Nógrád Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-10-11 / 291. szám

1994. december 10-11., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin • Riport 9. oldal G. Molnár Ferenc Sziki Károly Cserhalmi Adél riportja NÓGRÁDI,HÍRI.AP Az első történet A szó szoros értelmében össze­futottunk egy útszéli kocsmá­ban.- Üljünk le egy pohár sörre. Benn, a teremnek nevezett he­lyiségben büdös is volt, sötét is volt. Vendég pedig egy szál sem, a söntéspultnál is csak egy vékonyka kislány álldogált. Miután az italokat megkaptuk tőle, leültünk a sarokba.-Jó, hogy rád akadtam - mondta ekkor a barátom. - Majd szét durranok a méreg­től...! Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen előfordulhat az életemben... Ugye, te is lát­tad már ezeket a lányokat az út szélén álldogálni? Neked is in­tegettek már, ugye?- A németek úgy nevezik őket, hogy kövifecskék -je­gyeztem meg. - Mi ettől sokkal drasztikusabban, egyszerűen csak árokparti kurváknak mondjuk őket. Az idén tavasz- szal-nyáron kezdtek meg-meg- jelenni a főútvonalak mentén. Csak nem te is...?- De én is... - bólintott rá. - Méghozzá egy fél órával ez­előtt történt. Látom, hogy ott áll a padkán egy kis válltáskával, könnyed öltözékben, és a kezé­vel valamilyen bizonytalan mozdulatot végez. Nem úgy, ahogyan a stoposok szokták. De erre én akkor nem figyeltem fel. Nem szoktam idegeneket felvenni, de most valahogy úgy gondoltam, hadd jöjjön, lega­lább elbeszélgetünk útközben. Untam már egyedül, elég mesz- sziről jöttem megállás nélkül. Nagyjából már sejtettem, hogy mire lyukad majd ki. Pe­dig egészen más kerekedett ki a történetből.- Megálltam, kinyitottam a kocsi ajtaját, és kihajoltam.- Hová? - kérdeztem tőle, amikor odaért.-Jaj, nem megyek én se­hová, dolgozom - mondta.- Dolgozik? - csodálkoztam rá nagy bambán. - És mit?-Hát..., üzletet csinálok, ha lehet. Mindent tudok. Franciát vagy szexet, vagy mind a kettőt is. Óvszer van nálam. Ha óv­szer nélkül akarod, akkor az úgy többe kerül.- Mennyibe? - szaladt ki a számon.- A francia is, a szex is egy rongy. Egy ezres. Óvszer nél­kül ötszázzal több. A komplex, előbb a francia, utána a szex, az Kövifecskék - az útszéli lányok világa G. Molnár Ferenc és Sziki Károly autós történetei két rongy. De ha mást akarsz, az extrát meg kell fizet­ned... Volt olyan kun­csaftom, aki azt mondta, ő csak be­szélgetni akar. Jó, mondtam. Egy fél óráig nyomta a szöveget ar­ról, hogy mit érez szeret­kezés köz­ben, aztán adott három rongyot, és elszelelt. Egy másik kuncsaft azt kérte, hogy a cipőm sarká­val rugdal­jam, miköz­ben saját magát elégítette ki. Tőle öt rongyot kaptam.- És hol bonyolítod le az üz­leteket?- Itt van mindjárt jobbra egy út, bevezet a fák közé. Ott meg­állunk az autóval, hátradöntöm az első ülés támláját, te pedig elém térdelsz. Vagy ha akarod, akkor másként is lehet. De az extráért fizetned kell a pluszt.- Hová való vagy?- S.-ben lakom. A sofőr hoz el reggelente, és este ő jön ér­tem. Ketten vagyunk kinn ezen a részen. A társam olyan, mint egy tehén, de ma már eddig ti­zenöt üzletet csinált, én meg még csak hármat... A sofőr a stricim is. O vett meg egy pesti sráctól, aki vigyázott rám. Ak­kor az volt a stricim. Harminc rongyot kapott értem. Nála is jó volt, de időnként elvert, ha nem vittem haza elég pénzt.- Miért nem hagytad ott, ha bántott?- Minek? Utánam jön a ha­verjaival, a többi stricivel, és jól összever, amiért el mertem szökni tőle. Ezek mind ismerik egymást, és egymás kezére ját­szanak.- Miért csinálod...?- Hogy miért vagyok kurva, azt akarod tudni? A pénzért. Naponta megkeresek ti­zenöt-húsz rongyot. Ebből a fuvarozásért odaadok a sofőr­nek kettő és felet, a keresletből megkapok egy ötöst, de ha kell, a stricim ruhát is vesz, rúzst is, kölnit is, cipőt is... Az albérlet havonta tizenötezer. A többit elteszem, mert egyszer szeret­nék egy saját lakást magamnak.- Két évvel ezelőtt kezdtem, most tizennyolc leszek. Addig eszembe sem jutott, hogy férfi is van a világon. Egy lagziban voltam, amikor ölelgetni kez­dett a nagybátyám. Már jócskán volt benne. Azt kérdezte, no, Saci, voltál-e már férfival? Még nem? Akkor éppen itt az ideje, kapta el szorosan a karom, ki­vitt magával a ház mögé, és ott a disznóól mellett letepert. Semmi jót nem találtam az egészben. A nagybátyám a vé­gén a bugyimba dugott egy ez­rest. Itt van, mondta, ennél ke­vesebbért ne csináld soha. Jó kis kurva lesz belőled, mert olyan vagy, mint egy fadarab.- Csakugyan olyan vagy?- Üzlet közben mindig. Ahogy beszélgetünk, látom ám, hogy jön felénk a yard egyik kocsija, fénylő lámpák­kal. Ugyan mit akarnak, hová mennek ezek, fordult meg a fe­jemben. Mire végiggondoltam; már elém is állt a járőrkocsi. Három zsaru szállt ki belőle. Ellenőrzés, mondták, s kérték az iratokat. A lányét átbön­gészgették, az enyémet rövide­sen visszaadták. A lánytól még megkérdezték, hogy került ide. Mondta, hogy autóstoppal. De már órákkal azelőtt is látták, amikor erre jártak, jegyezték meg neki. Nem lesz ez így jó, intették, aztán beültek az autó­jukba, és elmentek. Erre a lány egyenesen rákér­dezett: lesz üzlet vagy nem? Mert az idő eljár. Ha nem lesz üzlet, adjak neki legalább egy rongyot, mert elég sok időt vet­tem el tőle a kérdezgetésem- mel. Én adjak pénzt? Eszem ágá­ban sincs. Jó, akkor majd szól a stricijének, az majd megkeres, mert a rendszámot felírta, és annak alapján nem lesz nehéz megtalálni engem. Adok vagy nem egy ezrest? Mit tehettem? Azóta is forr bennem a düh. Ér­demes ezeket emberszámba venni? Belekortyolt a sörébe, majd folytatta:- Pedig láttad volna, milyen szép lány volt. Karcsú, mint a nád, kemény mel­lekkel, hosszú lá­bakkal, világos­kék szemekkel, mélyfekete hajjal és cseresznyepi­ros ajkakkal. Ha nem lenne kurva...! Második történet Három lány áll az útszélen. Le­hetnének akár stoposok is, akik személyi igazol­ványukat mutat­ják az arrafelé ha­ladó kocsisornak. Sokadik elhatáro­zás után megáll­tam a k.-i emelke­dőn, mert érde­kelt, hogyan és mennyiért ajánl­ják magukat. Az első pillanatban világossá vált: kiosztott szerep szerint fo­lyik a színjáték. A fekete lány buta és buja, a lyukas fogú szőke a szavak mestere, a fes­tett szőke pedig a karmester (kicsi, rövid nadrágjában, csi­nosan feszülő idomokkal).- Szex? - kérdi a szöghajú szőke.-Hol?- Hát, itt benn az erdőben - mutat a sűrű felé a fekete. A festett szőke megelégelvén a beszélgetést és a dudáló autó­kat:- Mi lesz már? Elütnek az autók! Lesz dugás vagy nem?- Mi a tarifa?- 1500!- És ezért hárman? - kér­dem.- Úgy is lehet, ha úgy akarod -helyezkedik a mondatával a buta buja -, de így háromszor annyiba kerül - int az erdő felé.- Még egy kis házikótok sincs ott bent?-Nincs!- Nekem kényelmetlen ko­csiban. Valami más ötlettel nem tudnátok előrukkolni?- De! A szaxofonozással! Csak az drágább muzsika. Alaphangon kettőezer.- Engedmény nincs! —szúr közbe a csapat esze.- És mikor mosdottatok utol­jára?-Nemrégen -nyugtatgat a rossz fogú. - Meg lehet sza­golni. Különben is, ma még nem volt üzlet. A rövidnadrágos újra elve­szíti türelmét:- Na, lesz dugás, vagy nem.- Szeretnék egy kis áren­gedményt.- Nincs! - kiált a festett hajú. — Ezt is csak gumival csinálha­tod!- Na, ne bohóckodj - szomo­rodom el látványosan -, és mi az élvezet így nektek?- Nekünk nem kell az élve­zet, mi kurvák vagyunk — szól kijózanító erővel a rövidnadrá­gos. Ha így, ha úgy akarod, kell a gumi! Hát mit gondolsz te, csak úgy jön valaki az utcán, piszkosan és mosdatlanul, s mi kielégítjük gumi nélkül?- És hol a gumi? - kérdem.- Itt - mondja a szöghajú, és az orrom alá tolja. - Még hasz­nálatlan. A tapasztalt lányok lassan a sarokba szorítanak - gondolom magamban. De mégsem, mert a csomagon meglátom a 2-es számot.- Próbáld ki, hogy jó-e ne­ked ez a méret - bátorítgat a buja.,-És mi lesz, ha lecsúszik? Erre nem gondolsz? -aggo­dalmaskodom tovább. - Mi lesz a vállalkozásoddal, ha be­sikeredik egy gyerek?- Szerintem jó az a kettes méret - szorongat tovább a fes­tett hajú.- Hát, most jó - mondom -, nyugalmi helyzetben még jó.-Hogyhogy nyugalmi hely­zetben? — hitetlenkedik a csapat esze. - Hát még nem állt fel? Oszt mi kell neked, te, hogy felálljon?-Hát lehúzod a nadrágot, például.- Akkor gyere be az erdőbe - sürget a szőke újra. — De te mit akarsz egyáltalán tőlünk, ha azt nem...? Egy győzelemmel felérő ka­nyart tettem, és Budapest felé vettem az utat, s furcsa érzések kavargásában most majdnem sajnálni kezdtem a lányokat, hogy mennyi pénzt veszítettek vajon ezzel a röpke évődő szó­párbajjal, melynek végén nem került a „padlóra” senki! P étervásárán a Kakas Fo­gadóban akadtam a két bártáncosnőre, Hókeféikére és Csipkerózsikára. Hogyan adták a fejüket erre a „szak­mára”. Hókefélke, a csinos, nádszálvékony lány kezdte a történetét:- Miskolcon kezdtem közel egy éve, de azóta már rengeteg helyen megfordultam. Miskol­con először csak go-góztam, az­tán a főnököm szólt, hogy lenne ilyen lehetőség, mindennapos munka, és sokkal jobban lehet a sztriptízzel keresni, mint a go-góval... Először remegett kezem-lábam, de aztán meg­szoktam. Most már simán csi­nálom a sztriptízt is, de amikor telt ház van, olyankor még néha lámpalázas vagyok.- Ezt nem lehet a végtelensé­gig csinálni. Van-e valamilyen tanult szakmája, amivel később el tud majd helyezkedni?- Csak nyolc osztályt végez­tem. De most már tízezer forin­tért nem is mennék el dolgozni. Most, hogy már tudom, milyen pénzeket akasztanak le, nem vállalnám azt, amit a táncolás előtt csináltam. Uszodai pénz­táros voltam, heti négy napot dolgoztam tízezer forintért. Hát abból nem lehet megélni!- Mennyit lehet keresni a táncolással?-A napidíjam 1500 forint. De volt már - Sopronban -, amikor egy nap kerestem 22 ezer forintot. A havi átlagom 60-70 ezer forint tisztán. Ezt a pénzt, ahogy megkapom, kül­döm haza a szüleimnek.-Akkor ők tudják, hogy így keresi a kenyerét?-Természetesen. Egyik reg­gel éppen anyukám hozta az új­ságot: „Nézd már, Nyuszikám! Táncosnőket keresnek, és ezzel nagyon jól lehet keresni. Te úgyis szeretsz táncolni, próbáld meg!” Anyuval mentem el föl­vételezni, a főnök megnézett, és rögtön föl is vett... Anyukám munkanélküli, apukámat meg tüdőre műtötték, építkeztünk, mert nem bírtuk a panellakást. Szóval sok pénz kellett...- A férfiak hogyan reagálnak a sztriptízre?-A fiatalabbak közül van, aki még a száját is eltátja. Az idősebb korosztály nagyon ara­nyos. Meghívnak egy-egy italra, beszélgetünk... A fiata­lokat nem szeretem, nincs is kedvem odaülni hozzájuk.- Kamuitalokat kér?- Eleinte azt kértem. Egy koktél 500 forint. De most már megszoktam az italt is. Cherryt vagy pezsgőt szoktam kérni...Az éjszakában nagyon sok mindennek ki vagyunk téve. Gyakran ki akarnak ve­lünk kezdeni. Például a múlt héten két cigány férfi a kést akarta belém mártani, mert el­Bártáncosnők a Kakasban utasítottam őket. Sopronban meg az történt, hogy az egyik hapsi, amikor fölvilágosítot­tam, hogy nem az vagyok, aki­nek képzel, ököllel az arcomba vágott. Még szerencse, hogy nem tört el az orrom. Vannak úriember kinézetűek is, de ami­kor megszólalnak... Az ocs- mány kifejezések teljesen kiáb­rándítanak egy-egy férfiból. De, hogy érdekes esetet említ­sek, a miskolci Jereván diszkó­ban az egyik férfi letolta a nad­rágját és úgy táncolt előttünk. — Meddig akarja ezt csi­nálni?-Májusban férjhez megyek, úgyhogy amikor leszerel a ba­rátom, februárban körülbelül abbahagyom. — A barátja tudja, hogy mivel keresi a pénzt?-Persze! Most is itt van, benn alszik az öltözőnkben!- Ki találta ki a nevüket?- Mi adtuk egymásnak - mondja Csipkerózsika. - A Hókefélke a Hófehérkéből lett átköltve, mert a kolléganőmnek nagyon fehér a bőre, és fekete a szeme meg a haja is, fnint a me­sében szereplő kislánynak. A Csipkerózsika pedig onnét jött, hogy én, ha öt percem van, ak­kor már alszom is. Egész nap tudnék aludni, ha lehetne. helyemen, és pár napra rá Mis­kolcra kerültem. Ez fél éve tör­tént. Szombaton érkeztem Mis­kolcra, és máris föllép­tem a Jerevánban. Va­sárnap Kazincbarcikán táncoltam, majd hétfőn érkeztem meg Pétervásá- rára, ide a Kakasba.- Milyen volt az első tánc?- Nagyon feszültnek éreztem magam. Főleg, hogy kiabáltak föl a színpadra: ki ez, honnan eresztették? A lányok nagyon undokok tudnak lenni! Az biztos, hogy nem így terveztem az életemet, de hát most ez van! Nekem is vannak csekkjeim, amit ki kell fizetnem. Anyám 40 évesen munkanélküli, a húgom iskolázik. Én meg apám tartjuk el a családot. Apám 17 ezer forintot keres. Most vet­tünk nemrég egy 3 mil­liós házat.- Mit szól édesapja a pálya­futásához.- Nagyon haragszik. Minden kurvának elhordott. Nem is be­szélünk egymással azóta. Anyámékkal rendszeresen tar­tom a kapcsolatot, telefonon. A havi 50-60 ezret hazaküldöm nekik postán. Tízezer körül szoktam hagyni magamnak. Fényképünk illusztráció Fotó: Gy.T.- Hogyan lett táncosnő?- Három műszakba jártam dolgozni a nagykanizsai Tungs- ramba, havi 16 ezer forintért. Szórakozni a Cabrió éjszakai bárba jártam, nagyon szerettem táncolni. Ott megismerkedtem a táncosnőkkel, és ők beprote- zsáltak a menedzserüknek. Amikor fölvettek táncosnőnek, másnap fölmondtám a munka­-Nem lehetne kibékülnie az édesapjával?- Nekem nagyon fáj, hogy nem tudtam vele megértetni, aki táncosnő, az nem feltétlenül prostituált. Hiába mondtam neki, hogy én elmennék WC-pucolónak is, de azt a munkát fizessék meg tisztessé­gesen. Nem érti. Apám nagyon maradi, nem bízik bennem, pe­dig már 21 éves vagyok.- Szóval minden háborúság a pénzért van?- Az ember a mai világban nem válogathat. Igaz, ez nem munkakönyves hely, de ha há­rom hónapig táncolok, simán és könnyedén megkeresek 150 ezer forintot, ha nem többet! A munkahelyemen majd egy év alatt kerestem ennyit, három műszakban... Előfordult már itt olyan is, hogy egyetlen éjszaka alatt kerestem 19 ezer forintot.- Tehát megéri, és szereti ezt csinálni?- Szeretem, bár sokszor adó­dik kellemetlenség, idegeske­dés... Volt egy komoly bará­tom, már öt éve tartott a kap­csolatunk, és a tánc miatt most félbeszakadt. Nagyon harag­szik érte, nem tudja megemész­teni, hogy táncosnő lettem. Amikor utoljára elmentünk mu­latni a Cabrióba búcsúzóul azt mondta: „Elmész meghalni Miskolc városába”. Cserhalmi Adél » » ^ i ? „Nekünk nem kell az élvezet” -

Next

/
Thumbnails
Contents