Nógrád Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-01 / 283. szám
1994. december 1., csütörtök Diákpanoráma 7. oldal' Képzeletbeli hirdetöfal-Tanári karunkat újra cseréljük. Hasonló problémákkal küzdő középiskolák jelentkezését várjuk! Jelige: Újítás.-Tanári diplomámat - falun, zajmentes környezetben eltöltendő - öt év nyugalomra cserélem. „Fáradt pedagógus”jeligére.-Erős akaratú, keménykezű és jó idegzetű nőket és férfiakat tanári munkára felveszünk. Tanári diploma és küzdősportokban elért eredmény Valóság ez nem álom? Nagy Milán rajza előny. (Táncsics Mihály szakközépiskola, Salgótarján) Köztársasági gólyabál Iskolánkban november 4-én a felső tagozatos diákoknak „köztársasági gólyabált” rendeztünk. A kellemes bulin közel száz tanuló vett részt. A diszkó ötletes világítása, a diákbüfé, a kiegészítő programok, mind-mind a szervezők munkáját dicsérték. Volt tombola, amelynek a bevétele a „Pénztárcanélküli Minisztériumhoz” került. A fődíj egy csokitorta volt, melyet Hegyi Dániel ötödik osztályos tanuló nyert meg. A nyereményt azonban csak rövid ideig mondhatta magáénak, hiszen azonnal fölvágtuk, és mindenki kapott belőle egy kis szeletet. A diszkót megszakítva került sor a diákköztársaság elnökének, alelnökének és minisztereinek játékos beiktatására. Az avatási szertartás során egy humoros próbát kellett teljesíteniük, majd ezt követően esküt tettek. A szervezést és a rendezést köszönjük diákköztársaságunk vezetőinek, a szülők tanácsának és az iskolaszék tagjainak. Szinyei Viktor 6. oszt. tanuló Erkel Ferenc Alt. Isk. Bátonyterenye Az oldal mondata Szélfútta levél a világ. De hol az ág? de Ki az ág? Zelk Zoltán (1906-1981) Névadónkra emlékeztünk November 7-e is eseménydús nap volt iskolánkban. 1810-ben e napon született intézményünk névadója, Erkel Ferenc. A délelőtti rádiós megemlékezésben a nagy magyar zeneszerző életútját elevenítettük fel. Minden szünet végén megszólalt a „Ki nyer ma?” zenei műveltségi játék. Délután házi ünnepségre gyűltünk össze. Iskolagalériánkban ekkor nyílt meg Nagy Márta művésztanár kiállítása. Elsőként 8. osztályos tanulóink énekében és hangszeres játékában gyönyörködtünk, majd az Ady Endre Művelődési Központ igazgatója, Kicsiny Miklós nyitotta meg a kiállítást. A művésznőt és alkotásait érdeklődésünket felkeltve mutatta be. Az eseménysorozat a vetélkedő és az alkalomra meghirdetett rajzpályázat eredményhirdetésével zárult; a díjakat Gubacsi Réka, diákköztársaságunk kulturális és oktatási minisztere adta át. Herbály Petra 8. oszt. tanuló Erkel F. A. I. Bátonyterenye N emrégen volt nálunk a gólyaavatás. A másodikosok már régóta készültek a nagy eseményre. Az eső ellenére nagyon jó volt a hangulat. A műsorszámok között akadt színdarab, ének, paródia és sok más érdekesség is. A gólyák először Gólyaavatás meg voltak illetődve, de idővel már csak a felszabadult és boldog arcokat láttuk. Az elmaradhatatlan ajándékok mellett a másodikosok meg is vendégelték testvérosztályaikat. S ekkor következett az elmaradhatatlan gólyafogadalom: minden elsős féllábon állva tette le „esküjét”. Ezután pedig csupán a buli volt hátra. Békák, gólyák egyaránt nagy kedvvel ropták. Mindenki jól érezte magát! Kurucz Éva Arany J. G., Budapest így élünk mi a magyar határ mellett Bótrágy 1500 lélekszámú kis falu Ukrajnában, Kárpátalján, Beregszásztól 25 kilométerre. Itt élünk mi. Falunkban 233 tanuló van. Közülük 130 tanuló a magyar, 103 pedig az ukrán iskolába. Az ukrán iskolások közül sokan a közeli tanyákról járnak be. A tanítás 7 órakor kezdődik, s - 5, 10, 20 perces szünetekkel megszakítva - és 14 óráig tart. Iskolánkban gyakran szervezünk különböző vetélkedőket. Nemrég tartottuk meg a termés ünnepét. Ilyenkor egy-egy osztály egy-egy termés ültetésének, vetésének, aratásának, betakarításának folyamatát ábrázolja jelenettel, tánccal, énekkel, különböző tárgyak készítésével. Utána: szüreti bál. Máskor matematikai és ügyességi vetélkedőt rendezünk. Nem feledkezünk meg a hagyományőrzésről sem. Be szoktunk mutatni egy-egy népszokást a lekvárfőzéstől a kenyérsütésen keresztül egészen a népi szövés-fonásig. Iskolánknak múzeuma is van. Versenyszerűen és osztályonként gyűjtöttünk régiségeket nagymamáink padlásairól. Úgy tudom, itt is ismerik a gu- zsalyt, a mángorlót, a favillát, a szenes vasalót, a köcsögöket. Gyakran szoktunk segíteni a nálunk még kolhoznak nevezett mezőgazdasági szövetkezetnek is az őszi betakarításban és az erdőtelepítésben. Mi gondozzuk iskolánk udvarát, virágos kertjét és kísérleti részlegét. így élünk mi a magyar határtól 6 kilométerre, Bótrágyon. Török Katalin 8. oszt. tan. Bótrágy Barátokká váltunk a két hét alatt Kárpátaljáról a közelmúltban 50 tanuló érkezett Érsekvad- kertre és környékére két hétre. Nem oroszok ők, nem is ukránok, hanem magyarok. Ugyanolyanok, mint mi. Itteni családok látták vendégül őket. Török Marianna és Homoki Tünde nálunk lakott, őket kérdeztem:- Miben különbözik a ti iskolátok a miénktől?- A falunkban két iskola működik. Mi a magyar tannyelvűbe járunk. Nálunk nem nyolc, hanem kilenc osztályos az iskola. Francia nyelvet is' tanulunk. Naponta 6 óránk van. Mi ugyan nem járunk szakkörbe, de működnek Bótrágyon sport- és technikai jellegű foglalkozások. Falunkban az egyedüli szórakozási lehetőség a tv.- Hogy érzitek magatokat Vadkerten?- Nagyon jól. Délelőtt mi is Még a vadkerti iskolában, de gondolatban már hazafelé készülődve (Balra Török Marianna, jobbra Homoki Tünde) tanulunk az ön- kormányzati iskolában, de az itteni tantárgyak kissé nehezek. Örültünk a délutáni foglalkozásoknak is, de legnagyobb élményünk a budapesti kirándulás volt. Láttuk a Parlamentet, voltunk az állatkertben és a Hadtörténeti Múzeumban. Remélem, sőt tudom: vendégeink itteni tartózkodása emlékezetes marad mindnyájunknak. Barátokká váltunk. Szabó Bernadett 7Ja osztályos Ersekvadkert Török Katalin búcsúzik a vendéglátóktól (mellette Török Béla, a bótrágyi iskola igazgatója) Télapó Jön a Télapó, csilingel a szánkója, vajon mit hoz a csizmácskába? Tán ropogós mogyorót vagy csokoládét, úgy várom már az estét. Kopognak az ajtón, megjött a Télapó. Hozott nekem valamit, egy nagy tábla csokit. Klément Andrea- 4.oszt. Körz. Alt.Isk. Magyarnándor?f .....- .......................... M inden családi ház újabb esély Amikor megérkeztem Tarra, a nevelőotthonosok családi házába, egy kiskutya futott elém. Ó mutatta meg, hol találom a ház lakóit. Beléptem az ajtón: szorgos kislányok sürögtek-fo- rogtak a konyhában. Éppen az ebédet készítették. Ahogy továbbmentem, felfedeztem az étkezőt is, ahol megtaláltam Nagy Vilmost, a ház vezetőjét. Végigvezetett a felső szinten. Itt a lányok és a fiúk szobái, valamint a nappali kapott helyet, ahol a kicsik gesztenyéből éppen játékokat készítettek. Leültem hozzájuk. Elkezdtem faggatózni: Mivel töltitek a szabad időtöket?- Tévét nézünk, videózunk, sétálunk a faluban, tanulunk- mondja egy fekete hajú kislány.-Hányán éltek itt ebben a házban - kíváncsiskodtam tovább.- Tizenöten, de lehet, hogy még jönnek hozzánk - veszi át a szót az egyik fiú.- Mi a kedvenc ételetek?- A sütemény! - kiáltja a legkisebbik.-Hogy érzitek itt magatokat?- Jól, csak még nem szoktuk meg. De százszor jobb itt, mint a nevelőotthonban! Minden családias. Valaki felkiabál hozzánk a konyhából: - Gyertek ebédelni! Mindenki kíváncsian várta a finom ízeket. A menü: gulyásleves és oldalas, desszertnek máglyarakás. Én lassan elbúcsúzom. Ahogy nyitnám ki az ajtót, az egyik kislány megfogja a kezemet, és azt mondja: Maradj itt velünk! Radies Éva Gábor Áron Alt. Isk. Salgótarján Az oldalt szerkesztette: Sándor Mária Mindannyiunk „fölnevelő édesanyja” a nyelv A nyelv maga az emberség - vallja Fábri Zoltán. Egy nép tükre, lényege, önkifejezése. Nyelvében él a nemzet - ki tudja ma még mondani, hogy ez frázis? A nyelv az emberi létét jelenti: szabad, kötetlen lélegzésünket, s egy nép életének legfontosabb szerve: ideghálózata. Nekünk, mindannyiunk számára „fölnevelő édesanyánk”, amelyen Balassi kimondta legelőször magyarul: „Édes hazám, te jó Magyarország!” Dózsa is e nyelven kiáltott, Arany tündökölt és megyénk Mikszáthja furfangos kedvességgel anekdotázott. E gondolatok jegyében ült össze az Anyanyelvápolók ' Szövetségének IV. tisztújító közgyűlése november 19-én Budapesten, a Fáklya klubban, megünnepelve e dátummal a magyar államnyelvvé válásának 150. évfordulóját. Bánffy György elnöki megnyitója után Grétsy László főtitkári beszámolójában felmérte, elemezte az elmúlt két év szövetségi munkájának eredményeit; 1989 óta (a megalakulás dátuma) a taglétszám 1686 főre emelkedett (akkor 300 fő volt). Örömmel részletezte a mozgalom országos jelenlétét: a közép- és általános iskolások nyelvi táborait (Győr, Nyírség, Csongrád), az úgynevezett nyelvvédő napok és anyanyelvi hetek sikeres rendezvényeit, a diákköltők országos találkozásainak tehetséggondozását, az iskolai nyelvi körök szaporodását, a „Szép magyar nyelvért” mozgalom terjedését. Beszélt a különböző pályázatokra beadott munkák számának és színvonalának emelkedéséről. Nyugtalanítóan figyelmeztetett az „intézményes” nyelvrontás jelenségeinek meglétére, az elszaporodott idegen szavak, reklámszövegek nyelvrontó divatjára. A beszámolót követően élénk és felelősségteljes hozzászólások, javaslatok és vita következett. A felszólalók a divatszavak (főleg az angol) elhara- pózása miatt féltik anyanyelvűnk épségét. Sürgették a nyelvi, nyelvhelyességi cikkek újbóli megjelenését az országos és helyi napilapokban. Többen kérték, hogy az önkormányzatok tartsák be az 1986-ban hozott nyelvtörvényt, amely megtiltja az idegen elnevezésű feliratokat a kereskedelemben. Felmerült a Nyelvtörténeti Múzeum létrejötte is (Széphalom székhellyel). Mindannyian egyetértettek abban, hogy népet csak nyelvében és nyelvével lehet felemelni. Nyelv nélkül nincs szellem, nincs erkölcs. Vigyázzunk, hogy e nemes szándékot el ne nyomja a ricsaj, a közhelyszerű durva szavak áradata - fogalmazta meg Bánffy György zárszavában. Tóth Norbertné magyartanár Váci Mihály Gimnázium Bátonyterenye Álmodik a gyomor Tízórai szünet. Mindenki ül a helyén, és tömi magába a szendvicsét. A látvány ingerel. Szememet lecsukom, és éhes fantáziám útjára indul. Milyen jó lenne, ha a honatyák fent az országházban nagyobb költségvetési támogatást szavaznának meg az oktatásügynek. Jó lenne, hisz1 akkor a mi drága, szeretett iskolánknak is több jutna. (Megjegyzés: fantáziám innentől a gyomrom hatása alatt áll.) Talán étkezde épülne belőle az udvaron. Nagy, tágas, hogy mindannyian gyönyörködhessünk benne. Óriási ablakai lennének, hosszú, tökéletesen fehér függönyökkel. Tele lenne zöld növényekkel, minden tárgy, szín elbűvölne a harmóniájával. A poharak széle nem lenne csorba, és minden asztalon friss, tiszta vízzel teli kancsó állna. Odamennénk most tízóraizni. A friss pogácsák, kalácsok illata már a folyosón érződne. Teli hassal a tanulás is könnyebben menne. Ha kapnánk pénzt, vehetnénk belőle mást is. Mondjuk halkabb csöngőket, esetleg új táblákat, szivacsokat. Az iskolát is ki lehetne belőle festetni. Még több számítógépet, elektronikai berendezést vásárolhatnánk. Lennének új padjaink, székeink, új linóleum kerülhetne a padlóra... Talán a „tornaszoba” helyett egy tornaterem sem túlzó ábránd, és kellene még... Már nem is vagyok éhes! Szanyi Nóra T. M. Közg. Szakközépiskola Salgótarján
