Nógrád Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-02 / 52. szám

1995. március 2., csütörtök Középiskoláról - Középiskolára 7. oldal SULIGALA: Bemutatkozik a gyarmati Szondi Párbeszéd az igazgatóval- Mióta dolgozik az iskolában?- 1967-től, az egyetem elvégzése óta. 1972-ig tanárként, 1988-ig igazgatóhelyettesként dolgoztam, 7 éve vezetem az intézményt - kezdte Arató János.- Mutassa be iskolánkat!-A megye legnépesebb szak­képző intézménye a miénk. Is­kolánkban megtalálható a spe­ciális szakképzés (3 szakma), a szakmunkásképzés (30 szak­ma), a szakmát adó szakközép­iskolai képzés (2 szakma) és a technikusképzés is. 4 éves kí­sérleti szakmunkásképzést is folytatunk, ahol a gyerekek idegen nyelvet (német, angol), számítástechnikát és vállalko­zási ismereteket tanulnak.- Sikerült-e fejleszteni?-Igen. Sikerült átadnunk a 120 fős faipari, a 200 fős ruhai­pari, a 60 fős építőipari, a 40 fős fémipari, 20 fős fodrász­tanműhelyeinket. Kialakításu­kat - minisztériumi segítséggel- saját gyermekeinkkel végez­tük. Befejezés előtt áll a 800 négyzetméteres műhelycsarnok építése. Érdekesség, hogy ami­kor tavaly elkezdtük a munká­latokat, pályázatunkat a megyei szakképzési tanács „megalapo­zatlannak” tartotta, és nem kap­tunk támogatást. Remélem, az idén más lesz a véleményük.- Néhány szót a gondokról!- Égető gond az alacsony költségvetés. 1994-ben az isko­lai működés 20 százalékát már a tanműhelyi termelésből és az átvett pénzeszközökből biztosí­tottuk. Pedig ezekből fejlesz­teni kellett volna. Modem szá­mítógépek, mérőlaborok, pne­umatikái laboratórium, napra­kész szakkönyvtár nélkül ma már nincs korszerű szakképzés. Nagy gondunk, hogy jelenleg négy épületben folyik az elmé­leti oktatás. Szeretnénk saját szakipari munkánkkal korszerű iskolacentrumot építeni. Pályá­zatot adtunk be állami címzett támogatás elnyerésére.- Mire a legbüszkébb?- A gyermekeinkre, akik döntő többségükben nagyszerű emberek, azokra a felnőttekre, akik igazi pedagógusokká ér­tek, az országos tanulmányi si­kerekre, a kiemelkedő kulturá­lis sikerekre. Arra, hogy saját erőből tartunk fenn két üdülő- központot a Balaton és a Tisza partján. Arra, hogy 3 éve - szü­lőket nem terhelve - tanulókat vihetünk ki Németországba nyári gyakorlatra, és német di­ákokat fogadunk.- És ha jósolnia kellene?- Túléljük! A nehézségek el­lenére - erős hittel - sikerülhet. Gondoljátok végig: 1500-as is­kolaközösség hatalmas erő! Arató János igazgató a faipari tanműhely átadásán Híreink a kultúráról Február 20-án iskolánkban rendhagyó irodalomórákon mu­tatkoztak be a Kassán működő Thália Színház művészei József Attila-előadásukkal - nagy si­kerrel. Következő fellépésük április 20-án lesz, amikor Illyés Gyula műveiből összeállított műsorral örvendeztetnek meg bennün­ket. Az iskola színházi bérletet váltott a budapesti Nemzeti Színház előadásaira. Az érdek­lődő diákok kéthetenként vehe­tik igénybe ezt a lehetőséget. A szállítást saját autóbuszunk végzi. Összes költség: szemé­lyenként 200 forint. Március 14-én iskolánk ad otthont a reformkor anyagát feldolgozó középiskolai vetél­kedőnek, amelyre 11 iskola ne­vezett. Mindenkit szeretettel várunk. Kezdés 10 órakor. Diákbölcselem ISZI-módra Minél többet tanulunk, annál többet tudunk. Minél többet tu­dunk, annál többet felejtünk. Minél többet felejtünk, annál kevesebbet tudunk. Minél ke­vesebbet tudunk, annál keve­sebbet felejtünk. Minél kevesebbet felejtünk, annál többet tudunk. - Hát ak­kor meg minek tanulni? Mozaikok iskolánk 114 éves történetéből Dr. Ethei Lajos - iskolánk ta­nára - summa cum laude minő­sítéssel védte meg doktori disz- szertárcióját, melynek címe: 100 éves az ipari szakmunkás- képzés Balassagyarmaton. Tőle idézünk néhány érdekes tényt. „1881-ben, az ipartörvény parlamenti revíziós vitájában már említést tesznek a balassa­gyarmati tanoncképző iskola megalapításáról, mégpedig Ke­leti Károlynak azon állításával kapcsolatban, miszerint csak az országos iparegyesület létesített ipariskolákat. A felszólaló meg­jegyzi, hogy ez téves, mert - ki­lenc helységet felsorolva - Ba­lassagyarmaton is a helybéli ipartársulat és iparegyesület alapított iskolát”. „A balassagyarmati ipari és kereskedelmi tanonciskola már a második tanév végén, 1881 nyarán részt vett a Debrecen­ben megrendezett országos ki­állításon, ahol a következő ta- noncok kaptak bronzérmet, il­letve díjazásban részesültek: Hervacsek Sándor szabótanonc- Makkay Sándor tanítványa - nadrágért, Szedi Ferenc és Sztarnyovszky Antal kovácsta- noncok — Papp László tanítvá­nyai - mintapatkóért, Boszak György cipésztanonc — Molnár Ferenc tanítványa - női cipőért kapta a bronzérmet. Oklevelet kapott iparos-rajziskolai rajzai­ért Králik József cipésztanonc - Gajdár József tanítványa - és Szalay István szintén cipészta­nonc - Dvoracsek János tanít­ványa - kivágott lakkcipőrajzá- ért . A felsorolt tények, illetve azon okmányok, amelyek eze­ket a tényeket közlik, bizton­sággal tanúsítják, hogy a balas­sagyarmati 217. Számú Szondi György Ipari Szakmunkás- képző Intézet és Szakközépis­kola megkezdte fennállásának második évszázadát. 1996-ban, a 115. évfordulón szeretnénk megjelentetni a 300 oldalas művet. A nyomdai munkákat a kőszegi Speciális Szakiskola országos hírű nyomdája vállalta. Az Ipariból indultak... Sokan végeztek ebben az is­kolában, akiknek a pályája később módosult. Ma nem a szakmájukat művelik, de ez esetükben nem nevezhető „hűtlen elhagyásnak”. Az ő figyelmük a tudomá­nyok, művészetek irányába ka­nyarodott. Dr. Deák Sándor jogtanácsos, aki lakatos tanuló volt itt, Onagy Zoltán író (a Madách-pályázatok sorozatos I. helyezettje) nyomdásznak készült, Adorján Attila festő­művész bőrdíszműves szak­munkás-bizonyítványt kapott. Gondolkoztunk, kit keres­sünk meg, végül Adorján Attila mellett döntöttünk, hiszen hoz­zánk hasonlóan ő is diák. Jelenleg a képzőművészeti főiskola negyedévese. A 80-as években Attila osz­tályfőnöke, Lévai Jánosné ta­nárnő kiállítást szervezett a te­hetséges diákalkotók bemuta­tása céljából. Itt láthatták elő­ször városunk középiskolásai Adorján Attila és Párkányi Pé­ter alkotásait. Péter neves szobrászművész, akinek Szondi-szobrunkat kö­szönthetjük, Attila, miután végzett az ipariban, leérettségi­zett, és Csemniczky Zoltán lett a mestere. Képei ekkor kaptak elbűvölően titokzatos hatást. Később felvették a főisko­lára, ahol jelenleg is tanul. Személyesen felkerestük. Izga­tottan álltunk a festőművész aj­taja előtt, és meglepődve ta­pasztaltuk, hogy tőlünk pár év­vel idősebb fiatal művész a ri­portalanyunk. Az interjúból fel­szabadult beszélgetés lett: Né­hány részletét közöljük.-Tudod-e a nálunk tanult szakmát hasznosítani?- Bőrdíszművesnek tanul­tam, ennek ellenére már akkor is a festészet kötötte le figyel­memet és minden szabadidő­met. Ezért a szakmát nem töké­letesen sajátítottam el, és nem is tudom hasznosítani.- Mikor kezdődött el a kapcso­latod a képzőművészettel?- Már az óvodában is mond­ták, hogy jól rajzolok. Az álta­lános iskolában jöttem rá, hogy nekem festenem kell!- Kitől örökölted a tehetséget?-Őseim közül apu rajzolt, nagybátyám néha festegetett, de komolyabban senki sem fog­lalkozott a festészettel.- Milyen színeket kedvelsz?- Képeimen kezdetben a kék és a barna színek domináltak. Most már kezd színesedni a vi­lág. A kék különböző árnyalatai mellett szívesen használom a zöldet, sárgát és a pirosat is.- Ki a példaképed?-Többen vannak. Elsőként Andy Warhol, aztán Lakner László szümaturalista művész és Gyémánt László.- Milyen anyagokkal dolgozol?- Iparisként kezdtem el dol­gozni olajjal, azóta is ezt hasz­nálom képeimhez.- Kiállításaid?- Legutóbbi tárlatomat Egerben, a Városi Galériában rendezték meg Felhőkarcolók címmel. Itt nem csak az én ké­peim, hanem osztálytársaim al­kotásai is láthatók voltak. Erről a kiállításáról Sarkadi Péter írt kritikát, aki igen jó vélemény­nyel volt a fiatalok tehetségé­ről. Névadónk: Szondi György Párkányi Péter, balassa­gyarmati születésű szob­rászművész alkotása Neve örök erkölcsi értéket hordoz minden időben. Erede­tileg Szuhó Györgynek hívták. Dejtári származású volt. Ké­sőbb bátyja, Szuhó Jakab is felvette a Szondi nevet. Nőt­len volt, de mátkájával rend­szeresen találkozott. A leány nevét nem sikerült felderíteni. Két apródja, a Hont község­ből való Libárdy és Sebestyén, nemesi gyerekek. Szondi kérését Ali teljesí­tette: jó katonákat nevelt belő­lük. A törökországi levéltári kutatás igazolja: visszacse­rélte őket két fogoly török fő­tisztért. Hamis állítás, hogy sírját az Aranygomb nevű hegyen kell keresni. Inkább a Töröktábor nevű - ellentétes irányban ta­lálható - magaslat a valószí­nűsíthető nyughelye. Ali tisztelgett sírjánál, és példaként állította katonái elé. Emlékére 1972-ben iskolánk tanulói márványtáblát helyez­tek el a drégelyi vár faltöre­dékén. Az ünnepségen még debreceni turisták is megje­lentek. Néhány év múlva a táblát vandál kezek elpusztították. Nem a törökök. A drégelypalánki önkor­mányzattal közösen emlékhe­lyet alakítottunk ki a Szondi- kápolna helyén, ahol azóta minden évben megemlékezést rendez az önkormányzat - színvonalas kulturális prog­ramokkal. Iskolánk kertjében álló mellszobrát Párkányi Pé­ter szobrászművész készítette. Tisztelettel őrizzük a jövőnek. Mit tegyél, ha életunt vagy? Mit tegyen egy fiatal, ha élet­unt? Nem vagyok pszicholó­gus, csak egy „Kisegér”, ezért csak a saját véleményemet tu­dom leírni. Furcsa a kérdés, a válaszom is furcsa lesz. Nem tudom el­képzelni, hogy juthat eszébe egy tizenéves fiatal diáklány­nak ilyen gondolat: „életunt vagyok”. Persze, lehet, hogy azért nem tudom elképzelni, mert én még nem voltam ha­sonló helyzetben. Gondolj bele! Tizenéves fiatal, egészséges (ráadásul csinos is), és ilyene­ken töri a kobakját. Fiatal lány! Figyelj rám! Hogy lehetsz élet­unt, hiszen előtted áll az élet, a maga boldogságával, sikerei­vel, kudarcaival együtt. Ne gondolj arra, hogy unni fogod az életedet. Tudom, most azt mondod, „ezt olvastad vala­hol”. Fogadj el tőlem néhány jó tanácsot. Próbáld meg önma­gadban tisztázni a gondjaidat, és oldd meg őket, mindig ta­lálsz segítőkész barátokat. Fedezz fel új dolgokat az életben, köss újabb barátságo­kat, mozdulj ki a hétköznapok­ból. Nem is gondolnád, mennyi apró csoda történik körülötted, csak észre kell venned őket. Egy jó recept életuntság ellen: friss levegő, sok mozgás, re­mek kaja, jó zene és sok-sok nevetés. Ja! Még a szerelem, ezt ki ne hagyjam! Nem vagyok szakavatott, az itt leírt sorok sa­ját véleményemet mondják el. Ha elgondolkozol rajtuk, talán többé nem jut eszedbe ilyen buta gondolat. Baráti puszi a homlokodra. Az oldalt szerkesztette és a riportokat készí­tette: Cseri Anett, IV. Szc. Végh Lizandra, IV. Szc. Grafika: Kanyó Ba­lázs Segítők: Tücsi2, „Kisegér” Szavaz az olvasó Mint a korábbiakban már jeleztük, közöljük a megyében működő középiskolák bemu­tatkozó sorozatát, az úgynevezett "sulioldalakat". A rovat az intéz­mények képviselőivel közösen megállapított sorrendben két­hetente jelentkezik. így a tanév végéig valamennyi benevezett iskolának módja lesz a nyil­vánosság elé állni. A sorozat egyúttal versenyt is jelent. A legsikerültebb írásokról, műfa­jokról szakmai zsűri dönt. Egy-egy oldalösszeállítást viszont az olvasók véleménye minősít. A legsikeresebbnek tartott iskolai bemutatkozásra a "sulioldalak" emblémájának és az intézmény nevének lapunkból való kivágásával és szerkesz­tőségünkbe küldésével lehet szavazni. Beküldési határidő az oldal megjelenését követő tíz nap. Az eredményhirdetést és a díjkiosztást majd valamennyi oldal megjelenése után rendezzük meg. A bemutatkozó iskolákkal együtt várjuk az olvasók minél több szavazatát. 217. ISZI í olo Helyesírásból első: akit a nők menedzselnek Mindenki tudja rólunk, hogy nem élünk-halunk a helyesírá­sért. Ezért robbant bombaként a hír: diák- és sorstársunk, Benkö Tamás - különben tisztes kő­művesipari tanhallgató - élre ugrott, hatos dominónak is di­csőségére váló eredménnyel söpörte maga mögé a „nagy hírű mezőnyt”. Mindez az Imp- lom József helyesírási verse­nyen történt. Kíváncsiak let­tünk a csodabogárra. Szemüveges, nyiszlett, vé­kony könyvmolyt vártunk, és egy szőke, csinos óriás érke­zett. Keze, lába, feje rendes, semmi elváltozás. Kérdeztük, hogy mi a titka, mire bevallotta, hogy mindent a nőknek köszönhet: Devcsicsné Pongrácz Kinga készítette fel és Bertáné Kovács Klára mér­nök-tanár inspirálta az indu­lásra. Mesélj, Tamás! Kérdésünkre elmondta, hogy a tollbamondás nem okozott nehézséget, de a feladatlap kitöltése nem min­dennapi agytoma volt! Tamás jó étvágyát bizo­nyítja, hogy győzelme után el­döntötte: indul a szakma kiváló tanulója országos versenyen is. Mit kívánhatunk neki? Nyerje meg ezt a versenyt is, és mindent meséljen majd el nyá­ron a káptalanfüredi közös juta­lomüdülésen.

Next

/
Thumbnails
Contents