Nógrád Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-21-22 / 18. szám

2. oldal Világpolitika 1995. január 21., szombat Megszokták már a bombázásokat A csecsének folytatják a harcot Dzsohar Dudajev csecsen ve­zető képviselője cáfolta, hogy az orosz erők átvették volna az ellenőrzést Groznijban, és azt állította, hogy a csecsen fegyr veresek továbbra is ellenőrzik a város területének kétharma­dát. Movladi Udugov csecsen tá­jékoztatási miniszter szerint nem felelnek meg a valóság­nak azok az orosz állítások, amelyek szerint az akció kato­nai szakasza befejeződött volna, a katonai cselekmények folytatódnak Csecsenföldön. Udugov elismerte, hogy a grozniji elnöki palotát elfoglal­ták az orosz csapatok. Azt állí­totta viszont, hogy az épületet önszántukból hagyták el a cse­csen védők, miután az elmúlt napok tüzérségi támadásai kö­vetkeztében súlyos károk ke­letkeztek az épületben. Csütörtök esti helyszíni je­lentések szerint ostrom előzte meg az elnöki palota elfoglalá­sát, amelynek során a csecsen védők egy része életét vesz­tette. Az Interfax jelentése szerint a csecsen politikus erről nem tett említést nyilatkozatában. Udugov megerősítette vi­szont, hogy a csecsen vezérkar az elnöki palotából a Szunzsa folyó másik partjára települt át, és a csecsen kormány is Groznijban maradt. Szavai szerint Dudajev to­vábbra is a városban van egy óvóhelyen. Borisz Jelcin elnök csütör­tök esti nyilatkozatában jelen­tette be a csecsenföldi beavat­kozás katonai szakaszának a végét, hangsúlyozva, hogy a belügyminisztérium veszi át a törvényes rend helyreállítását célzó feladatokat. Orosz katonai illetékesek szerint napok kérdése a cse­csen fegyveres ellenállás fel­számolása Groznijban. Dzsohar Dudajev csecsen sze­paratista vezető azt állítja, hogy Oroszország kemény ka­tonai fellépése sem képes meg­törni a csecsen nép ellenállá­sát. A csecsének készek vál­lalni a további szenvedéseket - mondta Dudajev pénteken új­ságírók előtt, az általa vezetett oroszellenes lázadók ellenő­rizte területen. A Reuter brit hírügynökség a Csecsenfölddel szomszédos Dagesztánból, Haszavjurt vá­rosból keltezte erről szóló tu­dósítását. A beszámoló szerint az egyenruhába öltözött Dudajev „fáradtnak, de nyugodtnak lát­szott”. Arról beszélt, hogy a cse­csének hozzászoktak már a bombázásokhoz és a rakétatá­madásokhoz, s az ilyesmitől egyikük sem fél, „még a gye­rekek sem”. A csecsen vezető azután ta­lálkozott az újságírókkal, hogy az orosz csapatok az előző na­pon Csecsenföld fővárosában, Groznijban - három hetes, el­keseredett harcok után - elfog­lalták az elnöki palotát. Duda­jev az orosz vezetésen belüli válságnak tulajdonítja, hogy a tárgyalásokon nem sikerült megállapodni a tűzszünetben.- Ez azt mutatja, hogy sem Jelcin, sem Csemomirgyin nem ura a helyzetnek - véle­kedett. Egyúttal felszólította a vilá­got, hogy alkalmazzon szank­ciókat Oroszországgal szem­ben, mondván: mindenfajta, Oroszországnak nyújtott tá­mogatás - legyen az akár pénzügyi, akár műszaki jellegű- a háborúzó fél megsegítését jelenti. A brit külügyminiszter csütör­tökön a csecsenföldi vérontás beszüntetését szorgalmazta. A brit-orosz kapcsolatoknak szentelt londoni beszédében Douglas Hurd aránytalanul súlyosnak ítélte az orosz kato­naság által alkalmazott erő­szakot, és felhívta Moszkvát: mielőbb vessen véget a har­coknak. A dpa szerint Hurd szor­galmazta, hogy a segélyszál­lítmányok „késedelem nélkül” eljuthassanak a konfliktus ál­dozataihoz. Nagy-Britannia egymillió font értékű segélyre tett már ígéretet, és kész további se­gélynyújtásra. A brit diplomácia irányítója rámutatott: tekintetbe kell venni a csecsen nép óhaját, enélkül nincs lehetőség tartós rendezésre. Az EBESZ bevonására való orosz hajlandóság megmutatja majd, mennyire megbízható partner lehet Moszkva a jö­vendő együttműködésben - vélte Hurd, és megtoldotta: a „kifejezetten bátorító” szava­kat immár a tetteknek kell kö­vetniük. Jelena Bonner, az egyik legis­mertebb orosz emberjogi akti­vista sürgette a Nyugatot, hogy szüntesse be a csecsének ellen hadat viselő Oroszország pénzügyi támogatását - jelen­tette pénteken az AP hírügy­nökség.- Az orosz elnök megmu­tatta: akár brutális erőszakot is alkalmaz annak érdekében, hogy elbánjon bárkivel, aki nem ért egyet a Kremlből gya­korolt központi irányítással, és több autonómiát akar - jelen­tette ki Bonner az Európai Biz­tonsági és Együttműködési Bi­zottság (Helsinki Bizottság) előtti meghallgatáson. A No- bel-békedíjas fizikus, Andrej Szaharov özvegye személye­sen Borisz Jelcin orosz elnököt tette felelőssé a katonai fellé­pésért és a vérontásért. Bonner leszögezte: a nyugati demok­ráciáknak diplomáciai nyo­mást kell gyakorolniuk Jel­cinre annak érdekében, hogy felhagyjon az erőszakkal, és tárgyalóasztalhoz üljön a cse­csen vezetőkkel. Jelena Bonner szerint Jel­cint az orosz parlamentben csupán a szélsőséges naciona­lista nézeteiről ismert Vlagyi­mir Zsirinovszkij támogatja. (MTI) Cél: a gazdasági kapcsolatok elmélyítése Három napos hivatalos látogatásra Hágába érkezett Soós Károly Attila, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium politikai államtikára. A magyar-holland gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok elmélyíté­sét célzó programsorozat részeként a magyar államtitkár Többek között megbeszélést folytat Anneke Van Dok-Van Weele aszony- nyal, a holland gazdasági minisztérium államtitkárával, külkeres­kedelmi miniszterrel-, látogatást tesz a Holland Vállalkozók Szö­vetségénél, az Amszterdami Kereskedelmi és Iparkamaránál, to­vábbá a holland regionális kamarák országok információs központ­jában. Amerikai hitelgaranciára számíthat Mexikó? Bili Clinton szerint a szomszédos Mexikó súlyos gazdasági-pénz­ügyi válsága nemcsak az amerikai gazdaság jövőjét fenyegeti. Az elnök amerikai üzletemberekkel találkozott, hogy meggyőzze őket a kormányzat által kidolgozott kölcsönnyújtási program szüksé­gességéről. Washington negyvenmilliárd dolláros hitelgaranciában kívánja részesíteni Mexikót a pezó árfolyamának megszilárdítására és a gazdaság talpra állítására. A brit kormány megnyerte a „csatát” Szoros eredménnyel, de visszaverte a brit kormány a közöspiaci halászati politika elleni parlamenti lázadási kísérletet, amelyben konzervatív képviselők is nevüket adták a brüsszeli előírások meg­bélyegzésére irányuló Labour-indítványhoz. Az EU irányító bi­zottsága közvetlenül karácsony előtt - Madrid panasza nyomán - olyan végzést hozott, amely szerint Londonnak meg kell nyitnia a spanyol hajók előtt eddig féltékenyen őrzött gazdag lelőhelyét, a 240 ezer négyzetkilométernyi „ír négyszöget” , Írország déli és Nagy-Britannia délnyugati partjai mentén. A brit halászszövetség politikai megalkuvásnak minősítette a döntés elfogadását, mivel azt Spanyolország - úgymond - zsarolással csikarta ki. A spanyol fél valóban kilátásba helyezte Svédország, Finnország és Ausztria formális felvételi eljárásának megvétózását a számára kedvezőtlen halászati döntés esetére. A földrengés miatt emelkednek a kamatlábak? A japán földrengés miatt nem kizárt, hogy emelkedni fognak a vi­lágon a kamatlábak - írta csütörtöki számában a The New York Times. Az amerikai napilap elemzője szerint Japánnak ugyan je­lentős pénztartalékai vannak, de mert a katasztrófa nagyrészt biz­tosítatlan vagyonban tett kárt, a helyreállítási költségek komoly de­ficitet okozhatnak a japán államkasszának. Mivel a világ számos országának gazdasága függ a Japánból kiáramló tőkétől, s ha ez a belső felszívódás miatt elapad, ezek az államok kénytelenek lesz­nek kamatlábaikat emelni, hogy becsalogassák a külföldi pénzeket. HAVAS ÚTIJEGYZETEK LENGYELORSZÁGBÓL Tovább él a hagyományos barátság „Széles utat” - köszöntek el tő­lünk lengyel - pontosabban lodzi - vendéglátóink, s bizony a jókívánságra szükségünk is volt, hiszen a tél alaposan pró­bára tette mind az utasokat, mind a Toyotát, már odafelé is. Szinte mindenféle veszéllyel ta­lálkoztunk: volt korcsolyapálya simaságé jégaszfalt, sűrű hóe­sés és latyakos, enyhén fagyott út egyaránt. Egyedül a köd kí­mélt meg bennünket - szeren­csére. Számtalan balesetet lát­tunk, de in­kább mentünk 10—20 kilomé­teres sebes­séggel, csak ne kerüljünk a minket előző autók sorsára. A hidegtől, az éhségtől nem kellett tar­tanuk, hiszen az autópályák mentén ma már Lengyel- országban is egymás után sorakoznak a benzinkutak- kal egybeépí­tett hangulatos kávéházak - ahol meleg ételt is kapni. * * * De vajon miért ilyen télidő­ben indultunk el? - kérdezhetné bárki. Mert január közepére szólt a meghívás, amely alapján a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Nógrád Megyei Egye­sületének küldöttsége betekint­hetett az ipari és kereskedelmi minisztérium lodzi tovább­képző központjának, a Dosko-nak a munkájába és az azzal közös irányítású magán közgazdasági főiskola tevé­kenységébe. A mi célunk is az volt, hogy minél előbb megin­vitáljuk az ottani fiatalokat az idei salgótarjáni nyári egye­temre és kialakítsuk az együtt­működés formáit az 1995-ös tanfolyamszerkezetben, to­vábbképzésekben. Természetesen másról is esett szó a főiskolásokkal és ta­náraikkal való találkozások so­rán. Kiderült, hogy egyre több felsőfokú intézmény kerül pri­vát tulajdonba és nagyon nép­szerű a fiatalok körében még akkor is, ha komoly összegekbe kerül a tanulás. A hallgatók ma keveset poli­tizálnak, tanulmányaik kötik le őket. Viszont nagyon erős ben­nük a nemzeti érzés, amely nem ritkán látványos oroszellenes- ségben is megnyilvánul. Kö­rükben is előfordulnak szélső­séges nézetek, magatartásfor­mák (például a drogizmus). A magyarokkal szemben azonban változatlan szimpátiával visel­tetnek ők is és az idősebbek is. * * * Lengyelországban január el­sején vezették be az új pénzt. De nem úgy, hogy azonnal ki­vonták a régit. Minden árucik­ken két ár szerepel: a régi, s a négy számhellyel csökkentett új. Számukra is furcsa még, hogy a tíz- és százezrek helyett kis összegekkel kell számol­niuk. Nekünk is szokatlan volt, hogy eddig egy forintért sok zlotyit kaptunk, most pedig mintegy hatvan forintot kellett fizetnünk egyetlen zlotyiért. Az meg külön érdekes volt, amikor régi pénzt kaptunk vissza. Lengyelországban ma van mit vásárolni. Nem olcsón, de szép dolgokat lehet kapni, szinte már nagyobb - és vala­mivel más - a nyugati áruk vá­lasztéka, mint nálunk. Ott egyébként nem búcsúz­nak el olyan könnyen a kará­csonytól, mint mi. Az utcákon továbbra is lát­hatók az ünnepi dekorációk, a lakásokban még megvannak a fenyőfák. * * * Persze nem felhőtlen náluk sem az élet. So­kan vannak munka nélkül, különösen olyan hagyományos ipari közpon­tokban, mint éppen Lodz. Rengeteg tex­tilmunkást -fő­leg nőket - kellett elküldeni a kereslet csökkenése miatt. Sok gonddal küszködik a kulturális szféra is. A hagyo­mányos művelődési házak megszűntek, a színházakat há­rom kategóriába sorolták. A nemzeti célú intézményeket az állam, a regionális színházakat az önkormányzatok támogat­ják, a többinek saját pénzből kell eltartania magát. Az egészségügyben nemes divat hódít. Egy fiatalember kezdeményezésére milliárdok gyűltek már össze a beteg gyermekek gyógyítására. Aki segít, egy szívecskét kap aján­dékba. Gombamódra szapo­rodnak e kis jelképek ... Csongrády Béla A Nagy Színház épülete Lodzban SENNA SZERETŐJE VOLTAM - ADRIANE GALISTEU KÖNYVÉBŐL (3.) Béco és a Biblia Ayrton mindig, minden versenyen nyerni akart Ébren voltam, s néztem az alvó Senna arcát. Szép volt, mintha egy szobrász mintázta volna. Hirtelen kinyitotta a szemét, elmosolyodott, s azt mondta: - Ezentúl hívjál „Bé- cónak.” Csak a mamája és a testvérei szólíthatják így ... Csodálatosan éreztük ma­gunkat együtt. Evés után gyakran elmentünk úszni, bár Ayrton azt mondta, veszélyes, már sok tragédiának volt ez a forrása. Félsz a haláltól, kér­dezte tőlem, majd hozzátette még: Szeretném, ha együtt halhatnánk meg. Akkor viszont féltem, ami­kor felültetett maga mögé a jet-skijére. Száguldott, mint egy őrült, s hiába kiabáltam, hogy lassabban, csak nevetett. Persze, hiszen ő volt Senna, a Forma-1 világbajnoka. A se­besség megszállottja, legyen az autó, motorcsónak, repülő, vagy bármi más, amit éppen vezetett. Mondjuk az a heli­kopter, amelynek fedélzetén magunkkal vittük Noriót, az egyetlen fotóst, akiben Ayrton megbízott. Emlékszem, a fér­fin egy csomó kamera lógott, több tucat objektívet hurcolt magával és ötszáz filmet! Semmiről nem akart lema­radni. Esténként, az ágyban rend­szerint hárman voltunk. Ő, én és egy kóla. Tudniillik minden este megittam egy konzerv­nyit. Kérdezte is: ez a kedvenc időtöltésed? Nem, válaszol­tam kacéran, van valami, amit még jobban szeretek. Ettől fogva gyakran incselkedtem vele, hogy ő az én igazi „fel­üdítőm”. Persze nçm élhettünk csak egymásnak. Én is dolgoztam, neki pedig következtek az újabb és újabb versenyek. Pél­dául a monacói. Ez nem egy volt a sok közül, hanem Sen- nának amolyan jutalomjátéka, 1987 óta ötször diadalmasko­dott a nagyhercegségben. Bár a pálya le volt zárva, Ayrton előtt természetesen megnyíltak a kapuk. Végig­mentünk az útvonalon, s min­den kanyarnál elmagyarázta, hogy ezt hogyan, milyen se­bességgel fogja bevenni. Lát­tam rajta, hogy büszkén osztja meg velem a titkait, be akar vezetni az ő világába. Este egy másik világba vitt el, a játék­termekébe. Csak háromszáz dollárért vettünk zsetont, el is vesztettük egy pillanat alatt. Egy szmokingos férfi meg is jegyezte: Uram, ez nem az ön sportága. Odakintről turisták kórusa hallatszott be: Senna, Senna! Ahogy közeledett a ver­seny, úgy lett egyre idegesebb. A arcáról a mosoly tűnt el, a hangjából a melegség, végte­lenül szomorúnak tűnt. Szemmel láthatóan emberfe­letti feszültség dolgozott benne, egyetlen célra összpon­tosította minden energiáját. De ilyenkor sem volt soha senki­vel sem arrogáns. Szombaton, a verseny előtti napon korán lefeküdt. Az ágy­ban hosszan forgatta még a Bibliát, hallottam, csendben imádkozik. Megfogta a keze­met, éreztem, az övé jéghideg. Mélyen a szemembe nézett, s azt mondta: - Nyernem kell! (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents