Nógrád Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-24 / 95. szám
6. oldal Olvasóktól - Olvasóknak 1995. április 24., hétfő A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Külföldi üdülések, elérhető áron I Néhány hetes szünet után ismét megnyílt a budapesti Népszava Barátsági Klub salgótarjáni irodája. A tavalyi gyakorlatnak megfelelően Görögországba, Asproval- tára, illetve Vrasnára május elejétől október közepéig viszik a pihenni vágyókat. Előszezonban 12 ezer, főszezonban 17 ezer forintért üdülhetnek a kikapcsolódást, a látnivalókat kedvelő klubtagok. Fakultatív kirándulások lesznek a világhírű Meteorákhoz, Thesszalonikibe, az ország második legnagyobb városába, Tasszosz szigetére. A színvonalas, jól felszerelt apartmanok közvetlen a tenger partján vannak. A nyugdíjasoknak a május 9-vel kezdődő üdülésekre kedvezményt adnak. Franciaországi félpanziós üdülés április 30-tól május 6-ig 28 500 forintba kerül. Szállás Nizzában, kirándulás Monte Carlóba, Cannesba és a Monacói Hercegségbe. Olaszországban, jesolói tartózkodással, május 26-tól június 2-ig lehet üdülni szállodai elhelyezéssel, 22 600 forintért. Az összegben benne a reggeli és egy velencei kirándulás is. Az utakra jelentkezni lehet Salgótarjánban az SZMT székházban, Fő tér 1. Tel: 317-244/121-es mellék. Olvasóink fényképalbumából A salgótarjáni Nagy Józsefné 88. születésnapját széles családi körben ünnepelték A mellékelt kép Nagy Józsefné (Salgótarján, Szerpentin u. 10) 88. születésnapján készült. Tériké néni tizenkét gyermeknek adott életet, s ebből még kilencnek ma is a szeretete veszi körül. S nem akármilyen a további felsorolás sem: huszonhárom unokának, 24 dédunokának és egy ükunokának örülhet. Az oly sok időt megélt néni a régmúlt időkből két arany anyasági kitüntetést is őriz. Hátralevő éveit meglehetős nyugalomban és biztonságban töltheti, hiszen a 65 éves leánya (Nagy Józsefné, Marika) vette szárnyai alá, azaz ő gondozza, figyeli minden gondolatát. A közelgő anyák napja alkalmából mi is szeretettel köszöntjük és további jó egészséget kívánunk neki. on egy történetet: Nyisd ki a szád! Történik lakásunkon 1994. február 26-án este a „Ki tud többet Magyarországról” című honismereti vetélkedő nézése közben, amit az MTV a salgótarjáni József Attila Művelődési Központból közvetített. Betti lányom velem együtt nézi a tv-t, s egyszer csak megszólal:- Apu, úgy beugranék a Józsiba”!-Hát menj, ha akarsz! - mondom neki.- Akkor nyisd ki a szád! Bizonyos időnek el kellett telnie, míg rájöttem a poénra. Ugyanis a keresztnevem József. Ihracska József Kishartyán Visszapülantás 1991. május elsejére E szép május elsejei délelőttön, az újdonsült képviselő úr elégedetten tekintett le villája teraszáról az alatta elterülő városra. „Hát igen, ezt is megértük, megkezdődött a rendszerváltás” - futott át agyán. De amikor pillantása a villa előkertjére vetődött, szinte megállt benne az „ütő”! A hatalmas kerek virágágyasában több száz piros tulipán tobzódott. Ingerült lett, de nyugalmat erőltetve magára szólt be ifjú feleségének a nyitott ajtón.- Szivecském, gyere ki, légy szíves! Amikor a fiatal feleség mellé ért, feltette a kérdést:-Drágám! Mit jelent ez a sok piros tulipán a kertben? Az asszonyka boldogan csicseregte:- Ugy-e milyen gyönyörű?-De édesem! Észnél vagy te? Mit gondolsz, mit szólna Csutka Pista, ha tudomására jutna ez az ágyás? Megmondom: „Ócska, bolsevista trükk, nem merem kitenni május elsején a vörös zászlót, helyette vörös virágágyással tüntetek a nemzetközi proletariátus eszméje mellett.”- Szivecském! Még ma leszedjük az összes tulipánt, és ki visszük a temetőbe! Aztán itt a kertben ültethetsz tulipánt fehéret, sárgát, kéket, de piros virágot nem akarok látni.-De apukám, mi lesz a sok tulipánhagymával?-Csomagold be, és küld el Thürmer Gyulának!- Jaj, istenkém! Jaj...-Hát most meg mi bajod? Miért jajveszékelsz?-Jaj, istenkém! - siránkozik tovább a feleség. - De mi lesz a gyönyörű piros rózsalugasunkkal? Mucsi Lajos Salgótarján A kétoldalas összeállítást az olvasók leveleiből szerkesztette: Kovács Margit Műiden, csak nem ünnepi hangulat Mitagadás, még tanulnunk kell a buszokon való utazást Vasárnap van, hét vége. Igazi ünnep lehetne! De nem érzékelem semmi jelét, emelkedettségét bennünk, emberekben. Rohanunk a lengyelpiacra, a nyitott tetejű, ezrek számára elérhető, magyar kelet-közép-eu- rópai áruházba, a szabadbazárba. Itt aztán olcsón szert tehetünk használható, hamar eldobható, de nélkülözhetetlen dologra. Félek, többségünkben ezt jelenti a vasárnap... Hogy megérkezzünk a kereslet-kínálat bázisára, a város egyik végéből a másikba, s ha történetesen nincs kocsink, vagy drágálljuk a benzint, kénytelenek vagyunk a helyi járatot választani. Aki mondjuk Zagyvapálfalváról kíván a piacra kijutni, a 63-assal mehet. A megállóban földbe gyökerezett lábakkal áll a sokadalom. Felfémi a tömegközlekedési járműre valami vágyálom. Rengetegen vagyunk. Erőbedobásba, fizikai fáradságba kerül, míg felkapaszkodunk a buszra. Sokan a tömegből gyermeket, várandós anyát sem kímélnek. S a kocsi belsejében is jön a lökdösődés az ülőhelyért, majd az állóhelyért. Hát szabad ezt, embertársaim? Nem tudom miért csináljuk mindezt. Ősidők óta belénk rögződött idegességből, egoizmusból, figyelmetlenségből? Miért? Azért a pár apró csecsebecséért, értéktelen tárgyért? Itt ebben a „mozgó skatulyában” lélegzetvételnyi hely sincs, kapaszkodni képtelenség. Ilyen méregdrága jegyért, bérletért ez az állapot kegyetlenség. Nyomorgunk, nyomorog a tömeg, tükröződik itt e szűk térben a társadalom minden búja-baja, kiismerhetetlen gondolata, lelkiállapota. A felszakított, agyonfirkált ülésekről, dialógusok hangzanak; közhelyes kommunikálás, panaszkodás, politizálás, gazdasági nehézségekről való diskurálás. Szorult stádiumban van az ország, nem tud pótbuszt küldeni a Nógrád Volán, megszorító intézkedések, kiszolgáltatott egyének. Közben persze taszigálás, tolongás, vad taposás, zsivaj, kiabálás. Minden, csak nem ünnepi hangulat. Azért bárhol vagyunk, a tömegnyomor kellős közepén, próbáljunk meg türelemmel lenni, egymásnak egy kis figyelmet szentelni; s ember módjára utazni és élni! Rács Szilvia, Salgótarján Pénznél véget ér a testvéri szeretet Egy vasárnapi napon anyánk hazafelé indult. A cipője sarkából kiálló szög felszúrta a sarkát, lábujjhegyen tudta csak folytatni útját. Otthon kimosta, bejódozta, bekötötte a sebet. Ezzel egy időre el is felejtődött a dolog. Pár hét után, szegény, fáradékony lett, mind gyakrabban lehúzta az ágy. Biztattam a nővéremet, hívjon orvost, de jó anyám nem akarta. Három hét múlva mégis kihívtuk az orvost, aki meg nyomban mentőért telefonált. A kórházban halt meg, a rozsdás szög vitte a sírba. Sajnos, abban az időben nem volt valami jó a viszony köztem és a nővérem között. Később a nővérem férjhez ment egy elvált emberhez, hozzá is költözött. Apánkat kitették az istállóba, egy párnát és egy takarót adtak neki. Nagy volt az istálló, nyolc marha fért el benne, ám akkorra csak egy lova és egy tehene maradt. A ház nem volt valami nagy. A kamrában apánk édesanyja, a mi nagymamánk lakott. Kis idő múlva őt is elküldték otthonról, a lányához ment. Ráfogták, elhordja a tojást meg a lisztet. Sajnáltam apámat, magamhoz mégsem vehettem, albérletben laktam hatodmagammal. Nehéz idő következett. Egy év telt el, amikor a fiam rohant a munkahelyemre, s közölte, az apám felakasztotta magát. Levágták, még élt, amikor a fiam jött a hírrel. Hazaszaladtam, életben maradt. Közel egy év után láncot tett a nyakára - így halt meg szegény. Testvéremmel továbbra is rossz viszonyban voltunk, éveknek kellett eltelnie, hogy javuljon a kapcsolatunk. Aztán mind gyakrabban közeledett hozzám. Mikor kérte, segítettem neki> Egyszer bejött hozzánk, s kérdezte, voltam-e a hagyatéki tárgyaláson. Csodálkozva mondtam, én nem kaptam idézést. Mondta: nyugodt legyek, ő mindent elintézett. Nyolc hold földet és házat hagyott ránk apám. Megnyugodtam. Két év múlva arra szólított fel, menjünk a földhivatalba, mert most vannak a telekkönyvi rendezések, és most ingyen átírják az ingatlanokat. Amikor a hivatalba értünk, mondta, írják az ő nevére az én részemet is. Azzal indokolta elhatározását, hogy kicsi az a ház nekünk, úgysem mennénk oda lakni, így megspórolhatjuk az újabb átíratási díjat. Azt is említette, mondjak le a javára papíron. Később majd megegyezünk, ő pedig kifizet. Szétnéztem, hol is vagyok én tulajdonképpen?! Hát nem földhivatalban, hanem a közjegyzőnél voltunk. Nem volt visszaút. Megíratott az okmány, belefoglalták, hogy lemondok a javára, a megegyezés fjedig később jön létre. Múltak az évek, nem erőltettem az egyezséget. Négy évvel ezelőtt említettem neki először, kifizethetné a részemet. Közölte, rendben, mondjam meg, mit kérek. Mondtam egy összeget, aztán alább adtam, kétszázezer forintot említettem. Tátva maradt a szája, s azt mondta: mit gondolok én, hiszen lemondtam a javára. Jól összevesztünk. Később megüzente, legfeljebb hatvanezret ad. Hiába állt a jegyző által készített leiratban, hogy később megegyezünk. De nem is a pénz miatt fogtam tollat, hanem azért: ha pénz kerül szóba, véget ér a testvéri szeretet. Azért tártam a nyilvánosság elé a történetemet, hogy mások okuljanak belőle. Havay János Balassagyarmat Ismerje fel, mi van a fotón! Április 18-i összeállításunk képrejtvényét azok oldották meg helyesen, akik Salgótarjánban, a Május 1. úti óvodánál a Tarján-pata- kot átszelő kő- hídra tippeltek. A helyes megfejtők közül mai nyertesünk: Fekete András (Nemti, Kossuth u. 61.) Nyereményét, egy rejtvényalbumot postán juttatjuk el részére. Akik szeretnének előbb hozzájutni nyereményükhöz, személyesen is Hírlap, Salgótarján, Erzsébet tér 6). Mai képfeladványunk Salgótarján szívében készült. A sorsoláson azok vesznek majd részt, akik helyesen oldják meg: mit is ábrázol a fénykép? Könnyítésül annyit elárulunk, közelében parkoló is található. Megfejtéseiket a szerkesztőség bejáratánál és az előfelvehetik szerkesztőségünk csarnokban elhelyezett postalá- titkárságán (Nógrád Megyei dákba is bedobhatják.
