Nógrád Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-07 / 262. szám

6. oldal Életmód - Egészség 1994. november 7., hétfő SZTÁR VOLT IDEGENBEN IS. Penelope Ann Miller sztár volt a franciaországi Deauville-ben - huszadik alka­lommal - megrendezett amerikai filmek fesztiválján is. El­nyerte a legjobb alakítás díját. FEB-fotó TESZT FÉLÉNK ÉS RÁMENŐS HÖLGYEKNEK Hogyan viselkedjen a férfiakkal? Közhelynek számít, de igaz a megállapítás, hogy minden nőnek sok fegyvere van. A hölgyek egy része szavakkal igyekszik elbű­völni a kiszemelt férfit, mások inkább csábos domborulataik­kal, vagy éppen a szemükkel operálnak. Vannak rámenősek, és akadnak, akik várják a sült galambot. Ahány nő, annyi mód­szer a férfiak érdeklődésének felkeltésére és ébren tartására. Mindegyik lehet eredményes, föltéve, ha jól alkalmazzák a módszert. Tesztünkből kide­rül, mire kell vigyáznia az egyiknek és mire a másiknak. 1. Hogyan állítja össze toa­lettjét? a) A programtól függetlenül: egy a fontos, csak kényelmes legyen. b) Azt veszi fel, amiben a legcsinosabbnak és a legvon­zóbbnak érzi magát. c) Hogy kifejezze egyénisé­gét. 2. Miben alszik? a) Pamut hálóingben. b) Selyempizsamában. c) Kihívó bébidollban. 3. Ha nagyon tetszik önnek az ismeretlen férfi... a) Közömbösen várja, hogy ő tegye meg az első lépéseket. b) Megpróbál „semleges” társalgást kezdeményezni. c) Kitartóan szemez vele. 4. A szó, hogy „számítás", mit jelent önnek? a) Az „előkalkuláció” a tar­tós kapcsolat alfája és ómegája. b) Számító hölgyek csak a nagymamáink idejében voltak. c) Mindent. 5. Mély dekoltázs és tüsarok. Beveti ezeket a fegyvereket? a) Már régóta nem. b) Alkalmanként. c) Mindig, önnek találták ki. 6. Milyen sminket használ? a) Nem sminkeli magát. b) Nappalra diszkrétet, estére kihívóbbat. c) Egész nap feltűnő. Értékelés Ha a válaszok többsége: a: Ébresztő! Legyen kez­deményező, és próbálja meg el­adni magát. Ne csak szavakkal, hanem a „csomagolással” is. Vegyen néhány izgató szere­lést. Szürke egéren csak ritkán akad meg a férfiak szeme. b: Ón az arany középút asszonya. Tisztában van vele, hogy a provokáció veszélyek­kel jár. De mindig tudja, hol a határ. Hogy miért nincs mindig szerencséje a férfiakkal? Mert helyén van az esze. Néha-néha azért át lehet esni a ló túlsó ol­dalára is. Persze csak az eskü­vőig! c: Ön egy kibiztosított bomba, amely csak arra vár, hogy robbanhasson. De vigyáz­zon! Gondoljon a robbanás utáni következményekre is! MAGYAR ÚJSÁGÍRÓK TANULMÁNYÚTJA AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN (4.) Oregon, a szelíd vadnyugat A Szent Lo- uis-Minneapo- lis-Port- land-Redmond útvonalon, először Mis­souri Államból északra, Min- nesotába, majd onnan Nyugat felé haladva érkeztünk meg a háborgó Csendes-óceán partján, Was­hington, Kali­fornia, Nevada és Idaho Ál­lamok által ha­tárolt festői Oregonba au­gusztus 4-én. Ez a hatórás repülés (három járattal és két átszállással) volt a leghosszabb Amerika fölött, és landoláskor még nem is értünk célba. A redmondi repülőtérről autóval egy óra alatt érkeztünk meg a mindössze 49 000 lakosú Bend városkába, ahol a vadnyugati filmek díszletei fogadtak ben­nünket - csak élőben. Amit programunk kezdete óta min­denkitől hallottunk, beigazoló­dott: „Oregon gyönyörű, ott remekül fogjátok érezni maga­tokat!” A festői táj egyszerűen lenyűgöző. Vulkáni erők for­málják évezredek óta a tájat, Oregon állam területe félsiva­tagi fennsík. A látvány kápráza­tos: mély kék tavak, helyenként vízeséssé átalakuló folyók, mél­tóságteljes sziklás hegyek, hó­födte csúcsok, a mezőkön, a földeken botanikus kertbe illő virágköltemények és óceánpart. Egyáltalán nem lepett meg, amikor vendéglátó kollégáink elmesélték, hogy ez a térség az utóbbi időkben lett nagyon fel­kapott. A nagyvárosokból ide menekülnek az emberek, jön­nek a rohanás, a zsúfoltság elől, hogy élvezzék a meseszép ter­mészetet, a tiszta levegőt, az élvezhető ivóvizet. Itt még vi­szonylag olcsók a telkek, bár az ideáramlás és a fejlődés követ­kezményei már az árakban is éreztetik hatásukat. Fontos szempont még, hogy errefelé lényegesen jobb a közbizton­ság. Alig néhány éve a fakiter­melés volt a fő jövedelemfor­rás, mára azonban turista köz­ponttá nőtte ki magát Bend. A kereskedők, üzletemberek örülnek ennek, ám a helybéliek, és akik a nyugalmat keresték, kevésbé. Washingtontól Flori­dán és Szent Louison át, min­den korábbi program csúcs­pontja volt az, amikor csalá­doknál jártunk, otthoni környe­zetükben ismerkedhettünk az amerikai emberekkel, láttuk, milyen valójában az „american way of life" (amerikai élet­forma). A legszívélyesebb mindez így is maradjon. Távo­labbra csak ak­kor tekintenek, ha valami zűr van, például Bosznia - bár ahhoz már a volt jugoszláviai ál­lam is túl mesz- sze van, hogy komolyan fog­lalkozzanak vele, netán a nagypolitika be­avatkozzon az ottani esemé­nyekbe. A kész­ség az önkriti­kára általában a művelt emberek sajátja. A csa­ládi környezet­ben zajló be­szélgetések so­rán mindig kiderült: vendéglá­tóink meglepően jól tájékozot­tak, ,.készültek Magyarország­ból”. Sokan ellátogattak már európai országokba és ha­zánkba, noha semmiféle rokon­ság, kötődés nem fűzi őket hoz­zánk. Rákérdeztek a bennünket is foglalkoztató gondokra: el­adósodás, elszegényedés, küsz­ködő gazdaság, az európai hatá­rok sérthetetlensége, a balkáni háború, a volt Szovjetunió utódállamaival való viszo­nyunk, az áttelepülő erdélyiek, a megnövekedett tranzitforga­lom, a bűnözés terjedése. Igaz, minden vendéglátónk olyan in­tézmény tagja, amely a nem­zetközi kapcsolatok ápolására alakult, szoros szálakkal kötő­dik a külvilághoz, főleg Euró­pához, Afrikához. Az sem lehet véletlen, hogy létrehozták! Nyilván tudják, hol van még tennivaló. Igen, az önkritikára való hajlandóság hasznos tulaj­donság. A harmadik hétre ki­kristályosodott néhány ilyen felismerés. Ha a tengerentúlia­kat például valamiért irigyelni lehet, akkor az nem elsősorban az az életminőség, amit a kom­fort, a fejlett infrastruktúra, a pazar lakáskultúra nyújt, hanem a gondolkodásmód és életfelfo­gás. Délutánonként nem halál- fáradtan, agyonhajszoltan es­nek be otthon az ajtón, hanem jókedvűen, és a nap folytató­dik! Sporttal, kocogással, ki­rándulással, vagy csak egysze­rűen jóízű baráti csevegéssel, és az asztalról természetesen nem hiányoznak a finom ételek és italok. Ha valahol fájdalmas volt a búcsú, hát Oregonban az volt. Vigasztalt viszont a tudat, hogy utunkat kelet felé folytat­juk, és a legközelebbi megál­lóig, a Michigan-tó parti Mil­waukee városáig 12 000-ről 9000 kilométerre csökken az a távolság, ami még egy hétig el­választ az itthoniaktól. (Folytatjuk) Niedzielsky Katalin Warm Springs (Meleg Forrás). Ebben az indián rezer­vátumban a nyugati törzsek kultúrájából adnak ízelítőt szerkesztőségi és a legbarátibb hangulatú találkozóink mégis az oregoniakkal voltak. Közben kezdett egyre élesebben kiraj­zolódni az amerikai ember képe. A hivatalos helyeken (külügy, lapkiadók, helyi ön- kormányzatok) túl nagy érdek­lődést bizony nem mutattak magyar dolgaink iránt. Tájéko­zottságot sem. S a hivatalos „ál­láspontnak” nagyjából megfe­lelt az átlagember érdeklődése és tájékozottsága. Találkoztunk viszont önkritikus szerkesztők­kel, akik elismerték: az ameri­kaiak bizony önzőek, jól élnek és csak az érdekli őket, hogy Oregon déli részén, működő' vulkánok közelében található ez a krátertó. A környező he­gyek csúcsát hó borítja augusztus elején is a szerző felvételei A világ legszebb fotómodelljei között volt a szécsényi lány Szőke Gitta, ez a mosolygós, 15 éves kislány még mindig nehezen hiszi el, hogy mindezt nemcsak álmodta, valójában ott járt a Hawaii-szigeteken. Hogyan került a szécsényi kis­lány az álmok szigetére? Éz év nyarán Budapesten, a New York Kávéházban rende­zett szupermodell Of The World fotómodellek versenyén a zsűri döntése alapján ő lett az első. így a világversenyen, amelyet a Hawaii-szigeteken rendeztek, Gitta képviselte ha­zánkat. Ez év őszén a világ 35 országa küldte el legszebb fo- tómodelljeit a nagy megméret­tetésre.- Hogyan és kivel utazott?-Repülőgéppel, egyedül. Édesanyám nem tudott elkí­sérni. A magyar szervek nekem sem biztosították az útiköltsé­get. Szponzorokat kerestünk, Még nincs döntés de hiába, így a 183 ezer forintos repülőjegyet ne­künk kellett kifizetni. Az ottani ellátás ingyenes volt. Pontosabban, most jelentkezett levélben egy szponzor, akivel még nem találkoztam, s kö­zölte, hogy kifizeti a re­pülőjegyemet.-Milyen volt a ver­seny?- Kemény. Naponta átlag nyolc órát dolgoz­tunk. Különböző szituá­ciókban fotóztak minket, és videófelvételeket ké­szítettek rólunk. Úsz­tunk, lovagoltunk, füröd­tünk, hegyet másztunk, divatbemutatót tartot­tunk. Ez idő alatt állan­dóan frissnek kellett len­nünk. Este különböző foglalkozásokon vettünk részt. Ott is állandóan moso­lyogni kellett, hiszen a fotósok, videósok sokasága vett minket körül.- Az eredmény?- Még nem tudom. Azt mondták, hogy kiértékelik a képeket, videófelvételeket, s annak alapján döntenek. Az ér­tékelésről, az eredményről érte­sítést küldenek. Eddig még nem kaptam semmit.- Milyen volt a mezőny?-Én voltam a legfiatalabb. Még egy kislány volt hozzám hasonló korú. A mezőny nagy része 17-18 éves volt.- Milyennek látta Hawaiit?- Álomszép.- És az ottani férfiak?- Különlegesek. Kedvesek, éppúgy, mint az ott élő lányok.-Jelentett-e valamilyen vál­tozást az életében a világverseny?-Talán annyit, hogy több megbízást kapok. Sokat dolgozom. Az ut­cákra került egy új lap, a Fotómagazin. Ok is fog­lalkoztatnak.- Láttam, hogy a cím­lapon az Ön fotója van.-Igen, kicsit divatba jöttem. De azt hiszem, hogy alapjaiban nem vál­tozott az életem. Esti ta­gozaton folytatom a gimnáziumi tanulmánya­imat, angolul tanulok, s jól érzem magam itthon, Szécsényben. Nem titko­lom, hogy 18 ezer kilo­méterre innen sokszor gondoltam Szécsényre, megyénkre. Egy kicsit hiányzott ez a környezet, de legjobban az édesanyám. Profilból Fotó: Gyurián Tibor Szenográdi Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents