Nógrád Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-07 / 262. szám
1994. november 7., hétfő Olvasóktól - Olvasóknak 7. oldal A Hírlap postájából APf. 96 ■ A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. OLVASÓSZOLGÁLATUNK FOGADÓSZOBÁJÁBÓL Hibát követ el a város vezetése Ebben a rovatban nemcsak egyéni panaszokról, nehéz életsorsokról adunk hírt, hanem olyan gondolatoknak is helyet adunk, amelyek egy-egy nagyobb közösséget, egy városrészt, vagy várost érintő gondokkal foglalkoznak. K. P. olyan panasszal keresett fel minket, ami nagyon sok embert érint Salgótarjánban. Különösen azokat, akik a nyugati városrészben laknak. Panaszosunk egyszerűen nem érti azt a városvezetői döntést, mely szerint megengedték egy benzinkút építését a város- központban. Amint mondja, ez az építkezés a legnagyobb bűn, amit a városvezetés elkövethet a lakosság és a város ellen. Kifogásai között elmondja, hogy a várost átszelő patak mellé települő benzinkűtból - bármilyen zárt rendszer is lesz az - elkerülhetetlen, hogy olaj ne kerüljön a patakba. Azt is nehezményezi, hogy zsúfolt városunkban alig van üres telek, s azt is elfecsérelik. Szerinte sokkal hasznosabb dolgot lehetett volna ide telepíteni. Például létesítettek volna egy pihenőparkot a piac mellé, sok zöld növénnyel. Erre is nagyon nagy szüksége lenne a városi embereknek. A helyi autóbusz-közlekedés dolgozói sem örülnek ennek a helyzetnek, hiszen az északi fordulóból most is körülményes kijutni a főútvonalra. A benzinkút forgalma pedig nemcsak környezeti károkat okoz, hanem túlzsúfolttá teszi a környéket. Arról nem is szólva, hogy Salgótarján a várost átszelő egyetlen útvonalra felfűzött benzinkutakról lesz nevezetes. Néhány hete a városháza műszaki osztályvezetője úgy nyilatkozott, hogy mindenkinek a véleményét meghallgatták ebben az ügyben. Ez lehet, de, hogy nem vették figyelembe a lakosság megítélését, az biztos. A városban az elmúlt négy évben nem sok maradandó dolog épült, amiről emlegetni lehetne a város honatyáit. Az viszont bizonyos, hogy a benzinkutakról sokáig emlegetik majd őket. De hol lesznek már ők akkor? A mi gyerekeink és unokáink viszont, amíg élnek, szívni fogják a benzingőzt. EZ A HELY EZER FORINTOT ÉR - KÜLDJÖN EGY TÖRTÉNETET! Veszélyes találékonyság Az alábbi történet az ötvenes évekhez vezeti vissza az olvasót, azokhoz, amikor még fiatal házasoknak számítottunk férjemmel. Útjainkon akkor még nem száguldoztak a külföldi gyártmányú kocsik, így nekünk is csak egy Csepel motorkerékpár volt a kincsünk. Vártuk is mindig a nyári hétvégeket, hogy motorra ülve nagy túrákat tegyünk. Ebben az időben még igen ritkaságszámba ment, hogy nő jogosítvánnyal rendelkezzen. En viszont ezek közé tartoztam. így, ha útra keltünk, néha átvettem a vezetést. És újra jött a gyönyörű, napsütéses vasárnap, amikor életem párjával egy mátrai túrát ütemeztünk be. Élveztük az utat, minden nevezetes helyen megálltunk, szinte belefeledkeztünk a táj szépségébe. Bizony már régen eltűnt a nap a hegyek mögött, amikor hazafelé vettük utunkat. Mire Nagybátonyba értünk, a szellő is hűvösebb lett, és erősen esteledett. Mint ahogy már ez lenni szokott, egy utolsó pihenőre még megálltunk a sarki kocsmánál. Férjem az akkor menő üdítőt, egy Bambit fogyasztott, én - még ma sem tudom, hogyan - egy stampo császárkörtét kívántam. Ezek után indultunk motorunkhoz, hogy végre hazafelé vegyük az irányt.- Béluskám, hadd vezessek én hazáig - kértem férjemet. Talán ő is elfeledkezett a szeszfogyasztásomról, mert szó nélkül átengedte nekem a Csepel kormányát. Berúgtam a motort, felszálltunk rá, s elindultunk. Azonban alig haladtunk pár száz métert, amikor egy rendőr fénykörzése stopolt le bennünket. Hirtelen ezer és ezer gondolat cikázott agyamban az ital fogyasztása miatt. Morfondírozásomból a rend őrének szavai térítettek magamhoz.- Asszonyom, maga vezet?- Igen..., - hebegtem, s jött a mentő ötlet -, mert a férjem már ivott.- Jogosítvány van?-Hogyne! - s erősen dobogó szívvel már nyújtottam is át a dokumentumot. Megnézte, megköszönte és mehettünk tovább. Az indulást csak a férjem kábulata nehezítette, mely akkor érte, amikor a szeszfogyasztást kétségbeesésemben ráfogtam. Bizony, azóta már sokszor derültünk ezen a nem veszélytelen találékonyságomon. Salamon Béláné Mátraszele Szerkesztői üzenetek Kérjük mindazon olvasóinkat, akik a „Küldjön egy történetet” című pályázatunkra írásukkal jelentkeznek, a pénz kiutalásához szükséges címet és személyi számot ne feledjék írásukhoz csatolni. A honorárium kifizetése havonta egyszer történik, melyet lakcímükre postáz szerkesztőségünk. * * * Tódor Réka tanulónak üzenjük Bátonyterenyére: Viccgyűjteményedet örömmel vettük, mi is valamennyien jól szórakoztunk, amikor olvastuk a gyűjtemény vicceit. Bizonyára már felfigyeltél arra, hogy vicceid tárházából kiválasztottunk néhányat közlésre. Gratulálunk! És további eredményes gyűjtést kívánunk. * * * Ismételten felhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy csak a névvel ellátott írásokat tudjuk lapunkban közölni. Sajnáljuk, hogy ennek hiánya miatt nagyon sok őszinte, és bizonyára sok igazságot tartalmazó levél marad dossziénkban. Nagyobb figyelmet az élőknek, több tiszteletet a holtaknak! A temető körüli kép csaknem ugyanolyan, mint évek óta, de ezúttal, mintha sokkal-sokkal dúltabb, tiszteletlenebb lenne. „Nyugodjék békében!” - ugyan kérem - ilyen csatazajban, háborút idéző zűrzavarban? Nyugalmat, áhítatot, halott és élő tiszteletét megcsúfoló autóforgalomban, zajongó tömegben? Egyik idős bácsika megjegyezte :„Ezek az autósok a sír mellé szeretnének befurikázni!” Valóban: embert, temetői helyet semmibe vevő autósok hada kering, tolat, majdnem ütközik, zajong, veszekszik, mintha a menekülés perceit élnénk! Nincsenek tekintettel egymásra, helyre... csak... befelé, előre. Ha nem sikerül forognak, tülekednek, még szerencse, hogy hangos dudaszóval nem sürgetik egymást és a szerencsétlen gyalogos népet. Közben szitkok, gyilkos tekintetek. Mert kérem: ha az Isten már autót adott, menjünk azzal minél messzebbre! Temetői idill. Tisztelet a holtaknak. A sok tehetetlenül to- porgó gyalogos nem tudja kapkodni a fejét, magát, nehogy véletlenül ő üssön el egy autós látogatót. Ezt a zűrzavart tetézi a késő délutánon eluralkodó sötétség. Mert egy-két erősen világító lámpára módfelett szükség lenne a temetőbejárat táján, még akkor is, ha tíz év múlva ezt a helyet talán lezárják. Talán javaslatnak is írhatnám: mindössze egy stoptáblát kellene elhelyezni ilyenkor a Március 15. utca bejáratánál (a gimnáziumi támfal mellett), s egy-két rendőr teljesíthetne e napon ott szolgálatot. Ilyen módon a városlakók emberségesebb körülmények között róhatnák le kegyeletüket elhunyt hozzátartozóik sírjainál. Vertich József A temetői Krisztus-szobor is szomorú Salgótarján INKÁBB KARÁCSONYI SEGÉLYRE FORDÍTSÁK A MILLIÓKAT! A vitatott világkiállításról - alulnézetben Nem tudom, hogy a parlamentben folyó expo-vitát mennyien kísérjük, illetve kísértük figyelemmel és milyen érzésekkel. Nekem sajnos, egyre inkább meggyőződésemmé válik, hogy az ott folyó vita meddő kötélhúzás, ami elvonja a képviselő urak figyelmét sokkal fontosabb kérdésekről. Egy korsó sör = expo? Biztos vagyok abban, ha a képviselő urak és hölgyek fele ekkora energiát fordítana a szociális problémák megoldására, a munkanélküliség csökkentésére, sokkal többet nyerne vele az ország, mint akárhány expo-val. Néhány képviselő sajnos, színpadnak képzeli a parlamentet, ahol mindegy, hogy mit mondanak, csak a hangjukat hallják minél többen. Szabó Iván, volt pénzügyminiszter úr egy korsó sörről való lemondással teszi egyenlővé az expo kérdését, és a vele egy véleményen lévők ezt szívesen emlegetik rendszeresen. Ezek az urak sajnos, elfeledkeztek arról a szomorú tényről, hogy a lakosság egyharmada már az Antall-kormány idején lemondott a sörről és még sok minden másról is. A munkanélküliek nagy tömegének, a kisnyugdíjasoknak, a minimálbérből élőknek már régen csak zsíros kenyérre jut - sör nélkül. Most Szabó Iván úr ezt a megmaradt vékony zsírréteget ajánlgatja fel kenyerünkről a mi megkérdezésünk nélkül. Helyettünk ne ajánlassanak Morvái képviselő úr a 18-ai sajtótájékoztatón még ettől is továbblépett a következő kijelentésével: „Meggyőződésem, hogy minden igaz magyar szívesen ajánl fel akár több ezer forintot is a világkiállításra.” Én nem vagyok hajlandó erre a célra pénzt áldozni, de nem is ezt tudom megtenni, mint ahogy rajtam kívül még sok millióan ebben az országban. Úgy érzem, azért még magyarok maradunk. Tisztességtelennek tartom a képviselők felajánlásait. Magam és a számtalan létminimum alatt élő társam nevében megkérem az olyan nagylelkűen felajánlgató urakat, hogy ha fizetésre kerül a sor, majd szíveskedjenek helyettünk is befizetni az általuk megajánlott összeget. Kár a népszavazás millióiért Erről a témáról népszavazást szeretnének kiíratni. Ennek nem látom értelmét, mert a kisemberek ezrei nem fognak elmenni szavazni, hiszen nekik oly mindegy, hogy lesz-e Budapesten egy rendezvény vagy sem. A népszavazásra fordított milliókat inkább munkahelyek teremtésére, iskolák támogatására fordítsák! De még az is többet ér, ha egyszerűen kiosztják egyszeri segélyként a rászorulóknak a közelgő karácsony alkalmából. Bodolai Zoltán Bátonyterenye Javaslat a Volánnak Több éve már, hogy észrevételemet közölte az akkori Nógrádi Népújság. A Volán illetékesei javaslatomat jónak találták, bevezették, de sajnos, hamar el is felejtették. Ismételten hadd kérjem, a helyi járatú, valamint a távolsági autóbuszjáratokon tüntessék fel a gépkocsivezetők neveit, a városban közlekedő buszok pilótái pedig közöljék az utasokkal, melyik megálló következik. Nemrégiben Tatabányán jártam, s örömmel tapasztaltam, ott már érvényesül mindez. Sőt. „Minden kedves utasnak kellemes utazást kíván a 22-es Volán!” felirat is az utazóközönség iránti tiszteletet mutatja. Ezt az egyszerű gesztust miért ne lehetne itt, Salgótarjánban is bevezetni? Kőszegi Attila Salgótarján Magyar feliratokat! Bármerre utazom országunkban, szomorúan tapasztalom, hogy a járókelők - főleg a fiatalok - felső mházatain csak nyugati feliratot lehet olvasni. Miért szégyelljük mi, magyarok azt, ha Balaton, Füred, Hortobágy vagy éppen Budapest felirat díszíti öltözékünket? Mi, Magyarországon élünk, maradjunk meg hát az ősi magyar írásos feliratok mellett. Takács Lajosné, S.-tarján OLVASÓINK KÉRDEZTÉK - JOGÁSZUNK VÁLASZOL Munkaviszony megszüntetése közös megegyezéssel Olvasónk korábban a nagyvállalat dolgozója volt, később az egyik kft.-vé alakult kisebb részleghez került, ahol apróbb munkafegyelem-sértést követett el, s ezért az új munkáltató „munkaviszony megszüntetése közös megegyezéssel” írásbeli értesítést küldött a címére, noha ő ilyen megegyezésről nem tud. A sérelmezett a levelet betegszabadsága alatt kapta meg. Meglepte az ügy, de úgy véli, ürügyet kerestek arra, hogy így szabaduljanak meg tőle, s ne kelljen a rendes felmondással járó felmondási időt és végkielégítést is fizetni. Kérdezi, hogy igényelheti-e munkaviszonyának helyreállítását, illetve rendes felmondással meszüntethető-e a munkaviszonya, és annak milyen következményei lehetnének? Az 1992. évi XXII. törvény- közismerten új Munka Törvénykönyve -, mely 1992. VII. hónap 1. napjától hatályos- a munkaviszony megszűnése és megszüntetése cím alatt a 87. paragrafusban akként rendelkezik, a munkaviszony megszüntethető a munkáltató és a munkavállaló közös megegyezésével, de kötelezően írja elő, hogy a munkaviszony megszüntetésére irányuló megállapodást, illetve a nyilatkozatokat írásba kell foglalni, s e rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet. A munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséhez tehát mindkét fél feltétel nélküli elhatározására van szükség, és ebben kifejezésre kell juttatni a munkaviszony megszüntetésére irányuló közös szándékot, és annak az időpontját. Amennyiben a munkáltató nem tudja bizonyítani a közös megegyezés tényét, és az ilyen módon történő munkaviszony megszüntetésének idejét, a munkaviszonyt helyre kell állítani. (Forrás: Legfelsőbb Bíróság M. törv. II. 10. 364/1992. sz. hat.). Olvasónk hivatkozott arra, hogy kisebb munkafegyelem-sértést követett el. Erre figyelemmel fel kell hívnom a figyelmét arra is, hogy az Mt. 89. paragrafusában szabályozottak szerint a határozatlan idejű munkaviszonyt mind a munkáltató, mind a munkavállaló rendes felmondással megszüntetheti. A munkáltató köteles felmondását megindokolni. Az indoklásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Vita esetén a felmondás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania. A felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása is lehet, de a munkavállaló munkavégzésére, vagy magatartására hivatkozással történő munkáltatói felmondás előtt lehetőséget kell adni a vele szemben felhozott kifogások elleni védekezésre. Az Mt. 90. paragrafusa felsorolja azokat az eseteket, amikor a munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással sem a munkaviszonyt a meghatározott időtartam, valamint az azt követő harminc nap alatt. Ilyen például a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő harminc nap alatt. Ezt azért emeltem ki, mert olvasónk arra is hivatkozott, hogy betegszabadsága alatt kapta meg a sérelmezett levelet. Rendes felmondással történő munkaviszony megszüntetés esetén olvasónk követelhetné a felmondási idő megállapítását, s jogfolytonosság esetén - a korábbi nagyvállalatnál töltött idejét is beszámítva - végkielégítés is megilletné. Jogvita esetén mindezek eldöntése a Munkaügyi Bíróság feladata lenne. Dr. Verebélyi Gyula
