Nógrád Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-28 / 50. szám
2. oldal Világpolitika 1995. február 28., kedd ! HIT Hat szám - egy nyeremény! A HETI NYEREMÉNY; Asztali lámpa Kedves Olvasó! Hétfőtől péntekig minden nap megmutatunk egy számot - melyet közjegyző jelenlétében sorsoltunk ki - s a hat nap elteltével egy előfizetői kódot kapunk. A kód tulajdonosa, ha a hét minden napján rendelkezett előfizetéssel megnyerte a heti nyereményt. Ha Ön nyert, akkor jelentkezzen a 32/316-455-ös telefonszámon. Jó játékot kíván Önnek a Nógrád Megyei Hírlap! YEROSZAMr ? ? ? Kelet-Európa főnixei, közelről Emlékezés az elhunytakra - A korábbi héten még viszonylag csendes volt a sokat szenvedett bosnyák főváros. A hozzátartozók a szarajevói katonai temetőben emlékezhettek az elhunytakra. fotó: feb-reuters Nyugtalanság, harcok Boszniában Szerb katonai alakulatok és velük szövetséges muszlim lázadók hétfő hajnalban folytatták támadásaikat a nyugat-boszniai Bihac muszlim területi beékelődése ellen. A DPA által idézett boszniai rádió jelentése szerint a bihaci katlan nyugati részén húzódó frontszakaszokon heves tüzérségi párbajok és gyalogsági ütközetek tomboltak. Velika Kladusa városának környékén a szerb tüzérség tűz alá vett több falut. Nyugtalanság uralkodik Szarajevó boszniai fővárosban is. A DPA jelentése szerint ugyanis előző nap szerb orvlövészek megsebesítettek négy polgári személyt. A Szarajevó külső kerületeiben húzódó arcvonalakon hétfő reggel helyenként rövid ideig tartó lövésváltás zajlott le szerbek és muszlimok között. Biztonsági okok miatt lemondták Süleyman Demirel török köztársasági elnök hétfőre tervezett szarajevói látogatását. A Szarajevóba tartó ENSZ-légijáratokat működtető társaság döntött úgy, hogy az út túlságosan kockázatos, mivel a Szarajevót ostromgyűrűben tartó boszniai szerbek nem adtak biztosítékokat a török elnök biztonságos közlekedését illetően. Az elmúlt hét végén egy napig zárva is tartották a szarajevói repülőteret, mert ismeretlen fegyveresek tüzet nyitottak egy szállítógépre. Magyarországról elhurcolt híres festményeket állítottak ki Kelet-Európa egykori kommunista országai komoly nehézségekkel találták szembe magukat, amikor azt kellett volna meghatározni, kik is voltak azok a kommunisták - írja legutóbbi számában a The Economist, azt taglalva, miképp találhattak vissza a hatalomba a régi rendszer képviselői. A neves brit gazdasági-politikai hetilap elemzése szerint a térség több államában is ígéretekkel, kormányhatározatokkal, sőt törvényekkel igyekeztek útját állni a régi elit visszatérésének. A párttagkönyv önmagában azonban szegényes bizonyíték ahhoz, hogy valakire rásüthessék a kommunista bélyeget, hiszen ez a dokumentum - főképp a ’80-as évtizedben - nem volt más, mint a szakmai előrejutás egyik fontos kelléke. Magyarországon például a konzervatív új * hatalom már 1990-ben leszögezte, hogy a kommunistáknak menniük kell, azonban e kijelentés értelmezése is komoly viták táptalajává vált. Végül egy bírói testület látott munkához, kiszűrendő legalább a titkosrendőrség egykori ügynökeit, de ez a testület is hamvába holt, amikor kiderült: három tagja közül kettőnek szintén „homályos múltbeli kapcsolatok” róhatok fel - olvasható a The Economist cikkében. A másik fő gondot az okozta, hogy ezekben az országokban gyakorlatilag az egész korábbi hatalmi elitet szélnek kellett volna ereszteni, hiszen valamilyen mértékben e kör mindegyik tagját „megfertőzte az eszme”. Bizonyos területeken sok egykori kormánytisztviselő valóban vette a kalapját - a magyar Külügyminisztérium egy idézett illetékese szerint a tárca korábbi állományának fele távozott, a művelődési főhatóság személyzete pedig szinte teljesen megújult. A budapesti Belügyminisztérium falai között ugyanakkor alig történt változás, a közszolgálati szféra legtöbb dolgozója is megmaradt állásában, ugyanis a feltörekvő ifjú szakember- gárda elsősorban a sokkal jövedelmezőbb magángazdaságban igyekszik állást találni - fejtegeti Főnix-jelenség című cikkében a brit hetilap. A folyóirat szerint bizonyos intézkedések alátámasztani látszanak azokat a félelmeket, amelyek szerint a régi-új hatalomnak ismét maga felé hajlik majd a keze az érintett országokban, amikor a jogrendszer módosítására kerül sor. Az albánok jobb jövőre számítanak Négy évvel azután, hogy a forradalom elsöpörte a negyvenévi kemény sztálinista uralmat, az albánok élvezik a szabadság gyümölcseit, de azért még nehézségekkel küszködnek Európa legszegényebb államában. Bár Albánia 3,3 millió lakója szabadon beszélhet, és már félelem nélkül álmodozhat arról, hogy úgy éljen, mint a „dekadens” Nyugat polgárai, az áramszünet, a vízhiány és az összegyüjtetlen szemét még keseríti a mindennapi életet. A higiénia hiánya volt az egyik oka tavaly a 35 emberéletet követelő kolerajárványnak. Egy negyvenes évei elején járó mérnök elmondta, hogy a politikai változások velejárója a prostitúció, a bűnözés és az AIDS. „Ugyanakkor van saját kocsim, és hétvégén elmehetek kirándulni az asszonnyal és a gyerekekkel. Most, az új világban legalább megvan a lehetőségünk, hogy válasszunk, kipróbáljunk új lehetőségeket az életben.” Sokan meg is ragadták már ezeket, és jól élnek itthon vagy külföldön. A saját autót, a rágógumit, a Coca-Colát és a farmernadrágot, a Nyugat e gyűlölt jelképeit tiltották a kommunisták. Tilos volt a magántulajdon, a külföldi vállalkozás és a külföldi tévé is. A változások friss ízére ráérző szavazók 1992 márciusában megbuktatták a kommunistákat, és földcsuszamlásszerű győzelemre segítették Sali Be- rishát és demokrata pártját. Az új elnök egy sor szabadpiaci reformot vezetett be, ám a tervutasításos gazdaságról való áttérés sok ember érdekeit sértette. Albánok tízezrei menekültek el a szegény balkáni országból, hogy külföldön keressenek munkát és keményvalutát. Az általuk hazaküldött, valamint a helyi spekulánsok, szárnyaikat bontogató tőkések és a gengszterek által előteremtett pénz vad vásárlási lázat keltett a korábban elérhetetlen árucikkek iránt. A gépkocsik vezették a listát. 1990-ben hivatalosan 2000 autó volt az országban, ma mintegy 150 ezer közlekedik az ország kezdetleges és rosszul karbantartott útjain. A boltok zsúfolásig vannak színes tévékészülékekkel. Először mutattak be hétfőn a moszkvai Puskin Múzeumban nyolc festményt a második világháború idején a Szovjetunióba hurcolt Hatvany- és Herzog-gyüjtemény képei közül. A nyolc műalkotás egy összesen 63 darabból álló kiállítás részét képezi, amely hétfőn nyílt meg az orosz fővárosban. A XIV-XIX. századi európai mesterek, köztül El Greco, Goya, Tintoretto, Corot, Degas, Manet, Munkácsy, illetve Renoir alkotásai között látható a Hatvany-gyűjtemény öt darabja is. így kiállították Munkácsy Mihály képét, a „Csendélet nyári virágokkal”, illetve Degas „Törülköző nő” című alkotását. Corot, Manet és Tintoretto egy-egy portréja szintén látható. Az összesen nyolc kép azonban csak töredéke a két elhurcolt gyűjtemény orosz részről hivatalosan is elismert 132 darabjának. A kiállítás megnyitója előtt Mihail Svidkoj kulturális miniszterhelyettes, illetve a múzeum igazgatónője, Irina Antonova a műtárgyak visszajuttatására és a tárgyak jogi státusára vonatkozó kérdésekre válaszolva elmondták: jelenleg folyik az „elszállított műkincsek” jogi helyzetére vonatkozó törvény kidolgozása. Hamarosan távozik az utolsó kéksisakos is Szomália, ahonnan március 6-áig távoznak az utolsó ENSZ-kéksisakosok, 1991 januárjában, Mohamed Sziad Barré elnök megbuktatását követően süllyedt az anarchiába, aminek következtében milliókat fenyegetett az éhhalál. Az elmaradott kelet-afrikai országnak négy éve nincs kormánya. Bár február 21-én a szemben álló két legfőbb hadúr, Mohamed Farah Aidid és Ali Mahdi Mohamed békemegállapodást írt alá, a rivális milíciák közötti összetűzések azóta sem szűntek Mogadishu utcáin. Az AFP hírügynökség a kéksisakosok távozása alkalmából összeállítást közölt az ENSZ számára végül is sikertelen Szomáliái vállalkozás előzményeiről és az utolsó napjait élő szerepvállalás történetéről. 1991. január 27. Az Egyesüli Szomáliái Kongresszus (USC) lázadói elfoglalták az elnöki palotát Mogadishuban. Az 1969 óta hatalmon lévő Sziad Barré elnök elmenekült. Az USC Ali Mahdi Mohamedet nevezte ki ideiglenes elnöknek. Május 18. A Szomáliái Nemzeti Mozgalom (SNM) kinyilvánította Észak-Szomá- lia elszakadását, és a területen kikiáltotta a Szomáliföldi Köztársaságot. November 17. Mogadishuban súlyos harcok kezdődtek az USC rivális, egyik oldalon Ali Mahdi Mohamed ideiglenes elnököt, a másik oldalon Mohamed Farah Aididet támogató erői között. A harcokban négy hónap alatt 30 ezren vesztették életüket. 1992. január 23. Az ENSZ fegyverszállítási embargót hirdetett Szomáliával szemben. Április 24. A világszervezet elindította az UNOSOM-mű- veletet, amelynek a márciusban aláírt, de hamarosan rendszeresen megsértett tűzszünet ellenőrzését, valamint a humanitárius segélyek védelmét szabták feladatául. Augusztus 19. Francia légi- hidat létesítenek a segélyszállítmányok eljuttatása érdekében, és megkezdődik a Szomáliának nyújtott nagyszabású amerikai segélyakció, a „Provide Relief’. Augusztus 29. Aidid számos más fegyveres mozgalommal összefogva létrehozza a Szomáliái Nemzeti Szövetséget (SNA). Szeptember-november: Az ENSZ-akció kudarca: a 4200 kéksisakosból csak 500 pakisztáni katona érkezett meg. December 9. Kezdetét veszi a Restore Hope (Új Remény) katonai és humanitárius akció az éhezők megmentésére és a béke helyreállítása érdekében. (Két év alatt több mint három- százezren estek áldozatul a háborúnak.) A 38 ezer fős, többnemzetiségű erő amerikai parancsnokság alatt tevékenykedett, és derékhadát 28 ezer amerikai kéksisakos adta. 1993. május 4. Az Új Remény akció egy újabb ENSZ- műveletnek, az UNOSOM- Il.-nek adta át a stafétabotot. Június 5. 24 pakisztáni kéksisakos vesztette életét Mogadishuban az Aidid milicistái- val kirobbant harcokban. Több hónapon át légiakciók és szárazföldi műveletek követték egymást a legfőbb Szomáliái hadúr és hívei ellen. Az ENSZ elrendelte Aidid letartóztatását, de az nem sikerült. Október 3. 18 amerikai katonát öltek meg Mogadishuban. Erre Clinton elnök úgy döntött: ’94 márciusáig kivonják az összes amerikai katonát a kelet-afrikai országból. 1994. március 24. Az Aidid és Ali Mahdi Mohamed elnök között Nairobiban létrejött megbékélési megállapodás tűzszünetet és megbékélési értekezlet megtartását helyezte kilátásba, de arra nem került sor. Március 25. Az amerikaiak távoznak, hasonlóképpen más nyugati államok katonái is. A Szomáliában maradt 19 ezer fős ENSZ-erőt főként pakisztáni és indiai katonák adják. November 4. A világszervezet döntést hoz: 1995 márciusáig kivonja erőit Szomáliából. December 23. Mogadishuban újabb harcok a rivális milíciák között (130 halott.) 1995. január 2, Nigériai száműzetésében meghal Sziad Barré egykori elnök. Február 1. Aidid erői birtokba veszik az ENSZ elhagyott főhadiszállását Mogadishu déli részén. Február 8. Megérkeznek az amerikai lisztek, hogy előkészítsék a kéksisakosok kivonását. Az ENSZ utolsó erőinek távozását tízezer fő összlétszámú nemzetközi erő (hat ország adja: köztük az Egyesült Államok, Olaszország, Franciaország) fedezi amerikai parancsnokság alatt. Áttörhető-e az ördögi kör? Magyarországon nagy várakozással és reménnyel tekintenek Bokros Lajos pénzügyminiszter és Surányi György jegybanki elnök hivatalba lépése elé, mert róluk azt állítják, hogy ha ők nem tudják, akkor senki sem tudja - írta hétfői számában a Süddeutsche Zeitung. A szerző, Weyer Béla, Bokros programját ismertetve kiemelte: bár ő is a költségvetés eladósodását tekinti fő ellenségének, mégis megpróbálja áttömi az ördögi kört, amely az elmúlt 25 évben azt jelentette, hogy a növekedés mindig a fizetési mérleg hiányával járt együtt. Az oroszoknak hét százaléka Jelcin-párti Egy országos közvélemény-kutatás szerint jelenleg a megkérdezetteknek mindössze 7 százaléka bízik Jelcin elnökben. Ezt az NTV orosz tévé- társaság közölte -vasárnap késő esti politikai magazinműsorában. A felmérés szerint az -orosz államfő iránt -71 százalék bizalmatlan, és 13 százalék nem tudott egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy bízik-e Jelcinben. Az Itogi (Összegzés) című műsorban elhangzott kommentár szerint a népszerűségi mutató, illetve Jelcin választási esélyei között mindazonáltal nincs feltétlen összéfüggés. Egy múlt héten Moszkvában ismertetett másik közvélemény-kutatás adataiból az derült ki, hogy az elnök politikája egyre népszerűtlenebb; a tavaly decemberi 75 százalékkal szemben idén februárban 83 százalék volt elégedetlen Jelcinnel. A megkérdezettek 72 százaléka szerint az utóbbi események, így a csecsen- földi beavatkozás, zsákutcába viszik az országot.
