Nógrád Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-24-25 / 303. szám
1994. december 24-25., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin • Hit- és Társasági Elet 7. oldal FERENCES SZERZETESEK KARÁCSONYA - SZENTKÚT ’94 Távol a testvérektől, mégis közöttük... Szenkút csodatévő legendája az 1600-as évektől követhető nyomon. A szóra fakadt néma pásztorgyermek hírére már a török hódoltság idején megindultak a zarándoklatok a festői szépségű ve- rebélyi völgybe. A 17. század második felétől ferences rendi szerzetesek vezették ide a híveket s püspöki engedéllyel remeteként ők látták el Szentkút gondozását is. Sok-sok viszontagság után 1989 óta újból ferencesek szolgálnak az ősi falak között. Ha ma már nem is remeték az itt élő szerzetesek, meglehetősen távol vannak a világ zajától. Ahogyan Ny ikon Márton atya - akit elöljárói ez év júniusában Budapestről helyeztek ide házfőnöknek - mondta, olyan mintha egy szigeten laknának.- Mit jelent ma szerzetesnek lenni? - kérdeztem a 65. esztendejét taposó házfőnököt.- A lényege szerint ugyanazt, mint évszázadokkal ezelőtt. A szerzetes egy életformát választ, amelyre fogadalmat tesz. Vállalja a szegénységet, a tisztaságot és az engedelmességet, amelyre Krisztus buzdította híveit. Társaiban testvérekre talál, akikkel azonos hivatása van.- Mi a sajátossága a ferencesek rendjének?- A mi rendünk Assisi Szent Ferenc tanításai alapján kolduló rendként jött létre a 13. században. Elődeink alamizsnából éltek, innen származik az elnevezés. Manapság elsősorban a közösségi gondolkodás, életmód jellemző ránk életünk utolsó percéig. Mindent együtt, egymásért csinálunk, amellett hogy természetesen ellátjuk a hívekkel kapcsolatos teendőinkává avatásának huszonötödik évfordulójáról és a Szent László évről. Jelenleg mindösz- sze ketten élünk itt Orbán Márk atyával, harmadik idős társunkat éppen a napokban vitettem be kórházba.- Hogyan készülnek a karácsonyra Szentkút on.- Az elmúlt hetekben felújítottuk a templomot, újrafestettük a Mária kegyszobrot. Napirendünk annyiban változik, hogy délutánonként eljárunk más falvakba gyóntatni, beszédeket mondani.- Milyen lesz a szenteste?-Én magam is kíváncsian várom, hiszen először fogom itt tölteni. December 24-én délelőtt feldíszítjük a templomot, az estét a szomszédos szociális otthon öregjeivel együtt töltjük. Tizenegy óra körül nyitjuk ki a templom kapuit és várjuk az éjféli mise résztvevőit. Egészen biztos ezúttal is sokan lesznek.- Milyen prédikációra készül?- Én azt a gondolatot fogom kiemelni, hogy az ajándékozás csak külső megjelenési formája ennek az ünnepnek. A hangsúly a szereteten van, amely azonban nem lehet csupán szépen hangzó szólam. Ennek az érzésnek kell összetartania a szű- kebb és tágabb családokat.- Ezek szerint távol tölti a családjától az ünnepeket?- Szüleim nem élnek, négy testvéremtől- akik szétszóródtak az országban — viszont valóban távol leszek. Ókét majd máskor tudom meglátogatni. De természetesen így is testvérek között leszek ...- Elégedett, boldog embernek tartja magát?- Maradéktalanul. Annak ellenére, hogy nem volt problémamentes az én életem sem. Olyankor kellett a lelkierő. Csongrády Béla Gyönyörűen felújítva várja a kegytemplom az ünnepeket és a híveket Fotó: Rigó Tibor két - a tanítást, az igehirdetést, a lelkipásztorkodást, a betegápolást stb. - is.-Miért éppen ennek a rendnek lett a tagja?- Korán elveszítettem édesapámat s a ferencesek segítettek legtöbbet rajtam. Az ő támogatásukkal tanulhattam ...- Mi a dolga a házfőnöknek?- Röviden szólva: mindenért ő felel, mindenről ő gondoskodik. Kezdve az apró hétköznapi dolgoktól, a szentmisék, a búcsúk, az ünnepek rendjéig. Már most azon gondolkodom, hogy jövőre miként emlékezzünk meg Márton atya: A szeretet ne csak templomunk bazili- szépen hangzó szólam legyen Az 1932-ben létesített lourdesi-barlangban is újrafestették a szobrokat Isten és ember egymásra talál Salgótarjánban él egy hölgy, aki életét az emberek szolgálatára szenteli. Otthonában kerestem fel Gergely Ist- vánné evangélikus lelkésznőt, aki Borsod megyéből költözött a városba.- Mióta kötődik Istenhez?- Már kisgyermekkorom óta vonzódtam a templomhoz, a szüleimnek nem kellett küldeniük, mentem magamtól. Mivel szüleim katolikus hívők voltak, eleinte a katolikus templomba jártam. A nagy változás a ’40-es évek végén történt, amikor hazánkban az evangélikus és a református egyház evangelizációkat és konferenciákat szervezett. Ezeket az összejöveteleket szinte mindig meglátogattam, jártam Szilvásváradon, Miskolcon, Foton. 15 éves koromban Jézus Krisztus megszólított egy bibliai igén keresztül melyben ezt mondta: „Nem az igazakat hívtam megtérésre, hanem a bűnösöket.” A Szentlélek megmutatta a bűneimet, a tékozló fiú történetén keresztül. Én nem a rám bízott örökséget tékozol- tam el, hanem az időmet, amelyet nem Isten dicsőítésére használtam fel.-Mikor döntött amellett, hogy a lelkészi hivatást választja?- A közgazdasági szakközépiskola elvégzése után, 18 éves koromban elkezdtem hittant oktatni, erre a munkára a lelkészem készített fel. Emellett még gyakran orgonáltam és énekeltem a gyülekezetben, szóval kántori munkát végeztem. Majd férjhez mentem, ami nagy döntés volt az életemben, mert így figyelmemet meg kellett osztanom az Úrnak való szolgálat és a családom között. Mindig ált a szívemben a vágy, hogy prédikációval szolgáljam az embereket. Ezért 1989-ben beiratkoztam az Evangélikus Akadémia levelező szakára. Végre azt tanulhattam, amit nagyon szerettem. 1992-ben végeztem el az Akadémiát.-Milyen szolgálatot lát el a salgótarjáni gyülekezetben?- Mivel nem mertem önálló lelkészi állást vállalni, diakónusként munkálkodom Deme Károly lelkész úr mellett. Sokszor helyettesítek Pálfalván, s hittant tanítok ugyanitt és Salgótarjánban is. Úgy érzem, hogy befogadott a gyülekezet. A jövőről csak j annyit mondanék, hogy sze- j retnék majd teljes időben szolgálni.-A szeretet ünnepe előtt milyen gondolatokat osztana j meg az olvasókkal?- Akik az élet célját, érlel- j mét keresik, azok ezt csak Jézus Krisztusnál találhatják meg. Aki a mélységekben érzi j magát, az is nála találhat menedéket, oltalmat. Az Isten fia azért jött a Földre, hogy a bűnösöket megváltsa, s új életet adjon nekik. Egyedül az Ő vére az, amely bűnbocsánatot ; ad az embernek, és örök élettel ruházza fel azt, aki hisz őbenne. Az ilyen ember sza- j badon élhet a bűnöktől, a Sátánnak sincsen rajta hatalma. Mindig arra kérem az Urat, hogy ezt a kegyelmet adja meg minél több fiatalnak. Karácsony előtt különböző ajándékokat veszünk a szeretteinknek, de minden ember számára legfontosabb a Jézus Krisztus általi bűnbocsánat. Ő testben született meg, hogy emberi módon szólja Isten beszédét. János apostol írja a Bibliában: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ö egyszülött Fiát adta, hogy valaki higgyen Őbenne, el ne vesz- szen, hanem örök élete legyen!" Szilágyi Tamás Gergely Istvánné: „Egyedül Isten fiának vére adhat bú'nbocsánatot az embernek.” „Több fiú kellett volna a társkereső klubesten” Ezt suttogja falu, város... Nagy izgalommal készültem a társkeresők első személyes találkozójára. Ezzel nem csak én voltam így, hanem - amint ezt többen is megvallották -, minden egyes társkereső, aki elfogadta a meghívást, és eljött a batyubálba. Mintegy harmincöt társkereső jött el, és ennél is többen érkeztek az Egyedülállóak klubjából. A kezdés előtt fél órával már folyamatosan érkeztek a hölgyek és az urak. Az Egyedülállóak klubjának tagjai otthonosan mozogtak a Balassi Bálint Könyvtárban is. Látszott rajtuk, hogy összeszokott csapatot alkotnak, évek óta ismerik egymást. A magukkal hozott „batyu” tartalmát svédasztalsze- rűen rendezték el, s minden érkező hozzátette, amit magával hozott. A társkereső hölgyek bátran mozogtak, az urak azonban visszafogottabbnak tűntek. Akadt olyan is, aki leült, várt, nézelődött, azután szó nélkül és észrevétlenül eltávozott. A rendezők kiosztották az erre az alkalomra készített kitűzőket, hogy ezzel is oldják a megszólítás nehézségeit. A társkeresők a jeligéjüket viselték a kitűzőjükön. Hamar túlestünk a mindannyiunkat érintő formaságokon, megszólalt a zene, és hölgyválasszal kezdődött a tánc. Ekkor látszott, hogy bizony kevés az úr a klubesten. Akik eljöttek és maradtak, kedvükre válogathattak táncpart- nemőkben, a húszévestől a hatvanévesig. A zeneszünetekben tréfás játékokra vállalkozhattak a résztvevők. Volt nagy nevetés, amikor valamelyik pár kiesett a játékból, s a győztesek a nagy taps mellett Avon-kozmetiku- mokat kaptak jutalmul. Természetesen a batyuk tartalma is szépen fogyott. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere. A.hölgyek igazán kitettek magukért, az urak pedig az asztalokon felsorakoztatták a magukkal hozott italokat. A klubest során néhány hölgy egymással is táncolt jókedvében, de szívesebben tette volna férfiakkal. Egy nagyon csinos, disztingvált özvegyasz- szony csak ennyit mondott: „Sajnos, kevés a fiú. Nagy kár, hogy a magányos férfiak nem merik venni maguknak a bátorságot, hogy bekapcsolódjanak a társkeresők közé.” A résztvevők ezzel együtt sikeresnek minősítették a klubestet. Olyannyira, hogy januárban újra összejövünk. Addig is minden társkeresőnek boldog karácsonyt és egészségben teljes, sikerekben gazdag boldog új évet kívánok! Péter A zt tartják, hogy karácsonykor nem illik pletykálni. Igazuk is van. Micsoda otrombaság a szeretet üünnepén másokat bemocskolni. De ne tessenek komolyan venni a szavakat. Minden szabály - hát még az íratlan! - azért van, hogy el lehessen tőle térni. így vagyunk a pletykálkodással is. Ünnep ide vagy oda, mi bizony nem fogjuk be pörös szánkat. Lássuk hát a legfrissebb mendemondákat. A megyei közgyűlés csütörtöki ülésével kapcsolatosan azt beszélik, hogy kapott egy nagy pofont az MSZP. Ámbár meglehet, hogy a történtekre nem ez a legjobb kifejezés. Az történt ugyanis, hogy az országot a párttal szövetségben kormányzó SZDSZ a megyében félrelépett, és a sötétség leple alatt, „hites ura” tudta nélkül összeszűrte a levet az ellenzékkel. Egyetlen célja volt e flörtnek: ne az legyen a közgyűlés elnöke, akit az MSZP szeretett volna. Mellesleg megjegyezve, sikeres volt a nász, s „gyermek" született belőle. Szép, pirospozsgás, pufók SZDSZ-csecsemő, aki a következő négy évben a megye első embereként irányítja az apparátust. Persze én ebből az egész félrelépésből egy kukkot sem hiszek el. Tudom, maguktól rendeződtek így a dolgok. Érvényesült az emberek természetes vágya: újuljon meg a megyei közgyűlés és hivatali apparátus, köszöntsön ránk végre boldogabb időszak. Roppant kínos lehet viszont annak a volt polgármesternek, akiről azt terjesztik, hogy karácsonyi és újévi üdvözlőlapot írt legyőzőjének. Nem emberbaráti szerétéiből, hanem merő véletlenből. A szemüvege ugyanis valahol elkeveredett, anélkül pedig képtelen a világban helyesen eligazodni, ersze nem irigylésre méltó annak a balassagyarmati fiatalembernek az esete sem, aki mikor becsengetett a lakásukba, a százkilós anyósát ölelte meg nádszálvékony szí- vepárja helyett. A mama - humorérzék híján - zokon vette a tüzes közeledést, és jobb térdével azon nyomban ágyékon rúgta vejeurát. Nem számított neki semmiféle mentőkörülmény, hogy az ifjú kissé kapatos volt, hogy éppen abban a pillanatban aludt el a lépcsőházi villany. Ismerni kell a rendet, tudni a tisztességet. Apolka
