Nógrád Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-18 / 90. szám
6. oldal Olvasóktól - Olvasóknak 1995. április 18., kedd A Hírlap postájából A Pf. 96 • A Hírlap postájából ■ az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Forduljanak hozzánk bizalommal, keressék a Hírlap olvasószolgálatát! Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy bármilyen gondjukkal, problémájukkal bizalommal fordulhatnak hozzánk. írásaiknak szívesen adunk helyet. Szerkesztőségünk ugyanakkor fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közli. A közlés nem jelenti azt, hogy a szerkesztőség a - levelek tartalmával feltétlenül egyetért. Előfordulhat, hogy a közérdeklődésre számot tartó levél szerzőjének nevét és címét nem közöljük, vagy csak monogramjával adjuk közre. Bizonyos viták esetén szerkesztőségünk nem kívánja a döntőbíró szerepét betölteni. Legtöbbször az az eljárásunk, hogy mindkét felet meghallgatjuk, és mindkét véleményt közöljük. Ezúton is értesítjük kedves olvasóinkat, hogy levelüket személyesen is elhozhatják szerkesztőségünkbe, illetve elhelyezhetik azt a bejáratnál és az előcsarnokban lévő postaládában. A borítékra természetesen nem kell bélyeget ragasztani. ÉS ÖNNEK MI A VÉLEMÉNYE LAPUNKRÓL? Józan ész és logika uralkodjon! Évtizedek óta előfizetője vagyok megyei lapunknak és meg is kedveltem a hosszú idő alatt, mert többnyire gyorsan és szívesen informál bennünket a megye eseményeiről, problémáiról. Persze, időnként becsúsznak bakik is. Sokat újítottak az utóbbi időszakban. Sokkal jobbak a képek minősége, új rovatok nyíltak. Örömmel olvasom a Hahota vicceit. Időnként jó ízűeket tudok nevetni rajtuk - és ez a mai időkben nem kis dolog. Jónak tartom, hogy receptekkel is kedveskednek az olvasóknak. Nem örülök viszont annak, amikor egy teljes oldalon hirdetést látok. Ugyancsak sajnáltam a helyet attól a cikksorozattól, amelyben az ufót látó asszonyról számoltak be öt napon át. Én úgy képzelem, hogy olyan írásokat érdemes megjelentetni, amelyekben érték van, és az olvasók profitálhatnak belőle. Azt is elképzelem, hogy a sajtó az emberek tisztánlátását segíti elő, és nem a ködösítést szolgálja. Még olyat is gondolok, hogy az olvasók elé tárandó riportokban a józan ész és a logika uralkodik. Lehet, hogy túlságosan sokat kívánok? Kívánok sikeres munkálkodást és jó egészséget a Nógrád Megyei Hírlap alkotóinak. Lendvai Ferenc, Jobbágyi ÍRJON EGY TÖRTÉNETET! Édesanyám töltött paprikája A történet édesanyámról szól, aki soha nem ismert lehetetlent, ha a gyerekeiért tenni kellett. Ő mesélte nekem is e történetet, hiszen a részletekre már nem emlékezhettem. Talán tízéves lehettem, a bátyám tizenhét, amikor édesanyámat beutalták a nógrád- gárdonyi szanatóriumba. Tudtuk, hogy betegeskedik, mégis, ez a hír nekünk, gyerekeknek derült égből villám- csapásként hatott. Bátyám különösen szomorú volt, hiszen imádta édesanyánk főztjét. Egyik alkalommal - amikor édesanyám olvasta bátyám levelét - azt találta írni, hogy borzasztóan vágyik egy jó adag töltött paprikára, mert olyan finoman senki sem tudja elkészíteni neki, mint ő. No, ez aztán egész nap, sőt, még a nagyvizit alatt sem hagyta nyugodni anyukámat. Összeszedte minden bátorságát és bekopogott az igazgató-főorvos szobájának ajtaján.-Igazgató úr! Tessék engem egy napra hazaengedni - kezdte mindjárt a lényeggel.- De hát hová gondol, Tol- diné! A szanatórium szigorú szabályzatát én sem szeghetem meg, különösen most, amikor a kezeléseinek a felénél tartunk. Nem ment a dolog... Anyukám ezek után búskomoran hagyta el az orvos irodáját. Fejében egymást kergették a gondolatok. Hirtelen egy pillanatra megállt, szeme megtelt fénnyel, vidámsággal. Az ötlet megszületett. Tudta, hogy a szanatórium kertje körbe van kerítve, de azért azt is tudta, hogy egy helyen a dróthálós kerítés alatt kijárnak a férfiak. Ezen a kijáraton hagyta el az én anyukám a szanatórium területét, és jött haza, közel 45 kilométer távolságból, gyalogosan, busszal, jó emberek segítségével, hogy megfőzze bátyámnak és nekem az áhított töltött paprikát. Persze, itt a történetnek még nincs vége. Az igazgató-főorvosnak hiába mondták a betegek, hogy Toldiné csak sétálni ment a parkba, nem hitte. Mindenütt kerestette. Ráérzett az eltűnés valódiságára, és természetesen nagyon aggódott is érte. Anyukám másnap visszatért az intézetbe. Már nem lehetett letagadni semmit. Igaz, nem is nagyon akarta. Kicsit kikapott a főorvostól, de ahogy szemébe nézett, látta, hogy nem igazán haragszik. Mindketten tudták, hogy ez a terápia nagyobb gyógyulást hozott számára, mint bármilyen kiváló gyógyszer. Nádasdi Ferencné Egyházasgerge Ismerje fel, mi van a fotón! Április 11-i képrejtvényünk megfejtése: a kép a sziráki Kastély Szálló előtti díszes kandelábert ábrázolja. De mivel a beküldők legtöbbje magát a sziráki kastélyt adta megfejtésül, így ezt is elfogadjuk. Ezen a héten a szerencse Csömör Máriának, (Balassagyarmat, Kossuth út 2.) kedvezett, így részére postázzuk a nagyméretű rejtvényalbumot. Gratulálunk! Vajon mai összeállításunk rejtvényfotója melyik városban készült, s mit ábrázol? Erre várjuk olvasóink válaszát a megjelenést követő negyedik napig. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy megfejtéseiket személyesen is elhozhatják, s a szerkesztőség bejáratánál elhelyezett postaládába is bedobhatják. Száz óvodás, Itat csoportban - Salgótarjánban a nagy múltú Május 1. Úti Óvodában jelenleg száznál több gyermek tölti el napjait. Hat csoportban 13 óvónő vigyázza ténykedésüket. Képünkön Eczet Katalin óvónő vezeti a játékos foglalkozásokat. fotó: gyurián Nem azért a húsz forintért... Elárulok egy nagy titkot Önöknek, kedves olvasóim. Vásárlásaim alkalmával a kapott pénztári blokkokat egy kis ideig megőrzőm. Amikor reklamációra került sor, ezek a kis papír- szeletkék ugyanis már igen sokszor kihúztak a slamaszti- kából, segítettek bizonyítani igazamat. Ez történt legutóbb is Salgótarjánban, a Duna Raktár- áruházban. Utamat mindig az üvegvisz- szaváltással indítom. A bosszúság már itt kezdődött. Az alig egy hete, ebben az üzletben vásárolt két Rubint Sherry üvegbetét díját vonta kétségbe az alkalmazott. Szerencsémre gondoltam én - kollégája bizonyította igazam. Ez a húsz forint vásárlásom végén, a pénztárosnak is szemet ütött, mondván nem betétes a nevezett üveg, s így annak értékét nem vonhatja le blokkom végösszegéből. Ráadásul az ő általa megkérdezett alkalmazott is neki adott igazat. De én csak vitatkoztam, érUtolsó szó a nemti költségvetésről Engedjék meg, hogy én is, mint Nemti volt polgármestere, megjegyzést fűzhessek a Nógrád Megyei Hírlap március 20-i számában, Huszonhét a harmincnyolc címmel megjelent íráshoz. Ugyanis az ebben a cikkben megnyilatkozó alpolgármester asszony (Surányi Zoltánná — a szerk.) nyilatkozatára kénytelen vagyok a reagálás ezen módját választani. Egyúttal ejnézést kérek a tisztelt olvasóktól is, akiknek talán elegük lehet a Nemtiben zajló életből. Úgy gondolom, hogy a községet érintő kérdésekről nekünk, nemtieknek a megfelelő fórumokon kell véleményt formálni, kérdésre, felvetésre választ adni. A falugyűléseken, testületi üléseken a hitel kérdése ez idáig nem vetődött fel. El kell viszont, hogy mondjam: az előző képviselő-testület nem vett fel olyan hitelt - és ezáltal az újonnan megválasztott képviselő-testület sem örökölhetett olyan adósságot -, amelynek visszafizetése a mostani önkormányzatot terhelné. Sőt, milliós nagyságrendű, szabad rendelkezésű pénzmaradványt hagyott az új képviselő-testületre. Táborita Sándor Nemti volt polgármester veltem igazam mellett, mivel biztos voltam benne, hogy vásárlásom alkalmával beütötték a kétszer tíz forintot. Mindhiába! További szócsata helyett most már felszálltam kerékpáromra, s irány haza Baglyasal- jára, megkeresni a bizonyítékot. Mondanom sem kell, nem a húsz forint miatt tekertem a pedálokat, hanem azért, mert úgy éreztem, itt már becsületem forog kockán. Ráadásul az eső is eleredt, de ez sem gátolt meg abban, hogy visszamenjek, s ne nyomjam blokkom a pénztárosnő kezébe. S lön világosság! Az üvegbetét díja bizony ott szerepelt a két Sherry összege után. Ha most azt gondolják, hogy elégtételt kaptam panaszomra, nagyon tévednek. Udvariasan közölte velem a hölgy, jöjjek vissza máskor, mert nem dolgozik az a pénztárosnő, akinél a fizetést eszközöltem. Ugyan már kérem. Mit gondolnak ezek? Háromszor forduljak a jogos húszasomért, s Mai fotónkat Bíró Lászlóné, ka- rancsberényi olvasónk küldte közlésre olvasószolgálatunknak. A már igencsak megtépázott kép arról árulkodik, tényleg nagyon kedves emlék lehet a családnak. A beküldő Állatkerti séta cífőleg igazamért? No, nem, hiszen vannak itt főnökök is kérem! - futott át agyamon a gondolat. S irány az iroda. Mondanom sem kell, ők már profik módjára álltak a dologhoz. Elismerték igazamat, elnézést kértek, sőt, elmondták azt is, hogy ezek a pálinkás üvegek tényleg nem szoktak betétesként érkezni. Viszont volt egy szállítmányuk - ők sem tudják hogyan történt - amely üvegbe- tétdíj alá esett, s én ebből a szériából vásároltam. Végül is a húszassal, s az elégtétellel a tarsolyomban kerekeztem haza. De a mai napig sem tudok belenyugodni a dologba. Azon töröm a fejem, vajon azok az emberek, akik ebből a szállítmányból vásároltak, hogyan kapják vissza az üveg árát, ha nem tudják fehéren feketén bizonyítani az üvegbetét díját? Sehogyan sem, kérem! Ezek az emberek megbuktak, de még mennyire, hogy meg. K. M. met adta a fotónak, amelyen Péter nevű gyermekük, még óvodásként üli meg a pónilovat. Az azóta nagyfiúvá serdült Peti napjainkban már igazi, nagy lovon nyargal. Nyolcadik osztályt fejezi be az idén. Peti azóta már nagy lovakon nyargal Olvasóink fényképalbumából
