Nógrád Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-03-04 / 285. szám
6. oldal Hétvégi Magazin • Nógrádi Alkotók 1994. december 3-4., szombat - vasárnap APA ÉS FIA KÖZÖS KÖNYVE Erdélyiek Palócföldön A két alkotó, apa és fia nem Pa- lócfödön él, közös könyvük sem itt jelenik meg, kapcsolatuk azonban egyre erősebb a nógrádi szellemi élettel. Mindketten • erdélyiek. A két, hagyományokban - más-más módon - gazdag vidék kulturális együttműködése további erősítése jegyében adunk közre ízelítőt műveikből. Az apa, Plugor Sándor festőművész alkotásai jelenleg a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtárban láthatóak a Sep- sziszentgyörgyi Műhely bemutatkozó tárlatán. Szőcs Géza költő mondott elismerő s meleg szavakat erről a művészetről a megnyitó ünnepségen. Plugor Sándorral is szót válthattunk ez alkalommal. Vallomása, úgy véljük, mindenütt aktuális gondolatot tartalmaz: „Ördögjárás van mostanság, nemcsak itt Háromszéken vagy Csíkországban, de az egész földön... Mi jobbíthat e fertőn: Az Ember — s talán a Művészet." A fiú, Plugor Magor költő jelenleg a szegedi József Attila Tudományegyetemen tanul, fi- lozófia-komparatisztika szakon, versei magyarországi folyóiratokban, köztük a Tisza- tájban látnak napvilágot. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a Palócföld a jövőben ugyancsak publikál belőlük.- Közös könyvünket, amelynek címe még nincsen, 1995-ben adja ki a sepsziszent- györgyi Castrum Kiadó - tájékoztatott Salgótarjánban Plugor Sándor. - Százoldalas könyv lesz, Magor 42 versét tartalmazza, köztük a Krisztus-sorozatot, 14 szerelmes verset, s az én 15 rajzomat. Remélem, nem csak Erdélyben, hanem Nógrád megyében is felkelti a figyelmet. -mér PLUGOR MAGOR Fekete 6. Konok volt a ragyogó azúr de szólt és elválasztott az űr vizeket hívott földek köré; emberé az ökör a fű az ököré köztünk ezért egy sem vezekelt küldte hát Jónást Ezekielt talán igét hoz a pusztának Marduk mésszé porladt csontjain hús támad Malasztod asszonya ölelt át furulyaszó lengeti cellád ágyéka fordul mint az órák fölébreszt hogy elaludtak a menórák Most istennél van szék és asztal csaknem meghajlik a panaszfal tevékre fér az ember kincse és fehér tormát hajt belőlünk a pince 7. Havas dió zörög a fákon más vállában emeled vállad csonthéjt török csitítom magam vizet enyhet mindenik mást ad versek Ültünk-e felhőn bogarakon jégfátylas angyal kérdez rólad egy kavics hálás ha mozgatod cserébe kört a vízre róhat És egyszer csak itt van mint a köd sötétre függönyzött fogat fölszálltunk hogy el tudjunk válni s míg beszélsz csak nézem a fogad 8. Kezeimben törött mozsár reves díszektől búcsúzok Li Táj gőzölg-e szamovár kutam teteje befagyott Szorítok rézlábú csengőt lovaim kérges hámjára széles hátukra lénkéi időt felhőn futnak nemsokára Míg odaérek a napt r sarjúnjáró nyárig fordúl húzzad szánom ez nem batár utánam hull a rozsdaút És beszélünk szerelemről nem zavar maroknyi szúnyog lovak hátán majd a lenről ha sétálnak az asszonyok Plugor Sándor festőművész tusrajzai Barokk házak kerámiából Fodor Istvánná Barokk házak című kerámiája megnyerte a közönség tetszését a harmadik szécsényi őszi tárlaton, amely karácsonyig várja az érdeklődőket a Városi Művelődési és Ifjúsági Centrumban. Fodor Istvánná évek óta vezeti azt a kerámia szakkört, amelynek jelenleg tizenhat tagja van, s hetente tartják foglalkozásaikat az intézményben. Gyermekek és felnőttek egyaránt itt ismerkednek a kerámia titkaival. Az agyaggyurma mintázásától a korongozásig, égetésig minden folyamatot végeznek a szakkör tagjai. Legutóbb elkészítették a központ teljes hamutál készletét.------! íme, a mutatós kerámiaházak VILLANT JÓZSEF: A baleset Felébredt. Valaki beszél hozzá, nem érti. Ráérős tehervonat zakatol a fejében. Nem bír megfordulni, csak a plafont bámulja. Alkarja felől lassú csobogás, folyik testébe az infúzió. Jobb oldalról erőtlen csoszogás, szobatársa jön kívnácsian felé. Ismeretlen arc néz rá szánakozva. Enyhe parfümillat száll, aggódó szempár tűnik fel. Kerek arc, apró, szőke hajtincsek kukucskálnak ki a fejkendő alól. Közelebb jön, megigazítja a párnáját. Mélyen magába szívja a nővérke kellemes illatát. Szürke, esős hétköznap találkozott vele először, vásárlás közben. Kissé elgondolkodott. A kijárati ajtónál botlott bele az asszonyba. Középkorú nő. Férje üzlettárs egy jól- menő vállalkozásban. Egy kislányuk van. Öltözködésén látszik a jómód... Hosszú, formás a lába. Szenvedélyes, vad szeretkezéseik közben sokszor csókolta, nem tudott betelni vele. Idős, nyugdíjas házaspár találta meg. A kanyar után, az út mellett lévő fának ütközött. Szerencsére nem gyulladt ki a kocsi. Már több baleset történt ezen a helyen...Éles kanyar, nehéz visszafogni a kocsit. Persze, ha valaki nem is akarja. Hangulatos, külvárosi vendéglőben találkoztak, a nő akarta így. Nem volt jó a kedve, szakítani akart. Élőre kigondolt, valós érvekkel magyarázta, miért nem mehet tovább. Megértette, fölösleges lett volna vitatkozni. Esik. Távolról hallja az esőszemek néma kopogását. A szoba ajtaján halkan kopogtatnak, kinn jólöltözött középkorú nő vár. Ezt már nem hallja. Elnyomja egy határozott, erős kopogtatás. Lelke ajtaján bebocsátást kér a halál. / Maruzs Éva: Bibliai sztori E s^ hatodnapon teremté az Úr az embert, kit neveze Ádámnak, majd később az ő oldalbordájából teremte neki feleséget, kit is neveze Évának. És látá az Úr, hogy jó az, amit teremtett, és a hetedik napon ledőlt vala szunyókálni. (El kell ismemi, ez tényleg jó ötlet volt: férfit és asszonyt teremteni! Máskor is vélte már az Úr teremtményeiről, hogy azok jók: de ha eltekintünk az elvtelen hízelgés szükségszerűségétől, akkor ugyan tartson már valaki röpke előadást például a poloska hasznáról és szépségéről!) Vissza a Paradicsomba! Míg az Úr szunyókált, foga Ádám kézen az ő feleségét, Évát, és elvezette vala a bokrok közé, egy kies tisztásra. Ott pedig leülteié vala, s hátát egy fának támasztván, ő maga is leüle, majd hosszan elbeszélgetének, tehát nem teljesültek piszkos reményeid, Nyájas Olvasó! Vedd tekintetbe és vésd jól eszedbe, hogy e két ember még egy napos sincs, még semmit sem tud a világról, sem önmagáról. Nyugi, nyugi, majd rájönnek sok mindenre! Tehát beszélgetőnek ott a bókfok' között: Hogy miről? Véd- és dacszövetséget kötének az Úr ellen, két megijedt gyermek. Már akkor sejték, hogy ennek az egésznek nem lehet jó vége. Túl szépnek tűm v nekik a Paradicsom. De mily igazuk vala! Később, amikor már sok mindent tudának, mé" gy kicsivel többet akaróink tudni. Mint ismeretes, erre íizeté- nek. Jőve az angyal igpal- lossal, s nekik határid< n költözniük kellett vala. O' a kapu előtt erős esküt tevém k, hogy bárhová veti őket a sót : nindig és minden veszélyen tegke- resik egymást! Érthető számodr; küjük oka. Nyájas Olvasó < ndold meg: ketten voltak az egész, immáron ellenséges világgal szemben, csak ketten! Ilyen helyzetben két ember, pláne két különnemű ember ma bárhol összetartana, légyénél úr ellenségek jobb napokb Aztán a mai két embernek n !enne a biztos tudata, hogy ne ;essze mások is élnek, akik ienek, ha tudnak. A mi két l nűzöt- tünk azonban egyed volt a föld színén! Svábbá szerették ymást. Na mondod, Nyáj 'vasó, kil szeressék f,eg' h'a A n és Éva nem? igazi Tisztelt Olvasó’ i ők akkor nem szerették volna egymást, ma nem használnánk őket példabeszédnek. Nem azért szerették egymást, mert az első emberpárnak ez hivatalból kötelessége. Ha lett volna más is a környéken, akit szerethetnek, valószínűleg akkor is egymást szerették volna. Ott tartottunk, hogy nagy erős esküt tevének: szerelmük örök, és bárhová veti őket a sors, mindig és minden veszélyen át megkeresik egymást! Útána szépen összebúvának a friss zöld fűvön, és elaluvának, de álmukban is fogák egymás kezét. H agyjuk most az elbájoló képet, Nyájas Olvasó, és tekintsünk bele a Sátán (alias Lucifer) fortyogó leikébe! Mit látunk ott? Dacot, sőt gyűlöletet az Úr ellen, gonosz indulatok kígyóit, és egy jó adag kárörömet. Hiszen már sikerült engedetlenségre bújto- gatni ezt a selejtes teremtményt, ezt az embert, kire oly büszke az Úr! Ő, mármint Lucifer be fogja bizonyítani, milyen hitvány lelkeket alkotott az Úr! És még ezt akarja ’száporítani! Nohiszen! Már indult is a gonosz pára, koromfekete lelkivilágával, hogy megmutassa. Micsoda? Esküt tettek? Az eskü betartásához erős lélek kell. Lássuk, erősek-e? A két álmodó még mindig egymás kezét fogta, ezért álmuk is egyforma lön. Álmukban eltelt néhány tízezer év, és ők egy-egy nagyvárosban ébredtek fel. Ádám Algírban és Év.; Párizsban. Ádám ébredéskor meglepetve tapasztalta, hogy néger, és egy darabig eljátszott a gondolattal, hogy utódaik, úgy látszik, sokszínűek lettek. Bizonyára van piros ember, meg kék ember, meg sárga és zöld is, és ha összeházasodik egy piros meg egy sárga ember, akkor csupa narancsszínű csemetéjük lesz. Ha pedig egy fekete meg egy fehér, akkor a gyerekek szürkék lesznek. Vagy pepiták. Itt Ádám észrevette, hogy Éva nincs mellette, és kirohant az utcára. Rögtön meg is torpant. Milyen zajos és büdös lett a világ, mióta nem csak ők ketten vannak a földön! Később, amikor első sokkjából magához tért, Évát keresve vizsgálni' kezdte az embereket. Észrevette, hogy azért nem olyan színesek, mint elképzelte, és sehol sem lát vegyes színű párost. Később, mikor sokadik sokkjából is magához tért, már nagyon haragudott az emberekre, mert már tudta, hogy a különböző színű emberek között nem szokás házasságot kötni. Mit házasságot, még barátságot sem! Mit nem szokás, helyenként még tilos is! Ádám magyarázkodni próbált: De emberek! Mind az én utódaim vagytok, miért nézitek le egymást? Persze kinevették és bolondnak nézték, és Ádámnak ez nem esett igazán jól. Akkor elhatározta, hogy utazni fog a világban, hátha talál okosabb felmenőket is. Különben is, hol van Éva? Meg kell találnia, mert fáj a szíve nélküle, de az esküje is erre kötelezi. így került Adám a Riviérára. Mint már említettük, Éva Párizsban ébredt fel, selyem ágyi- kóban, rangos kisasszonyként. Őt bezzeg nem érték sokkok, mert szolgák és dadák lesték a szavát. Volt közöttük néhány néger szolga is, és Éva már félálomban tudta, hogy ezeknek az embereknek egyetlen kötelességük lehet: őt szolgálni. Azért Éva is becsületesen kereste Ádámot, semmi más gondja bem volt fontos. Kicsit tálán túlzásba is vitte a keresést. Kereste a teniszpályán, a korzón, este társaságban, az utcán, , ! . Il U V n u « még a bolti segédek között is; kereste reggel és este, úrban és néha szolgában, csak az nem jutott volna soha az eszébe, hogy egy négernek az arcába nézzen. De tényleg, micsoda képtelen ötlet, no nem igaz? Aztán Éva is elutazott a Riviérára, és most figyelj, Nyájas Olvasóm, mert elértünk történetünk csúcsához! Itt már muszáj találkozniok, bármekkora is az a Riviéra! Gondolom, Te is várod már a nagy találkozást, a boldog felismerést, a heppien- det, vidámság, heje-huja, boldogság, ihaj-csuhaj! Várod, ugye? Hát várhatod. A boldog találkozás^ pedig így ment végbe: Éva kilépett a szálloda kapuján, amely előtt Ádám taxisofőrként utasokat várt. (Hogy mit összeküszködött, amíg előbb megértette, majd megszerezte a pénzt!) Ádám szíve feldobogott a csinos fehér kisasz- szony láttán, de leginkább azért, mert utast remélt. Ő, meg egy ilyen fehér úrnő! Hogy jöhet össze? Éva viszont észre sem vette. A taxit sem, de még kevésbé a fekete szolgát. Továbbá az utcakövet sem vette észre melyet lakkcipőbe bújtatott kicsiny lábá1 tafioÜott. Püff neki, Nyájas Olvasóm! Nem érted? Tényleg nem érted?
