Nógrád Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-18-19 / 42. szám

1995. február 18., szombat Salgótarján 5. oldal Milyen sors vár az általános iskolákra? Az önkormányzat kompromisszumot javasol a megegyezés érdekében Lakossági fórumokon vett részt az elmúlt napokban Puszta Béla, Salgótarján polgármestere az iskolabezárás kapcsán érintett intézményekben. Vele készített interjúnkban el­mondta, nem csak az iskolák tekintetében törekszik az ön- kormányzat a kiadások visszafogására. A jogos igények alap­ján kompromisszumot ajánlott, a javaslatról jövő héten foly­tatják a tárgyalásokat az iskolák vezetőivel.- Megértem a túlfűtött ér­zelmeket, az indulatokat, kevésbé persze azokat a hí­reszteléseket, amelyek a hát­térben indula­tokat keltenek. Nem marad­nak hatástala­nok a fóru­mok, az eze­ken felvetett jogos igények teljesítése. Ehhez meg­egyezés kell, ami megszünteti a jelenlegi szembenállást, és ebben lehet szerepe az önkormányzatnak. A „piros” iskolában azt érzé­keltem a leghatározottabb igényként, hogy ragaszkodnak az anyaintézményhez, a Ko­dály Zoltán iskolához, hogy a gyerekek továbbra is az iskola keretein belül tanulhassanak. Az önkormányzatnak és a Ko­dály iskola vezetésének, az is­kolaszéknek végig kell gon­dolnia, hogy az iskola közvet­len környezetében megteremt­hető pluszhelyiségekkel oldjuk meg a gyerekek elhelyezését. A Fáy András körúti iskola ideiglenes jelleggel épült, mű­annak a feltételeit, hogy a két, egymástól eltérő pedagógiai, szakmai profil egymás mellett, de ne egymás rovására mű­ködhessen, ezért el is kell kü­löníteni egymástól a csoporto­kat. Ezen a fórumon is a hely­szűke gondja vetődött fel leg­Meleg pillanatokat kellett átélni a Gábor Áron iskolában is szaki állapotát tekintve belát­ható ideig felel meg a feladat ellátásának. A hivatalon belül nincs, soha nem is volt olyan terv, hogy menhelyet alakíta­nánk ki az épületben, vagy ap­portként hasznosítanánk. El­képzeléseinkben az szerepel, hogy lebontjuk, és a körúton, az ott lakók véleményét ki­kérve lakásokat, garázsokat építenénk, enyhítve ezzel az utcák túlzsúfoltságát, illetve közösségi helyiséget létesíte­nénk, megtartva a sportpályát. A Gábor Áron és a Rákóczi iskola integrációjával kapcso­latban jogos igénynek tartom a felvetést: meg kell teremteni inkább, de itt is lenne rá lehe­tőség, hogy a Rákóczi iskola közvetlen környezetében pluszhelyiségekkel oldjuk ezt meg. A Gábor Áron iskola épülete hasznosításra kerülne. Azt szeretném, ha az érintett iskolák igazgatói, iskolaszékei és az önkormányzat a követ­kező napokban - már a meg­oldás keresése céljával - to­vább tárgyalnának ezekről a kérdésekről. Mi teljesen nyi­tottak vagyunk. Ez, a jogos igényeket megfontolva, komp­romisszumos javaslat a meg­egyezés érdekében, amivel elmozdíthatok a holtpontról a tárgyalások, ha ebben partner­ség mutatkozik.- Szerdán tárgyaltak a vá­rosházán a részletes költségve­tésről. Hogyan összegezhető ez a megbeszélés?-A városfenntartás, az in­tézmények és a polgármesteri hivatal tekintetében minden te­rületen ugyan­azzal a mércé­vel mérve töre­kedtünk a kia­dások visszafo­gására, mert a város tervezett hiánya nem le­het több 145 millió forintnál, ennyi fedezhető hitelből. Hang­súlyozom, hogy ezzel együtt sehol sincs kezelhe­tetlen helyzet. Nagyon éles, éjszakába nyúló vita alapján megszüle­tett a belső megegyezés, ami alap a bizottsági egyeztetések­hez, a testületi előterjesztés­hez. A reálisan tervezhető be­vételekhez igazítottuk a kiadá­sokat. A koncepcióban is meg­célzott közel egyensúlyos költségvetési helyzet és a gaz­dálkodás feltételei kialakítha­tók. Egyfajta profiltisztításra, a párhuzamosságok kiküszöbö­lésére szükség lesz az önkor­mányzati tulajdohú vállalko­zásoknál. Az év első felében foglalkozunk a Salgó Vagyon, a Tarjánhő , a VGÜ és a Ritas Kft.-nél folytatott vizsgálódá­sok tapasztalataival. Ennyi pénz jut rá... Több rákfenéje van az oktatás finanszírozásának. Az önkor­mányzati törvény kötelezi az ál­talános iskolákat valamennyi diák elhelyezésére. A finanszí­rozás alapvető problémája ab­ból adódik, hogy az állami tá­mogatás mértéke - tíz úgyneve­zett fejkvóta - a tanulólétszám­tól függ, és ez csak az összkia­dások felét fedezi. Az utóbbi négy esztendőben egyötödével, azaz 1000-rel csökkent a tanu­lók száma, vagyis ennyiszer 41 ezerrel csökkent az állami tá­mogatás mértéke is. De tudni kell, hogy a tényleges kiadás nem elsősorban a tanulói lét­számtól, hanem a tanulócsopor­tok számától függ, s ezek száma pedig korántsem olyan mértékben csökkent, mint azt a létszámcsökkenés indokolta volna. Tehát, míg az önkormányzat bevételei a tanulók számának csökkenésével arányosan csök­kentek, a kiadások oldaláról nem tapasztalható ugyanilyen mértékű csökkenés. Míg az ön- kormányzat által az alapfokú oktatási intézményeknek nyúj­tott támogatás mértéke 91-ben 148 millióval, 92-ben 223 mil­lióval, 93-ban 252 millióval ha­ladta meg a normatívából származó bevételt, addig ez az összeg '94-ben már meghaladta a 424 milliót. Ám a finanszírozásnak van még egy sajátos összefüggése. Az önkormányzatnak négy év alatt 85 százalékkal nőttek a bevételei, az oktatási intézmé­nyeknek nyújtott önkormány­zati támogatás fjedig 144 száza­lék volt. Ez a hiány alapvető oka. A 2,2 milliárdos költség- vetés felét az oktatás viszi el. A kiadási oldal azt mutatja, hogy jelenleg a költségek 70 száza­léka bérre és tb-járulékra megy, és csak a fennmaradó a dologi kiadásokra. Az oktatási szakér­tők szerint amennyiben az in­tézmények bezárásától, a tanu­lók más iskolákba integrálásá­tól elzárkóznak az érintettek, akkor csak egyetlen lehetősége marad az önkormányzatnak. Csak úgy tudja fenntartani, működtetni intézményeit, ha azok tevékenységét teljesen le­csupaszítja. Nem lesz szakkör, speciális képzés, tehetséggon­dozás, semmi olyasmi, amit ma úgy neveznek, sokoldalú sze­mélyiségfejlesztés. Megnevezés Egy tanulóra jutó önkormányzati támogatás (ezer Ft) Helyezési szám: Legmagasabb költséggel müködft « 1 legalacsonyabb költséggel működő . 11 1990 1994 1990 1994 1. Gábor Áron 38 103 2 3.-4. 2. Forgách 27 74 9 10. 3. Gagarin 36 85 4 8. 4. Petőfi 28 80 8 9. 5. Rákóczi 29 95 7 5. 6. Somoskőújfalui 43 94 1 6. 7. Zagyvaróna 33 113 6 1. 8. Kodály 36 103 3 3.-4. 9. Arany János 24 70 11 11. 10. Baglya8alja 27 87 10 7. 11. Beszterce 34 104 5 2. , összesen: 31 87 Sem állami, sem helyi pénzekből most nem jut több az oktatásra Az önkormányzatok négy év alatt nem sok olyasmit tettek az oktatásügy tekintetében, ami vitát válthatott volna ki az elmúlt négy évben - mondta Mihály Ottó egyetemi tanár, az Iskolafej­lesztési Kutató Intézet igazgatója a minap a salgótarjáni peda­gógusoknak, amikor az iskolák és önkormányzatok kapcsola­tát taglalta. Az isnfrastruktúra maradt, holott a csökkenő gye­reklétszám nem tette indokolttá sem a tanulócsoportok, sem a pedagógusok magas számát, még pedagógiailag sem. Az alap­helyzet pedig az, hogy sem az állami, sem a helyi pénzekből nem jut több az oktatás finanszírozására. A változás mindig érdekütkö­zésekkel járt - mondta -, akár iskolacsinálás, akár összevonás volt a tét. Ma még bonyolultabb a helyzet az iskolák és önkor­mányzatok között, ami abból adódik, hogy az iskolák több­ségének az önkormányzatok a fenntartói. Sokkal kevesebb a gyerek Addig nincs is baj az iskolák és fenntartóik között, amíg a fej­lesztésre kell koncentrálni. Csakhogy a történet ma nálunk egészen másról szól. A gyereklétszám az előrejel­zések szerint az ezredfordulóra egyharmadával csökken. A mai arány egyötöd körül mozog. Közben maradt a csoportok nagy száma, s ugyanannyi a pedagógus is. A statisztika szerint a világon nálunk a legjobb az arány az egy pedagógusra jutó gyerek­létszám tekintetében, holott szakmailag nem indokolt, s ugyanilyen jó a helyzet a peda­gógusok kötelező óraszámát te­kintve is. Mindez, mondta az előadó, még egy jó gazdasági környe­zetben is nehézségeket okozna a fenntartónak, a mi körülmé­nyeink között pedig mindez az iskolák teljes lepusztulásához vezet, sokuk már ma is csak ve­getál. Mert sem a központi, sem a helyi költségvetési pénzekből nem jut több. Az önkormányzatoknak rö­vid időn belül kötelességévé válik az iskolák átvilágítása, el­sősorban gazdasági racionali­tás alapján. Most, amikor a gazdasági kényszer drasztikus változtatá­sokra készteti az önkormányza­tokat, óhatatlanul felszínre ke­rül számos érdekellentét, mert az intézkedések közvetlen em­beri érdekeket sértenek. Nem maradhat a régi Mihály Ottó nem titkolta azt sem a megyeszékhely pedagó­gusai előtt, hogy ismeri a Tar- jánban kialakult konkrét hely­zetet. Ennek ellenére, vagy épp ezért, többször hangsúlyozta sa­ját, korábban kialakult vélemé­nyét. Nevezetesen, hogy azt a pedagógiai érvelést, miszerint minden maradjon a régiben, nem lehet elfogadni, mert ez nem más, mint az egyedi mun­kavállalói érdekek pedagógiai érdekekké való feltupírozása. Kár a pedagógia leple alá bújni, amikor pusztán arról van szó, hogy restek a többletmunkára, miközben hivatástudatról be­szélnek. A gyerekek érdekeiről szólva kifejtette, hogy azok az iskola- váltással, a nagyobb létszámú csoportokban való elhelyezés­sel nem csorbulhatnak, mert a színvonalasabb, hatékonyabb pedagógiai tevékenységnek mérsékelnie kell. Demokratikus alku A szülők persze joggal mondják, hogy nem akarnak mást, mint ami idáig kényelmes volt nekik, megfelelt a gyereke­iknek. Csakhogy a demokrácia nem azt jelenti, hogy azt kapja mindenki, amit ő akar. Nem, az önkormányzat felelőssége, hogy lépjen a megfelelőbb is­kolastruktúra felé. S az ezzel járó vitában a legkeményebb alku az önkormányzaté. S hogy mit tehet azért, hogy döntését el tudja fogadtatni? - a szakértő, akinek érvelését szinte sosem fogadták el a szak­tárca miniszterei, erre is adott tanácsot. „Egyetlen lehetőség van - legalábbis én ezt tenném -, az önkormányzatnak mentál­higiénés terápiát kell alkalmaz­nia. Mert ebben az alkuban mindenkinek adnia kell.” Kövesse tartalmi megújulás a szükséges szervezeti változásokat! Az évek során folyamatosan gyülemlő feszültség jelenleg az általános iskolák körében tető­zik. A problémák nem újkele- tűek. Az elmúlt években több­féle terv készült, de végleges megoldást jelentő döntés nem született. A működés gazdasá­gosságát célzó javaslatainkat néhány intézmény évek óta nem veszi figyelembe - szak­mai indokokra és az önálló­ságra hivatkozva. Felgyorsította, elodázhatat­lanná tette az intézményhálózat racionalizálását a város egyre növekvő költségvetési hiánya. Olyan intézményhálózatot kell most kialakítani és működtetni, ami figyelembe veszi a gyer­meklétszám alakulását, amely hosszú távon is finanszíroz­ható, és biztosítja a gyermekek hatékony nevelését, oktatását. A közgyűlés 1995. január 30-i ülésén elfogadott költség- vetési koncepció az oktatási ágazatra vonatkozóan is meg­szorításokat tartalmaz. A kon­cepció elfogadása feljogosította az ügyben illetékes munkatár­sakat, képviselőket arra, hogy a tényleges döntést előkészítő tárgyalásokat, egyeztetéseket megkezdjék. Az érintettek ve­zetői megbeszéléseken, bizott­sági ülésen fejthették ki véle­ményüket, s iskolaszéki ülé­sekre, lakossági fórumra került sor, s az egyeztetések sora még folytatódik. Az intézményveze­tőktől javaslatokat kértünk, s megkértük a Tankerületi Okta­tási Központ véleményét is. Megalapozatlannak tartom ezért azokat a kijelentéseket, amelyek törvénytelenséget, át­gondolatlanságot emlegetnek. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a „piros” iskola nem önálló intézmény, hanem a Ko­dály Zoltán iskola telephelye, így nem intézmény bezárásáról van szó. Az épület átmenetileg a demográfiai hullám kezelé­sére létesült, hosszú távon mű­szakilag sem alkalmas funkció­inak ellátására. Tény továbbá, hogy a tanuló­létszám a városban az utóbbi 5 évben ezer fővel csökkent, az intézményhálózat viszont alig változott. A Kodály Zoltán is­kola épületeiben 13, 15,18, 20, a Beszterce lakótelepi iskolá­ban 15, 19 fős tanulócsoportok is működnek. A Gábor Áron iskola 12, 15, 18 fős osztályait a fejlesztő, felzárkóztató profil, a „peremkerületi” iskolák ala­csony létszámait a települész- szerkezet részben indokolja. Egy bizonyos határon túl azon­ban pedagógiai érveléssel sem védhető az egy tanulóra, tanu­lócsoportra jutó fajlagos költ­ségek növekedése. Különösen, ha több belvárosi iskola évek óta magas osztálylétszámok mellett is színvonalas, eredmé­nyes nevelő-oktató munkát tud megvalósítani... Hiszem, hogy a Kodályban sem jelenthet színvonalcsökkenést, ha hosszú távon egy épületben más belvá­rosi iskolákhoz hasonló osz­tálylétszámokkal működik. A Gábor Áron iskola hely­zete három éve rendszeresen szerepel az önkormányzat napi­rendjén. Bizonytalanságot te­remtett, hogy mindig csak egy tanévre szóló döntés született. A kettéosztottság nehezíti a pe­dagógiai munkát, és a Kereske­delmi és Vendéglátóipari Kö­zépiskola gyakorlati oktatóhe­lyének kialakítását is késlelteti. A n. Rákóczi Ferenc és a Gábor Áron iskola integráció­jával egy 10 évfolyamos, alap­vizsgára felkészítő, a hátrány- kompenzációt és tehetséggon­dozást párhuzamosan kezelő iskola jöhet létre, amely a dol­gozók általános iskolai tagoza­tát is működteti. A gazdasági megszorítások sajnos nem zárulnak le az in­tézményhálózat átalakítására vonatkozó elképzelésekkel, hi­szen emellett valamennyi in­tézményt nehéz döntések elé ál­lítja az összességében mintegy 20 millió forintot kitevő terv­szintű bérhiány. Nem odázható el az intéz­ményi struktúra végleges ren­dezése azért sem, mert az in­tézményekre igen fontos szak­mai feladatok várnak. A tar­talmi megújulásra csak nyu­godt, alkotó légkörű közössé­gek képesek.­Bratinka Gábor okt.-kult.-sport oszt. vez..

Next

/
Thumbnails
Contents