Nógrád Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-27 / 49. szám
1995. február 27., hétfő Olvasóktól - Olvasóknak 7. oldal A Hírlap postájából A Ff. 96 - A Hírlap postájából ■ az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. SALGÓTARJÁNI PILLANATKÉPEK Ennyit ér ma egy ember Februári hétvégén, kora reggel, a vasútállomás várótermében egy férfi fekszik a pádon, bekötözött csuklókkal. Alatta nagy tócsában vér. A körülötte álldogáló, üldögélő emberek pillantásra sem méltatják a lehunyt szemmel, kifejezéstelen arccal fekvőt. Érdeklődésemre a jegykiadó készségesen válaszol: - Felvágta az ereit a szerencsétlen, innen vitte el a mentő, és miután ellátták, ide hozták vissza! Elgondolkodtam. A vértócsa fölé fektették újra vagy tovább vérzett? Ki tudja. Ennyit ér ma egy ember? Ennyit. * * A leghidegebb téli időben is kellemes hangulatot teremtett a vasúti aluljáróban gyakran furulyázó fiatalember. Vékony ruhájában, fázósan siklottak újjal a hangszeren. Nem ingyen kéregetett, adott valamit érte. Megalázónak éreztem a földre dobni a pénzt, a kezébe adtam. Mosolyt kaptam érte, meg egy halk „köszönöm”-öt, mégis valahogy nagyon összeszorult a szívem. Farkas G. Salgótarján ÍRJON EGY TÖRTÉNETET Ez a bácsi szülni fog? Az alábbi történet még akkor esett meg, amikor a kislányaim óvodások voltak. Társuknak, Petinek az édesanyja kisbabát várt. Az én két lányom napirenden kérdezgette, hogy a Peti anyukájának miért van akkora pocakja. Kezdetben magyaráztam kövérséggel, sok evéssel, de nem használt, csak tovább faggattak. Gyanítottam, ők már valamit sejtenek, mert amikor szépen elmagyaráztam, hogy kisbabát vár az az anyuka, és az ő értelmi szint- jülaiek megfelelően a baba megszületését is elmeséltem, többet nem kérdezték. Egy vasárnap délután a faluban sétáltunk, oldalunkon gyermekeinkkel. Velünk szemben jött a jó nagy pocakos Pista bácsi. Még mielőtt köszönhettünk volna egymásnak, megszólalt az én két lányom nagy hangosan: - Nézd, anyu, ennek a bácsinak is kisbabája fog születni? - Összenéztünk a férjemmel, s a visszafojtott nevetéstől fulladozva még köszönni sem tudtunk. így szerzett egy humoros délutánt a mi két aranyos kislányunk. Kordics Lászlóné Tereske Ismerje fel, mi van a fotón! E heti feladványunkról csak annyit árulunk el, hogy nem közintézmény részlete, nem műemlék, hanem valami egészen más ... Beküldési határidő: a megjelenés utáni péntek reggel. Első feladványunk közzétételénél is jeleztük: nem zárkózunk el olvasóink felvételeinek közlésétől sem. Tehát jó minőségű, a tárgyakat nem szokványos megközelítésben ábrázoló fényképeket szívesen elfogadunk. Fotórejtvényünk helyes megfejtése: a salgótarjáni öblös- üveggyár mellett felállított Üvegfúvók című alkotás. A rejtvényalbumot ezen a héten Hernádiné Bakos Mariann, Mátraszele, Szabadság u. 119. sz. alatti olvasónk nyerte, melyet postán juttatunk el. Olvasóink fényképalbumából... A korosabbak már nosztalgiával gondolnak elmúlt fiatalságukra; a majálisokra, a tánciskolákra, utcabálokra, szerelmükre, s az akkori divatra. A két-há- rom évtizede már az élet örömeit, néha fájdalmait is ismerő felnőttek szabad gondolatait már gyermekeik, s szemük kák töltik be. A tizenévesek viszont szüleik fiatalságának képét vetítik egyre sűrűbben maguk elé: vajon hogyan öltözködtek, milyen volt az akkori frizuradivat, s a cipész milyen lábbelivel rukkolt elő. Hát, itt a lehetőség: közösen tegyünk valamit azért, hogy megismerhessük ezeket a régi szokásokat. Kedves olvasóinkra vár a feladat, lapozzanak családi albumukban! Ha megakad szemük egy kedvenc képen, s szeretnék azt bemutatni lapunk hasábjain -ezzel is meglepve szüleiket, testvéreiket, gyermekeiket, unokáikat -, küldjék el szerkesztőségünk címére. Mi pedig ígérjük, helyet biztosítunk azoknak a hétfőn megjelenő, s kifejezetten a postánkhoz érkezett oldalban. Várjuk hát olvasóink jelentkezését! A mátranováki Gubán Ákoska a felvételen még csak kétéves volt, de már nagyon sok kiránduláson vett részt a szüleivel fényei, az unóVíz, víz, meleg víz... A „Fórum”-ra fel nem tehetett kérdések helyett! A salgótarjáni helyi televízió február 23-án, csütörtökön közvetítette a „Fórum”-ot, ahol a város önkormányzatának vezetői számoltak be Salgótarján helyzetéről. Nekem nem sikerült kapcsolatot teremteni velük, noha a 310- 702 telefonszámot végig hívtam, de állandóan foglaltat jelzett. Nos, ezért a Nógrád Megyei Hírlap hasábjain teszem fel a kérdéseket:- Milyen intézkedést tud tenni az önkormányzat a városi vízellátás érdekében, ahol elsőrendű követelmény, hogy a csőhálózatból tisztítás révén színtelen, szagtalan, kellemes ízű, kellő lágyságú, egészséges, az egyéb követelményeknek is megfelelő baktériummentes víz folyjék? Véleményem szerint ekkor lenne a víz első osztályú termék, amiért ennek megfelelő árat lehetne kérni. A salgótarjáni víz, jelesül az Arany János utcában és környékén nem felel meg az említett követelményeknek, ezért csak III-IV. osztályúnak minősül. A kiengedett víz erősen vastartalmú, kellemetlen szagű és ízű, zavaros, ülepítve vöröses barna foltot hagy, salakkal telített, mosással elsárgítja a fehérneműt. Lépésekkel kísérleteztem már, de a víz minősége nem változott! Ezért víz helyett a drága tejet, ásványvizet kell fogyasztani, van aki bort iszik, vagy felforralja a vizet, mosásnál drága speciális mosószert használ. Ezek a megoldások csak tovább karcsúsítják a fogyasztók amúgy is vékony pénztárcáját. A következő kérdésem a melegvízellátással lett volna kapcsolatos. Szerintem három dolgot feltétlenül tisztázni kellene: 1. Mikor nevezhető a meleg víz meleg víznek? 2. Miért nincs egész nap melegvíz-szolgáltatás? 3. Miért folyik percenként, félórán keresztül hideg víz a melegvízcsapon, miközben szalad a meleg víz óramutatója? Budapesten az emeleteken is rögvest meleg, forró víz folyik, itt pedig legtöbbször mosakodni sem lehet vele. Fürdeni is szinte mindig gusztustalan, hordalékos, sárga színű vízben lehet, és ráadásul viszketéssel jár a használata. Mosáskor fel kell villannyal melegíteni a meleg vizet. A fogyasztó itt is forintokat dob ki, ahelyett, hogy a szolgáltató vállalat teljesítené a kötelezettségét. Harmadikként a távfűtés kérdését vetettem volna fel. Teljesen helytelen gyakorlat, hogy a szolgáltató a bérlemény összterületét veszi fűtöttnek, holott vannak lakrészek, ahol nincsen radiátor, de még cső sem fut benne, tehát nincsenek fűtve (konyha, előszoba, WC, stb.) Ezek szerintem levonandók a fűtött légtér fogalmából! Amiért nem nyújtanak szolgáltatást, azért ne tartsák a markukat! Végül szerettem volna megkérdezni az illetékeseket, hogy a Hírlapban ez év január 2-án írott Rendet és biztonságot a zagyvarakodói garázssoron című cikkemre, - bár felkerestem az illetékeseket - miért nem történt intézkedés? Minden maradt a régiben, sőt rosz- szabbodott a kép. Ez már nem pénz kérdése. Európába igyekszünk, s szinte tudatosan minden nappal egy lépéssel hátrább kerülünk! Dr. Gajzágó Aladár Salgótarján Verebek Már semmit sem szeretek, csak mikor a verebek a vágyak közé belesnek, táplálékot keresnek, és a tavaszt szabotálják, a hatalmasok palotáját pedig lerombolják Pesten. Már semmit sem szeretek, csak mikor a verebek ellepik a testem. Halál Kilincs vonzza nyirkos kezem. Piros a szél, lágyan dalol. Virág nyílik testem fölött. Forró vágyad belém karol. Kurucz Imre, Budapest In memóriám Madarász László Sokszor írtam már a mi „dirinkről”, és soha nem volt még ilyen nehéz . .. Most viszont elszorul a torkom, a szemem könnybe lábad ettől a „feladattól”, hiszen néhány hónapja még csak a Konnektor hasábjain búcsúztam a kollégiumtól, nevelőimtől. Ma pedig örökre elköszönök Madarász Lászlótól, a gyarmati Madách-kollé- gium igazgatójától. Nem is olyan régen még az érettségi dolgozatát mutatta nekem büszkén, biztatva engem ... S a mi kis újságunk tervezgetése is milyen közelinek tűnik, amely nemcsak álom maradt, hiszen ma is működik. Hagyta, hadd menjek a saját fejem után, de azért mindig meghallgatott, ellátott tanácsokkal. Igazi pedagógus volt. És én már többet nem tudom megköszönni neki, hogy segített letenni az „első téglát” az élet építésében ... Már csak azzal vigasztalom magam, hogy egy jó tanár soha nem hal meg, tovább él, a diákok lelkében, szívében, ahogy bennem is ... Tóth Gabriella volt kollégiumi diák Csattanós viccek Feltaláltak egy jó kozmetikumot, amitől mindenki szép lesz - mondja egy hölgy a másiknak. — Nekem mondod? Én már ki is próbáltam. - A barátnő végigméri, és így szól:- Igen? Mindjárt gondoltam, hogy valami csalás az egész. *- Te miért nem mentél még férjhez, Sárika?- Az igazit várom.- No, és ki az igazi férfi? -Aki feleségül akar venni! * Szép nő jelentkezik titkárnőnek.- Gépelni tud? - kérdi az igazgató.- Mindent tudok, de azt még nem próbáltam. Nemes Sándorné Salgótarján Az oldalt szerkesztette Kovács Margit OLVASÓINK KÉRDEZTÉK - JOGÁSZUNK VÁLASZOL Tanulmányi szerződés kérdőjelekkel Az egyetemisták egy része ezekben a napokban kapja kézhez a diplomáját. Közülük sokan tanulmányi szerződéssel a zsebükben biztos munkahelyre számíthatnak. Az ö figyelmüket szeretném felhívni az alábbi történetre. Ügyfelem friss diplomája birtokában, no meg egy öt évre szóló tanulmányi szerződéssel helyezkedett el munkáltatójánál. Két év után a cégnél átszervezést hajtottak végre, minden ötödik embert elküldték, köztük ezt a fiatalembert is. Néhány héttel később írásbeli felszólítást kapott, hogy a szerződés alapján fennálló 3 évi tartozását egy összegben, 8 napon belül rendezze. A fiatalember perre vitte az ügyet. Az eset eldöntésekor a bíróság abból indult ki, hogy a munkáltató azért kötött tanulmányi szerződéseket, mert így akarta biztosítani a maga számára a szükséges szakembereket. Ilyen esetekben a munkáltatónak mérlegelnie kell gaz- 'dasági helyzetét, azt, hogy megengedheti-e magának a hosszú távú elkötelezettséget, foglalkoztatni tudja-e majd a leszerződő fiatalokat? De miről is szólnak ezek a tanulmányi szerződések? Egyfelől a munkáltató vállalja, hogy tanulmányaik idején anyagilag támogatja a diákokat, másfelől a leendő munka- vállaló kötelezi magát, hogy az iskola befejezését, a szakmai képzettség megszerzését követően meghatározott időn át az adott munkahelyen fog dolgozni. Ebben a kétoldalú megállapodásban pontosan le kell írni, hogy a cég milyen módon és mértékben nyújt támogatást a diáknak, valamint azt is, hogy ezért cserébe a másik fél mennyi időt köteles eltölteni a munkáltatónál. A törvények legfeljebb ötéves kötelezettséget ismernek el. A munkavállaló megszegi a szerződést, ha a kikötött idő előtt saját elhatározásából megszünteti a munkaviszonyát és máshol helyezkedik el. Éhben az esetben a még hátralévő idővel arányosan a korábban felvett támogatást vissza kell fizetnie, mégpedig kamatostul. A bevezetőben ismertetett esetben a munkáltató szüntette meg a munkaviszonyt. A bíróság álláspontja szerint a cégvezetésnek kellett volna megfontolnia, hogy a létszámcsökkentés keretén belül feltétlenül fel kell-e mondania a tanulmányi szerződéssel alkalmazott munkatársának is? Ha igen, akkor viselnie kell döntése következményeit is. A bíróság az elbocsátott fiatalembernek adott igazat, nem kellett visszafizetnie az ösztöndíjat. Szeretném megjegyezni: az esti vagy levelező tagozatú, illetve a csak tanfolyami képzésre kötött tanulmányi szerződésekből eredő jogviták nem a polgári, hanem a munkaügyi bíróságok illetékességébe tartoznak. Dr. L. E.
