Nógrád Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-03-04 / 285. szám

8. oldal Hétvégi Magazin • Hitvilág 1994. december 3—4., szombat - vasárnap G yermekeknek és felnőt­teknek szóló mese - A kis herceg -, a második vi­lágháborúban elpusztult fran­cia pilóta remekműve. A történet egy repülőkaland­dal indul, de költői képzelet vi­lágában folytatódik. Egy másik bolygóról kisfiú jelenik meg a szerencsétlenül járt pilóta mel­lett. Ha elolvassuk ezt a csodás történetet, szívünkbe zárjuk az emberségben nagy kis herceget. A kis herceget arra kéri egy róka, hogy szelídítse meg. .....nem nagyon érek rá. Ba­rátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!­Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek - mondta a róka. - Csupa kész holmit vásárolnak a kereske­dőknél. De mivel barátkereske­dők nem léteznek, az emberek­nek nincsenek is barátaik.” Másnap ismét találkoztak. „Jobb lett volna, ha ugyan­abban az időben jössz - mondta a róka - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Mi­nél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal, és ag­godalommal fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy akármikor jössz, so­sem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe szívemet..." Mi tudjuk, hogy mikorra öl­töztessük szívünket díszbe, és erre szolgál az adventi idő. Az ember várakozó lény, mely értelmes voltából követke­zik. A keresztény ember vágya egy Szeretett Lényre való vára­kozásra irányul. A bűnbeesés után Isten fel­tárta a bűnös ember előtt, hogy csak a várakozás, mégpedig Advent magára az Istenre való ráfigye- lés oldhatja meg az ember éle­tét. Jeremiás próféta így fogal­mazza meg Isten ígéretét:” íme eljön az idő, és valóra váltom mindazt, amit népemnek ígér­tem a Messiásról, akit elküldök majd a világba." Ezért készüljünk fel fogadá­sára: hittel, reménnyel, szere­tettel. Mert a hitben, remény­ben és szeretetben való élet védi meg az embert a készület- lenségtől. Régen az advent kezdetét éj­féli harangszóval jelezték, igazi meghitt hangulatát a hajnali mise, a roráté adta meg. A hí­vek hajnali sötétben várták a napfényt, a Messiást, mint haj­dan a próféták. Mára megfo­gyatkozott, túlterhelt papsá­gunk, ha készen lenne is e ha­gyomány felújítására, hol ma­radnának a hívek, hiszen csak az év egy-két nagy ünnepére telnek meg templomaink. Megszaporodtak a várako­zást romboló erők. Különösen az ifjúság körében. Mikor öt évvel ezelőtt felhívtam a fi­gyelmet, hogy egyes rocker klubokban sátánista eszméket terjesztenek az ifjúság körében, nem vették komolyan. Most, hogy Szécsényben két fiú talán sátánista indíttatásból eldobni szándékozott életét (az egyiknek sajnos sikerült) a rendőrség is összefüggést lát à rocker klub és a sátánizmus között. Idézem: „Ebben az esetben is rocker- séghől indultak, és rendkívül közeledtek a sátánista eszmék­hez, ...Életük végcélja, hogy ta­lálkozzanak a démoni, sátáni világgal, ami a megoldást nyújtja számukra." Az életben maradt „fiú kötele valamilyen oknál fogva enge­dett, lezuhant és így életben maradt. 0 a helyszínről eltávo­zott, a városközponti diszkóba szórakozni." Amikor a keresztény ember is romosnak találja életét, keresz­tény környezetét, (családunk­ban, gyermekeinkben, talán unokáinkban, vagy jó baráta­inkban), érezni kell magunkban annyi erőt, hogy igenis felépít­jük azt. Minden ember megkapja Is­tentől az élethez az öröm aján­dékát. Csakhogy ezt az örömet fojtogatja a világ és igyekszik gúzsba kötni. Egy élet feladata, hogy ezt a bennünk lévő örömet felszabadítsuk, elvágjuk azokat a köteleket, amelyek fogva tart­ják bennünk. Hazánk déli szomszédainál az elpusztított települések ha­lotti csendje, tapintható sötét­sége az erőszakot elszenvedők sokasága azt jelzi, hogy a rossz érvényesíti felettük hatalmát. Legyen ennek vége. Isten hozza meg számukra, számunkra a régen óhajtott békét. Minél több ember lelkében valósuljon meg az az ősi vágy, hogy romja­iból újjáépüljön, és Isten dicső­ségét hirdesse. Az adventi idő­ben mi is keljünk útra és biztas­suk egymást: „Menjünk el Bet­lehembe! Hadd lássuk, ami tör­tént, amiket az Úr tudtunkra adott. ” (Lukács 2,15) A pásztorok - miután a kis­ded Jézus rájuk mosoly­gott - hazamentek. Mi is hazamegyünk a karácsonyi szentmiséről, de itt kezdődik ke­resztény küldetésünk: Isten de­rűjét elvinni a világba. K. G. Üdvöz légy, Mária! ereje megámyékoz téged, egy szent beszédű fiad születik, és Isten fiának hívatik. Gábor angyal megjelent Szűz Máriának, és tudtára adta, hogy méhében gyermek születik, s ő lesz a Megváltó. Szűz Mária Názáretben la­kott, amikor az angyal megje­lent. Megígérte az Isten a zsi­dóknak már Ábrahám idejében, hogy majd egy nő jön, aki le fogja tiporni a sárkány fejét, aki Évát bűnre vitte. Ezt a zsidók várták, várták, de hát nem jött el addig.Tudták, hogy majd el­jön a Megváltó, de ők nem is ilyen egyszerű embert vártak, hanem királyt. Aztán Isten el­küldte Gábor angyalt, és ő kö­szöntötte Máriát: Üdvöz légy, malaszttal teljes, az Úr van ve­led, áldott vagy az asszonyok között, és fiat fogsz szülni, ha nagy lesz, Isten fiának fog hí­vatni, és országá­nak nem lesz vége... A Szű­zanya azt kérdezte: - Én férfit nem ismerek, hogyan történik ez? Azt felelte az angyal:- Szent lélek száll rád, és magas­ságbeli Mária a kisdeddel (Somogyi Győző) S akkor azt mondta a Szűza­nya:-íme az Úrnak szolgáló leánya, le­gyen né­kem a te akaratod szerint. Aztán úgy lett. (Lamme l Annamária és Nagy Ilona Pa­raszt Biblia című gyűj­teményé­ből.) Szent Borbála, a bányászok védöszentje Szent Borbála legendája és tisz­telete mélyen beivódott a nóg­rádi emberek leikébe, életébe, főleg azokéba, akik az elmúlt közel másfél évszázad alatt a bányászatban keresték a kenye­rüket. A szent története ezer kö­rül terjedt el a Földközi-tenger keleti térségéből kiindulva Itá­liában, majd egész Nyugat-Eu- rópában. Szent Borbála a tizen­négy segítő szent egyike. Utolsó kérése miatt főként a haldoklók és a keresztényi ,jó halál” védőszentje volt. Erre utal a kezében tartott kehely az ostyával, az oltáriszentség és az utolsó kenet jeleként. A toronyban töltött fogsága miatt az erődítmények, a kő­művesek és az építőmesterek, az apjára lesújtott villám miatt a tüzérek védőszentje is lett. A XIV. századtól kezdve, mint előkelő szűz, koronát vi­sel. Ezekben az évtizedekben kezdik magukénak vallani a bányászok is. A XVI. század elejéről az északi magyar bá­nyavárosokban - például Sel- mec- és Besztercebányán - számos szép képzőművészeti ábrázolása maradt ránk. A legenda szerint Szent Bor­bála a harmadik században élt. Feltűnő szépsége miatt apja to­ronyba záratta, hogy ne köze­ledhessen hozzá senki. A leány titkon mégis felvette a kapcso­latot a híres teológussal, Orige- nésszel, és kereszténnyé lett. A toronyba a meglév ablakok mellé egy harmadikat vágatott, a Szentháromságot jelképezve. Amikor pogány apja erről érte­sült, meg akarta ölni, de Borbá­lának sikerült egy csoda folytán megnyílt sziklahasadékba me­nekülnie. Ez a mozzanat tette őt a bányászok védőszentjévé. Később egy pásztor elárulta a rejtekhelyét. Bebörtönözték, majd nyilvánosan megvesszőz- ték volna, de a vesszők tollá változtak. Égő fáklyákkal kí­nozták, levágták a melleit. Ha­lála előtt azért imádkozott, hogy, aki Krisztusnak és mártír­jainak szenvedéseiről megem­lékezik, az az utolsó ítéletkor kegyelmet találjon. A kegyetlen apára, aki kardjával végül meg­ölte. azonban nyomban villám sújtott. (Illusztrációs képünk id. Hans Holbein alkotása). Albrecht Dürer 1503-ben készítette a Krisztus születése című művét Szentek vannak, vagy csak voltak? Az egyházakban élt szentekről kérdeztem a Salgótarjánban ta­lálható különböző felekezetek vezetőit, képviselőit. Fontos kér­dés a hívők életében az is, lehet-e bűn nélkül, szent módon élni a XX. század hívőjének, akit az élet legkülönfélébb területeiről érhetnek hitével, meggyőződésével nem összeegyeztethető hatá­sok. Erre a kérdésre is kerestük a választ. A szentek tisztelete, imádata a római és a görög-keleti egy­házban terjedt el. November hónapban a katolikus naptár nagyon sok szent ünnepét jegyzi. Én a protestáns egyhá­zak állásfoglalására, tanításaira voltam kíváncsi e két jelentő­ségteljes témában. Katolikus belügy Murányi József adventista lelkész: „Á szentté avatás a ró­mai és a keleti egyház sajátos tradíciói közé tartozik, amelyet teljesen belügyükként kezel­nek. Rajtuk kívül egyetlen fele­kezet sem alkalmazza ezt a szertartást. A Szentírás ilyen tanítást nem említ, sőt kifejezet­ten tiltja személyek imádását, tiszteletét, ezzel szemben a Bib­lia hangsúlyozza, hogy Jézus Krisztust kell imádani. Isten és ember között egyedül Jézus a közbenjáró, ezt a feladatot egyetlenegy ember sem tudja elvégezni. A tízparancsolat is kijelenti: „Én az Ür vagyok a te Istened.” A történelem során a szentek tisztelete pótlékként került be az egyházba, a célja az egyház működésének, litur­giájának misztifikálása volt. A jó cselekedeteket az egyház megjutalmazta, és ebből az kö­vetkezett, hogy csak átlagon felüli jó tettek által válhat va­laki szentté. Jézus Krisztus taní­tását kell magunkévá tenni. Nagyon heterogén világban élünk, ahol rendkívül sok nega­tív hatás éri az embert. Tisz­tázni kell: Lucifer nem képze­letbeli lény, hanem valóságos személy. Olyan erő és hatalom, aki nagyon gyakran embereken keresztül munkálkodik. Szent­ségre lehet törekedni, az ilyen ember megpróbál ellenállni az ördögnek. A lényeg a szent­ségre való törekvés, amely a törvények megtartásából és a vele együtt munkálkodó hit se­gítségével lehetséges. A Jakab levél második részének tizenhe­tedik verse kimondja: ózon­képpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magá­ban”. E kettőt nem lehet egy­mástól elválasztani. Hiszek Is­tenben és az Istent látom a má­sik emberben. A szentség egy életen keresztül tartó folyamat, amit nem lehet egyik napról a másikra elérni. Isten kegyelme megújíthat Deme Károly evangélikus lelkész az első kérdésben nem foglalt állást, mert véleménye szerint az ökumenizmus fő tö­rekvése: nem az ellentétekről, hanem a hasonlóságokról be­szélni. óz a személy, akit Jé­zus Krisztus vére megmos, tisz­tává lesz. Jézus az Ő erejét, ha­talmát élő Úrként használja. Amikor Reá tekintünk, az olyan, mintha tükörbe pillan­tana az ember, megmutatja számunkra, kik és milyenek vagyunk. A bűnvallás után a hívők átélik azt a csodát, hogy gondolkodásmódjuk megválto­zik, új szemléletmód alakul ki bennük, másképpen vizsgálják a világot. Nem kell pápai vagy egyházi rendelkezés ahhoz, hogy halála után szentként te­kintsenek személyére, mert ab­ban a pillanatban, amikor elfo­gadja a bűnbocsánatot elkezdő­dik az egész életén keresztül munkálkodó tisztulási folya­mat. Napról napra Jézussal kö­zösségben élve kell gondol­kodnunk és cselekednünk, az egyszeri megtérést nem követ­heti naponkénti megtérés. Az az ember? aki újra bűnt követ el, azt a kegyelmet veti meg, amit Isten adott neki, és az utóbbi ál­lapota rosszabb lesz, mint az eddigi. Nem lehetetlen, csak sokkal nehezebb ezután ismét rátalálni a kegyelem útjára. De Isten kegyelme megújíthatja az embert. A szentség fogalmáról Égető Ferenc református lel­kész szerint a szentségről a köz­tudatban elterjedt nézet és a te­ológiai tanítása között különb­ség van, amelyet csak hosszabb beszélgetés alatt lehet tisztázni. Sajnos, erre elfoglaltságai miatt nem nyílt lehetősége, de el­mondotta, hogy az ember nem tud bűn nélkül élni. Mennich Péter, a Hit Gyüle­kezete képviselője a szentség­ről beszélt: Isten szent, az Ő természete a szentség. Szent azt is jelenti, hogy Isten számára elválasztott, általa megszentelt, szentté tett. Az Atya elküldte a Fiút a bűnös, szentségtelen vi­lágba, hogy az Őbenne hívőket elválassza és megszentelje. Az újjászületett hívőket - akik Jé­zus Krisztus, engesztelésül ki­ontott szent vérébe vetett hit ál­tal megnyerték a bűnbocsánatot - a Biblia szentnek nevezi. A Szentírás - amelyben Isten minden szükséges információt megadott a benne hívőknek - nem tudósít arról, hogy más­ként is lehetne szentnek lenni. Hibáink az emberi természet miatt vannak. De a Fiúban Isten azért testesült meg, azért lett emberré, hogy Ő általa, ha Őt befogadjuk, isteni természet ré­szeseivé legyünk. A Biblia beszámol arról is, hogy Jézus Krisztus úgy jön vissza az Egyházért, a szentek közösségéért, mint ahogy a vő­legény érkezik a felékesített menyasszonyáért. Az Egyház­nak ez az ékessége a szentség lesz, amit a Szentlélek minden­ható ereje fog megvalósítani az Isten igazságát betöltő hívők­ben. Jézus azt mondta az Őt köve­tőknek: törekedjetek a tökéle­tességre, szentek legyetek, amiképpen a ti Atyátok is Szent. Szilágyi Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents