Nógrád Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-12 / 292. szám

1994. december 12., hétfő Olvasóktól - Olvasóknak 7. oldal OLVASÓSZOLGÁLATUNK FOGADÓSZOBÁJÁBÓL Az ezres útja Bátonyterenyére vezet Amikor történetünk asszo­nya belépett a szobámba, nem gondoltam, hogy még egy hét eltelte után is tovább él a gondolataimban, beszé­lek róla, s keresem a múl­tamban a hozzá hasonlóakat - de eredménytelenül. Szerényen öltözött, szűk­szavú, kedvesen mosolygó hölgy volt a vendége a foga­dószobámnak. Úgy hatvan felé járhatott már éveinek száma. Ahogy közeledett felém, biztos voltam benne: valami gondja van, segítségért érkezett. Nos, nagyot tévedtem. Nem kérni, hanem adni jött az ő egyszerűségével, természetes­ségével. Ezer forintot szoron­gatott a kezében, mondván, a beteg gyerekek mikulási aján­dékához szeretne hozzájárulni. Mivel a Hírlap Mikulása már érkezése előtt néhány perccel útnak indult, pénzét nem tud­tuk édességre, játékra váltani. De senki ne gondolja, hogy az adakozó nagy nyugdíjból él, inkább ennek ellenkezője az igaz. Férje még dolgozik, így hát azt tartja: minden hó­napban megengedheti, hogy egy ezrest jótékony célra for­dítson. Most éppen a gyerekekre gondolt. Kérdezhetnénk, miért e nagy adakozás. Ennek egyik okát csak sejtem. Sajnos, láto­gatómnak férjén kívül nincs senkije: sem testvér, sem gyermek, s így unoka sem szí­nesíti életét. Nincs kinek adnia. Viszont van vallása, hite, istene, aki­ben hisz, s e szerint cselekszik. Tudja, s élete folyamán ta­pasztalja, adnia kell, segíteni a nála még szegényebbeken, mert az isten nem marad adósa senkinek. Sőt, százszorosán megfizeti azt. Az ezer forint tehát más útra tér. Kérésére Bátonyterenyére indul ahhoz az asszonyhoz, aki lapunk egyik cikkében állí­totta: hamarosan koldulnia kell. S amilyen mosolyogva jött, olyan vidáman húzta be maga mögött az ajtót, kérve, ne kerüljön a neve a lapba. De látszott rajta az igazi megnyugvás, az a tudat, hogy pénze jó helyre kerül. Én pedig még percekig néze­gettem, morzsolgattam az ezrest, mintha ilyet most lát­nék először. Pedig ha jól meggondolom, tényleg csak most. K. M. EZ A HELY EZER FORINTOT ÉR - ÍRJON EGY TÖRTÉNETET! Az adósságot így is be lehet hajtani A falu szélén disznót öltek. Amikor „végeztek” a szegény állattal, az udvar hátsó részén, a karámtól egy kissé távolabb eső részen, már készítették a szalmát a perkeléshez. Az akkori szokás viszont azt diktálta, hogy a tűzgyújtás előtt még bevonultak az „ölök” a szobába, megmosa­kodni és egy-két kupica bort, kisüstit lehörpinteni - ki, mit akart. A házigazdának egy-két barátja is (akiknek kölcsönnel tartozott a ház ura) tudott ám az ölés idejéről. Elhatározták, csúnyán megtréfálják adós barátjukat. Lesben álltak a kert sötétjében, míg leszúrták a jószágot. Amikor az ölök bevonultak mosakodni és iszogatni, ott termettek a szalmával letakart disznó mellett, munkához láttak, majd eltűntek. Már jó volt a hangulat, amikor kijöttek az „ölök” a gazdával. Megdörzsölték kérges tenyerüket, pipára gyújtottak, megkapatták a szalmát tűzzel. Recsegett-ro- pogott az alom, a láng pedig erősen vöröslött a pirkadat­ban. Amikor már javában égett a csomó, az egyik ember a vasvillával már kapargatni kezdte, pörkölődik-e rende­sen a kamra rúdjára kerülő ál­lat. A villája azonban valami csontkemény tárgyba akadt. Nem tudta, mi lehetett az, így hát újra, még jobban meg­piszkálta, meg-megemelgetve rajta a hamvadó parázscso­mókat. Hirtelen megrökö­nyödve, elcsukló hangon da­dogta a tulajdonos felé:- Gazduram, ez nem disznó, ez egy taliga...! A munkában résztvevők első meglepetésükben nem tudták mire vélni a dolgot, mert hát valóban saját sze­mükkel látták, hogy a gazdu- ramék talicskája volt leterítve, amit perkeltek, s már-már használhatatlanságig égettek. S megkezdődött a hajtóva­dászat a bűnösök után. Járni kezdték le, s föl az udvart, majd a kertre is sor került, de sehol semmi. A további ke­resgélés viszont eredményre vezetett. Az egyik szénabog­lya tövében rábukkantak a disznó tetemére. A mérges gazda azon nyomban sejtette, hogy itt nem tolvajlás történt, hanem csínytevés. S még azt is gya­nította, kik voltak a tettesek. Azt viszont nem is sejtette, hogy míg ők mosakodtak és iszogattak a szobában, addig az „összeesküvők” sebtiben taligára cserélték ki a leölt disznó tetemét, így bosszul­ván meg gazduramon azt a sok-sok tartozást. Ezzel a tré­fának szánt figyelmeztetéssel akarták eszébe juttatni: jó lesz a számlát minél előbb kie­gyenlíteni. „Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek”- tartja a közmondás. S hogy ez meny­nyire igaz, bizonyíték: néhány nappal az eset után magába szállt a gazda, és tartozását kezdte egyenként törleszteni vagy kárpótolni. Kiss József Palotás Szerkesztői Márton Ferencnek üzenjük, Salgótarjánba. A Kíváncsiskodó-rovatunk­ban közreadott írásra érkezett reagáló levelét megkaptuk, de nem értjük annak tartalmát. Kérjük, ha ideje engedi, egyez­üzenet tetés végett keresse fel szer­kesztőségünket. Kérjük kedves levélíróinkat, hogy kézzel írott cikkeiket le­hetőleg olvashatóan adják pos­tára, hogy esetleges elírásra ne adhasson az okot. Örömszerző Hírlap-Mikulás Jobb kedvre derítette a tarjáni Vaszil gyerekeket is Lázban égtek a Hírlap-Mikulás csomagjainak készítői egy hét­tel ezelőtt. Már kora reggel megindult a hajsza, a „begyűj­tés”, a szortírozás, a csomago­lás. A szapora munkára szükség is volt, hiszen a nagyszakállú- nak időben el kellett indulnia, hogy az ajándék várományosai a késleltetett perceket ne érez­zék súlyos óráknak. Igaz, a nagylétszámú gyermeksereg mindegyikéhez nem tudott személyesen eljutni, a csoma­got viszont útnak indította ren­deltetési helyére. Megpróbált a Mikulás az apróságok kedvébe járni, a kért ajándékot a csomagba rejteni, de ez nem járt teljes sikerrel. Nagy volt a kereslet, s a pénz­tárca hamar kiürült. De azért ajándékokban nem volt hiány. S azt hisszük, a jó szándék, a figyelmesség, a tenniakarás ta­lán egy kissé kárpótolta mind­ezt. A beérkezett köszönő leve­lek is ezt bizpnyítják. Szebeni Adám szülei Bá- tonyterenyéről így vallanak e napról :Tisztelendő és megható az a figyelmesség a Gyermeke­kért Alapítvány, a Vöröskereszt és a Hírlap részéről, hogy fel­keresték a beteg gyerekeket, ajándékot vettek nekik, ezzel is pici időre elfeledtették velük, hogy az ő mindennapjaik kicsit mások az egészséges gyerme­kekétől." Czving Annamária kará­csonyi lapon küldi üdvözletét. „Szívből köszönöm a csomagot és az ajándékot. Nagyon meg­örültem neki.” Sándor Péter levele Rákó- czitelepről érkezett: „Köszö­nöm, hogy teljesítették a kíván­ságom. Megkaptam az ajándé­kot, amit kértem.” Bujákból Bartus Bence és Boldizsár anyukája köszönte meg a figyelmességet. „Kö­szönjük a sok szép ajándékot. Nagyon boldog volt mind a két gyermekem.” A salgótarjáni Gál testvérek, Mária, Balázs és József írták az alábbiakat: „Nagyon örültünk volna, ha személyesen is talál­kozhatunk veled, de nagyon ügyes voltál, hogy olyan korán felkerestél otthonunkban. Re­méljük, jövőre személyesen is találkozunk. Jó egészséget és békés, boldog új esztendőt kí­vánunk, és köszönjük a megle­petést, amit okoztál.” Felülvizsgálatot kért Mit mond az illetékes? Vidó György, Karancsla- pujtő, Rákóczi út 171. sz. alatti olvasónk a következő kéréssel fordult hozzánk: 1992. október 28-án levelet írt a gödi polgármesteri hi­vatalhoz, melyben kérte kényszerkilakoltatásának felülvizsgálatát, mert a hatá­rozatot a posta hibájából a fellebbezési határidőnél ki­lenc nappal később kapta meg. Ezt igazolja a postahi­vatal által adott másolattal. Azért kérte a felülvizsgála­tot, mert a mai napig nem tudja, hol vannak a ruhái és a bútorai. Nem kapott erről sem leltári jegyzéket, sem felvilágosítást. XXX A gödi polgármesteri hi­vataltól a következő választ kaptuk: „Panaszosuk ügyét a Köztársasági Megbízott Hi­vatala és a Köztársasági Megbízott Területi Hivatala is megvizsgálta, s mindkét hivatal helybenhagyta az el­járást. Azzal kapcsolatban, hogy nem tudja, hol tárolják a ruháit, mellékelten küld­jük a helyszínen készült fel­jegyzés másolatát, melyből kitűnik - hiszen saját kezű aláírásával igazolja -, hogy mely személyes holmijait vitte el. Illés Gizella alpolgármester Mi ez, ha nem zsarolás? Kora reggel kezünkben a Hírlap 1980-ban az Állami Biztosító kampányt indított a Csoportos Élet- és Balesetbiztosítás (CSÉB 80) sikere érdekében, amely jól jövedelmezett. Az ügyfelek megnyerése érdeké­ben mindent el is követtek. Ám fordult a helyzet, ezt ta­núsítja az ÁB-Aegon Általános Biztosító Rt. december 2-án ér­kezett levele. Ebben a biztosító menekülni akar a beszervezett biztosítottjaitól, hiszen 7500 Ft kifizetésével azt ajánlja, hogy szüntessék meg a szerződést. Sőt, jó tanácsokat is ad, pl. a ki­fizetett összeget kamatoztatni lehet valahol. Ám azt is írja az említett értesítés, hogy aki nem kíván élni a felajánlott „lehető­séggel”, azok részére az eredeti feltételek maradnak érvénye­sek. Igen ám, de a biztosító de­cember 7-én érkezett, keltezés nélküli levele lesújt azokra, akik nem kívánnak élni a fel­ajánlott lehetőséggel. Egy évre előre kéri a tagsági díjat, és már el is készíttette a postai átuta­lási megbízást, s az egyik pont szerint, aki nem fizeti be az összeget egyszerre, az 1995. március 31-én önműködően el­veszti a biztosítását. Hol élünk, hogy szemérmet­lenül így merjen zsarolni a biz­tosító? E szerint lassan még az is előfordulhat, hogy a havi lakbért egy évre előre fogják kérni. Kinek az agyában szüle­tett meg ez az antiszociális gondolat, amikor a vállalkozá­sok részletfizetésekkel igye­keznek ellensúlyozni némikép­pen a lehetetlen gazdasági vi­szonyokat? Gondolkozzanak el, és von­ják vissza a jó tanácsokkal szolgáló rt. „szakemberei” ren­delkezésüket! Biztos vagyok benne, hogy így gondolkoznak a kényszer- helyzet elé állított CSÉB 80-as tagok. Dr. Gajzágó Aladár Salgótarján El kell, hogy mondjam, kézbe­sítőnk kiválóan látja el felada­tát. A lapot már a kora reggeli órákban kézhez kapjuk. A fiatal fiút csak dicsérni lehet gyors tevékenységéért. Bakos And­rásról van szó, aki Dorogházán végzi munkáját az olvasók örömére, megelégedésére. Csak így tovább! Itt ragadom meg az alkalmat, hogy a Nógrád Me­gyei Hírlap valamennyi dolgo­zójának sok sikert kívánjak to­vábbi munkájához. Varga Gáborné Dorogháza OLVASÓINK KÉRDEZTEK - JOGÁSZUNK VÁLASZOL Mi az eltérések oka? A nyugdíjak visszamenőleges emelése és 1994 november hó­napjában történt egyösszegű kifizetése után több nyugdíjas olvasónk is kérdéssel fordult hozzánk, és érdeklődött az Or­szággyűlés határozata alapján megjelent jogszabályok ren­delkezéseiről, mert azt tapasztalták, hogy jelentős eltérések vannak az egyes ismerőseik és szomszédjaik részére és saját részükre kifizetett 8 havi visszamenőleges összeg között. Ösz- szehasonlításukhoz általában az 1994. évi augusztus hónapra kifizetett nyugdíjat vették alapul, de akárhogyan osztanak és szoroznak, nem tudják tisztázni az eltérések okát. A kérdések illetékese a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság (1820 Budapest, Váci út 73.) lenne, és a konkrét esetekben a pontos és mindenre kiterjedő válasz onnan lenne várható, de mivel félő, hogy a válaszadás alóli kibúvásnak tekintenék, ha odairányítanám az érdeklődő­ket, ezért a nyugellátások eme­lésével kapcsolatos kormány­rendeletek rövid ismertetésé­vel és a főbb rendelkezések ki­emelésével válaszolok. Jogszabályok:-a 110/1994. (Vili. 6.) sz. Kormányrendelet, megjelent a Magyar Közlöny 82. számá­ban,-a 111/1994. (Vili. 6.) sz. Korm. rend., megjelent a Ma­gyar Közlöny 82. számában. a 134/1994. (X.22.) sz. Korm. rend., megjelent a Magyar Közlöny 104. számában. Az elsőként megjelölt, 110/1994. sz. korm. rendelet értelmében 1994. szeptember 1-jétől 8 százalékkal emelték: az 1994. január 1 -je előtti idő­ponttól megállapított öregségi nyugdíjat - ideértve a koren­gedményes nyugdíjat is -, a baleseti járadékot, az özvegyi és szülői nyugdíjakat, az árva­ellátást, a mezőgazdasági szö­vetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadékát, a szakszövetkezeti tagok nö­velt összegű és munkaképte­lenségi járadékát, valamint az özvegyi és növelt összegű öz­vegyi járadékot. Emelték a hozzátartozói nyugellátást is. Ehhez annyi hónapnak megfelelő összegű emelés jár, ahány naptári hó­napra a hozzátartozói ellátást 1993. december 31-ét követő és az 1994. szeptember 1-jét megelőző időben folyósítot­ták. A 111/1994. számú kor­mányrendelet értelmében a nyugdíjak emelésével egyide­jűleg és szintén 1994. január 1-ig visszamenőleg havi 300 forinttal emelték: a nyugdíj- szerű rendszeres szociális ellá­tásokat, rokkantsági járadékot, az átmeneti járadékot, a vakok rendszeres szociális segélyét, az egészségkárosodási járadé­kot, valamint a központi szoci­ális segély összegét is és eze­ket az emeléseket a jogosultak részére ugyancsak egy összeg­ben fizették ki. A rendszeres szociális jára­dékban részesülők 1994 de­cemberében további 2400 fo­rint egyszeri kiegészítést kap­nak a 134/1994. számú kor­mányrendelet 3. paragrafusá­ban foglalt rendelkezések sze­rint, feltéve, hogy a rendszeres szociális járadékravaló jogo­sultság 1994. január 1-jén már fennállt. Ha ez a jogosultság 1993. december 31-e után és 1994. szeptember 1-e előtt keletke­zett vagy - a jogosult halála kivételével - szűnt meg, a jo­gosultság időtartamára visz- szamenőlegesen havi 300 fo­rint összegű, egyszeri kifize­tést kell 1994 decemberében folyósítani. Áz általam előbbiekben ki­emelt esetek is bizonyítják, hogy nem egyszerű szorzás és osztás szükséges a különbözeti összegek megállapításához, hanem ismerni kell a fentebb hivatkozott kormányrendele­tekben meghatározott jogcí­meket és azt is, hogy 8 száza­lékkal, vagy havi 300 forint összegű emeléssel kell-e szá­molni, stb. Remélem, hogy az általam közöltektől ki-ki könnyebben számolhatja a saját esetére vo­natkozó emeléseket is, hogy akik november hónapban még nem kapták meg, majd decem­ber hónapban nekik is csen­getni fog a postás. Dr. Verebélyi Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents