Nógrád Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-12 / 292. szám
2. oldal Mozaik 1994. december 12., hétfő A szerbek elengedték az ENSZ-katonákat A bosznia szerbek szombaton elengedték a túszként fogva tartott ENSZ-katonák utolsó csoportjait is. ENSZ-források szerint a 187 - orosz, francia és ukrán - katona hajnalban nyerte vissza szabadságát. A boszniai szerbek az elmúlt napokban szokatlan együttműködési készségről tettek tanúbizonyságot. Elengedték az esetleges újabb NATO-lé- gicsapások megakadályozására túszul ejtett mintegy 500 kéksisakost. Szarajevói elemzők szerint a váltást az eredményezte, hogy a nemrég Belgrádban tárgyaló Juppé francia és Hurd brit külügyminiszter közölte: országaik nem tűrik katonáik zaklatását, s fontolóra vették Bosznia- Hercegovinában állomásozó kéksisakosaik kivonását. Horvátország beismerése a BT-ülésen Horvátország pénteken a Biztonsági Tanács ülésén beismerte, hogy csapatokat küldött Boszniába, főként a szerb ostromgyűrű által körülvett bihaci beékelődésben kialakult feszültség enyhítésére. Mario Nobilo, Horvátország állandó ENSZ-képviselője átadta a BT-nek Izetbegovic november 12-én keltezett levelét, amelyben a bosnyák államfő beszámol Tudjman horvát elnöknek arról, hogy a krajinai szerbek több irányból támadják Bihacot és Velika Kadusát.- Kérjük, hogy késedelem nélkül tegyen meg minden szükséges intézkedést, hogy megadályozzák az országa területéről kiinduló, Bosznia és Hercegovina elleni támadásokat - áll a levélben. Izetbegovic a levélben emlékeztette a zágrábi vezetést arra, hogy Horvátország beleegyezését adta a katonai együttműködéshez a két ország közötti határ térségében. (MTI) Szántó László: Egy éjszaka a piros lámpás házban Harmadik fejezet - Az anya története 3. Arra figyeltem fel, hogy az egyik hölgyutas megfogja a vál- lam. Barátságosan mosolygott, majd elkezdett magyarázni. Ez nem Budapest, vettem ki a szavából, de rögtön folytatta. Végre, végre megkönnyebbültem. Ha átszállónk, akkor jön majd Budapest. És ezt a szemben ülő paszuly- karó nem tudta volna elmondani? Nem érdekelt, most már mindegy. Jó vonaton vagyok és ez a fő. Elszégyelltem magam, most kezdtem újraélni, hogy a tanácstalanságom mennyire komikus lehetett másnak. De nem érdekelt. Egy a fő, hogy hazafelé robogunk. Mindegy most már, milyen megpróbáltatások után, csak hazafelé. Péntek délután vagy inkább estefelé nyitottam ajtót. Végre itthon. Nem tudtam betelni az otthon melegével. Hihetetlennek tűnt. Leroskadtam egy székre, nem jött ki hang a torkomon, csak a könnyeim hullottak. Most, hogy itthon voltam, újra megszállt az elbizonytalanodás. Vajon jól tettem-e, hogy hazajöttem? Helyes-e a következtetésem? És ha nem? A lányomnak megígértem, hogy addig nem jövök el, amíg nem találkozunk... Lehet, hogy cserbenhagytam? Lehet, hogy ott van mégis, csak engem áltattak? Lehet, hogy megszöktek, de elkapták őket? Most már végképp magukra maradtak. Kihez menjek, kihez forduljak? Kitől várhatom azt a megértést és tiszteletet, hogy türelmesen meghallgat? Ha nem is tud segíteni, de kiadhatom magamból azt a feszültséget, amely kínosan gyötör és nincs kivel megosztanom. Azt mondják, az ember mögött addig van igazi támasz, amíg élnek a szülei. Csak a szülő az, aki mindent megbocsát, mindent megért, elfogad, támaszt nyújt, a szomorúságot is derűssé varázsolja. Mama! Te, aki már akkor is nyugtalan vagy, ha egy nap nem jelentkezik valamelyikünk, hogy mondjam meg neked, hogy mi történt? Hogy megértsd, de ne okozzak szomorúságot, hogy én is meg- könnyebüljek, de neked se legyen bánatod? Hogy mondjam el neked azt a bizonytalanságot, amit meg kell, hogy osszak veled, hogy együtt sírjunk és majd együtt örüljünk. Mama ... Csodálkozva néztem, hogy ez a beteg, törékeny kis öregasszony milyen bátran viseli a hallottakat.-Jól van, Ida most hagyj magamra...-Imádkozz érte anyám! — mondtam megtörtén. Mamát láttam meg először amint benyitottam a templomba. Az oltár előtt térdelt, lehajtott fejjel. Mögé álltam. A biztonságért, nem azért, hogy kihallgassam. Miközben magamban imát mormoltam, a mama halk szavait figyeltem. Csak körvonalakat engednek látni a könnyeim. Vigyázok, nehogy hangosan felzokogjak, nehogy megzavarjam ezt a fohászt, amely ilyen közelségbe hozta az Urat. Lassan hátrálok ki a templomból. Nem tudom, hogy értem haza. Gépiesen nyitottam a házba. Nem tűnt fel, hogy az ajtót én zártam be, most pedig nyitva volt. A fiam fogadott. Örömmel ölelt át. Jólesett, de csak szolidan tudtam viszonozni.- Miért vagy úgy lehangolva? Tudod mi újság? - kérdezte. Csak a tekintetemmel válaszoltam. Még mindig nem tudtam megszólalni.- Apu elment Margóékért - mondta szelíden és a vállamra tette a kezét - nyugodj már meg! Száz kérdés is megmozdult a fejemben, de a nyelvemig csak egy halvány kis szürke mondat jutott.- Beszélj már, a jó Isten áldjon meg!- Margó tegnap délután telefonált. Apu beszélt vele. Bonnban vannak a nagykövetségen. Nem sokkal a telefon után apu felpakolt és elindult. Beszélt Tomival, és ha minden összejött, akkor együtt mentek. Margóék megvárják aput és együtt jönnek haza. Ilyen csak a mesében lehet! Csak úgy ittam magamba mindazt, amit a fiam mondott. Hát sikerült! Mégiscsak jól következtettem, most már biztos voltam benne, hogy a lányok akkor éjszaka szöktek meg. Szerencséjük volt, eljutottak a nagykövetségre. De én is mázlista vagyok, hogy végül csak hazajutottam. Megtehette volna az a szemét, hogy nem veszi meg a jegyemet, csak miután előkerültek a lányok. Jól néztem volna ki, ha ott fog „ma- damnak” .. . Bár azt hiszem, örült, hogy megszabadult tőlem, mert ha maradok még pár napig, teljesen kiújul a gyomorfekélye. Már így is úgy nézett ki az utolsó napon, mint egy őskori bumeráng. Napok óta ez volt az első nyugodt estém, az első nyugodt éjszakám. Jóleső érzéssel bújtam az ágyba. Nem emlékszem, hogy ért párnát a fejem . .. (Folytatjuk!) Kamatozó Kincstári egy 1995/XII. Jó kezekbe kerül... ...a pénze, ha rövid távú, magas kamatozású, de biztonságos befektetést keres. Kamatozó Kincstárjegy 1995/XII. A Kamatozó Kincstárjegy 1995/XII. egy éves futamidejű (1994. december 16. - 1995. december 16.) Magyar Állampapír. A Kamatozó Kincstárjegy 1995/XII. fix kamatozású, évi kamata 26%. Az egyéves futamidő alatt a Kamatozó Kincstárjegy tőzsdei forgalmazásra kerül. így ha tervei változnak, a birtokában levő értékpapírokat napi árfolyamon értékesítheti a tőzsdén. Ugyanakkor a Kamatozó Kincstárjegy a futamidő alatt visszaváltható, de ekkor csak a névértéket fizetik ki Önnek. Jegyzés: a Kamatozó Kincstárjegy 1995/XII. 1994. december 12-16-ig jegyezhető. __________Jó kezekben marad...__________ A mennyiben Ön rendelkezik 1 994/IV. Kamatozó Kincstárjeggyel, hamarosan újabb befektetést kell találnia pénzének, hiszen ezek a kötvények a futamidő végére érkeztek. Megkönnyítjük Önnek a döntést. Előnyös cserét ajánlunk. Ön most a futamidő lejárta előtt becserélheti 1994/IV. Kamatozó Kincstárjegyét, a most kibocsátott 1995/XII. Kamatozó Kincstárjegyre, és így egy előnyösebb befektetés tulajdonosa lesz. És természetesen pénze egy újabb évig biztonságban gyarapodik. A Kamatozó Kincstárjegy az alábbi forgalmazóknál jegyezhető: OTP Bróker Rt. 1051 Bp., Vigyázó F. u. ó. • OTP Bank Rt. 3101 Salgótarján, Rákóczi u. 22., Salgótarján, Balassagyarmat, Pásztó, Rétság, Bátonyterenye, Szécsény • MNB Nógrád Megyei Igazgatóság 3100 Salgótarján, Rákóczi u. 15. • Cooptourist Rt. 3101 Salgótarján, Rákóczi u. 11. (a New York Bróker Kft. ügynökeként) * rl ATo>
