Nógrád Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-03 / 29. szám

6. oldal Életmód - Szabadidő 1995. február 3., péntek TINIKOROM EMLÉKEZETES TÖRTÉNETE Lepottyantam az orosz lóról Kamarás József balassagyar­mati polgár tavaly töltötte be a nyolcvanötödik évét. Órákig tudna mesélni fiatalkori törté­neteiből. Most az egyik legem­lékezetesebbet eleveníti fel.- Ifjú koromban Nógrád- marcalba szerettem a legszí­vesebben járni. Itt volt birtoka dr. Sztranyavay Sztranyavszky Sándornak, aki később föld­művelésügyi miniszter lett. Beosztása miatt nagyon sok­szor távol volt a birtoktól, mi gyerekek rendetlenkedhettünk eleget. Gyermekei, Imre, Ilonka és Sándor tartoztak a baráti körömhöz. Három orosz ló ficánkolt az istállóban. Va­gyis a szamárnál nagyobb, az igazi lónál kisebb állatok vol­tak ezek. Tanultunk lovagolni - kimentünk a tarlóra és körbe-körbe jártunk. Emlék­szem, nekem ment a legjob­ban. Amikor az öreg Sztra­nyavszky hazajött és meglá­tott, azt mondta: Látjátok, úgy kell lovagolni, mint a Jóska! Tényleg megtanultam a lovag­lás csínját-bínját. Versenyezni mentünk - vágtattam én, tarló felhor­zsolta a kö­nyökömet, a térdemet, az arcomat. Tiszta vér volt minde­nem. Felká­szálódtam, mondtam nagy büsz­kén, semmi az egész. Újra nye­regbe pattan­tam, mintha nem történt volna semmi. És cso- dák-csodája, megint le­pő ttyantam. Alig bírtam visszatartani a könnyeimet a fájdalom­tól, de csak sikerült vala­hogyan. Sztranyavszky meg is dicsért, hogy milyen bátor gyerek va­gyok. Á.T. A CSECSEMŐ VAGY AZ ANYA JOGAI FONTOSABBAK? Széles körű etikai vita Amerikában Élénk etikai vitát váltott ki az Egyesült Államokban a közel­múltban az alábbi, sokakat egészen közelről érintő kérdés: mit kell többre értékelni, egy csecsemő életét vagy az anya polgári jogait? A vitára az a kutatási beszámoló adott alkalmat, amely nemrég a „New England Journal of Medicine” című lapban je­lent meg. Négyszázhetvenhét HIV-ví­russal fertőzött másállapotban lévő nőt két csoportba osztot­tak: az egyik csoport AZT nevű AIDS-gyógyszert kapott, a má­sik pedig placebót. Biztató eredmények Az AZT-t kapott csoportban a HIV-vírussal született cse­csemők részaránya 8,3 százalék volt, a másik csoportban pedig 25,5 százalék. Philip Pizzo, a Nemzeti Rák Intézet gyermek- betegségek osztályának veze­tője ezen eredmények alapján támogatja valamennyi leendő anya kötelező AIDS-tesztjét. Injekció szüléskor Az a rendkívül figyelemre méltó lehetőség, hogy vala­mennyi újszülött kétharmadá­nál a fertőzés megakadályoz­ható, a vitának teljesen új tar­talmat adott. Egyes orvosok el­utasítják a kényszert: szerintük ugyanis - ez hosszú praxisuk egyik nem éppen hízelgő ta­pasztalata - az eredmények bi­zalmas kezelését nem lehet száz százalékig garantálni. Felmerül az a kérdés is: mi történik akkor, ha egy HIV-po- zitív leendő anya a sikert ígérő kezelési lehetőségek ellenére is megtagadja terhességének utolsó hat hete alatt az AZT na­ponta ötszöri beszedését és a szüléskor az injekció elfogadá­sát? Netán legyen kényszerkeze­lés is? Legyen-e kényszerteszt? A „New England Journal of Medicine” cikkét széles körű érdeklődés fogadta az Egyesült Államokban. A lap rögtön a ta­nulmánnyal együtt két kom­mentárt is közölt, amelyek kö­zül az egyik a kényszerteszt mellett, a másik pedig ellene foglal állást. Kérdés, hogy mit hoz majd a vita. HA LEHET, KERÜLJÜK, HA NEM LEHET, VIGYÁZZUNK! Tabu a csók és az ölelés Kockázatos dolog, a dolgozó nőknek mégis legalább 50 százaléka a munkahelyén is­merkedik meg álmai hercegé­vel. Összeállításunk azokat - a pszichológusok által legin­kább kényesnek ítélt - helyze­teket mutatja be, amelyeknek vagy a munka vagy a szerelem eshet áldozatul. Sőt gyakran éppen mind a kettő. Zavarban vannak a munka­társak. A legtöbbjük nem tudja, hogyan reagáljon egy párnak a munkahelyen kialakult kapcsolatára. A legjobb védekezés, hogy akik meg akarják előzni a szó­beszédeket, suttogásokat, nyíltan be­széljenek a viszonyuk­ról, és termé­szetesen vi­selkedjenek a közösségben. Az állandó munkahelyi közelség za­varná, de- koncentrálttá tehet. Ha a szerelmesek azonos mun­kahelyen dolgoznak, kínosan ügyeljenek arra, hogy a munkában a lehető legkevesebb hibát kö­vessék el. Ne védje vakon a partnerét. Mindig gondolja végig, mikor, mit mond róla, önmagukról és főként munkahelyi elképzelé­seikről. Ne feledje: különböző döntéseknél a szerelmesek többsége hajlamos kizárólag a párja véleményét figyelembe venni, még abban az esetben is, ha kollégái nézetei gyöke­resen mások, sőt helyesek. A főnökök érzékenyen rea­gálnak a munkahelyi nézetel­térésekre. Főképp, ha a magánéletből túl sok szürem­lik be a munkahelyre. A csó­kok, ölelések a munkahelyen tabuk. Ne ragaszkodjon a munkaidő közös befejezésé­hez, ne nyaggassa partnerét, ha túlóráznia kell. Mindig a munkahely a fő téma. Ha a szerelmesek ugyanannál a cégnél dolgoz­nak, fennáll a veszélye, hogy a szabadidőben is a munkahely lesz a legfőbb témájuk, alig beszélnek másról. Ez pedig még a legszebb szerelmet is megzavarhatja. Vagyis: ha lehet, jobb a bé­kesség. A pszichológusok sze­rint ne a munkahelyünkön le­gyünk szerelmesek. De ha mégis erősebb a szív az ész­nél: legalább munka közben hallgassunk az eszünkre is! Ha ilyen csábos a pillantás, jobb lesz, ha a főnök is uralkodik magán Erősebbek, okosabbak lettek a japán nők A közkeletű sztereotípiák szerint a japán nők ideális ellenpár­jai a „macho” típusú férfiaknak: törékenyek, visszafogottak, a munkahelyen és a családban is háttérbe húzúdóak és ezért hát­térbe is szorítottak. Az utóbbi évtizedek társadalmi változásai azonban kikezdték ezeknek a sztereotípiáknak az érvényessé­gét - ha a nekik megfelelő társadalmi gyakorlatot és magatar­tásformákat még nem is. A japán miniszterelnöki hi­vatal által közzétett statisztikai adatok szerint a második világ­háború utáni időszakban a leg­látványosabb változás a nők fi­zikai állóképességének fokozó­dása volt. Japánban egyébként is a legmagasabb a várható át­lagos élettartam a világon, de a nők esetében ez ugrásszerű nö­vekedést mutat: 1947 és 1993 között, tehát alig másfél nem- zedéknyi idő alatt harminc év­vel, 54-ről 82,5-re emelkedett. Ebben természetesen az or­szág ugyanezen időszak alatt végbement rohamos gazdasági fejlődésének is meghatározó szerepe volt, de egyidejűleg a nők aktívabbak is lettek: a csa­láddal és a háztartással kapcso­latos feladataik ellátása mellett tavaly 77 százalékuk vállalt munkát, ami több mint kétsze­rese az 1953. évi aránynak. A munkaerőpiacon egyre na­gyobb számban való megjele­nésük azzal is együtt jár, hogy mind többen szereznek közülük felsőfokú képesítést. A háború óta 1989-ben először haladta meg a főiskolán vagy egyete­men továbbtanuló lányok ará­nya a fiúkét. Ennek megfele­lően a nők később is kötnek há­zasságot, kevesebb gyereket szülnek - és gyakrabban vál­nak. Az 1947 óta eltelt idő­szakban másfélszeresére emel­kedett a válások gyakoriságá­nak aránya Japánban. Ezzel együtt is tény, hogy Japán változatlanul a legerő­sebben férfiközpontú és férfiak uralta társadalom a fejlett ipari országok közül. Vezető politi­kai beosztásokban elvétve látni csak nőket, a gazdaságirányítás pedig végképp a férfiak kizáró­lagos birodalma. Nem mintha a férfiak annyival többet dolgoz­nának. Az egyik felméréséből kiderül, hogy a férfiak 86 szá­zaléka egyáltalán semmilyen házimunkát nem végez — a nők viszont a napi átlag hét óra hi­vatali munka mellett négy órát otthon is ledolgoznak. Sokat javítana az összképen, ha legalább a munkahelyi elő­menetel és sikerélmények te­kintetében egyenrangúnak érezhetnék magukat férfi kollé­gáikkal, de ezen a téren sem vi­gasztaló a nők helyzete. Felmé­rések adatai igazolják, hogy a munkahelyi egyenjogúságról szóló 1986. évi törvény legna­gyobb részt írott malaszt ma­radt. Az utóbbi években a főis­kolákról, egyetemekről kike­rülő nők közül sokan szereztek kellemetlen tapasztalatokat az álláskeresés során. Politikai családtervezés Kínában A családter­vezés sehol sem egyszerű dolog. Van, ahol az a gond, hogy kevesen szü­letnek, más­hol éppen a túlszaporulat jelent a társa­dalom szá­mára sok-sok fejtörést okozó, meg­oldandó ne­hézségeket. Ez utóbbi miatt a csa­ládtervezés a hivatalos kí­nai politika egyik eleme. Ennek ered­ménye, hogy 1000 emberre évente most már csak 14,45 születés esik. A jövő év­századra Kína szeretné el­érni a normá­lis szaporula­tot. Addig is gyönyörű kisbabák szü­letnek, akiket eltartani na­gyon nehéz. INKÁBB TÖBBSZÖR EGYENEK ÉS MINÉL VÁLTOZATOSABBAN Veszélyben túlsúlyos kedvenceink A túlsúlyos kutya vagy cica nemcsak esztétikai szempontból kevéssé vonzó látvány. A gazdi a túletetéssel a kedvenc életét is veszélyezteti, mert a kövér állat gyakrabban esik áldozatul a betegségeknek, hamarabb elpusztul. De mennyit adjunk enni az állatnak? A szakértők azt tanácsolják a tulajdonosoknak, hogy legyen az étrend minél változatosabb, és célszerű, ha a kutya vagy a cica naponta többször (a kutya ötször-hatszor, a cica kétszer) kap enni egy keveset. Ideális kutyasúlyok Vegyünk néhány példát. A kutyákat illetően a csöpp yorkshire-terrier ideális súlya három kiló, napi élelemszük­séglete 280 gramm. A valami­vel nagyobb kutyákat tekintve a rövid szőrű tacskó ideális súlya nyolc kiló, élelemszükséglete 590 gramm, a középuszkámál ez a szám 11 kiló, illetve 750 gramm, a cocker spánielnél 14 kiló, illetve 900 gramm. A még nagyobb kutyáknál a skót ju­hász esetében 25 kiló, illetve 1300 gramm, a szettereknél 27 kiló, illetve 1480 gramm, míg a németjuhász esetében 33 kiló, illetve 1720 gramm. Az óriá­soknál a német dog ideális sú­lya 60 kiló, élelemszükséglete 2690 gramm, az újfundlandinál ugyanezek az adatok érvénye­sek, míg a bernáthegyinél az ideális súly 75 kiló, s az éle­lemszükséglet 3180 gramm. Kilónként tíz deka A macskáknál nincsenek ilyen hatalmas különbségek. A sziámi ideális súlya 3,6 kiló, élelemszükséglete 360 gramm. A házicicánál négy kiló, illetve 400 gramm, míg a perzsánál öt kiló, illetve 500 gramm. íme a kilenc főbűn! És végezetül: kedvenceink táplálásánál ügyeljünk arra, hogy elkerüljük a kilenc főbűnt. 1. Ne tömjük rendszeresen a maradékokkal. 2. Ne etessük nyers hússal, mert az vírusokat és szalmonellát tartalmazhat. 3. Ne etessük túlságosan nagy fa­latokkal. 4. Ne etessük kizáró­lag hússal és csonttal. 5. Ne ad­junk neki édességeket. 6. Ne hagyjuk az élelmet sokáig a tá­nyérján. 7. Ne adjunk jéghideg vagy forró táplálékot. Az ideá­lis a langyos étel. 8. Ne tartsunk otthon zsákszámra száraz tápot, mert megromlik. 9. Ne adjunk neki víz helyett tejet. Jegyezze meg minden állat­barát: ha ezeket az előírásokat betartjuk, kedvencünk hosszú életű lesz ezen a földön. Kamarás József ifjú korában Nógrádmar- calba szeretett a legszívesebben járni ahogy tudtam. Egyszer aztán megbotlott a lovam, s akkorát estem, hogy az fantasztikus. A

Next

/
Thumbnails
Contents