Nógrád Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-05 / 80. szám

6. oldal Életmód - Szabadidő 1995. április 5., szerda Jó tanácsok érettségizőknek AMIT IGYEKSZIK MINDENKI KITÖRÖLNI AZ EMLÉKEZETÉBŐL Eldobott, csöppnyi életek Kérlelhetetlenül múlik az idő: néhány hét és az írásbeli érettségivel megkezdődik a végzős középiskolások nagy megmérettetése. Kettős a tét: eredményesen zárni a négyé­ves középfokú tanulmányo­kat s minél jobb starthelyze­tet teremteni az egyetemi, fő­iskolai helyekért folyó ver­senyben. Nehéz, izgalmaktól sem mentes időszak előtt állnak te­hát az érettségizők. Nagy kér­dés, hogy hogyan szervezzék meg a felkészülés heteit. A minél sikeresebb érettségi a következő pár hétben min­dennél fontosabb. Ezt egyér­telművé kell tenni a családban, a barátok és ismerősök köré­ben, s kedves maturánsok: meg kell értetnetek szívetek válasz­tottjával és - önmagatokkal is. Ez a néhány hét pótolhatatlan többletet adhat felkészülésben, tudásban, az ismeretek felfrissí­tésében - vétek lenne nem ki­használni. Feltétlenül célszerű egy tan­tárgyi és időrendi felkészülési tervet készíteni. Az ötletszerű tanulásnak mindig az a hátulü­tője, hogy rosszul gazdálko­dunk az idővel és a szellemi energiával. A felkészülési terv segítségével viszont könnyen megoldható az ésszerű időbe­osztás, az egyes tárgyakkal való arányos foglalkozás és a fo­lyamatos önellenőrzés. Az iskola, illetve a szaktaná­rok által biztosított korrepetá­lási, konzultációs lehetőségeket érdemes maximálisan kihasz­nálni! Itt ugyanis viszonylag könnyen, gyorsan meg lehet beszélni egy-egy tárgy prob­lematikusabb, bonyolultabb ré­szeit, a nehezebb tételeket. A felkészülési idő sok-sok órája megtakarítható vele! Az érettséginek soha ne mi­nimális programmal vágjunk neki. A „csak valahogy át­csússzak” vagy az „elég nekem a talpas kettes is” szellemű ne- kikészülés semmi jóra nem ve­zet. Enyhítheti talán a vizsgák előtti napok izgalmát, de egy­ben önfelmentés is a kemény munka alól. Nem sok jót ígér persze a másik véglet sem. Az a felfo­gás, hogy „vagy jeles vagy semmi”, más szóval a siker túl- hajszolása - rendszerint visz- szaüt. Ha másban nem, abban, hogy a tényleges próbatételen, az érettségi vizsgán esetleg ép­pen a tompult fáradság, a szel­lemi-idegi kimerültség válik a jó teljesítmény gátjává. Dr. Kecsmár Ilona Barátnőm karikás szemmel és holtsápadtan, síri hangon közölte:- Terhes vagyok!- Na, végre egy jó hír! Gra­tulálok! A két lányod mellé ta­lán sikerül egy fiút szülnöd! - mondtam őszinte örömmel. Nem tudja a férj- Ugyan! - felelte mérgesen - Elvetetem. Bolondnak nézné­nek, ha harmadik gyereket is szülnék. A papírokat már elin­téztem, egy ismerős pesti orvos fogja elvégezni a küretet. Ugye, eljössz velem? De nem tudhatja meg senki, hiszen tudod, mi­lyen a falu szája ...- És a férjed mit szól hozzá?-Ezt még neki sem szabad megtudnia. Ő biztos, hogy azt akarná, hogy tartsuk meg, de én nem bírnám elölről kezdeni a pelenkamosást.- Hát, te tudod!- Mindent elintéztem, a gye­rekek anyáméknál lesznek, és Géza is úgy tudja, hogy vásá­rolni megyünk föl Pestre. Visz- szafelé te vezetsz, mert az alta­tás után azt már nem vállalha­tom.- Rendben! - feleltem kellet­lenül. Eljött az egy cseppet sem várt nap. Hajnalban indultunk, hogy hét órára odaérjünk. A be­tegfelvétel után, a kórház rideg folyosóján lestük a csapóajtót, hogy mikor lép be rajta az is­merős orvos. Amikor megérke­zett, barátnőmmel köszöntötték egymást és a kölcsönös bemu­tatkozás után tőlem viccesen kérdezte az orvos:- Csak nem maga is erre vár?-Ó, én szerencsére nem! ­feleltem. - Csak Editet kísér­tem el. Bemehetek vele a kórte­rembe is?- Ha gondolja, felőlem igen! Majd szólok, hogy kapjon egy köpenyt.- És mehetek vele a műtőhöz is? - kérdeztem félénken.- Mehet, mehet, csak aztán nehogy fölfeküdjön Edit helyett az asztalra is! - mondta nevetve az orvos.- Ajjaj! Abból nem kérek! - kiáltottam utána. Fölmentünk az osztályra, egy emelettel följebb. A nővérke kedvesen „kismamáknak” szó­lította a jelenlévő asszonyokat. Volt egy nagyon fiatal lányka is a llölgykoszorúban, aki a kis­mamák hallatán rögtön el­kezdte a sírást. Egy korosabb cigányasszony rögtön letor­kollta:- Mit bőgsz? Azt hiszed, ne­künk könnyebb? Két olyan lá­nyom van, mint te! Ez lenne a hetedik gyerekem. Elvetetem és kész! Nem válaszolt neki senki semmit. A papírok elintézése után mindenki kapott kórházi ruhát, én csak köpenyt. Furcsán mé­regettek ezért a többiek, de nem szóltak semmit. A „kaparáso- sak” az első két kórteremben kaptak helyet. A kilenc bajbaju­tott asszony kilenc gyermeke válik aznap angyallá. Csendben, szótlanul átöltöz­ködtek, közben egy nővérke mérte a vérnyomásokat és pon­tosan feljegyezte az adatokat mindenkinek a papírjára. A ba­rátnőm ágya szélén foglaltam helyet. Amikor elcsendesedett minden, az egyik asszony meg­szólalt:- Úgy félek!- Én is! - felelte a barátnőm.- Tudom, hogy elaltatnak, mégis rettegek. Nem is tudom, mit csináljak, talán tartsam meg harmadiknak? Zsaroló barát- Nekem meg azt mondta a ba­rátom -kapcsolódott be a be­szélgetésbe egy kis fekete lányka -, hogy ha nem vetetem el, akkor le is út, fel is út! Me­hetek, amerre látok! Szóval szívem szerint megtartanám, de nem lehet, jobb a békesség! Azt hiszem, mindenkinek megeredt volna a nyelve, és to­vább folytatták volna az őszinte vallomásokat, de az ajtóban megjelent egy műtősfiú, aki bá­torító határozottsággal szólt:- Asszonyok, lányok! Jöjje­nek utánam a kisműtőhöz! Mindenki fölvette a köpe­nyét, és szótlanul elindult a menet. A folyosón nagy poca­kos „igazi” kismamák súgtak össze, szinte megvetéssel a há­tunk mögött:- Mennek a kaparásra! Pedig ma én, holnap ő. Szinte mindenkivel előfordul­hat hasonló eset. A kaparás manapság tulaj­donképpen már nem is kaparás, hiszen műszeres kitágítást kö­vetően vákuummal szívatják ki a kis magzatot. Mindenesetre nem öröm ez egyik asszonynak sem! Még azoknak sem, akik önzésből nem vállalkoznak a gyerek kihordá­sára és megszü­lésére. Gondo­lom, nem dia­dalmenet ez a doktoroknak sem, hiszen egy gyakorló orvos előbb tanulja meg a gyereket „elvenni”, mint éppen egészsé­gesen a világra segíteni. Az idegőrlő várakozás alatt ismét megeredt az asszonyok nyelve, ki miért veteti el a gye­rekét. Végül is mindenkinek nyomós indoka volt. Például: férjé nem hagyja, hogy megszülje, vagy pont az ellenke­zője, nem a fér­jétől volt, eset­leg nehéz anyagi körülményekre hivatkoztak, de bizony volt olyan is, aki csak az alakját fél­tette. Rutin beavatkozás Mindenki a saját lábán ment be a műtőbe, kifelé viszont már tolták őket. Körülbelül 5-6 per­cig volt benn egy-egy asszony. Mint mondják: rutin beavatko­zás. Miután barátnőmet is kitol­ták, visszaballagtam a kórte­rembe én is. Alig telt el fél óra, a bátrabbak, akik hamarabb túl­estek az egész procedúrán, már kezdtek a narkózisból ébre­dezni. így volt Edit is. Vártunk pár órát, aztán ahogyan kezdtek letisztulni az „agyak”, egymás után tűntek el a volt „kisma­mák.” Igyekezett mindenki minél előbb elszabadulni a kellemet­len helyről. Gondolom, ha va­lamelyik asszonnyal összefut­nék az utcán, valószínűleg nem ismerne meg, hiszen nagy lelki teher ez minden nőnek, amit igyekszik mindenki a lehető leghamarabb kitörölni az emlé­kezetéből! Adél „Nagyevö” iraki Ugyancsak meglepődtek azok az iraki sebészek, akik egy hasfájásra pa­naszkodó ötvenéves férfi gyomrából ezernégyszáz darab fémcsavart távolí­tottak el. Ez azonban még nem minden. Ugyanis a „nagye­vő” gyomrából a csavarok mellett iraki és külföldi fémpénzek, kanalak és kul­csok is előkerültek. Az egész 3 kiló 70 dekagram­mot nyomott. A páciens állapotát hu­szonnégy órával a műtét után stabilnak nevezte a Szaddám Huszeinről elne­vezett bagdadi kórház igaz­gatója. Arról nem nyilatko­zott, hogy miként volt képes a férfi lenyelni ennyi fém­tárgyat. Görénykóros tisztviselőnő Ritka, de bárki által érezhető betegségben szenved a kali­forniai Beatrice Shaw. A 47 éves San Mateo-i banktisztvi­selőnő élete pokol, mert kör­nyezete, mindenekelőtt a munkatársai kiközösítik. Az asszony ugyanis időnként el­viselhetetlen szagot áraszt. Annak ellenére, hogy a sze­rencsétlen nő napjában több­ször is zuhanyozik, jóformán parfümben és szagelnyelő per­metekben fürdik, mihelyt a leg­kisebb izgalom éri, folyni kezd róla a veríték, ami azonnal bor­zasztó szagba csap át.-Annak ellenére, hogy min­dig is kínosan ügyeltem a testi higiéniámra, stressz hatására verítékrohamot kapok. Az iz­zadtság pedig erős szagot áraszt. Alsóneműmet agyonmo­som, ruháimat örökké a tisztí­tóba hordom. Minél inkább arra gondolok, hogy nem sza­bad idegeskednem, izgulnom, annál rosszabb a helyzet, még jobban elönt a víz, megfájdul a fejem, szemem kivörösödik. Te­hetetlen vagyok. - mondta. A Citicorp Bank San Mateo-i fiókjának tisztviselőnőjéről az orvosok megállapították: bromhidrosisban (szakkörök­ben görénykómak mondott be­tegségben) szenved. Az egyik legtekintélyesebb New York-i orvos, dr. Nelson Növiek szerint egyszerűen nincs gyógymód a bromhidrosis el­len. Beatrice Shaw-t autóbale­set érte fiatalasszony korában. Azóta törnek rá az izzadtságro­hamok. Kezdetben csak évente kétszer-háromszor, az utóbbi időben már egyre többször. Nemrég elbocsátották ... A gyerek - sok öröm és vita tárgya Öreg munkaerő nem vén munkaerő A munkahelyekért folytatott versenyben az idősebbek komoly hátránnyal indulnak a fiatalokkal szemben. Sok helyütt a je­lentkezők kiválasztásakor nemcsak a teljesítőképességet, a képzettséget nézik, hanem az életkort is. A korosabbak esetében a felvé­teli pályázaton nemcsak az a fontos, hogy mivel, hanem az is, hogy milyen formában ér­velnek önmaguk mellet. Már csak azért is, mert napja­inkban - nyugati mintára - mind több nagy cég alkalmaz grafológusokat az ajánlatok el­bírálására. Az álláskérelmeket csak ak­kor írjuk kézzel, ha ezt a cím­zettek előre kikötötték. Ellen­kező esetben folyamodjunk in­kább szövegszerkesztőhöz, amivel egyben azt is jelezzük, hogy ismerjük annak használa­tát is. Lényeges az íráskép; a margó se nagyobb, se kisebb ne legyen a normálisnál. Főként a jobb oldali margóra ügyeljünk. Ha szűk, arra következtethet­nek belőle, hogy türelmetlenek, meggondolatlanok vagyunk. Kézírásnál ne engedjük hogy fel-le kalandozzanak soraink: a girbe-gurba írás az összpontosí­tás hiányáról árulkodik. Ne ír­junk se apró, se föltűnően nagy betűkkel; az előbbi önbizalom hiányára, az utóbbi nagyképű­ségre utal. Vigyázzunk a helyesírásra, inkább nézzünk utána egy-egy szó helyes formájának, mint­sem hiba maradjon a szöveg­ben. Gondosan tegyünk ki min­den írásjelet. Az aláírásnak minden élet­rajzon, pályázaton kézírásos­nak kell lennie. Ha az egész be­adványt kézzel írtuk, az aláírás lényegesen ne térjen el a kézirat egészétől. Egyéniségünket ne tüntessük el belőle, de ne is hangsúlyozzuk túl, mert a munkaadók sem szürke egere­ket, sem felfújt hólyagokat nem szívesen alkalmaznak. Ami pedig a tartalmat illeti: kis ország vagyunk, sehol nem mondhatjuk magunkat messzi­ről jött embernek, aki azt mond, amit akar. Életpályánk, szak- képzettségünk bemutatásakor már csak ezért is ragaszkodjunk a valósághoz. S tarlett Express - A fiatal modell és színésznő, Suzanne Max összehozott kilenc na­gyon szép lányt, görkorcsolyát kapcsolt a cipőjükre, és megalapította a Starlett Express-t. Rózsaszínű fürdőruhájukban megbolondítják Kalifornia férfiait. Bácskai Tamás Filmsztár bálna - Keiko, az Engedjétek szabadon a bálnát című fűm sztárja nem érzi jól magát a lakhelyén, egy mexikói parkban. Sokan azt mondják, hogy Keikot szaba­don kellene engedni. feb-fotó

Next

/
Thumbnails
Contents