Nógrád Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-07-08 / 6. szám
8. oldal Hétvégi Magazin • Közélet 1995. január 7-8., szombat - vasárnap NÉGY ÉV NEM VOLT ELÉG A DOKUMENTUM ELKÉSZÍTÉSÉHEZ Lesz-e végre nemzeti alaptanterv? A nemzeti alaptanterv (NAT) körüli bonyodalom sokak szerint mára már kultúrbotránnyá nőtte ki magát. Mások nem fogalmaznak ilyen szigorúan, s a szakmai és politikai vitákkal teletűzdelt vajúdást természetes folyamatnak tartják. nyodahnat jelent majd, hogy a NAT elképzeléseivel ellentétesen mozdult el nálunk az iskolaszerkezet, ugyanis ma már a gyerekek egy része - az európai Igazzá válhat a mondás: oktatásügyünk háttal rohan Európának? Tény viszont, hogy négy év sem volt elegendő egy többféle igényt kielégítő dokumentum elkészítéséhez. A korábbi kormányzat működésének utolsó napjaiban döntött ugyan egy NAT-változatról, azt azonban sem a szakma, sem pedig az új politikai-hatalmi tényezők nem fogadták el. Ónként adódik a kérdés: Mi most a helyzet? Lesz-e egyáltalán nemzeti alaptanterv? Lesz nemzeti alaptanterv, de egészen más, mint amelyikkel legutoljára májusban megismerkedhettünk - tudtuk meg az elmúlt napokban az úgynevezett „hetes bizottság” tagjaitól egy budapesti szakmai tanácskozáson. A NAT készítői szerint várhatóan májusban fogja aláírni a szakminiszter az immár véglegesnek tekinthető változatot. Az új alaptantervből kimaradtak az ideologikus megközelítésre alkalmas alapelvek. A készítők elsősorban a szakmai követelményekre koncentrálnak, amelyek tizenhat éves korig minden gyermek számára érvényesek lesznek bármelyik iskolába járnak is. Különösen a 12-16 év közötti korosztály képességfejlesztését tartja kiemelt feladatnak a NAT. Az 1-6 osztály fontos alapozó szakasz, s a 16. életév után letett egységes alapvizsga után kezdődhet az eddigiektől sokkal színesebb, változatosabb differenciálás. A NAT a tananyagnak csupán 60 százalékát tartalmazza. Tehát csak az alaptantervre hagyatkozva nem lehet tanítani, hanem mindegyik iskolának el kell készítenie a helyi tantervét. Ennek alapján nyilvánulnak meg az egyes iskolák közötti különbségek. A helyi tantervben kell azt is meghatározni, hogy melyik évfolyamon, milyen tantárgyat, hány órában tanítanak. Kötelező tantárgyakat sem határoz meg a NAT, de annak szerkezete az 1-6 évfolyamon kedvez a komplex tárgyaknak, s 12 éves kor utáni időszakra tolódhat ki az egyes tudományokra épülő ismeretrendszerek lineáris feldolgozása. (Például a kronologikus történelemtanítás 7. osztályban kezdődik majd.) A nemzeti alaptantervnél fontos korszakhatár a 16. életév. Ez a 10 osztályos iskolának jelenthet előnyt. Tízévi tanulás után tehát országosan egységes alapvizsgát kell majd tenni, függetlenül attól, hogy ki milyen iskolatípusba jár. Ezután kezdődhet majd a felsőfokú továbbtanulásra való felkészítés, és a szakképzés is. A NAT bevezetésére 3 év előkészület után kerülhet sor. Sokak szerint nem kis botendenciákkal ellentétesen - túl korán, 10, 12 vagy 14 éves korban vált iskolát, az átjárhatóság, a későbbi csatlakozás lehetőségének biztosítéka nélkül. Sokak szerint elgondolkoztató: senki sem vizsgálta még, hogy az iskolaszerkezet anarchikus felbomlása milyen hatást gyakorolhat a népességmozgásra. Várhatóan sokrétű politikai egyeztetés vár még a kormányzatra az iskolaszerkezet rendbetétele érdekében. Ellenkező esetben nem valósulhatnak meg a nemzeti alaptanterv célkitűzései sem, s igazzá válhat az a vélemény, amely szerint oktatásügyünk háttal rohan Európának. Czene Gyula Szakszervezeti ellenvélemények A Pedagógusok Szakszervezete úgy véli, hogy az iskola- szerkezet módosítását nem lehet a nemzeti alaptanterv bevezetéséhez kötni. Hosszabb időre van szükség a nyolc plusz négyes szerkezet hat plusz 4 plusz 2 évfolyammá módosítására. Ezt Szöllősi Istvánné főtitkár jelentette ki. A közoktatási törvény módosításáról szóló tervezetet bírálva elmondta: a szakszervezet nem ért egyet azzal, hogy a helyi önkormányzatok döntsék el, hány osztályos legyen az általános iskola. Szerintük pedagógiai, nem pedig anyagi szempontokat kellene figyelembe venni a főként kistelepülések lakóit érintő döntésnél. A szakszervezet azt is hiányolja, hogy nem készült háttérszámítás arról; mennyibe kerülne a tervezett átalakítás. A tervezet megfogalmazza, hogy a dolgozókat az országos átlag szintjén kell megfizetni. A szakszervezet szerint ez alkalom lehei arra, hogy béreket csökkentsenek. Szöllősiné szerint: foglalkoztatási bizonytalanságot okozhat a felső-középfokú intézményekben oktató pedagógusok körében, hogy a diákok választhatnák ki, mely tantárgyból tesznek érettségit. Nem tartják helyesnek a Közoktatási Mérési és Értékelési Központ létrehozását, mert az a megszüntetett Tankerületi Oktatási Központok (TOK) más néven történő újjáélesztését jelentené. Zöldi László: Lefülelt mondatok Macskakörömpörköit címmel jelent meg lapunkban Zöldi László szállóigesorozata. Kötete január közepén jelenik meg. Ebből származik ez a válogatás, amely a Nógrád Megyei Hírlap 1994-es évfolyamából való. Mi lesz, Fidesz? Az MSZOSZ szereti a narancsot, de nem bánná, ha olcsóbb lenne. Nagy Sándor, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke Helyszíni közvetítés A képviselők nem a kívánatos törvény létrehozására törekedtek, hanem egymást lökdösték, hogy ki kerülhet a képernyőre. Gombár Csaba szociológus, a Magyar Rádió volt elnöke Egy rózsadombi kisgazda Anteusz az anyafölddel érintkezve kapott mindig erőt. Én pedig a magyar néptől kapom ugyanezt az erőt. Torgyán József, a Független Kisgazdapárt elnöke Bece Sokszor kaptam állatnevet a Bimbutól a Putyiig. Karda Beáta táncdalénekesnő Kabaré Óriási a konkurencia, mert ennyi nagy gégét, amennyit ebben a szedett-vedett parlamentben és politikai életben szereplő figurák összehordtak, nehéz lenne felülmúlni. Marton Frigyes humorista Felemás Az SZDSZ-ben mindig MDF-esnek tartottak, az MDF-ben pedig mindig SZDSZ-szimpatizánsnak. Bilecz Endre filozófus és publicista, volt ogy.-i képviselő Mellbedobás Aki leveszi a felső részt nyilvános helyen, az többnyire nincs tisztában azzal, hogy a teljes látvány kevésbé hatásos, mint ami csak sejtet. Sándor József szociológus EGYETLEN PÁRT SEM TEHETI MŰKÖDÉSKÉPTELENNÉ VÁROSÁT VAGY MEGYÉJÉT Egymásra rétegződnek a régi és új elitek Lengyel László: A pártszervezetek hamar rájönnek az aprómunka nem is olyan apró, ráadásul ezer gonddal jár Lengyel László politológus közgazdászt, a Pénzügykutató Rt. igazgatóját és közéleti szerepléseit sokan ismerik és kísérik lankadatlan figyelemmel Nógrád megyében is. Vele beszélgettünk.-Az önkormányzati választások után minden párt úgy nyilatkozott, hogy nyert. Ón szerint ki nyert valójában? -Tulajdonképpen mindenkinek igaza van, és ezért senkinek sincs igaza. Megítélésem szerint a pártok semmiképp sem nyertek. Az önkormányzati választásokon elsősorban a független jelöltek értek el sikert, illetve a pártokon keresztül is a helyi jelöltek kaptak bizalmat elsősorban. A központi párt- szervezetek nyertek persze néhány helyen, „beerőltetve” jelöltjeiket. Magyarországon ugyan a pártok még ráülnek az önkormányzatokra, ám tartósan ez képtelenség. Ezt most majd a koalíciók működési zavarai fogják igazán világossá tenni. Már a választási koalíciók is elég vadak voltak, s e téren azóta sem változott a helyzet. Szerintem pillanatokon belül eldől, hogy egy önkormányzat irányítása nem pártkérdés, hanem az önkormányzat működési feltételeinek a kérdése. Szerintem egyetlen párt sem teheti meg, hogy működésképtelenné teszi a városát vagy a megyéjét. Egyetlen politikai erő sem obstruálhat tartósan. Ez még országosan is nehéz, de ott meg lehet érteni. A megállapodásokból ki fog derülni, hogy ezek valójában pártfölötti megállapodások.-Mit jelent ez a pártfölötti- ség, hiszen a helyi érdek és a felsőbb pártelvárás egy időben hat?- Gondot okoz, hogy a városokban és a megyei listákon tulajdonképpen nem lehetett függetlenként nyerni. Hiszen az induláshoz jelentősebb befektetés, párttámogatás kell, meg egy szervezőgárda, amelyik menedzseli a kampányt. A helyi elitek az elmúlt négy évben is pártokkal választatták meg magukat, majd utána - vagy ki is léptek a pártokból vagy bentmaradtak ugyan, de - hangsúlyozták, hogy lényegében nem pártérdekek alapján politizálnak. A választások idején a központi pártszervezetek is, bár nagy jelentőséget tulajdonítanak egy-egy város megszerzésének, később a mindennapi aprómunkában már már követni sem tudják a történéseket. Ráadásul ez az aprómunka nem is olyan apró, és ezer gonddal jár. Mikor pedig a központi pártszerveknek vagy a kormánynak kellene adnia valamit egy városnak, a legszívesebben kitérnek a kérések elől. Idővel így rájönnek majd a ma még talán acsarkodó, egymásnak feszülő politikai erők, hogyha városukban valamit el akarnak érni, akkor valamiféle működőképes koalícióra, érdemi konszenzusra van szükség.- Ha ilyen a helyi elitek politikához való kötődése, akkor ezek veszélyessé is válhatnak a helyi érdekek harcában...- Veszélyek mindig vannak, mert akár kisajátíthatnak egy egész várost is. Azt is tudjuk, hogy családi birtokká lehet formálni egy települést. Vannak városok ma Magyarországon, amelyek ilyen kvázi maffiák kezébe kerülhetnek. Ez vitathatatlanul veszélyes. Ám a pártokráciák kezébe kerülni sem kevésbé veszélyes dolog... Van egy nagyon bonyolult hálórendszer, amelyben különböző emberek találkoznak. A részben már századok óta meglévő polgárosult rétegek és mellette az új elitek is jelen vannak. Szerintem ezeknek az eliteknek az egymásra rétegződése tapasztalható. Ez valószínűleg Somogybán látszik majd leginkább, ahol - könnyen belátható — a Balaton-part és világa egy teljesen más elitet és kultúrát termelt ki, mint a déli részek. S ez így van minden országrészben, Nógrádban is. A fejlődés különböző eliteket hoz felszínre, egyebek közt eltérő jövedelmi és vagyoni viszonyokkal, s közöttük egyeztetni nagyon nehéz lesz. Lengyel János Megdöbbenéssel olvastam a Nógrád Megyei Hírlap 1994. december 9-i számában megjelent „Szertefoszlott a magángazdálkodás reménye’' című cikket, amely Bobál Gyula újságíró úr tollából származott. Az említett cikk Varga Géza litkei lakos meghiúsult magángazdálkodói terveivel foglalkozott. Varga Géza régi munkatársam volt a litkei Ipoly szövetkezetnél. Mi több, mai napig is jó barátomnak tekintem. Nem megszünteti, csak szünetelteti Varga Géza a Mezőgazda- sági Fejlesztési Alap (MFA) gépvásárlási támogatását vette volna igénybe. Mivel az említett cikk igen tévesen és hiányosan ismerteti a támogatás módját, annak ellenére, hogy számtalan sajtóban megjelent, újólag kénytelen vagyok ismétlésbe bocsátkozni, a teljesség igénye nélkül. A támogatás 30 százaléka vissza nem térítendő, 50 százaléka kamatmentes, 20 százalék saját erő, illetve bankgarancia. A támogatás visszatérítési kötelezettsége 5 év. Varga Gézának, mint ahogy területemen több mezőgazdasági kistermelő és gazdálkodó pályázatának elkészítéséhez is segítséget nyújtottam, elsősorban szakmai, illetve a költség- és jövedelmi viszonyok elszámolása terén. A cikkben említett 25 ha-os szántóterület jövedelme számszakilag kimutathatóan is fedezte volna a mezőgazdasági tevékenységből való megélhetését, illetve hiteltartozásainak időarányos, garantált törlesztését. Nem tér ki a cikk viszont arra a tényre, hogy a 25 ha szántóterület azon időszakban nem a pályázó tulajdonában volt, hanem csak a család és a rokonság össztulajdonát képezte. Ahhoz, hogy Varga Géza az új pályázati feltételeknek megfelelő érdemi pályázatot tudjon benyújtani a megyei FM hivatalhoz, valamennyi rokonával érvényes, 5 évre szóló földhaszonbérleti szerződést kellett kötnie, hogy pályázatát elfogadhassák, mivel saját földterületének nagysága nem érte el a pályázati feltételekben meghatározott mértéket. A megkötött szerződéseket a pályázat mellékleteihez kellett volna csatolni. Felhívnám a figyelmet arra, hogy a szerződéskötések bonyolítása közben megjelent a Földművelésügyi miniszter 19/1994J1V.220 FM rendelete a Mezőgazdasági Fejlesztési Alap kezelésének és felhasználásának egyes szabályairól szóló 611993.(1.30.) FM rendelet módosításáról. E rendeletnek - a pályázat feltételeit szigorító rendelkezésein kívül - legfőbb pontja az 1. paragrafus (5) bekezdése. Miszerint: „Az alap forráshiánya esetén a minisztérium az alapból teljesíthető támogatások elnyerésére vonatkozó pályázatok befogadását, illetőleg a kifizetést szüneteltetheti, továbbá szükség szerint megállapítja a földművelésügyi hivatalonként felhasználható támogatási keretösszeget.” A rendelet és a valós tények ismerete alapján kaptuk mi, falugazdászok azt az utasítást, hogy közöljük klienseinkkel, hogy további pályázatok beadására egyelőre nincs mód, mivel országos szinten az addig elbírált pályázatok és a már beadott, de még el nem bírált pályázatok értéke 7 milliárd forinttal lépte túl a pályázatra tervezett keretösszeget. Sajnos, ez Varga Géza pályázatának benyújtását is meghiúsította, s minden bizonnyal nem ő az egyetlen az országban, mivel tudomásom szerint is többen vették volna igénybe a támogatást, ha erre továbbra is lehetőség nyílik. Mégis, sértő számomra a cikk írójának az a megjegyzése, miszerint Varga Géza kérdésére én mint falugazdász mindössze ennyit válaszoltam: „Elfogyott a pénz”. Ilyen cinikus, nemtörődöm válaszra sosem lennék képes. Mint ahogy Gézának, ugyanúgy Bobál úrnak is elmondtam a támogatás meghiúsulásának okait, de ez a cikkben nem kapott helyet. Nagyon furcsa a cikk politikai okfejtegetése is: „Addig osztották a pénzt, amíg a választásokra készültek, de amikor az lezajlott, megszűnt a támogatás”. Elnézésükkel, kiemelek az általam idézett 19/1994 (IV. 22.) FM rendelet 1. paragrafusának (5) bekezdéséből egy részletet: „a pályázatok befogadását. illetőleg kifizetését szüneteltetheti...” Tehát nem megszünteti, csak szüneteltetheti! Micsoda különbség. Ha az anyagi lehetőségeink engednék, valószínű a mezőgazdasági tárca továbbra is biztosítaná a támogatások folyósítását. Milyen jó is lenne! Akkor talán nem kellene a mezőgazdasági magángazdálkodók szertefoszlott reményeiről keseregnünk. Lenkó Gyula falugazdász
