tisztviselőnőjéről az orvosok megállapították: bromhidrosisban (szakkörökben görénykómak mondott betegségben) szenved. Az egyik legtekintélyesebb New York-i orvos, dr. Nelson Növiek szerint egyszerűen nincs gyógymód a bromhidrosis ellen. Beatrice Shaw-t autóbaleset érte fiatalasszony korában. Azóta törnek rá az izzadtságrohamok. Kezdetben csak évente kétszer-háromszor, az utóbbi időben már egyre többször. Nemrég elbocsátották ... A gyerek - sok öröm és vita tárgya Öreg munkaerő nem vén munkaerő A munkahelyekért folytatott versenyben az idősebbek komoly hátránnyal indulnak a fiatalokkal szemben. Sok helyütt a jelentkezők kiválasztásakor nemcsak a teljesítőképességet, a képzettséget nézik, hanem az életkort is. A korosabbak esetében a felvételi pályázaton nemcsak az a fontos, hogy mivel, hanem az is, hogy milyen formában érvelnek önmaguk mellet. Már csak azért is, mert napjainkban - nyugati mintára - mind több nagy cég alkalmaz grafológusokat az ajánlatok elbírálására. Az álláskérelmeket csak akkor írjuk kézzel, ha ezt a címzettek előre kikötötték. Ellenkező esetben folyamodjunk inkább szövegszerkesztőhöz, amivel egyben azt is jelezzük, hogy ismerjük annak használatát is. Lényeges az íráskép; a margó se nagyobb, se kisebb ne legyen a normálisnál. Főként a jobb oldali margóra ügyeljünk. Ha szűk, arra következtethetnek belőle, hogy türelmetlenek, meggondolatlanok vagyunk. Kézírásnál ne engedjük hogy fel-le kalandozzanak soraink: a girbe-gurba írás az összpontosítás hiányáról árulkodik. Ne írjunk se apró, se föltűnően nagy betűkkel; az előbbi önbizalom hiányára, az utóbbi nagyképűségre utal. Vigyázzunk a helyesírásra, inkább nézzünk utána egy-egy szó helyes formájának, mintsem hiba maradjon a szövegben. Gondosan tegyünk ki minden írásjelet. Az aláírásnak minden életrajzon, pályázaton kézírásosnak kell lennie. Ha az egész beadványt kézzel írtuk, az aláírás lényegesen ne térjen el a kézirat egészétől. Egyéniségünket ne tüntessük el belőle, de ne is hangsúlyozzuk túl, mert a munkaadók sem szürke egereket, sem felfújt hólyagokat nem szívesen alkalmaznak. Ami pedig a tartalmat illeti: kis ország vagyunk, sehol nem mondhatjuk magunkat messziről jött embernek, aki azt mond, amit akar. Életpályánk, szak- képzettségünk bemutatásakor már csak ezért is ragaszkodjunk a valósághoz. S tarlett Express - A fiatal modell és színésznő, Suzanne Max összehozott kilenc nagyon szép lányt, görkorcsolyát kapcsolt a cipőjükre, és megalapította a Starlett Express-t. Rózsaszínű fürdőruhájukban megbolondítják Kalifornia férfiait. Bácskai Tamás Filmsztár bálna - Keiko, az Engedjétek szabadon a bálnát című fűm sztárja nem érzi jól magát a lakhelyén, egy mexikói parkban. Sokan azt mondják, hogy Keikot szabadon kellene engedni. feb-fotó
