Nógrád Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-08 / 263. szám

1994. november 8., kedd Mozaik 7. oldal Kemény lesz-e a rádiókabaré? A humor jellegzetes műhe­lyében sok a bizonytalan- sági tényező. Ezúttal nem is arra gondolok, hogy hébe-hóba megszüntetik a rá­diókabarét. Arra inkább, hogy a novemberi adás meghívója pontatlannak bizonyult. A nyilvános felvételre olyan köz­reműködőket ígértek a szerve­zők, mint Bajor Imre, Bródy János, Ihos József, Usztics Mátyás és Verebes István. Nos, a felsoroltak múlt pén­teken hiányoztak a MÁV bu­dapesti konferenciaterméből. Aligha érdemes ezen fönna­kadni, elvégre színészek, elő­adók, humoristák - lehet, hogy éppen akkor léptek föl a szín­házukban, éppen akkor volt dolguk valamelyik művelődési otthonban az ország külön­böző részein. A beígért és megjelent sztárok között pedig olyan is akadt, aki az este nyolctól csaknem éjfélig tartó hangfelvétel első két óráját még az anyaszínpadon töl­tötte, és csak tíz óra körül ért át a Nyugati pályaudvarral szemközti épületbe. Azt hiszem, hogy az igazol­tan, vagy igazolatlanul hiány­zók távollétét nem is olyan ne­héz elviselni, ha helyettük Be­nedek Miklóst, Garas Dezsőt, vagy Kern Andrást láthattuk, hallhattuk. Koltai Róberttel, Markos Györggyel és a nem csak szerzőként, hanem elő­adóként is közreműködő Far­kas házy Tivadarral, Megy- gyesi Gusztávval egész jó kis együttest alkottak. Van viszont mostanában egy másik bizonytalansági té­nyező is. A rádiókabaré szű­kölködik a pénzben, ezért a humoristák alkalmanként szponzort keresnek maguknak és műsoruknak. Szerencsére akadnak olyan tehetős cégek, amelyeknek vezetői fontosnak tartják a kabarét. Talán azért, mert szeretik - vagy elviselik - a humort. Talán azért, mert ráadásul nem vetik meg a köz­vetett reklámlehetőséget sem. Elvégre nem mindegy, hogy hétköznap hallgatnak róluk, vagy szombati csúcsidőben emlegetik őket. A Nagy Bandó András szerkesztette novem­beri adást például a Szeren­csejáték Rt. támogatta-szpon- zorálta. A múlt pénteki hang- felvételen meg is szólalt a mik­rofon előtt Kemény Nándor vezérigazgató. Kedélyes em­ber és higgadt közgazdász be­nyomását keltette, aki felta­lálta magát a számára szokat­lan közegben. Nagy kérdés, persze, hogy most szombaton belefér-e az adásba. Közben ugyanis levál­tották. Menesztésén bizonyára so­kat vitatkoznak majd a hazai sajtóban. E sorok írója inkább azon tűnődik, hogy Kemény úr valószínűleg utolsó vezérigaz­gatói cselekedete, a kabaré fölkarolása jó pont a kultúra­pártolásban. De ha a kormány ilyen tempóban váltogatja az állami vállalatok vezérkarát, akkor bajban lesz a rádióka­baré. Alighanem érdemes volna változtatni a munka- módszeren. Vagy lassabban kéne leváltani a vezérigazga­tókat, vagy gyorsabban kéne adásba adni a műsort. Mert félő, hogy a péntek esti fölvéte­len hiába viccelődik a vezéri­gazgató, egy hét múlva már csak sajnálkozhatunk rajta, ahogy elnézem a kor­mányt, elszánta magát a vezércserékre. Kedves szpon­zorra vágyó humoristák, nem kellene áttérni az élő adásra? Zöldi László Reflektorfényben Jane Fonda A világhírű filmsztár, a férfiak által olyannyira bálványozott, ám sok vihart megélt, többszö­rös feleség Jane Fonda úgy tűnik, révbe érke­zett. Házassága a nem kevésbé ismert, multi­milliomos médiacárral, Ted Turnerrel tartós­nak ígérkezik. A híres, hírhedett Fonda család többi tagja is lassacs­kán lecsillapodik; Jane miután beszüntette kü­lönböző aerobic stú­dióit, a jótékonyságnak szenteli életét. Ezenkí­vül feleségként megje­lenik minden esemé­nyen férje oldalán. Most azonban meglepe­téssel szolgált az ameri­kai újságíróknak. Mondhatnánk „véletle­nül” megjegyezte, hogy a közeljövőben ismét a kamera elé áll. Azt azonban, hogy milyen filmben szerepel majd és ki lesz a produkció rendezője, a Fonda kö­rül megszokott homály fedi. De csak egyelőre, hiszen kevés titok van, amelyre előbb vagy utóbb fény ne derülne. Nyugodtak lehetünk, ezúttal sem lesz ez más­ként . .. FEB-fotó MOZART-BEETHOVEN-KONCERT SALGÓTARJÁNBAN • • Öröm volt hallani a fiatal muzsikusokat Két neves közreműködő: Sza­badi Vijmos (hegedű) és Med- veczky Ádám (karmester) Gondosan összeállított klasszi­kus zenei műsorral állt a salgó­tarjáni közönség elé a két ven­dégművész, Medveczky Adám, karmester és Szabadi Vilmos, hegedűművész a salgótarjáni szimfonikusok október 24-i hangversenyén. Beethoven: Egmont nyitánya szólalt meg bevezetőként. Medveczky Adám kitűnően irányította az együttest, különö­sen kiemelve a mű forradalmi hangulatát - nem véletlen, hogy 1956 októberében a forradalom napjaiban a rádió szinte állandó műsorszáma volt ez a darab. Mozart: G-dúr hegedűverse­nye a zeneirodalom egyik gyöngyszeme. Szabadi Vilmos, a mai magyar fiatal művészek egyik legismertebb előadója, aki külföldön és idehaza elis­merést vívott ki magának. Sze­rencsések voltunk, hogy ezúttal a város hangversenylátogató közönsége is megismerkedhe­tett művészetével. Fölényes technikai biztonsággal, meleg hanggal, szép megformálással szólaltatta meg Mozart művét. Beethoven I. szimfóniája még a Haydn-hagyományokból indul ki, de már sok vonásával előre mutat. Előadása mind a karmester, mind a zenekar számára sok buktatót rejt ma­gába. Medveczky Adám kifor­rott elképzeléssel, a mű ismere­tének biztonságával vezényelte a művet. Jó képet kaptunk a szimfóniáról és a karmester ed­digi hírét igazoló művé­szetéről. A salgótarjáni szimfonikus zenekar nagy fába vágta a fejszé­jét, amikor ezt a műsort vállalta. Öröm látni a ze­nekarban a fiatal, tehet­séges kis muzsikusokat, ami igazolja a zeneiskola nagyszerű utánpótlás­nevelő munkáját. Be kell azonban látni, hogy ők még sem technikailag, sem zeneileg nem tudják minden esetben megol­dani azokat a feladato­kat, amelyek egy-egy da­rab előadásakor előbuk­kannak. Ilyenkor jönnek elő az intonációs és rit­mikai zavarok, amelyek a laikus hallgatók szá­mára is zavaróak. Az Egmont nyitányban az egyes szólamok tónusa volt elégtelen. A Mozart darab bevezetése, indí­tása, a lassú tétel kissé kásás kísérete, a szimfó­nia III. tételének kényes aktusai és a zárótétel még alapos gyakorlást igényel. Talán azon is gondolkodni kellene, hogy a fi­atalítás mellett nem kellene-e megnyerni (újra?) a városban és környékén élő jól felkészült muzsikusokat a zenekari mun­kába való bekapcsolódásra. Vagy a zenekar műsortervét kellene úgy alakítani, hogy ab­ban értékes, de a mai összeté­telű együttes számára is szín­vonalas előadásra lehetőséget adó darabok szerepeljenek. Összegezve a hangversenyt: nagyszerű műsort, kitűnő kar­mestert és előadóművészt hall­gattunk Medveczky Adám és Szabadi Vilmos személyében. Virág László BARÁTSÁG KLUBUNK AJÁNLATA MINDEN OLVASÓNKNAK Bálok szezonja: Erzsébet- és Katalin-bál Az idén is megrendezzük ha­gyományos Katal in-bálunkat november 19-én, az Ajtósi Dü­rer sor 19-21. szám alatt. Műsorral köszöntjük a jeles nevek képviselőit. Zenekarunk hajnalig húzza a talpalávalót. A részvételi díj 1200 forint. A Dunakanyarba, Szentend­rére és Visegrádra november 20-án indítunk kiránduló autó­buszt. A részvételi díj 1000 fo­rint. Pécsre, a múzeumok váro­sába november 26-án indul tu­ristacsoportunk. Megismerke­dünk a város nevezetességeivel, a Mecsek hegység kilátótor­nyával, a Csontváry, Vasarelly és Zsolnai múzeumokkal. A részvételi díj 1500 forint. Egerbe, december 3-án disznó­toros kirándulást rendezünk. Ebéd után megkóstoljuk a Szépasszony-völgyének híres borait. A részvételi díj 1500 fo­rint. Külföldi kirándulásaink kö­zül mindenekelőtt egy zólyomi kirándulást ajánlunk barátaink­nak november 11 -én. A részvé­teli díj 1300 forint. Szlovákiába, a Magas-Tát­rába november 25-26-27-én in­dítunk autóbuszokat. A három­napos kirándulás félpanzióval 6000 forint. Bécsbe, karácso­nyi bevásárló utat in­dítunk december 3-án, 1300 forintért. Hajdúsági toros­káposztára hívjuk ba­rátainkat november 26-án, szombat este a Király-vendéglőbe. A vendégjog 400 Ft. Karácsonyi talál­kozót rendezünk de­cember 24-25-26-án a hajdúszoboszlói Délibáb Szállóban. A három nap teljes ellá­tással, fürdőkádas, TV-s szobában 4000 forint, zuhanyozós, TV nélküli szobában 3800 forint. A busz­költség 700 forint. Szilveszteri mulat­ságra Jugoszláviába, Kanizsára utazunk. Két nap teljes ellátás­sal, fürdőszobával, uszodával, szaunával 12 500 forint. Jegyek elővételben kaphatók irodánkban: Budapest, 1055 Fáik Miksa u. 7. Telefon: 13-27-332. Búcsúzik a favágó az erdőtől E z nem lehet igaz! Olyan nagy hírű favágók, mint Oláh Gyuláék, azzal a két lát­ványos, csupa erő, erdőbiztos lóval, a komor tekintetű, ke­mény fogású fűrészgépkezelő­vel, Lázó Ernővel és a nehéz erdei munkában edződött fe­leségével, Margit asszonnyal, mint favágó csapat már nem lé­tezne? Ez nem lehet igaz! Annak, aki ismerte őket, ne­héz elképzelni, hogy együtt már nem verik fel a fák harsogó döntésével, a lovak biztatásá­val, a fahasábok sarangolásával az erdő csendjét. Pedig ez a va­lóság. Oláh Gyula éppen a na­pokban mondta:- Megszűnt a vállalkozás... Következetesen vállalko­zóknak nevezte magukat. De milyen büszkén vallotta ezt magukról. Ahogyan ez szóba került, gondba merült az arca, majd akár a rémült embernek, kerekre tágult fekete szeme, re­szelt a hangja:- Uram, így esett... Hirtelen megviseltnek tűnt ez az amúgy is keszeg kis em­ber. Pedig amilyen kis termetű volt, annál keményebb valaha. Most mintha összement volna. Csak mankóra akaszkodva tud talpon maradni. Két híres lová­ból is csak egy maradt. Lázó Ernő elszegődött valahová más erdészethez. Jó fűrészes volt, kaptak utána. Elment, élnie kell. Oláh Gyula, a vállalkozás feje meg itt maradt fél lábbal, egy lóval. A mankóra akasz­kodva megemelné a hangját, de csak sípol keservében.-Mondja már meg valaki, mit tehetek? A lábát mutogatta. A nyílt tö­rése még nem gyógyult meg. A sípcsontját valamilyen fém­pálca tartja össze. Kezelik ugyan az orvosok, mi mást te­hetnének? Lehet, az idő majd meghozza a gyógyulást? Ki tudná ezt, senki sem ad erre vá­laszt. Annyi viszont bizonyos, Oláh Gyulával bizonyítható, az ember mi mindent képes elvi­selni. Több évtizedes erdei munkája alatt ez már a hatodik lábtörése. Csak a korábbiak nem lettek ilyen súlyosak. Ha elpattant a csontja, összeforrott. De ez az utóbbi lábtörése rosz- szul végződött. Az élesre tört lábszárcsontja kibújt a bőr alól, nagy sebet ejtve Gyulának a lábszárán. így gipszelni sem le­hetett. Igaz, a baleset sem volt min­dennapi. Bajnai Csaba erdész kerületében a Nagyároknál tör­tént, ahová árnyékot vet az árok fölött emelkedő Vajashegy. Itt mindig nyálkás az erdő alja. Azért gyérítették az erdőt, hogy utat nyissanak a napfénynek, meg a fák növekedésének. A Nagyárok meredek oldalában csúnya, göcsörtös, girbegurba fát döntött ki Lázó Ernő. Már abba is beleizzadt, hogy tartotta magát, ne csússzon be a mély­ségbe. Törölgetve magát ka­paszkodott ki a gödörből, Oláh Gyula pedig egyik lovával el­indult, hogy a mélységből ki­húzassa a ledöntött nehéz fát. Mindent az előírásnak megfele­lően végzett. A lóra akasztotta a terhet, és szólította az indu­lásra. A ló megindult óvatosan, megfeszült izmokkal. Gyula a rönk mellől, gyeplővel a kezé­ben, követte a ló minden moz­dulatát. Már haladtak kifelé a gödörből, amikor észrevette, hogy sűrű, karmos bokor állja útjukat. A lovat féltve, terelte volna annak útját, amitől a vas­tag fa megpörgött. Először fel, majd oldalra vágódott és elta­lálta Oláh Gyula sípcsontját, aki az ütéstől fájdalmasan fel­ordított, aztán elvesztette esz­méletét. A szerencsétlenségben a sze­rencse, hogy a kerületvezető erdész a közelben volt. Hallotta a völgyet betöltő fájdalmas or­dítást. A helyszínre rohant. On­nan ment motorján a mentőket értesíteni. Nem sok idő múlott, Gyula már a kórházban tért magához. Onnan hazakerült Litkére, de csak mankóval tud közlekedni. Azt sem hosszú úton, legföl­jebb egy pohár sör erejéig a szomszédba. A vállalkozás viszont nem a baleset miatt bomlott fel. Nem bizony. Mert azért, hogy meg­rokkant nem adta fel Oláh Gyula. A lovak mögé ültette ve­iét, Gál Palit. Lázóval dolgoz­tak is rendületlenül. Gyula csak annyit avatkozott munkájukba, hogy reggelenként ellenőrizte a lovak ellátását. Szerette a lova­kat, meg drágák is a murakö­ziek, vigyázni kell rájuk. A sze­retetet a lovak is megérzik. Gyulának a kezében, akár a ke­zes bárányok, úgy viselkedtek. Elviselték a legkeményebb munkát is. Oláh Gyula azért nem tudta levenni szemét róluk. Augusztusban még magabizto­san mondta:- Uram, nincs semmi baj. A munka megy... Hanem, a napokban nagyon letörten tudósította, hogy vége mindennek. Az egyik ló lesán- tult. Valami kemény tüske fel­hasította a lábát, ami bedagadt, így kesergett:- Most már nemcsak én, a ló is rokkant lett. Hiába, az erdő­ben, a ló mozgatásához szakér­telem kell, kérem... S enkit sem vádolt. A sebesült lovat eladta valahová Ri- mócra. A másikat megtartotta. Az istállójában ropogtatja a ta­karmányt. De sajnos, Oláh Gyula, ki tudná meddig, talán már élete végéig mankóhoz van kötve. Bobál Gyula „Francia emlékmű” P(

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents