Nógrád Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-05 / 286. szám

1994. december 5., hétfő SporTTüköR - Mozaik 11. oldal Tavasszal húzóember lehet a két kézis katona Burg Tamás A nyár folyamán két új fiú ér­kezett a Kábel SE férfi kézi­labdacsapathoz. Angyalbőrt viselnek. Burg Tamás átlövő és Koós Krisztián beállós. Mindketten Ózdról, az ottani NB I-es csapattól jöttek. Korán megtalálták az összhangot a többiekkel, de a mérkőzéseken kevés bizonyítási lehetőséget kaptak. Ennek ellenére minden szakember egyöntetű vélemé­nye, hogy tavaszra az átformá­lódó gyarmati gárdának kulcs­emberei lehetnek. Az egyik edzést megelőzően készítet­tünk velük interjút.- Kérlek, röviden mutatkoz­zatok be az olvasóknak. Burg Tamás:- Huszonegy éves vagyok, lényegében az ál­talános iskola felső tagozatá­ban kezdtem el kézilabdázni. Előtte úsztam. Koós KrisztiánMárciusban leszek huszonegy éves. Sokáig versenyszerűen úsztam, mel­len az országos reménységek versenyén valamikor a 80-as évek közepén ezüstérmet sze­reztem. Kézilabdázni csak nyolcadikban kezdtem.-Később a középiskolában összehozott titeket a sors. B. T.:-A Bródy Imre Ipari Szakközépiskolában egy csa­patban játszottunk. Akkoriban remek gárda jött össze. Az or­szágos döntőben ötödikek let­tünk. K. K.:- Amikor középiskolába kerülve egyre inkább a kézi­labda felé terelődött az érdek­lődésem, szüleim is rájöttek, belőlem soha nem lesz jó úszó. Nem bántam meg.- Ózdon kinek a kezei alatt dolgoztatok? B. T. Köstner Vilmos és Si­pos Lajos volt az, akiktől ren­geteget tanultunk, s akiknek azt, hogy idáig jutottunk, kö­szönhetjük.-Hogyan kerültetek Balas­sagyarmatra? K. K.:- Amikor kiderült, hogy be kell vonulnunk a seregbe, megbeszéltük, hogy ha lehet­séges, egy helyre kerüljünk. Két lehetőségünk volt, Nyírbá­tor vagy Balassagyarmat. Az utóbbit választottuk. B. T.:- Ezután megkerestük Lombos István edzőt, aki megoldotta, hogy a határőr­séghez vezényeljenek minket.-Megítélésetek szerint mi­lyen csapat a Kábel? K. K.:- A gyarmati kéziseknél jó közösségi szellemet tapasz­Koós Krisztián taltunk, ami feltétlenül pozití­vum. Azt, hogy valójában mi­lyen erősséget képvisel, a mérkőzések döntik el. B. T.:- Az eddig látottak alap­ján jó esély van arra, hogy az élmezőnyben végezzünk. Természetesen nem lennék el­keseredve akkor sem, ha mondjuk csak az 5. hely sike­rülne.-hegedűs­Háziversenynek indult, megyei lett belőle Közel száz fehérruhás karatés, szülők, barátok és ismerősök töltötték meg Szécsényben a II. Rákóczi Ferenc Általános Is­kola tornatermét. Megyénk gyermek- és ifjúsági karatésai ad­tak egymásnak sportrandevút. A versenyt a szécsényi sport- egyesület karate szakosztálya szervezte. Bagyal Péter edző még egy utolsó háziversenyt szeretett volna rendezni tanítványai számára évzáróképpen. A verseny híre csakhamar el­terjedt a megye karatékái kö­salgótarjáni ifjú karatésok is. A küzdőtéren felsorakozott versenyzőket, a tornateremben, a karzaton helyet foglaló ven­dégeket Kovács György a II. Rákóczi Ferenc Általános Porondon a legkisebbek, ütés, védés, mindent bele a győzelemért zött, s több helyről jelezték, hogy ők is részt kívánnak venni a sporttalálkozón. így aztán a háziverseny megyei versennyé nőtte ki magát. Ott voltak töb­bek többek között az érsekvad­kerti, balassagyarmati, őrhalmi, Iskola igazgatója, mint házi­gazda köszöntötte. Varga Tibor Szécsény város polgármestere a város vezetői és a maga nevében kívánt jó versenyzést a résztvevőknek. Azok, akik végignézték az ifjú karatésok küzdelmét, jogosan állapították meg, hogy nem vé­letlenül nőtt túl a szécsényi ka­rate szakosztály híre megyén­kén, sőt az ország határain túl. Több helyen látványos, színvo­nalas versenynek lehettek szemtanúi az érdeklődők. A jól sikerült verseny, amiért mindenképp köszönet jár mindazoknak, akik a megyében szívügyüknek tekintik ezt a sportágat, nem utolsó sorban Bagyal Pé­ternek, a szécsényi szakosz­tály min­denesé­nek, az esti órákban ért véget. A győz­teseknek, helyezet­teknek a szponzo­rok által felajánlott díjakat Varga Ti­bor pol­gármester adta át. Ered­mények súlycso­portonként. 60 kg-ban: I. Mosó Miklós Szécsény, II. Deák Gábor Szécsény, III. Sztrigán Attila, Merő Mik­lós szécsényilakosok. 45 kg-ban: I. Deák Krisztián Szécsény, II. Szeles Zoltán Szécsény, III. Szulcsán Gábor St., Balázs Tamás Szécsény. 35 kg-ban: I. Bozó Viktor Szécsény, II. Tolnai Dóra Szécsény, III. Nagy Gábor, Ugor Ákos Szécsény, Gubán Miklós St. 30 kg-os I. csoport: I. Benóc Barna St. II. Rácz Attila Szécsény, III. Nagy Gergő Szécsény, Tő­zsén Zoltán St. 30 kg-os Il.csoport: I. Petrovics József St., II. Varga László Szécsény, III. Pásztor Máté Szécsény, Hlavaj Péter St. 30 kg-os IU.csoport.: I. Kancsulik Viktor St. II. Hanzel Balázs St, III. Kiss Róbert, Makai Deme­ter St. 30 kg-os leány: I. Csábi Anikó St. II. Gubán Dorottya St. III. Fejes Melinda St, Péter Lí­dia Szécsény. Óvodás fiúk: I. Tolnai Tamás Szécsény, II. Mosó Bálint Szécsény, III. Nagy Péter, Bocsó Péter Szécsény. Óvodás leányok: I. Gál Zsuzsanna St, II. Gács Regina St. III. Lugossy Lilla, Varga Kata­lin St. 1994. évi legsikeresebb ver­senyzője: Deák Krisztián, 1994. legtechnikásabb ver­senyzője: Bozó Viktor, akik a szponzorok jóvoltából külön díjazásban és elismerés­ben is részesültek.- rádi Diadora - Nemzeti Sport-kupa Atom-csoport, Paks UTE - STADLER 4-8 (3-4) Gl.: Tóth Zs. (3), Himics, ill. Molnár (2), Hleba (2), Rumán, Csehi Z., Kanál, Kertész. FTC - PMSC 7-7 (3-3) Gl.: Telek (2), Szűcs (2), Bub- csó, Szekeres, Zavadszky, ill. Niederbacher (3), Tolocsko (2), Tököli, Ulbricht. Firhang-csoport, Szolnok B.-CSABA-DEBRECEN 16-8 (8-3) Gl.: Kiss (5), Kasik (3, ebből 1 öngól), Gyura (2), Mracskó, Horváth (2), Csató J., Fodor, Ko­vács, ill. Arany (3), Sándor (3), Medvid, Buliga (öngól). CSEPEL - KISPEST 11-6 (3-5) Gl.: Puskás (3), Váczi (3), Zombori (2), Jakab, Szalai, ill. Duró (2), Orosz, Kovács, Bárá­nyos, Bánfi, Szabados (öngól). Avanti csoport, Győr VÁC - BVSC 5-5 (5-1) Gl.: Lívia, Nyilas, Sallai, Füle, Romanek, ill. Farkas J., Kovács Z., Werle, Frank, Komódi. ETO FC - VASAS 5-6 (4-3) Gl.: Hámori (2), Popescu (2), Mikóczi, ill. Tímár, Faragó, Bor­gulya, Galaschek, Erős, Szenes. Csonka és Tsa-cs., Z.egerszeg SOPRON - N.-KANIZSA 84 (4-3) Gl.: Árpási (2), Cservenkai (2), Korsós, Nagy J., Borsos, Ma­joros, ill. Vidóczi, Hegedűs, Far­ZTE^-PARMALAT 11-6 (3-4) Gl.: Balogh (3), Varga (2), Ha­lápi, Szabó, Preisinger, Ludvai (2), Szőke, ill. Toldi (2), Farkas R., Varsányi, Bekó, Takács. MEGJELENIK HAVONTA XXIX. ÉVFOLYAM. 1994/12. DECEMBER.! 15 FT Utcán a friss Lakáskultúra! tiazdag tartalmából: Hat nagyszerű lakás. Bútoripari Szakvásár ’94. Környezetünk minősége, Design-sorozat - játékkal. Karácsonyi ötletek - 12 oldalon. Vendéglátó a Bródy család. Legyen társa az ünnepekben is a Lakáskultúra! NOVÁKÉVA BERNADETT: DROGCSEMPÉSZ VOLTAM (10.) Pietro hálójában A Magyarországon tevékeny­kedő fekete bőrű drogkereske­dők sok mindenben hasonlíta­nak egymáshoz. Abban is, hogy a nekik dolgozó „alkalmazot­takat”, a végsőkig kihasznál­ják, s könyörtelenül dobják őket oda a rendőrségnek, ha az érdekük ezt kívánja. Velem is ezt tette Péter, aki Karacsiba kísért, majd később Bonito, aki miatt Hegyeshalomnál buktam le. Ezek az emberek egymást is ott csapják be, ahol tudják. Jól esik a lelkűknek, ha valakit 50 dollárral megrövidíthetnek vagy néhány gramm heroinnal be tudnak csapni. Arany lelkű, jóságos drogke­reskedővel eggyel sem talál­koztam. Nagy gazemberrel, szélhámossal annál inkább. Ilyen volt Pietro, akit dolgozta­tott, becsapott, majd amikor otthagytam, halálosan megfe­nyegetett. Egyszer Torinóba küldött. Az volt a feladatom, hogy pénzt hozzak neki Májamtól, attól az afrikai lánytól, akit ő adott el egy ottani kuplerájban. Pietro ugyanis nemcsak kábítószerrel foglalkozott, hanem lánykeres­kedéssel, lopott autók értékesí­tésével, valutázással meg ha­sonló, nagy jövedelmet ígérő törvénytelen üzleteléssel. Mirjam illegálisan érkezett Magyarországra. Pietro hamis útlevelet csináltatott neki, dé­delgette, ajnározta egy darabig, s amikor az egyébként nagyon csinos, jó alakú fekete bőrű lány kellőképpen beleesett, aranytojó tyúkot csinált belőle. Kivitte Olaszországba, és Tori­nóban eladta egy borbélyház­nak. Mirjam, a nyomorult, ke­ményen „dolgozott” és küldte rendszeresen az ezer dollárokat a Magyarországon lébecoló ki­tartottjának. Ëz akkor derült ki, amikor Pietro elküldött Tori­nóba. Telefonon megbeszélte vele, hogy felkeresi valaki Ma­gyarországról, s ráparancsolt, hogy annak adja át az „esedé­kes” küldeményt. Amint megérkeztem a pá­lyaudvarról, felhívtam Mirja- mot. A lány megmondta a cí­mét, és azt mondta, üljek ta­xiba, ő majd kifizeti. Szépen berendezett, tágas lakásba vitt fel. Másik öt prostival bérelte a lakosztályt. Kedves volt, örült, hogy jött valaki hozzá Pietrótól. Beszél­gettünk, panaszkodott, hogy a madám mennyire kihasználja a lányokat, de különösen őt, mert tudja, hogy „csípik” az olasz férfiak, akik élnek-halnak a fe­kete bőrű csajokért. Láttam rajta, hogy még min­dig mennyire szerelmes Piet- róba. Először azt hitte én is a barátnője vagyok, de amikor megnyugtattam, hogy nem, ar­ról faggatott ki az a lány, aki rendszeresen felveszi a telefont, ha a szerelmének telefonál. Ki­tértem a válasz elől. Egyébként Mirjamnak fogalma sem volt ar­ról, hogy szíve szerelme Ma­gyarországon kábítószer-keres­kedéssel foglalkozik. Pietró ne­kem csak az oda útra adott pénzt, visszafelé Mirjamnak kellett fi­zetnie az autóbuszjegyet. Pietro volt az is, aki egy fagyos februári napon elküldött Bel- grádba. A rá jellemző trehány- sággal szervezte meg az utamat. Éjjel kellett utaznom, hogy talál­kozhassak a rezidensével. A vo­nat 3 órát késett, fűtés nem volt a kocsikban, majd megfagytam, a vonaton sötét alakok nyüzsögtek, féltem tőlük. A pályaudvaron kel­lett volna várnia Pietro barátjá­nak, akiről csak annyit tudtam, hogy egy fekete srác. De nem volt sehol. Nálam meg se egy cím, se egy telefonszám. Pietró- nak telefonáltam, hogy itt ácsor­gók a belgrádi pályaudvaron. Ő megígérte, hogy intézkedik és küld értem valakit. De nem jött senki. Átfagyva, kiéhezve ültem vonatra és jöttem haza. Mentegetőzött a történtek mi­att, valószínűtlen indokokat ho­zott fel, és szinte könyörgött, hogy utazzak el még egyszer. Ezúttal rendben lesz minden, ígérte. És ha visszatérek, busásan honorál a fáradságomért, a ne­hézségekért. Pénzem nem volt, ismét vállalkoztam az utazásra. A pályaudvaron ezúttal sem várt senki, de most legalább volt egy telefonszámom. Felhívtam Pietro barátját és ő megígérte, hogy ér­tem jön. Korábban többször jártam a jugoszláv fővárosban, összeha­sonlíthattam a békebeli és a mos­tani háborús állapotokat. Meg­döbbentő a különbség. Ott ma­napság még a drogcsempé- szek is nyomorognak, éhez­nek! Pietro ígérete alapján bará­tai pénzt vártak tőlem, de ez a szélhámos egy fillért sem kül­dött. A kültelki bérelt lakásban, ahol a belgrádi fekete fiúk él­tek, nem volt fűtés, és annyi pénzük sem, hogy ennivalót vegyenek. Én fizettem nekik egy szerény ebédet. Gyanítom, hogy a becsapott cimborák a maguk módján visszalőttek Pietrónak. Amit elhoztam tőlük, az ugyanis minden volt, csak nem kábító­szer, „kakaópor” volt, ahogy egymás közt emlegetik a hami­sítványt. Pietrótól egy vasat sem kaptam a „szállítmányért”. Azzal érvelt, hogy neki sem volt eladnivalója, sőt, gyanúsí­tott, hogy én nyeltem le a va­lódi drogot. Megszakítottam vele a kapcsolatot, de egyszer véletlenül összefutottunk Bé­kásmegyeren. Az aluljáróban kapott el. Szerencsére nem vol­tam egyedül, velem volt egy barátnőm és sok járókelő volt a közelben. Dühösen fenyegető­zött. Azt mondta, bárhová is bújok el, megtalál, és eltesz láb alól! Lejegyezte: Halász Kálmán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents