Nógrád Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-27 / 49. szám

1995. február 27., hétfő Olvasóktól - Olvasóknak 7. oldal A Hírlap postájából A Ff. 96 - A Hírlap postájából ■ az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. SALGÓTARJÁNI PILLANATKÉPEK Ennyit ér ma egy ember Februári hétvégén, kora reg­gel, a vasútállomás várótermé­ben egy férfi fekszik a pádon, bekötözött csuklókkal. Alatta nagy tócsában vér. A körülötte álldogáló, üldögélő emberek pillantásra sem méltatják a le­hunyt szemmel, kifejezéstelen arccal fekvőt. Érdeklődésemre a jegykiadó készségesen vála­szol: - Felvágta az ereit a sze­rencsétlen, innen vitte el a mentő, és miután ellátták, ide hozták vissza! Elgondolkodtam. A vértócsa fölé fektették újra vagy tovább vérzett? Ki tudja. Ennyit ér ma egy ember? Ennyit. * * A leghidegebb téli időben is kellemes hangulatot teremtett a vasúti aluljáróban gyakran fu­rulyázó fiatalember. Vékony ruhájában, fázósan siklottak új­jal a hangszeren. Nem ingyen kéregetett, adott valamit érte. Megalázónak éreztem a földre dobni a pénzt, a kezébe adtam. Mosolyt kaptam érte, meg egy halk „köszönöm”-öt, mégis va­lahogy nagyon összeszorult a szívem. Farkas G. Salgótarján ÍRJON EGY TÖRTÉNETET Ez a bácsi szülni fog? Az alábbi történet még akkor esett meg, amikor a kislá­nyaim óvodások voltak. Társuknak, Petinek az édesanyja kisbabát várt. Az én két lányom napirenden kérdezgette, hogy a Peti anyukájának miért van akkora pocakja. Kezdetben magya­ráztam kövérséggel, sok evés­sel, de nem használt, csak to­vább faggattak. Gyanítottam, ők már valamit sejtenek, mert amikor szépen elmagyaráz­tam, hogy kisbabát vár az az anyuka, és az ő értelmi szint- jülaiek megfelelően a baba megszületését is elmeséltem, többet nem kérdezték. Egy vasárnap délután a fa­luban sétáltunk, oldalunkon gyermekeinkkel. Velünk szemben jött a jó nagy poca­kos Pista bácsi. Még mielőtt köszönhettünk volna egy­másnak, megszólalt az én két lányom nagy hangosan: - Nézd, anyu, ennek a bácsinak is kisbabája fog születni? - Összenéztünk a férjemmel, s a visszafojtott nevetéstől ful­ladozva még köszönni sem tudtunk. így szerzett egy humoros délutánt a mi két aranyos kis­lányunk. Kordics Lászlóné Tereske Ismerje fel, mi van a fotón! E heti feladványunkról csak annyit árulunk el, hogy nem közintézmény részlete, nem műemlék, hanem valami egé­szen más ... Beküldési határidő: a megje­lenés utáni péntek reggel. Első feladványunk közzété­telénél is jeleztük: nem zárkó­zunk el olvasóink felvételeinek közlésétől sem. Tehát jó minő­ségű, a tárgyakat nem szokvá­nyos megközelítésben ábrázoló fényképeket szívesen elfoga­dunk. Fotórejtvényünk helyes meg­fejtése: a salgótarjáni öblös- üveggyár mellett felállított Üvegfúvók című alkotás. A rejtvényalbumot ezen a héten Hernádiné Bakos Mariann, Mátraszele, Szabadság u. 119. sz. alatti olvasónk nyerte, me­lyet postán juttatunk el. Olvasóink fényképalbumából... A korosabbak már nosztal­giával gon­dolnak elmúlt fiatalságukra; a majáli­sokra, a tánc­iskolákra, ut­cabálokra, szerelmükre, s az akkori divatra. A két-há- rom évtizede már az élet örömeit, néha fájdalmait is ismerő felnőt­tek szabad gondolatait már gyerme­keik, s szemük kák töltik be. A tizenévesek viszont szü­leik fiatalságának képét vetítik egyre sűrűbben maguk elé: va­jon hogyan öltözködtek, milyen volt az akkori frizuradivat, s a cipész milyen lábbelivel ruk­kolt elő. Hát, itt a lehetőség: közösen tegyünk valamit azért, hogy megismerhessük ezeket a régi szokásokat. Kedves olva­sóinkra vár a feladat, lapoz­zanak családi albumukban! Ha megakad szemük egy kedvenc képen, s szeretnék azt bemutatni la­punk hasábjain -ezzel is meg­lepve szüleiket, testvéreiket, gyermekeiket, unokáikat -, küldjék el szer­kesztőségünk címére. Mi pedig ígér­jük, helyet biztosítunk azoknak a hétfőn megjelenő, s kifejezet­ten a postánkhoz érkezett ol­dalban. Várjuk hát olvasóink jelent­kezését! A mátranováki Gubán Ákoska a felvételen még csak kétéves volt, de már nagyon sok kiránduláson vett részt a szüleivel fényei, az unó­Víz, víz, meleg víz... A „Fórum”-ra fel nem tehetett kérdések helyett! A salgótarjáni helyi televízió február 23-án, csütörtökön közvetítette a „Fórum”-ot, ahol a város önkormányzatá­nak vezetői számoltak be Sal­gótarján helyzetéről. Nekem nem sikerült kapcsolatot te­remteni velük, noha a 310- 702 telefonszámot végig hív­tam, de állandóan foglaltat jelzett. Nos, ezért a Nógrád Megyei Hírlap hasábjain teszem fel a kérdéseket:- Milyen intézkedést tud tenni az önkormányzat a városi vízellátás érdekében, ahol első­rendű követelmény, hogy a cső­hálózatból tisztítás révén szín­telen, szagtalan, kellemes ízű, kellő lágyságú, egészséges, az egyéb követelményeknek is megfelelő baktériummentes víz folyjék? Véleményem szerint ekkor lenne a víz első osztályú ter­mék, amiért ennek megfelelő árat lehetne kérni. A salgótar­jáni víz, jelesül az Arany János utcában és környékén nem felel meg az említett követelmé­nyeknek, ezért csak III-IV. osz­tályúnak minősül. A kiengedett víz erősen vas­tartalmú, kellemetlen szagű és ízű, zavaros, ülepítve vöröses barna foltot hagy, salakkal telí­tett, mosással elsárgítja a fehér­neműt. Lépésekkel kísérleteztem már, de a víz minősége nem változott! Ezért víz helyett a drága tejet, ásványvizet kell fo­gyasztani, van aki bort iszik, vagy felforralja a vizet, mosás­nál drága speciális mosószert használ. Ezek a megoldások csak to­vább karcsúsítják a fogyasztók amúgy is vékony pénztárcáját. A következő kérdésem a me­legvízellátással lett volna kap­csolatos. Szerintem három dolgot fel­tétlenül tisztázni kellene: 1. Mikor nevezhető a meleg víz meleg víznek? 2. Miért nincs egész nap me­legvíz-szolgáltatás? 3. Miért folyik percenként, félórán keresztül hideg víz a melegvízcsapon, miközben sza­lad a meleg víz óramutatója? Budapesten az emeleteken is rögvest meleg, forró víz folyik, itt pedig legtöbbször mosa­kodni sem lehet vele. Fürdeni is szinte mindig gusztustalan, hordalékos, sárga színű vízben lehet, és ráadásul viszketéssel jár a használata. Mosáskor fel kell villannyal melegíteni a meleg vizet. A fogyasztó itt is forintokat dob ki, ahelyett, hogy a szolgál­tató vállalat teljesítené a köte­lezettségét. Harmadikként a távfűtés kérdését vetettem volna fel. Teljesen helytelen gyakorlat, hogy a szolgáltató a bérlemény összterületét veszi fűtöttnek, holott vannak lakrészek, ahol nincsen radiátor, de még cső sem fut benne, tehát nincsenek fűtve (konyha, előszoba, WC, stb.) Ezek szerintem levonandók a fűtött légtér fogalmából! Ami­ért nem nyújtanak szolgál­tatást, azért ne tartsák a marku­kat! Végül szerettem volna meg­kérdezni az illetékeseket, hogy a Hírlapban ez év január 2-án írott Rendet és biztonságot a zagyvarakodói garázssoron című cikkemre, - bár felkeres­tem az illetékeseket - miért nem történt intézkedés? Min­den maradt a régiben, sőt rosz- szabbodott a kép. Ez már nem pénz kérdése. Európába igyekszünk, s szinte tudatosan minden nappal egy lépéssel hátrább kerülünk! Dr. Gajzágó Aladár Salgótarján Verebek Már semmit sem szeretek, csak mikor a verebek a vágyak közé belesnek, táplálékot keresnek, és a tavaszt szabotálják, a hatalmasok palotáját pedig lerombolják Pesten. Már semmit sem szeretek, csak mikor a verebek ellepik a testem. Halál Kilincs vonzza nyirkos kezem. Piros a szél, lágyan dalol. Virág nyílik testem fölött. Forró vágyad belém karol. Kurucz Imre, Budapest In memóriám Madarász László Sokszor írtam már a mi „dirinkről”, és soha nem volt még ilyen nehéz . .. Most viszont elszorul a torkom, a szemem könnybe lábad ettől a „feladattól”, hiszen né­hány hónapja még csak a Konnektor hasábjain bú­csúztam a kollégiumtól, nevelőimtől. Ma pedig örökre elköszönök Ma­darász Lászlótól, a gyarmati Madách-kollé- gium igazgatójától. Nem is olyan régen még az érettségi dolgo­zatát mutatta nekem büszkén, biztatva engem ... S a mi kis újságunk tervezgetése is milyen közelinek tűnik, amely nemcsak álom maradt, hiszen ma is működik. Hagyta, hadd menjek a saját fejem után, de azért mindig meghallgatott, ellátott tanácsokkal. Igazi pedagógus volt. És én már többet nem tudom megköszönni neki, hogy segített le­tenni az „első téglát” az élet építésében ... Már csak azzal vigasztalom magam, hogy egy jó ta­nár soha nem hal meg, tovább él, a diákok lel­kében, szívében, ahogy bennem is ... Tóth Gabriella volt kollégiumi diák Csattanós viccek Feltaláltak egy jó kozmetiku­mot, amitől mindenki szép lesz - mondja egy hölgy a másik­nak. — Nekem mondod? Én már ki is próbáltam. - A ba­rátnő végigméri, és így szól:- Igen? Mindjárt gondoltam, hogy valami csalás az egész. *- Te miért nem mentél még férjhez, Sárika?- Az igazit várom.- No, és ki az igazi férfi? -Aki feleségül akar venni! * Szép nő jelentkezik titkárnő­nek.- Gépelni tud? - kérdi az igazgató.- Mindent tudok, de azt még nem próbáltam. Nemes Sándorné Salgótarján Az oldalt szerkesztette Kovács Margit OLVASÓINK KÉRDEZTÉK - JOGÁSZUNK VÁLASZOL Tanulmányi szerződés kérdőjelekkel Az egyetemisták egy része ezekben a napokban kapja kézhez a diplomáját. Közülük sokan tanulmányi szerződéssel a zse­bükben biztos munkahelyre számíthatnak. Az ö figyelmüket szeretném felhívni az alábbi történetre. Ügyfelem friss diplomája birtokában, no meg egy öt évre szóló tanulmányi szerződéssel helyezkedett el munkáltatójá­nál. Két év után a cégnél át­szervezést hajtottak végre, minden ötödik embert elküld­ték, köztük ezt a fiatalembert is. Néhány héttel később írás­beli felszólítást kapott, hogy a szerződés alapján fennálló 3 évi tartozását egy összegben, 8 napon belül rendezze. A fiatal­ember perre vitte az ügyet. Az eset eldöntésekor a bíró­ság abból indult ki, hogy a munkáltató azért kötött tanul­mányi szerződéseket, mert így akarta biztosítani a maga szá­mára a szükséges szakembere­ket. Ilyen esetekben a munkál­tatónak mérlegelnie kell gaz- 'dasági helyzetét, azt, hogy megengedheti-e magának a hosszú távú elkötelezettséget, foglalkoztatni tudja-e majd a leszerződő fiatalokat? De miről is szólnak ezek a tanulmányi szerződések? Egy­felől a munkáltató vállalja, hogy tanulmányaik idején anyagilag támogatja a diáko­kat, másfelől a leendő munka- vállaló kötelezi magát, hogy az iskola befejezését, a szakmai képzettség megszerzését köve­tően meghatározott időn át az adott munkahelyen fog dol­gozni. Ebben a kétoldalú meg­állapodásban pontosan le kell írni, hogy a cég milyen módon és mértékben nyújt támogatást a diáknak, valamint azt is, hogy ezért cserébe a másik fél mennyi időt köteles eltölteni a munkáltatónál. A törvények legfeljebb ötéves kötelezettsé­get ismernek el. A munkavállaló megszegi a szerződést, ha a kikötött idő előtt saját elhatározásából megszünteti a munkaviszonyát és máshol helyezkedik el. Éh­ben az esetben a még hátralévő idővel arányosan a korábban felvett támogatást vissza kell fizetnie, mégpedig kamatostul. A bevezetőben ismertetett esetben a munkáltató szüntette meg a munkaviszonyt. A bíró­ság álláspontja szerint a cég­vezetésnek kellett volna meg­fontolnia, hogy a létszámcsök­kentés keretén belül feltétlenül fel kell-e mondania a tanul­mányi szerződéssel alkalma­zott munkatársának is? Ha igen, akkor viselnie kell dön­tése következményeit is. A bí­róság az elbocsátott fiatalem­bernek adott igazat, nem kel­lett visszafizetnie az ösztöndí­jat. Szeretném megjegyezni: az esti vagy levelező tagozatú, il­letve a csak tanfolyami kép­zésre kötött tanulmányi szer­ződésekből eredő jogviták nem a polgári, hanem a mun­kaügyi bíróságok illetékessé­gébe tartoznak. Dr. L. E.

Next

/
Thumbnails
Contents