Nógrád Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-19 / 298. szám

1994. december 19., hétfő Olvasóktól - Olvasóknak 7. oldal 96 Pf A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Nívódíjas gépkocsivezető a Volánnál Kovács Attila, még csak 36 éves, de ebből tizenhetet már a kormány mögött töltött. Az elmúlt tíz éve a Nógrád Volánnál telt el. Az ő életé­ben is igaz az a közmondás, hogy az alma nem esik messze fájától, hiszen édes- Kovács Attila édesapja apja is négy- nyomdokaiba szeretne lépni ven even ke­resztül taposta a gázpedált a Volánnál. Jelenleg a Salgótarján - Miskolc között közlekedő jára­ton teljesít szol­gálatot. Utasai türelmes, udva­rias gépkocsive­zetőnek ismerik. S hogy mi ennek a titka? - tettük fel neki a kér­dést. -Nyugodt kiegyensúlyo­zott családi élet és a szakma sze- retete - volt a válasz. Felettesei be­csületes, jó munkája elisme­réseként, vala­mint, baleset- mentes vezetéséért nivódíjban részesítették. Takács Lajosné Salgótarján ÖTVEN ESZTENDEJE TÖRTÉNT Bátor tett volt a turbina megmentése! Ötven éve annak, hogy 1944. december 12-én, hazánk leg­vészterhesebb napjaiban, a német megszállás és nyilas uralom idején a Rimamu- rány-salgótarjáni Vasmű Rt. salgótarjáni acélgyárában egy kis csoport olyan tettet hajtott végre, amely az egyik legkie­melkedőbb ellenállási ese­mény volt a megyében. Ezen a napon kellett a gyár szívét jelentő áramfejlesztő gőzturbina-egységet nyugati el­szállításra bevagonírozni. Egy­szerű gyári szakmunkások a gyár területén lévő „kavicsbá­nyába” rejtették el a gőztur­bina-egységet és tartozékait, s helyette ócskavassal rakták meg az előkészített vagont. Nekik köszönhetően 1945. január 3-án a gyár gőzturbinája már az életet jelentő áramot tudta termelni, s villamosener­giával látta el az egész várost, a szénmedence bányáit, a zagy- vapálfalvai gépműhelyt, sőt még Fülek is acélgyári áram­mal üzemelt a vízválasztói erőmű beindulásáig. Az évforduló alkalmából, a csoport tagjai megérdemlik, hogy tiszteletünk jeleként név szerint említsük őket: Hlinka János (villamosmester), Pam- purik Béla (lakatos előmunkás), Jakabos István, András István, Horváth Gyula (lakatos), Szöcs Pál, Godó József, Olaj Géza (ács), Szakmár Rezső és Tóth Sándor (turbinagépészek). Mucsi Lajos Salgótarján EZ A HELY EZER FORINTOT ER - KÜLDJÖN EGY TÖRTÉNETET Akinek vaj van a fején, ne menjen a napra Orvos ismerősünk egy baráti összejövetelen talán a kelle­ténél több alkoholt fogyasz­tott, mikor eszébe jutott, hogy gépkocsival van. Az idő is már elég későre illetve ko­ránra járt. Hajnali három óra volt.-Talán a „kertek alatt” (mellékutcák) haza tudok menni úgy, hogy a közbizton­ságot ne zavarjam, illetve őre­ivel ne találkozzam - mor­fondírozott magában. - így hát beült féltve őrzött, fehér Ford kocsijába, s elindult ha­zafelé. Útját azonban egy baleset I akadályozta meg. A színhe­lyen két rendőrségi kocsi, I majdnem féltucat rendőr volt, az úttest szélén a földön sérült ] férfi ült. Ismerősöm szabályosan in- dekszelt jobbra, kiszállt a ko­csiból, odaszaladt a vérző fér­fihez és felajánlotta segítsé­gét, közölvén, hogy ő orvos, kötelessége segíteni. Az egyik rendőr közbe­szólt, és tudtára adta, hogy hamarosan megérkezik a mentő, s nem is túlságosan sú­lyos a sérülés. Megköszönték I a felajánlott segítségnyújtást, s javasolták, jobb lesz ha ha- j zamegy kipihenni magát, I mert észrevették, hogy kissé illuminált állapotban van. Ismerősünk tudomásul vette a rendőr intését, félre­vonult, a kocsiban még meg­várta a mentő érkezését. Lát­ván, hogy a rendőrök el van­nak foglalva, szépen haza­ment és lefeküdt. Körülbelül másfél óra múlva csengetésre ébredt. Aj­tót nyitott, s a legnagyobb meglepetésére két rendőr állt ott azok közül, akik a baleset helyszínén voltak. Megkér­dezték tőle, mivel jött haza a balesettől. Barátunk töredel­mesen elmondta, hogy kocsi­val, s ő vezetett. Azt is beval­lotta, hogy ittas volt és vál­lalja a büntetés kifizetését. A rendőrök ettől sokkal kí­váncsibbak lettek, mert kérték mutassa meg a gépkocsit, amivel hazajött.- Természetesen megmuta­tom, hozom a garázs kulcsát, a kocsival oda álltam be. Kinyitotta az ajtót, s mit gondolnak, mi állt a garázs­ban? Egy fehér Ford kocsi Rendőrség felirattal. Gondolom, nem kell ma­gyarázatot fűznöm ahhoz, hogy miként került a rendőr­ség tulajdonát képező gépko­csi a magángarázsba. Törőcsik Józsefné Bátonyterenye Az oldalt szerkesztette: Kovács Margit Kellemes meglepetés a szeretet ünnepe előtt A Nógrád Megyei Madzsar József Kórház és Rendelőin­tézet folyosóján december első napjaiban nagy volt a nyüzs­gés. Az ott dolgozó emberek csomagokat cipeltek. De ez egy örömteli munkának szá­mított, s nem olyannak, amit megszokhattunk a szürke hétköznapjainkon. Az alkalmazottak legtöbbje 25 kg-os csomagot kapott, 5000 forint értékben, amelyek tar­talma: minden, ami egy kony­hába és a karácsonyi ünnepekre kell. Csak azok nem kapták ezt meg, akik sajnos betegség miatt hosszabb táppénzre kényszerül­tek. A köszönet legjobb tudomá­som szerint kijár dr. Sándor Margit főorvos asszonynak és dr. Reichard Jenő igazgató úr­nak, továbbá még sok-sok dol­gozónak, akik a rendelésben, a szállításban és csomagolásban részt vettek. Az ember e rohanó világban oly feledékenynek és látszólag hálátlannak is tűnik, mert néha elfelejt bizonyos dolgokat megköszönni. De ennek elle­nére a szívét csodálatos meleg­ség járja át, mint éppen ezekben a napokban. Köszönjük a fi­gyelmességet! A kórház dolgozói nevében: Racsné Gecse Ágnes Homokterenye ígérjük, nem kell nélkülözniük lapunkat A salgóbányai öregek otthoná­ban vagyok, mint gondozott. A napokban úgy hallottam, hogy már nem fogjuk kapni a Nógrád Megyei Hírlapot, mert az ott­hon vezetője lemondta azt. Ne­künk pedig nagyon jólesett, hogy valaki gondolt ránk. Sérelmezzük, hogy az illeté­kes nem, hogy megköszönte volna a patronálásunkat, még az ingyen újságot is lemondta. Pedig mi nagyon szerettük ol­vasgatni, mivel sok jó olvas­mányt találtunk benne. Kis nyugdíjunkból viszont nem tudnánk megrendelni azt. Mi, gondozottak szeretnénk, ha to­vábbra is küldenék a már na­gyon megszokott Hírlapot. Bozó józsefné és még húsz társa * Kedves Gondozottak! ígérjük, nem kell megválni megszokott lapjuktól. Intézkedünk, hogy minél előbb újra eljusson ott­honukba a megyei lap. Balra fordul Salgótarján!? Megtörtént hát, amit vár­tunk, Salgótarján népe új összetételű városvezetést vá­lasztott. De milyet? Ebben megint kilóg a sorból a vá­ros, a topplista még csak nem is hasonlít az országos átlaghoz. Kezdjük egy kis számtan­nal. A 24 tagú testületből a Szocialista Párt 10, a Munkás­pár 5 helyet szerzett, ez együtt 15. Ha létrejön a két párt koa­líciója, kialakul egy kényel­mes baloldali többségű testü­let, baloldali polgármesterrel. Úgy tűnik, a mi városunk­ban nem képzelhető el a kor­mánykoalíció, az MSZP nem teheti meg, hogy ne a Mun­káspárttal lépjen koalícióra. Az SZDSZ a maga 5 főjével személyi okok miatt, valamint az elmúlt négy évben nyújtott teljesítményével nem nyerő partner. (Több, de legalább két labdát kaptak az elmúlt cik­lusban, ezzel nem tudtak mit kezdeni). Nem hagyható ki a Mun­káspárt azért sem, mert ők a választáskor adtak a szocialis­táknak (támogatták a polgár- mester jelöltjüket), most a szocialistákon a sor. Nem utolsó szempont, hogy a Munkáspárt képviselői a le­köszönő testületben nem éget­ték le magukat. (Utólag vilá­gos, ha a két baloldali párt ügyesebb, és nem indítanak egymásra jelölteket, maga­sabb arányban nyerhettek volna, elsősorban a liberálisok ellenében.) Hogy a választók váltani akartak, az abból is kiderül, hogy nem díjazták a jobbol­dali összefogást. A két volt al­polgármester nagy önbiza­lommal elindult a polgármes­teri címért folyó versenyben, de mindketten könnyűnek ta­láltattak. Megroggyant az MDF, a Fidesz — egy képvise­lőre jutott erejükből. Őrzi po­zícióját a KDNP - egy képvi­selője volt, ez meg is maradt. A választók tehát váltani akarták a vezetőket, testületet. Ez sikerült is. A vezetők, képviselők egyike-másika azonban ügye­sen visszacsempészte magát a testületbe. Különösen szembe­tűnő azok esete, akik még az egyéni megmérettetést sem vállalták, de kikövetelték ma­guknak, hogy a listák élére ke­rüljenek. Mit várhatunk az új helyzet­től? Egy biztos. A négyéves vergődés, kínlódás után felfelé vezet az út. Széli József Salgótarján Aligha a park a reklám helye Salgótarjánban, a Tarján ven­déglő mellett létesült egy park, az ott lakók, és az arra sétálók nagy örömére. Éppen ezért nem tudják mosolygós képpel elvi­selni, hogy egy nagy reklámtáb­lával csúfították azt el, arról már nem is beszélve, hogy a plakátanyag cseréjénél a ra­gasztást végző dolgozók a zöld gyepet autójuk parkolójának használják. E pihenőhelyet az ott élő emberek a városgazdálkodási vállalat munkásaival közösen gondozzák, s nem szeretnék, hogy mások tönkretegyék azt. A reklámnak számtalan más területet is találhatnak a táblát elhelyezők, hát keressék azt meg. Kérjük panaszunk kivizsgá­lását, és a park eredeti állapotba való visszaállítását. Gordos Zoltán Salgótarján íme a park, és szemben az éppen oda nem illő' reklámtábla F: Gyurién Tibor OLVASÓINK KÉRDEZTEK - JOGÁSZUNK VÁLASZOL A bírósági végrehajtásról Lapunk hasábjaink korábban már két alkalommal is foglal­koztam a bírósági végrehajtással. Először 1993. október 18-án, amikor még az 1979. évi 18. számú törvényerejű rende­let (Vht.) volt érvényben, majd 1994. szeptember 19-én, az új 1994. évi Lili. törvény (Vht.) életbe lépése után. A mai nehéz gazdasági (megélhetési) viszonyok között többek szorgalmazzák a jog­erős ítélettel vagy határozattal megállapított követeléseik vég­rehajtását és egyre nehezebben viselik el az e téren is tapasz­talható hosszadalmas eljárást, de még inkább ezek eredmény­telenségét. Emiatt egyre több olvasónk fordul hozzánk is pa­naszával segítséget remélve és nem szívesen veszik tudomá­sul, hogy végrehajtási ügyben nincs jogunk és lehetőségünk érdemi segítségnyújtásra. Csupán azt tehetjük, hogy ismertetjük a vonatkozó jog­szabályi előírásokat és azok ér­vényesíthetőségének meg­könnyítése reményében adunk jogi tanácsokat. Az alábbiak­ban is ezt teszem. Fentebb már hivatkoztam a Magyar Közlöny 1994. május 11 -i számában közzétett és 1994. szeptember 1-jén ha­tályba lépett 1994. évi Lili. számú új végrehajtási tör­vényre. Ennek végrehajtása tárgyában több igazságügyi miniszteri rendelet jelent meg. Ezek közül kiemelném a 11/1994. (IX. 8.) IM. sz. rende­letet, melynek rendelkezései folytán életre hívott új bírósági végrehajtói szervezet kialakí­tása remélhetőleg már a befeje­zés előtt áll. A szervezet újdon­sága, hogy a bírósági végrehaj­tók túlnyomó részben vállalko­zói alapon folytatják a végre­hajtói tevékenységüket. Az önálló bírósági végrehajtó meghatározott helyi bíróság mellett működik. Székhelye és illetékességi területe megegye­zik a meghatározott helyi bíró­ság székhelyével és illetékes­ségi területével. Ha ugyanazon helyi bíróság mellett több önálló végrehajtó működik, ak­kor ügycsoportok szerint látják el a végrehajtási feladataikat. Megemlítem, hogy fennma­rad a megyei bírósági végrehaj­tói rendszer is, de feladataik a korábbiakhoz képest jelentősen szűkülnek, mivel feladatuk csak azon költségek behajtása marad, melyek polgári ügyek­ben az állam által előlegezett költség, illetve egyéb jogcímek alapján illetik meg az államot vagy az Igazságügyi Miniszté­riumot. Amint már előbb rámutat­tam, az önálló bírósági végre­hajtó vállalkozási alapon fejti ki tevékenységét. Remélhető­leg emelkedni fog a végrehaj­tási eljárás színvonala is, gyor­sabb és eredményesebb lesz, de ezzel együtt nő a végrehajtási eljárás költsége is. A konkrét ügyekben a bírósági végrehajtó a költségek várható összegét ismertetni fogja a végrehajtást kérővel és az adóssal is. A fe­leknek lehetőségük lesz arra, hogy a várható költségek isme­retében döntsék el, hogy szük- séges-e a végrehajtási eljárás lefolytatása. Remélhetőleg az adósok egy része a jelzett költ­ségekre figyelemmel eljárás nélkül teljesíteni fogja kötele­zettségét. Ha nem, abban az esetben a végrehajtási eljárás­sal felmerülő - a bírósági vég­rehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM. sz. rende­letben meghatározott - költsé­geket is viselnie kell. A végrehajtási költségek olyan magasak lehetnek, hogy ösztönözni fogja az adósokat az eljárás lefolytatása nélküli tel­jesítésre. Tudni kell, hogy a végrehaj­tói díj egy része akkor is jár a végrehajtónak, ha a megkísérelt végrehajtás nem járt ered­ménnyel. Ezek a végrehajtói munkadíj, a költségátalány és a készkiadások. Kiemelem a behajtási jutalé­kot, mely az ösztönzés célját szolgálja. Ez a végrehajtási díj csak eredményes végrehajtás esetén illeti meg a végrehajtót, ezért a jövőben számolni kell azzal, hogy az önálló bírósági végrehajtó radikálisabban in­tézkedik az eredményesség ér­dekében. Talán ez az, amivel az érdeklődő olvasóinkat is meg­nyugtathatom, illetve reménye­iket táplálhatom. Dr. Verebélyi Gyula i(?01 4 ón Kfßi iftni 13X8 D3T3 X83I )XO>l

Next

/
Thumbnails
Contents