Nógrád Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-13 / 61. szám

10. oldal SporTTüköR 1995. március 13., hétfő 2. KOSARAS HÉTVÉGE - 1995 március 10-11. Onmutogató, nagyképű Fekete Sasok szereplése Állítólag már a tavalyi se volt rossz. Arra vállalkozni azon­ban, hogy ezt fölül is lehet múlni...? Szóval nagyon nagy merészség. Talán mégis sike­rült. Több száz néző arcán fagyott meg a mosoly, mikor két „jól öltözött” pali oroszul - majd fordításban magyarul -, brezsnyevi szófordulatokkal köszöntötte a nagyérdeműt a József Attila Művelődési Köz­pont színpadán. A folytatásban katonaruhás kosarasok ropták a táncot a Ka- linka dallamaira. Fábry Sándor, az est házi­gazdája mindent elsöprő lendü­lettel dirigálta le a közel há­romórás produkciót. Vetélkedtek a Fekete Sasok: az Opel Kenderesi szedánján pillanatok alatt kereket cserél­tek. A tíz játékosból azonnal csak öt folytathatta, mert a kegyet­len, „rendőrlányok” a vesztese­ket bilincsbe verve vitték le a színpadról. A második feladatban laza csípőmozgással kellett him­bálni egy spárgára kötött kana­lat, amivel két gyönyörű lány lába közé tuszkolták be a vízzel telt lufikat. Maradt három továbbjutó. Fábry Sándor poénjai és vic­cei nem kímélték a rekesziz­mokat, de a főszerep továbbra is a Sasoké maradt, bár volt egy-két figyelemre méltó ese­mény a szünet előtt és után is. Az Ildi Kozmetika ajándék- csomagjait maga a felajánló, Gazda Lászlóné és két segítője adta át a szerencséseknek, méghozzá mind a három hölgy számára előnyösen és dekoratí- van kreált ruhákban. Bár ez nem is csoda, hisz a női bájakat kiemelő rucikat Bartus Mónika, a Burda varróverseny európai döntőjének 2. helyezettje ter­vezte, varrta. Szünet után majdnem kira­bolták a nézőket. Hál’istennek azonban a Nógrád Megyei Rendőrfőkapitányság kom­mandósainak látványos és hatá­sos beavatkozása megnyugtatta még a legizgulósabb nézőket is. A sikeres bemutató akció csöppet sem feszélyezte a mű­sorvezetőt abban, hogy jó ala­posan belekössön Dr. Rafael Károly megyei főkapitányba. Rafael űr azonban - fiaihoz ha­sonlóan - kivágta magát az éles szituációból. Lakótelepi Forma 1. Ilyet még biztos nem láttak. Három kivénhedt, de működő centrifu­gát terelgetett Földesi Zoli, Molnár Peti és Kovács Nándi. Az utóbbi két játékos sikerével zárult versenyszám után kezde­tét vette az ének. A két ver­senyben maradt kosaras egy­mást fölülmúlva énekelte el a Doktor Bubó és Süsü, a sárkány című nóták közismert strófáit. A közönség azonban kegyet­len volt, és egyértelműen az SKK csapatkapitányát, Kovács Nándort hozta ki győztesnek. Most jött a java! A Salgótarjáni Kosárlabda Klub szponzorai által felaján­(No, nem Gilbert) Békó énekel, méghozzá a Stécé indulót Együtt, egymásba karolva Mirko Zserajics zenéjére lőtt 125 ezer forint is gazdára talált, mivel a győztes nevével ellátott boríték felnyitása után: ...az SBTC nevét olvasták és mutatták föl. Hát ilyen nincs! A kosarasok szereznek pénzt a focistáknak? Ezek szerint, igen. B. Kovács Zoltán és fiai örömmel teli meglepődéssel vették át a csekket. Az SBTC vezető edzője, Fábry rövid un­szolására elénekelte a Stécé in­dulóját, ami valóban megható volt ebben a helyzetben. Finálé! A közönség legnagyobb megdöbbenésére és örömére Mirkó Zserajics, az SKK volt idegenlégiósa ült ki a színpad közepére és játszotta el legked­vesebb nótáit. A Surda dallama­ira fejeződött be a 2. kosaras hétvége első rendezvénye. A folytatásban a Pénzügyi és Számviteli Főiskola szervezé­sében lebonyolított 24 órás ko- sárlabda-dzsemborin vettek részt a Sasok éjjel fél 12-től. Másnap délután újból a ko­sárlabdáé volt a főszerep. Balogh Öcsi, Magyar Jani, Petrucsik Géza és Szabó Peti búcsúmérkőzésén megható pil­lanatoknak lehettek tanúi a né­zők. Egészen addig, míg el nem kezdődött a mérkőzés. A Bukta-Vigh játékvezetői páros sípszavára azonban kőkemény presztízscsatának lehettek élve­zői a lelátón ülő szurkolók. Az első félidőben oktattak az öregek, de a második játékrész­ben sebességet váltott az SKK és elrobogott az All Star csapat mellett. Virág és puszi fogadta a hölgyeket a kosaras és sport­bálon a Karancs Szálloda ét­termében. Salgótarján politikai személyiségei és vállalkozói voksoltak jelenlétükkel az „Év csapata” mellett. A reggelig tartó bálon valóban jól szóra­kozott a több mint kétszáz fő­nyi közönség. Jövőre ugyanígy, veletek? Vagy valami mást találtok ki? Ki tudja? Talán még a kosara­sok se! - inko ­Kegyetlenek, kíméletlenek vagyunk (értetek) Kedves Elvtársak, Elvtársnők! Drága Barátaim! Szabad demokraták, MDF-esek, Fideszesek, kisparasztok/gazdák! Nagyon nagy örömmel tölti el szívemet, hogy rövid, de annál fájóbb száműzetésünk után is­mét az áldott, gazdag magyar földre léphettünk. Országunkban csak Kis-Moszkvának emle­getik városunkat, mint a halhatatlan kommu­nista eszme egyik utolsó bástyáját! Töredelmesen megvallom, hogy nagyon sze­retnénk, ha egyszer Moszkvát Kis-Tarjánnak nevezhetnénk, mert Önök minden téren (lásd: Fő tér, Tanácsköztársaság tér, stb.) túltesznek rajtunk. Az elmúlt év decemberi szavazása után számunkra egyértelmű volt az üzenet: minden eddigi segítségünket, jelenlétünket meg kell sokszorozni Salgótarjánban. Ahol Sarló az alpolgármester, ott a kala­pácsra is nagy szükség lehet. Nyilván azt Önök is jól tudják, hogy a legnagyobb térségek, a legnagyobb Puszták, sztyeppék nálunk vannak, ahol az uralkodó széljárás kötelezően keleti. Már ez is elég jelzésértékkel bíró üzenet volt, de további örömünkre szolgált, hogy régi isme­rősök is helyet kaptak a város vezetésében. Elég, ha csak Ánnuska Karakasejeva nevét említem. Gusztos Pistával és Fekete Nándival még a Barátság-vonaton ismerkedtünk össze, néhány kupica vodka mellett. Remek disznó vicceket tudtak mesélni! Természetesen a testületben se mindenki Angyal. Aki meg az, annak legtöbbször maga felé hajlik a keze. Szó, ami szó, nagyon örültünk, hogy ilyen változások mentek végbe Nógrád tájain. S mit nyavalyognak holmi hitetlen Sándorok? Ne tö­rődjenek velük! Segíteni jöttünk, erősíteni, dolgozni! Úgy érzékeljük a távolból, hogy először a sport területén kell beavatkoznunk. Észre sem vették eddig, hogy a tarjáni kosarasok állandó figyelői és hírszolgáltató állomást tartottak fenn, nagy megelégedésünkre. Tudvalevő, hogy Saxinger elvtárs hozzánk járt egyetemre és nagyszerűen öltöztette fiain­kat Levi’s nadrágba, s vetkeztette lányainkat. Dániel elvtárs pedig a Bolyai falát festegette pi­rosra Boldvai elvtárssal. Támogatásukra küldtük Szebta és Hivrenko, majd pedig Skurin és Haszjanov elvtársakat. Úgy érezzük, hogy eljött az ideje annak is, hogy a többi sikeres helyi sportágba is beépítsük, ki­képzett, mindenre elszánt embereinket. Amelyik csapatban Ráczok és Oláhok ját­szanak, ott helye van néhány orosznak is. Ráa­dásul az aknamunkához is értenek, de szívesen dolgoznak a Salgótranszfúziós állomáson is. Horváth elvtárs figyelmébe kommandós alegységünket ajánljuk, akik egy esetleges Eis- ler-B. Kovács konfliktus esetén eredményesen vethetők be. Teniszezőinket, többek között a szórakozta­tóiparban is használhatják, mint illuzionistákat - ugyanis bármilyen mennyiségű ütővel, húrra! és labdával képesek eltűnni egyik napról a má­sikra. Küzdő sportokban jártas bajtársaink Talpai elvtársnak is tudnának újat mutatni. Techniká­juk az alattomos Kalasnyikov-csípőrúgásra épül, amitől még Talpai Józsi haja is kihullana. Röplabdás lányokat egyelőre nem hoztunk, de Sikéné és Gulyásné elvtársnők figyelmébe ajánljuk azokat a fiainkat, akik remekül tudnak hátat szappanozni a nehéz és megterhelő edzé­sek után. Kérem Önöket, kedves barátaim, hogy fo­gadják őszinte szívvel fiainkat, válasszanak kö­zülük kedvükre, hisz ők a mieink, az enyém, az övé, a tied. Ez a mi csapatunk! Gyere Tamás, igyunk meg valamit! Kérek egy kis adókedvezményt! Elbúcsúztak az öreg sasok Báli menü: pipihusi - élőben

Next

/
Thumbnails
Contents