Nógrád Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-14-15 / 62. szám
6. oldal Nemzeti ünnepünk 1995. március 14., kedd CZINE MIHÁLY IRODALOMTÖRTÉNÉSZ LEGNEMZETIBB ÜNNEPÜNKRŐL Nincs forradalmi helyzet, de március a régi Március 15-e küszöbén az írók mindig számot vetnek. Napjainkban a legtöbben talán éppen arról, miről is kellene számot vetniük? Néhány évvel ezelőtt, a rendszerváltás napjaiban „forradalmi’' lelkesedés söpört végig az írótársadalmon, sokan bevetették magukat a politikába. Az utóbbi időben mintha alább hagyott volna ez a lelkesedés, amire sokan azt mondják: az írók, költők végre azzal foglalkoznak ismét, ami a dolguk.- De mi a dolguk? - kérdeztük dr. Czine Mihály irodalom- történészt. - Forradalmi helyzetben mit tesznek, tettek az írók?- Ha végigtekintünk a történelmen, egyértelművé válik, hogy forradalom idején, forradalmi helyzetben az irodalom képviselői a változás elősegítői voltak, vagy legalábbis a támogatók táborába tartoztak. 1848 márciusában Petőfi nemcsak verseket írt, hanem fegyvert is fogott. Általában elmondható, hogy óriási várakozás előzte meg minden cselekedetüket. Hiszen a cél a független Magyarország megteremtése volt. A forradalom elbukott, de a fellángolás nem múlt el, s áthúzódott a XX. század elejére is. 1918-ban is egy független, demokratikus Magyarország és az Európához való felzárkózás késztette az írókat a cselekvésre. Móricz járta a falvakat, Babits a katedrán szónokolt, Krúdy haditudósításokat írt. Mindez annak volt köszönhető, hogy a forradalmárok és az irodalmárok szándéka találkozott. 1945 a megújulást hozta, sok, akkor fiatal író reményekkel telve nézett a jövőbe. Ez magyarázza a 40-es évek végén keletkezett művek optimista hangulatát. Aztán hamar ráébredtek a költők, hogy a szép álom megvalósítása nem köny- nyű. Az 50-es évek „eszmélői” már e felismerésüket vetették papírra. 1956-ban ismét számos író csatlakozott a forradalomhoz, hiszen a cél megint a függetlenség kivívása volt, Európához szerettünk volna csatlakozni. Ezzel sokan egyetértettek. Nyíltan már csak 1989-90-ben teríthették ki kártyáikat az írók. Ekkor a 48-as, 56-os eszmélés gondolatai újra időszerűvé váltak.-Most mintha alábbhagyott volna a lelkesedésük. Azok, akik eddig nyíltan politizáltak, visszatértek az íróasztal mellé.- Módosultak azok az irodalmi eszmék, amelyeket már Petőfi úgy fogalmazott meg: „A néppel tűzön-vízen át”. Az író ma már kizárólag író akar lenni. Ez a folyamat Nyugaton már lejátszódott, Magyarországon még csak most kezdődik.- Ez mivel magyarázható?- Nálunk hosszú évekig hiányoztak a jó politikai jelszavak, sokszor az íróknak kellett ezeket megfogalmazniuk. A rendszerváltást követően ez aztán fokozatosan veszített a jelentő„Óriási várakozás előzte meg; a cél a füg getlen Magyarország megteremtése volt” ségéből, az irodalom és a politika különvált. Az egyik út, amit a magyar írók zöme választott, nem szólni bele közvetlenül a politikába. írnak maguknak, egymásnak, no és azoknak, akik hajlandók megvenni, elolvasni a műveiket. A másik út, hogy mindez lelkesí- tőleg hasson az írókra, egyelőre még várat magára. Reményeim szerint előbb-utóbb a történelmi vágyak, a tények valósággal való szembesítése, az erkölcs kedvező irányú átalakítása, és a nemzettudat erősítése - ami mindig is az író emberek egyik legfontosabb feladata volt - ismét szerepet kap.- Ha ma kellene megfogalmaznia a mai „csend” okát, mit mondana?-Van, aki úgy látja, a politika vélhetően kedvező irányba viszi az országot. Van, aki azt gondolja, megkezdődött a politikai útkeresés, ha nem is alakult még ki a jövőkép. S van persze olyan író is, aki „csupán” önmagát kívánja kifejezni. Nincs forradalmi helyzet, az írók belátásuk szerint teszik a dolgukat.- Március 15-e sem a „régi”?- De igen! Ekkor a világ magyarjai együtt ünnepelnek, függetlenül attól, hogy mely országban élnek. Ennek az ünnepnek még ma hatalmas ösz- szefogó, összetartó ereje van, amely nem függ az írók viselkedésétől. Ez az ünnepünk éppen ezért olyan csodálatos, annyira nemzeti. Sz. E. IDÉZETEK A REFORMKORBÓL Nemzetet formáló gondolatok Prónay János (Nógrád megye követe az 1832-es országgyűlésen): „... A sajtó szabadságának fő tulajdona, hogy mindenki, akár a kormány, akár az alkotmány s bármely közintézet eránt is, vélekedését szabadon nyilvánosít- hassa”. Kubinyi Ferenc (nógrádi országgyűlési követ mondta 1836-ban a pozsonyi diétán): „Az emberiség ellen való bűnnek kell azon megszorítást tartani, amely szerént hazánkban értelmi kimívelődé- sünkben a cenzúra miatt még most is igazságtalan akadályokat szenvedünk”. Kölcsey Ferenc (Mohács): Minden kő, régi tettek helyén emelve; minden bokor, régi jámbor felett plántálva; minden dal, régi hősről énekelve; minden történetvizsgálat, régi századoknak szentelve, megannyi lépcső a jelenkorban magasabbra emelkedhetni; érzelmeiteknek, gondolataitoknak s tetteiteknek több terjedelmet, tartalmat és célra- hatást szerezni; s egész lényetekre bizonyos nemesítő, saját bélyeget nyomni, mely nélkül mind az emberek, mind a nemzetek sorában észrevétlen fogtok mint parányi vízcsepp az óceánban tolongani. Széchenyi István (Adó és két garas): „Én tehát, kereken kimondva - mert egyedül az egészséges, erős magyar nemzet képében lelem, bármily távuli legyen is az még, földi létemnek üdvét - inkább kívánom: süllyedjen vérünk rövid vonaglás után semmiségbe, hogysem utóbb is, mint eddig s mint ma, egy magamagát emésztő, hiúság- tul szétboncolt, féreg rágta, magán segítni és se halni, se élni nem tudó nyomorék vázként undokítsa el a köz emberiség nagy családját. Táncsics Mihály (Hunnia függetlensége”): „Nincs ugyanis nemzet, melynek ele- nyésztetésére oly számos és kedvező körülmények összemunkáltak volna, és a magyar nemzetiség annyi viszontagság közt fennmarada; ez reményt nyújt, hogy élni fogunk, ha még fenyegetőbb elemek tornyosodnak is fölinkbe, mint azok, melyek már mutatkoznak, ha csak önmagunk nem gyilkoljuk meg magunkat. Kossuth Lajos (Iratok): „Eltiport nemzet újjászületik, de öngyilkos nemzetre nincs feltámadás." „Mi bukásunkban is a magyar nemzet életrevalóságát oly vonásokkal írtuk be a történelem könyvébe, melyek hazánk jövendőjének alapot szerzettek. Ezt nem szabad elpazarolnunk. Hunfalvi Pál: „Történettudás nélkül ki foghatja fel tisztán a jelent? s kinek nincs múltja, hova ülteti a jövendőt, mely mélyebb földet kíván, mint a jelennek arasznyira ható kérge?” ARANYJÁNOS A Április 14-én Egy a pálya, egy a végcél: Elet, vagy dicső halál; Fel, fel a nagy küzdelemre! A sorompó nyitva áll. Zászlónkon a szent jelige; Csak az boldog, aki küzd; Ki még most is tántorogna, Annak többé nincsen üdv. Függetlenség! Ez a jelszó, És szabadság a nagy cél: Teljes független szabadság; Nem kell semmi, ami fél. Zárt üvegházban tengődve A szabadság nem tenyész; Élet vagy halál jöjjön ránk, Csakhogy légyen az egész. Bánjuk-e, hogy szolgaságért Alkudoznunk nem lehet? Hogy nincs módunk meggyalázni A kivívott hős nevet? Hogy, miért a honfi vére Folyt s folyand piros mezőn, Megnyirbálni zöld asztalnál A borostyánt tiltva lön? Bánjuk-e, hogy a dicsőség Egészen szárnyára vett? Hogy egészen és örökbe Bírjuk a becsületet? Hogy karunknak győzedel- mét Látja, nézi a világ, S temetőnkhöz, mint diadalívünkhöz, kész a cser-ág? Sőt örüljünk, sőt előre! Habozásban nincsen üdv. Zászlónkon a függetlenség: Az fog élni, aki küzd. Fel, fel a szent küzdelemre! A sorompó nyitva áll: Egy a pálya, egy a végcél: Dicső élet, vagy halál. (A költő abból az alkalomból írta versét, hogy 1949. április 14-én a debreceni Nagytemplomban a népgyüléssé bővült országgyűlés egyhangúlag kimondta Magyarország függetlenségét és a Habs- burg-Lotharingiai ház trónfosztását.) SZÉCHENYI-SZOBROT AVATNAK A SALGÖTARJÁNI MÚZEUM TÉREN Bobály Attila: 0 választott engem Eg és föld között lebeg a daru horga. Rajta a posztamens, amely azonban több egyszerű talapzatnál. Azon is beszédes jelképek sora. - Itt lenne jó helyen - mondja a szobrász, Bobály Attila, hiszen az ember úgysem maga elé nézve jár. - Salgótarjánban a városháza előtti Múzeum téren az elmúlt hét végén Széchenyi-szobrot állítottak fel. Avatás március 15-én, a nemzeti ünnep délelőttjén.- Széchenyit nem én választottam, hanem ő engem - mondja tovább a szobrász, s közben int a darusnak, hogy próbálja csillapítani a lengést.- Ez alatt mit kell érteni?- kérdezem a szokatlan helyszínen és időben készülő interjúban.- Az előtanulmányokat, azt, hogy eddigi munkásságomban már többször megfogalmaztam a vele kapcsolatos gondolataimat. így például a csesztvei háborús emlékművemben is. Mondta is Tamássy István, — akinek a Széchenyi-szobor ösz- tönzőjeként, támogatójaként nagyon sokat köszönhetek -, hogy már megint mással foglalkoztam. Pedig nem így volt. . . Széchenyi nekem Petőfitől Csontváryig tart.- Mit jelent Önnek, hogy március 15-én lesz az avatás?- Örülök neki, hiszen az 1848-as események előkészítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett gróf Széchenyi.- Nem véletlen, hogy ott -mutat a még teherautón lévő elemre - egy pelikánt is ábrázoltam. Ez a madár arról nevezetes, hogy a saját szívét is kitépi, hogy gyermekeinek enni adhasson. Széchenyi személyisége ezért időszerű manapság, és szerintem lesz is mindig.- Milyen most a közérzete?- Ebben a pillanatban jól érzem magam, hiszen sok-sok viszontagság után végül is itt a szobor. Bár kicsit szokatlan, hogy - Puszta Béla polgármesternek köszönhetően - ennyi ember szorgoskodik körülöttem a városgazdálkodási vállalattól. S meghatott, hogy sokan mások is segítettek a szobor elkészítésében. Például a Magyar Hitelbank vagy a nyugdíjasok klubja. Az utóbbiak kis forint- káinak nagyon nagy értéke van a szememben ...-Egyébként pedig úgy érzem, hogy kevés szobrot csináltam eddig. Negyvennyolc éves vagyok, ennyi idő alatt többet kellett volna. Igaz, hogy apámnak, akivel gyermekkoromban versenyt rajzoltunk, aki véleményem szerint jóval tehetségesebb nálam, ennyi sem adatott meg ... Közben már áll a nagyméretű kompozíció, amely távolról nézve úgy illeszkedik a városháza, a mozi és a múzeum épülettömbjébe, mintha őrlő kövek között lenne. Ahogyan Széchenyi élete is ilyenek közé szorult. .. Csongrády Béla A szobrász sok Széche- nyi-levelet olvasott... Elhelyezés közben Bobály Attila új alkotása FOTÓ: RIGÓ TIBOR
