Nógrád Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-07 / 288. szám
2. oldal Világpolitika - Mozaik 1994. december 7., szerda 0k MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT ÖSSZEFOGÁSSAL NTÓGRÁD MEGYÉÉRT! Demus Iván Fodor Tibor Berkes-Vida István Bihary Lajos Deák Kálmán szociológus mérnök agrármérnök tanár tanár Dr. Rozgonyi József Szilágyi Albert Szandai László Havas Ferenc Korill Ferenc közgazdász tanár igazgatás-szervező mérnök-közgazdász tanár SZAVAZZON AZ MSZP KÖZGYŰLÉSI LISTÁJÁRA! m MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT NOVÁK ÉVA BERNADETT: DROGCSEMPÉSZ VOLTAM (12.) Életem labirintusa Christopher újabb közel-keleti útja Warren Christopher amerikai külügyminiszter kedden Damaszkuszba repült, hogy megpróbáljon további haladást elérni a közel-keleti békefolyamatban. Az amerikai diplomácia irányítója a budapesti EBEÉ-csúcs és a miami pánamerikai csúcstalálkozó közé bepréselt háromnapos közel-keleti útján - amelynek során kétszer Szíriába, egy alkalommal Izraelbe látogat - a Go- lán-fennsík körüli nézeteltéréseket igyekszik elsimítani - jelentette Budapestről keltezett keddi tudósításában a Reuter. Simon Peresz izraeli külügyminiszter, aki az EBEÉ-csúcstalálkozó alkalmából szintén a magyar fővárosban tartózkodik, előbb kételkedett abban, hogy Christopher jelentős előrelépést érne el, majd később kijelentette, hogy nem foglal állást. Peresz közölte még: Bili Clinton amerikai elnök tájékoztatta őt arról, hogy telefonon beszélt Háfez Asszad szíriai elnökkel. Asszad vasárnap reményét fejezte ki, hogy sikerül megegyezésre jutni Izraellel a Go- lán-fennsíkkal kapcsolatos vitában, nevezetesen az 1967 óta megszállva tartott stratégiai fontosságú területről történő izraeli kivonulást illetően. Christopher azóta közvetít Szíria és Izrael között, amióta Damaszkusz, a februári hebroni mészárlást követően, felfüggesztette a közvetlen tárgyalásokat a zsidó állammal. Míg Christopher, aki tizedik alkalommal látogat a térségbe, fokozatos haladásról beszél, a palesztin hatóságok és a Hamász nevű szélsőséges iszlám csoport közötti minapi összecsapás következtében rosszabbodott a légkör - emlékeztetett a Reuter. A palesztinok és Izrael képviselői kedden folytatják a tárgyalásokat Kairóban az izraeliek kivonulásáról és a palesztin választásokról. Értékelték a fél évtizedes együttműködést Kolozsváron találkozott hétfőn az MDF Für Lajos elnök vezette küldöttsége és az RMDSZ Markó Béla szövetségi elnök vezette munkacsoportja. Az MDF küldöttségében részt vett Kelemen András és Herényi Károly, az RMDSZ részéről jelen volt Takács Csaba ügyvezető elnök, valamint Bodó Barna, Somai József és Kötő József ügyvezető alelnök. Az RMDSZ közleménye szerint, amelyet kedden juttattak el az MTI irodájába, kiemelték, hogy mindkét fél nagy fontosságot tulajdonított az elmúlt öt év együttműködésének, és azt a jövőben is folytatni kívánják. (MTI) Huszonöt éves a Kriterion kiadó Az egyik februári napon olyan érzésem támadt, hogy figyel a rendőrség. Amióta hazajöttem Pakisztánból, féltem a nyilvánosságtól, észrevettem, hogy sokan felismertek, az újságokban megjelent fényképeim, a tévériport után. Több, kedvezőnek ígérkező albérletet is azért szalasztottam el, mert ismerősnek találtak, s tartottam tőle, hogy előbb-utóbb megtudják, ki vagyok. Van, aki szereti, óhajtja a népszerűséget, az enyémhez hasonló ismertségre, gondolom senki nem vágyik. Az a fiatalember azonban, aki ott állt mellettem a metró állomás közelében, „valahogy másképpen” nézett. Mintha nem akarna észrevenni, mégis minden mozdulatomat figyelemmel kísérte. Ebben az időben egyáltalán nem néztem jól ki, a ruhám is inkább topis volt, mint elegáns, feltűnő jelenségnek sem tartottam magam. Tehát mint nő nem adtam okot egy jóképű fiatalember figyelmére. Akkor viszont... Hamar elfelejtettem ezt a kalandot, mert máskor nem vettem észre gyanús mozgást magam körül. El voltam foglalva a bajaimmal, nem fogtam fel Bo- nitó ajánlatának veszélyességét, a cselekedetem súlyát, s csak arra gondoltam, ha elviszem azt a kis csomagot Bécsbe, amelyben nagyon kevés, tulajdonképpen mintának szánt drog volt sejtésem szerint, akkor a megbízóm. Bonitó, kifizeti az albérletemet, s néhány hónapig fedél lesz a fejem felett, legalább addig, amíg munkát találok magamnak. Nem így történt. Hegyeshalomnál megtalálták nálam a 22 gramm kokaint. Novák Éva Bernadett legeslegutolsónak szánt csempészkísérlete is kudarccal végződött. Amíg Pakisztánban voltam, azt hittem a karacsi börtönnél rosszabb hely nem létezik a világon. A vizsgálati fogság ideje alatt döbbentem rá, hogy a fizikai nehézségeket akkor a legnehezebb elviselni, ha lelki, pszichikai megpróbáltatásokkal párosulnak. Talán ezért éreztem és érzem még a pakisztáninál is rosszabbnak, elviselhetetlenebbnek a hazai börtönöket. Kint abban bíztam, hogy ha túlélem a hőséget, a börtön túlzsúfoltságát, a szúnyogokat, s ha egyszer haza kerülök, nyitva áll előttem újra az élet kapuja. Nem így történt. Újra megtettem azt, amit nem akartam, drogot csempésztem és ismét rajtavesztettem. Megint börtönben vagyok, most már csak magamat hibáztathatom. A pakisztáni kalandra az ismeretlen, távoli világ, a másfajta emberek, az egzotikum, valamiféle különös titkok felderítésének vágya vezérelt. Azt persze egyáltalán nem bántam, hogy eközben némi pénzre is szert tehetek, de nem ez volt a fő célom. Odakint egy új világot találtam, érdekes embereket, a gazdagság és a nyomor különös kavalkádját. Laktam, étkeztem, szórakoztam fényes hotelekben is, aztán jó párszor hajtottam álomra a fejem a börtön beton „ágydeszkáján” is. Amikor hazajöttem, új életet akartam kezdeni, de kilátástalannak tűnt a dolog. A nagybetűs ÉLET valahogy nem várt tárt karokkal. Igaz, az emberek kíváncsiak voltak rám, de bár ne lettek volna. Érdeklődésükkel nem sokra mentem. Munkám, pénzem, lakásom nem volt, tudomásul kellett vennem, hogy a puszta fennmaradásom érdekében is másokra szorulok. Első botlásomnál a kalandvágy motivált, a másodiknál az, hogy nem volt kapaszkodóm. Tudom, hogy újra kellett volna kezdenem az életemet. Tudom, hogy másodszor is rossz úton indultam el, de egyszerűen nem találtam meg az életem labirintusából kivezető utat. Nincsenek káros szenvedélyeim, néhány cigarettát elszívok ugyan naponta, de nem szeretem, nem kívánom, és nem is bírom az alkoholt, soha az életemben nem vettem a számba kábítószert, mégis hatalmába kerített a drog. Nem úgy, hogy fetrengek a földön az elvonási tünetektől, hogy habzik a szám a méreg utáni vágy miatt. Én a kábítószer-maffia hálójába kerültem, és bár az első botlás után meg akartam tőlük szabadulni, képtelen voltam rá. Most itt töprengek magányosan a győri börtön tellájában, kínoznak az előttem álló hónapok vagy évek baljós kilátásai. Talán ezek elől menekültem az emlékeim közé. Amikor e sorokat írom, még nem tudom milyen hosszú büntetés vár rám, s reményem csak az lehet, hogy a börtönrácsok rései között néha beszűrődik majd egy kis fény. Lejegyezte: Halász Kálmán Copyright: Atlantic Press A bukaresti Goethe-intézetben hétfő este kiállítás nyílt a nemzetiségi irodalmat bemutató romániai Kriterion könyvkiadó alapításának 25. évfordulója alkalmából. A kiadó igazgatója, mint ismeretes, húsz éven át Domokos Géza volt. A hétfői rendezvényen a romániai magyar és német, valamint más kisebbségekhez tartozó. írók, kulturális személyiségek hallgatták meg H. Szabó Gyula, a kiadó mai igazgatója, Demény Lajos történész és Horst Schuller Anger profesz- szor méltatását a Kriterion által végzett munkáról. A negyedszázad alatt, nem egyszer a lehetőségek végső határáig elmenve, a súlyosbodó politikai körülmények közepette, majd az elmúlt öt évben az új keletű anyagi nehézségekkel birkózva, a Kriterion 2130 munkát jelentetett meg magyarul összesen 27 millió 743 ezer példányban, 659 munkát németül 24 millió 745 ezer példányban, 169 nemzetiségi nyelvű szerző munkáját publikálta románul 1 millió 118 ezer példányban, és számos ukrán, jiddis, szlovák, török és tatár nyelvű munkát adott ki, sőt orosz, albán, örmény nyelvű könyvet is megjelentetett. H. Szabó Gyula az MTI tudósítójának kérdésére elmondta, hogy jelenleg a Kriterion igen lecsökkent létszámmal, mindössze öt irodalmi szerkesztővel működik, köz- szolgálati intézményként. A kiadott művek száma 1990-ben és 1991-ben még évi hetven körül járt, azonban az utóbbi egy-két évben 35-re csökkent, s ennek több mint fele magyar nyelvű. Szó van a kiadó szervezeti átalakulásáról, privatizálásáról. Már jelenleg is él a Kriterion az állami és magánjellegű szponzori támogatás különböző új formáival, számos magyar nyelvű munkát magyarországi kiadókkal együttműködve jelentetett meg. Jelenleg évente mintegy 20 magyar nyelvű könyvet ad ki. Szántó László: Egy éjszaka a piros lámpás házban Második fejezet - Az apa története 2. Bosszantott a dolog. Kimennek vendégeskedni és a végén ahelyett, hogy megfogadnák Sanyi tanácsát, elkószálnak. Nincs velük így is elég baj, még tesznek rá egy lapáttal... Felhívtam a nejemet. Megnyugtattam. Kértem, hogy várjon türelemmel, biztosan elértették egymást. Sanyi jóindulatáról nem nagyon sikerült meggyőznöm. Hogy őszinte legyek, ezt a jóindulatot kezdtem én is olyannak látni, mint a mai szociális hálót - tele szakadásokkal. Nyugtattam magam és vártam a fejleményeket. Nem hiányzott ez a zűrzavar. Bizonytalan, kellemetlen időszakot élünk, jó lenne, ha szűkebb körben ezt a bizonytalanságot eloldaná a család belső harmóniája, feledtetve a kapaszkodó nélküli holnapot. Ehelyett pont az ellenkezője történik. A fiammal a csirkéket vártam. Ez most a főfoglalkozásunk. Szép karriert sikerült befutnom harminc év alatt. Szerelő, oktató, művezető, műhelyvezető, főosztályvezető, magánfuvarozó és most „csirkefogó”. Nem voltam még szendvicsember és utcaseprő. Bizakodó vagyok, ami késik, nem múlik. Nehéz napok váltják egymást. Olyan érzése van az embernek, mintha a mai elit nem gyűlölte, hanem irigyelte volna a régit. Nem megszüntetni akarta az elitet, hanem a helyébe lépni. Nem a változásért harcolt, hanem a volt elit helyeiért. És mennyi hős, egyik napról a másikra. Családmentők, értékmentők, országmentők. Csak most derül ki, mennyi üldözött volt ebben az országban, akik mind a szabadságért harcoltak. Csendes harc lehetett. Hát igen, ez is kezd hasonlítani a partizánok sorsára. Újbékásnak is ki kellett állítania két partizánt, akiket a megyei összejövetelen a település a magáénak mondhatott. Partizánt itt, az Alföldön? Kész agyrém. De hiába, a második világháborúnak velejárója volt, és ebből ki kellett vennünk nekünk is a részünket. Végül sikerült két idős MSZMP-tagot meggyőzni, hogy vállalják a szerepet. Később annyira belejöttek, hogy már saját partizánélményük is volt. Igazi ellenállókká váltak az ünneplések, beszélgetések, iszogatások közepette. Összes ellenálló múltjuk annyi volt, nem akartak belépni a téeszbe. Sem azelőtt, sem azóta nem álltak ellent semminek és senkinek. Félő, hogy a mai hősök is egy kicsit ilyenek. Nem szerencsés ennyire belebonyolódni tudom, de hát az embert a kilátástalanság ingerlékennyé és indulatossá teszi. Értelmetlen dühöngés valóságalappal, megoldás nélkül. Nyugtalanítanak ezek a telefonálgatások. Nem tudom ösz- szerakni a képet. Ahhoz, hogy tisztán lássak, kevés a mozaik. Próbálom magam lekötni, de minden kifordul a kezemből. Kedv nélkül semmi sem megy. Egész nap nem szólunk egymáshoz a fiammal, de biztosan egyre gondolunk, mi lehet oda- kinn valójában? Késő délután ismét megszólal a telefon.-Én vagyok Apu, Sanyitól beszélek.- Miért ilyen későn hívtál, tudod, hogy nyugtalan vagyok.- Nem jött össze hamarabb. Képzeld, Margóék még mindig nincsenek.- Sanyi mit mond?-Holnap elmegyünk együtt Margóékhoz.- Miért vagy ilyen kimért, valami baj van?-Nem tudom, félek... megszakadt.- Halló, halló.-Szervusz, itt Sanyi. Nincs semmi gond. Holnap egy órára beszéltem meg Margóékkal, hogy találkozunk. Viszem Idát is, nem kell megijedni, jó helyen vannak.- Remélem is!-Tudod, itt nem lehet a munkahelyen csak úgy jönni-menni. Holnap megmutatom Idának, hol dolgoznak Margóék.-Idának hogy rendeződött a szállása?- Elhoztam a szállodából, félreértés volt. Most itt lesz nálam, amíg haza nem utazik. Már megvettem a vonatjegyet, holnap indul.-Rendben van. Add vissza Idát, légy szives. Szervusz.- Figyelj rám. Amíg Margóék- ról nem tudsz biztosat, ne gyere. Ha baj van, telefonálj!- Jól van. szervusz. Biztos voltam benne, hogy valami baj van. Ez a beszélgetés ahelyett, hogy megnyugtatott volna, méginkább gondolkodóba ejtett. Ez a félbeszakadt mondat, Sanyi erőszakos magyarázkodása, Ida gyors visszautazása. De mi lehet a háttérben? Ez a szolid visszafogottság nem jellemző Idára. Valamit elhallgat. Újra és újra felidéztem a beszélgetést, hátra rábukkanok valamire a szavak mögött. Nem jutottam előbbre. Fárasztóbb volt ez a nap minden korábbinál. Nem tudtam figyelni, nem kötött le a tévé, nehezen viseltem kisunokám, Babi kérdezősködését. Minél kurtább válaszokat adtam, annál inkább ostromolt, kérdezett és megállapított. Máskor biztosan nagyon jól elszórakoztatott volna, de most nagyon vártam az estét. Reméltem, hogy a másnap megoldást hoz. Nincs rosszabbkk a bizonytalanságnál. Mindegy, jó vagy rossz, csak látnám tisztán az eseményeket. Teljesen kikészülök. Bár nem akarom, mégis mindig rosszra gondolok. Fekszem az ágyban, hulla fáradtan, mégsem tudok elaludni. Jó lenne pedig pihenni, jobban letisztulnának a gondolataim, s talán közelebb jutnék a megoldáshoz. Korán ébredtem, de szokásommal ellentétben nem keltem fel. Hátha sikerül még egy kicsit aludnom. Forgolódtam egy darabig, végül feladatain. Nem megy, lassan módszeresen osztottam be a reggeli munkámat. Legyen kitöltve minden percem. Az idő így jobban telik, és egy kicsit elvonja a figyelmemet az örökös kérdésektől. Tíz óra, tizenegy, tizenkettő, semmi. Már délután két óra és még mindig néma a telefon. Ha mindig ilyen lasan telne az idő, simán élnék vagy száz évet. Három óra. Végre megcsörren a készülék.-Halló Újbékás? Szántó urat keresem - szól hozzám egy idegen férfihang a telefonból. Csak nem a rendőrség vagy a kórház? Biztosan baleset történt.- Igen, az vagyok - mondtam kiszáradt torokkal. A hangom oly idegenül hangzott, mintha kívülről érkezett volna hozzám. Nem kérdezősködöm - határoztam el -, nem és nem. Mondja el az az idegen, hogy mit akar. Miért sürgessem megtudni a rosszat, a tragédiát? Ráér később is. Ha lehetne, elterelném a beszélgetést másra, közönséges mindennapi eseményekre. Hogy ne mondhassa ki a tragikus hírt. Amiről nem tudunk, az számunkra nincs, amiről nem beszélünk, az nem történt meg. Babi ott állt mellettem. Tágra nyílt szemekkel figyelt. Talán látta rajtam a feszültséget, talán megérezte ezeknek a perceknek a tragédiáját. Nem szólt, csak odalapult hozzám, mint egy kismadár. Ártatlan kis madárkám, lehet, hogy már nem él, aki megtaníthatna téged repülni, aki úgy vezetne a veszélyek között, mint senki más, aki vigyázna rád, hogy ne sérülj meg, ne essen bán- tódásod. Mi mindannyian a kezedet fogjuk, de ez a gondoskodás anyai szeretet nélkül üres marad.- Bonnból beszélek, a nagykövet vagyok. Kedves Szántó úr, a lánya és a barátnője itt vannak nálunk, és... Nem engedtem, hogy befejezze.- Beszélni szeretnék a lányommal - kiáltottam.- Várjon, nyugodjon meg, mindjárt adom, de előbb elmondom, hogy tudja őket hazavinni. Megkapták az ideiglenes útlevelet. Önnek Budapesten be kell fizetnie az útiköltségeket forintban. Amennyiben ez megtörténik, értesítenek, és elintézem az utazásukat. A másik megoldás: kijönnek értük. Kérem, beszéljék meg, adom a lányát. (Folytatjuk)
