Nógrád Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-15 / 295. szám

2. oldal Világpolitika 1994. december 15., csütörtök Elnapolt BT-csúcs Határozatlan időre elnapolták a Biztonsági Tanács tagjainak ja­nuár 31-re tervezett, bár hivata­losan soha meg nem hirdetett csúcsértekezletét, mivel sem az amerikai, sem az orosz elnök nem jelezte részvételét, s a ta­nács 15 tagjának abban sem si­került megegyeznie, milyen témákat tűzzenek napirendre. Hírügynökségek szerint ked­dig minden BT-tag első számú vezetői jelezték részvételi kész­ségüket, kivéve Clinton ameri­kai és Jelcin orosz elnököt. Nyugati diplomaták megje­gyezték: a csúcson aligha lehe­tett volna megkerülni a bosz­niai konfliktusra vonatkozó kö­zös politika kialakítását, de erre jelenleg semmi esély. Warren Christopher Csecsenföld ügyéről Warren Christopher amerikai külügyminiszter a csecsenföldi eseményekkel kapcsolatban le­szögezte, hogy az Egyesült Ál­lamoknak nem érdeke az orosz föderáció széthullása. Vélemé­nye szerint Borisz Jelcin elnök csak akkor folyamodott a kato­nai erő alkalmazásához, amikor már úgy érezte, hogy nem áll rendelkezésére más eszköz. A PBS televíziónak nyilatkozva ő is megerősítette, hogy Wa­shington orosz belügynek te­kinti a csecsenföldi viszályt. Közlése szerint az amerikai vezetés nem sok mindent tehet a válság elsimítására, csupán abban reménykedhet, hogy mi­nél kevesebb áldozattal, az em­beri jogok figyelembevételével és tárgyalások útján sikerül megoldást találni a konflik­tusra. - Sajnálatos módon nem úgy tűnik, hogy a tárgyalások egyhamar sikerre vezetnének - mondta. Kérdésekre válaszolva kifej­tette, hogy megítélése szerint Borisz Jelcin megtette, amit meg kellett tennie Oroszország területi épségének a megőrzé­sére. - Információink szerint amennyire csak lehetséges (az orosz csapatok) igyekeznek mérsékletet tanúsítani a katonai műveletek végrehajtása közben - közölte. Boszniát érintve _ aláhúzta, hogy az Egyesült Államok a tárgyalásos rendezést helyezi előtérbe, hiszen az alternatíva a tömeges bombázások megindí­tása, vagy ha azok sem hasz­nálnak, több százezer fős köte­lékek kivezénylése lenne. - Mi a békés megoldásra helyezzük a hangsúlyt - mondta. Közlése szerint egyes báto­rító jelek arra vallanak, hogy a boszniai szerbek - Belgrád nyomására — esetleg ismét szemügyre veszik az összekötő csoport béketervét.- Csupán azért, mert valami a múltban nem sikerült, nem kell végleg feladni a reményt, és szemétkosárba dobni az el­képzeléseket - hangoztatta. Új bíborosok avatása. II. János Pál harminc új bíborost avatott a római Szent Pá­ter-bazilikában. Az újonnan felszentelt, 75 és 92 év közötti bíborosok legfiatalabbja Vinko Puljic, Szarajevó püspöke. A pápa őt külön is figyelmeztette arra, hogy esetleg az életét is fel kell majd áldoznia egyházáért, népéért... Franciaország támogatja Magyarországot az EU-hoz való csatlakozási törekvéseiben „Franciaország - a magyar sajtó gyakori állításaival ellen­tétben - minden fenntartás nél­kül, teljes egészében támogatja azt a törekvést, hogy Magyar- ország csatlakozzon az Európai Unióhoz” - jelentette ki Alain Juppé francia külügyminiszter, miután kedden Párizsban meg­beszélést folytatott Horn Gyula magyar miniszterelnökkel és a kíséretében levő Kovács László külügyminiszterrel. A jövő januártól kezdődő francia EU-elnökség alatt Pá­rizs mindent megtesz ’ majd, hogy a szervezet és a kelet-kö- zép-európai térség közötti „struktúráit párbeszéd” működ­jön. így például öt vagy hat olyan miniszteri tanácsülést tar­tanak majd az Európai Unión belül, ahol Magyarország kép­viselője is részt vesz - tett hozzá Juppé. Horn kedd délelőtt érkezett rövid, mindössze 24 órás mun­kalátogatásra Franciaországba. Első megbeszéléseit meghívó­jával, Edouard Balladur minisz­terelnökkel, valamint Juppével folytatta. A tárgyalásokról be­számolva Kovács László el­mondta: a francia politikusok valóban támogatják a kö­zép-európai országok csatlako­zási törekvéseit az Európai Unióhoz, illetve a NATO-hoz, bár érezhető volt, hogy az Eu­rópai Unió bővítésére (a NÁTO-val kapcsolatos orosz ellenvetések miatt) nagyobb hangsúlyt helyeznek. . Azt mind a kormányfő, mind a külügyminiszter leszögezte, hogy az EU-nak az egyes or­szágok felvételénél azonos kri­tériumok szerint, de külön-kü- lön, azok teljesítménye alapján kell majd döntenie. A tárgyalásokon természete­sen szó esett a kétoldalú kap­csolatokról is, amelyeket poli­tikai téren mindkét fél igen jó­nak minősített. De a franciák véleményéből kitűnt, hogy a gazdasági kapcsolatok jelenlegi szintjével, a francia vállalatok magyarországi jelenlétének nagyságával nem elégedettek. Kovács László elmondta: mind Juppé, mind Balladur utalt arra, hogy a közeljövő né­hány nagy magyarországi be­ruházásában a francia cégeknek is lehetőséget kellene kapniuk. Ettől a magyar vezetők nem zárkóztak el, de hangsúlyozták: ehhez ajánlataiknak versenyké­peseknek kell lenniük. A meg­beszélés után Juppé külön is megemlítette a kulturális téren elért jelentős előrehaladást, az audiovizuális szféra fontossá­gát: ebből több újságíró arra a következtetésre jutott, hogy ezen a területen esetleg valami­lyen üzlet körvonalazódik. Hóm Gyula a keddi két tár­gyalás után lerótta kegyeletét idősebb és ifjabb Antall József párizsi emléktáblája előtt, majd pedig este kerül sor Hóm fran­ciaországi politikai tárgyalásai­nak záróaktusára, a francia el­nökkel, Francois Mitterranddal folytatott megbeszélésre. A lengyel szükségállapot évfordulója Lengyelország számos városá­ban megemlékeztek kedden a szükségállapot bevezetésének 13. évfordulójáról. Varsóban a mártírhalált halt Jerzy Popie- luszko atya egykori templomá­ban misén emlékeztek meg a szükségállapot áldozatairól. Szentbeszédében Miroslaw Ja- worski atya úgy vélte, hogy „Lengyelország számára rend­kívül káros” a régi rendszer embereinek visszatérte a hata­lomba, akik szerinte hazugsága­ikkal félrevezették a társadal­mat, ezért nyerhették meg a parlamenti választásokat. A plébános keserű szavakkal szólt arról, hogy a legújabb közvé­lemény-kutatás szerint a len­gyelek több mint felének az a véleménye, hogy Wojciech Jaruzelski, az utolsó kommu­nista államfő helyesen járt el a szükségállapot bevezetésével. A radikálisan kommunistael­lenes Független Lengyelország Konföderációjának mintegy 100 tagja tüntetett Jaruzelski varsói háza előtt, követelve a szükségállapot bevezetéséért felelős személyek bíróság elé állítását. Az IBM intézkedése a Pentium-chipek miatt Az IBM leállította az úgynevezett Pentium-chipeket tartalmazó személyi számítógépek szállítását, mert kiderült, hogy a hiba­hányad jóval magasabb a jelzettnél - közölte a Reuter az IBM bejelentését ismertetve. A nagy sebességű Pentium-chipekről a gyártó, az Intel cég is közölte, hogy hibák előfordulhatnak, de szerinte a hibahányad elhanyagolható, s csak nagyon kompli­kált matematikai számításoknál lehetségesek. Az IBM azonban kimutatta, hogy a hibák már kis sebességnél, közönséges prog­ramoknál is jelentkeznek. Az IBM most térítés nélkül kicseréli a chipeket a már eladott számítógépekben. A lengyeleknél igencsak rossz a telefonhelyzet Lengyelországban az elmúlt két évben 1 milliárd dollárt költöt­tek a rendkívül elavult telefonrendszer korszerűsítése. Egy át­lag lengyelnek mégis éveket kell még várnia arra, hogy saját te­lefonja legyen. A Reuter jelentése szerint a 38 milliós Lengyel- országban 4,9 millió telefon van, és ezzel gyakorlatilag az utolsó Európában, csak Albániát előzi meg. A francia bortermelők az EU-tervek ellen A francia bortermelők éles támadást intéztek az Európai Unió tervezett intézkedései ellen. Hubert Bouteiller, a bordeaux-i bo­rászok szövetségének vezetője a szervezet éves közgyűlésén ki­jelentette, hogy a brüsszeli kvótatervek katasztrofális hatást gyakorolnak a hagyományos francia borvidékek jövőjére. Az EU a túltermelést a szubvenciók visszafogásával és kvótákkal akarja csökkenteni: az éves össztermelést a jelenlegi 189 millió hektoliterről 154 millióra szorítják vissza, függetlenül a gyár­tott borok minőségétől, a francia bortermelés pedig a jelenlegi évi 53,6 millió hektoliterről 51,8-ra esik vissza az évszázad vé­géig­A kínai külkereskedelem idei alakulásáról Kína külkereskedelmi forgalma meghaladta a 200 milliárd dol­lárt az év elejétől november végéig terjedő időszakban - kö­zölte a kínai vámfelügyelőség. A 200,28 milliárdos forgalom 22 százalékos növekedést jelent az előző év azonos időszaká­hoz képest. Korábban a távol-keleti ország éves forgalma soha­sem lépte át a 200 milliárd dolláros határt. A mérleg is kedve­zően alakult Kína számára: 102,53 milliárd dollár exporttal 97,75 milliárd import áll szemben. A kivitel 31, a behozatal 13,8 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest. A Két Lotti nyerőszámai és nyereményei Az 50. heti Két Lotti játék nyerőszámai a következők: 7, 45, 47 és 24, 42, 56. A héten 3+3 találatos szelvény nem volt, így a 6-os nyerőosztályban a nettó nyeremény 41.943.957 forintra halmozódik. A 3-asok egyenként 17.087, a 2-esek 266 forintot érnek. Papírzsebkendőt a gyártótól Akciós vásár! Területi nagybani forgalmazókat keresünk! 100-as fehér papírzsebkendő 45,50 áfás CSAK Ml FORGALMAZZUK! 4-es Merci e.ü. papír 48,20 áfás 8-as Merci e.ü. papír 94,80 áfás (Kermi által minősítettek! Háztartási papírtermékek nagy választékban! ZSEPI Kft. 1119 Bp. XI., Nándorfejérvári út 44. (Patyolat-telep). * Telefon: 209-2902. | Telefon/fax: 161-2478. , Nyitva: 8-15, p 8-14 óráig. § SZIVÁRVÁNY SZEMÉLYBIZTOSÍTÁS Szántó László: Egy éjszaka a piros lámpás házban Negyedik fejezet - Az apa újabb története 2. A törlő üte­mesen kop­tatja a napo­kat, hétfő... kedd... pén­tek... vasár­nap... egy hét... három hét... feb­ruár... április, és így to­vább. Jó lenne, ha a jövőbe vinne. Lega­lább két nappal szeretnék idő­sebb lenni. Feladom. Ausztriá­ban vagyunk, éjszaka van, kez­dek fáradni. Megrémít a gondo­lat: mi lesz, ha nem bírom, ha annyira elfáradok, hogy nem engedelmeskedik a lábam és a kezem a parancsnak? Beállunk egy parkolóba, pihenni. Hátra­megyek, hogy jól kinyújtóz- kodhassam. Csak a cipőmet ve­szem le. Biztatom Tamást is, de ő kitart az első ülés mellett. Egy órát, ha aludhattam, de határozottan felfrissültem tőle. Ébredés után kétszer-három­szor körbesétálom a kocsit, majd indítok. Bekapcsolom a világítást, de nem fordul a kar. Erőszakosan próbálom több­ször is, de hiába, nem és nem. Már csak ez hiányzott! Lega­lább világos lenne. Nem baj, nyugtatom magam, közben úgy érzem, a gyomrom öklömnyire szűkül. Nem kezdem elmon­dani az áldást, mert nem tud­nám abbahagyni és úgysem se­gítene. Zseblámpa, csavarhúzó, szemüveg és Tamás, a hűséges jobbom. Szerencsére hoztam ma­gammal egy világításkapcsolót, remélem, a szerelés nem tart sokáig. Lecsavarozom a bűnös alkatrészt, aztán gyorsan fel az újat. Nem lehet igaz, más típus, más rögzítés, más csatlakozás! Mit tegyek? Elkezdem rövidre zárni a csatlakozókat. Megvan a tompított! Véglegesítem. Amíg kivilágosodik, megyünk tompítottál, utána meg nem kell már fény. Félmegoldás, de mégiscsak valami. Elindulunk. Kicsit visszatér belém a remény, hiszen még így sem jött be a jóslat, hiszen többször 130 kilométert jöttünk eddig. Ez az első hiba, remé­lem, az utolsó is. Koptatjuk a kilométereket. Lassan kezd vi­lágosodni.- Messze vagyunk még a ha­tártól? - kérdezem Tamástól, aki térképpel a kezében navi­gál. Bár ez inkább amolyan túl­biztosítás, hiszen nem először teszem meg az utat, eléggé is­merős vagyok ahhoz, hogy ne tévedjünk el.- Elég messze, de mindjárt itt v»an Linz,- el kell dönteni, me­lyik határátkelőt választjuk.- Neked kell dönteni. Vá­lasszuk a rövidebb utat - felel­tem.- Azt hiszem egyforma, csak abban különböznek, hogy az egyiken Ausztriában hosszabb szakaszt megyünk.- Döntsd el te, én nem tudok beleszólni.-Akkor menjünk Salzburg felé. Arra már többször voltam, jobban ismerem. Menjünk, nekem teljesen mindegy, csak a kilométer fogyjon. Meglepően jól hala­dunk, függetlenül attól, hogy a külső sávban hajtok. Pedig nyomom a gázt ennek a szeren­csétlennek, állandóan 100-120 között vagyunk, de hát ezzel csak a külső sávban haladha­tunk. Nyugodt vagyok, kie­gyeztem a sorssal, ha ilÿen ütemben megyünk, 10 óra körül átlépjük az osztrák-német ha­tárt. Észrevétlenül szállt meg az optimizmus. Ha van magabiz­tosság, jobb a hangulat, s az idő is jobban telik. Végre, itt a határátkelő. Besorolunk. Most is, mint mindig, elfog az izga­lom a határátlépésnél. Nem tu­dom miért, talán mert van ab­ban valami ünnepélyesség, hogy az egyik országból a má­sikba lép az ember. Különösen nem mindennapi esemény szá­munkra, akik évekig nem lép­hettük át a határt. Átadjuk az út­leveleket a német határőröknek. Nem tudom, mi ütött beléjük, de nem az útleveleket nézik, hanem a kocsit. Szó, ami szó, az efféléből itt nem sokat látha­tott. Miközben felénk ez a módi, nálunk á 3-4 éves Dáciá is kocsi. Akárhogy is, én nem látom annyira rondának vagy érdekesnek, hogy így meg kell­jen nézni. A határőr mond va­lamit, de nem értem. Kérdően nézek Tamásra, a vállát vono- gatja, ő sem ért semmit. Mit akarhat ez a német? Kezd kevésbé szimpatikus lenni. Valami félkört írt le a ke­zével, közben közömbösen mondja a szöveget, szinte fél­vállról. Mutatja az osztrák ol­dalt, és máris viszi át az útleve­let. Ez lehetetlen, nem gondol­hatja komolyan? Csak nem küld vissza?. Egy világ omlott össze ben­nem. Ráfordulok a visszajövő sávra, odagördülök a fülkéhez. Szó nélkül, enyhén gúnyos mo­sollyal visszaadja az útlevele­ket. Nem mehetünk be Német­országba. De hát miért tette ezt velünk? Itt, ahol megszámlálha­tatlan Trabant és Wartburg személygépkocsi közlekedik, miért nem fér el a Dácia? Miért pont a miénket'küldi vissza?! (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents