Nógrád Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-01 / 257. szám
1994. november 1., kedd Szociálpolitika 7. oldal Melléklet Köszönet a bizalomért Köszönjük Kedves Olvasóink megtisztelő bizalmát, amely- lyel megkerestek bennünket. Természetesen ezután is minden levélre közvetlenül, a közérdeklődésre számot tartó kérdésekre, problémákra a Kapaszkodóban válaszolunk. Továbbra is várjuk leveleiket! Címünk: Népjóléti Képzési Központ, 3101 Salgótarján, Pf: 335. A borítékra kérjük írja rá: Kapaszkodó. Ma is szükség van a családra 1994 a család nemzetközi éve. A rendezvénysorozat hivatalos emblémáját - egy szív, melyet tető véd - Catherine Litassy-Rol- lier svájci művész tervezte. Szerinte ez ’’nemcsak az életet és a szeretetet, hanem az otthont, a melegséget, a másokkal való törődést, a szolidaritást és a tolerenciát is jelképezi.” Dr. Bánlaky Pál szociológust, a Családév Magyarországi Operatív Bizottságának elnökét arról kérdeztük: mit mutat a Család Eve rendezvényeinek eddigi mérlege?- Országos rendezvényeink szakmailag magas színvonalon megvalósultak - mondta a szakember. - Ide sorolom a Salgótarjánban megrendezett nemzetközi kongresszust is, amelyen a hazaiak mellett tíz országból vettek részt szakemberek. A családdal foglalkozó, különböző szaktudományt művelők felkészítése, tapasztalatcseréje nagyon fontos. Ami viszont ennél is lényegesebb, hogy több száz úgynevezett ’’kis” rendezvény zajlott szerte az országban.- Milyen jellegű rendezvények voltak ezek?- Sokszínűség jellemző a különböző programokra. Onnantól kezdve, hogy egy-egy régióban a Családsegítő Központok szerveztek szakmai programokat, egészen odáig, hogy pici települések mozdultak meg, lettek a partnereink.- Mit jelentenek ezek a programok az egyes családok számára?- Amikor megterveztük a család évét, az alapkoncepciónk az volt, hogy nem egy akciósorozatot kell szervezni, amely egy évig tart és aztán vége. Eleve azt próbáltuk érvényesíteni, hogy a Családév egy apropó ahhoz, hogy ráirányítsuk a figyelmet a családok problémáira. Tisztában vagyunk azzal, hogy ennek eredményei hosszabb távon jelentkeznek majd. Abban reménykedünk, hogy sikerül ráirányítani a társadalom és a politika figyelmét arra, hogy a családokkal speciális módon kell foglalkozni. Egyszerűen azért, mert a társadalomnak egy olyan apró, mikro-egységé- ről van szó, amely nélkülözhetetlen fontosságú. Ahhoz tehát, hogy újra tudjuk kötni a szétszakadt társadalmi, kapcsolati hálókat, szükséges, hogy ezt a családban kezdjük el. Innen vezet az út a helyi társadalmak közösségi hálóinak újraszövé- séhez. - démosz Bánlaky Pál szociológus A hónap verse: Madonna Emiliana Korlátos falépcső vezet fel az emeletre, abba a szobába, ahová nem hallatszik fel a hátsó műhelybeli vad kopácsolás és káromkodás. Sem az udvarbeli tyúkok esztelen káricsálása, sem a bolthajtás alatti üzlet tolvajlármája. Be nem zárt, mégis tilos szobában odafenn, amelynek ajtaja előtt lábujjon óvakodnak, történik a ház, s a világ legértelmesebb cselekedete: mellét nyújtja az anya a tejére éhes gyermekének. Bodosi György Szemtől szembe a munkanélküliséggel A kérdés kutatói általában egyetértenek abban, hogy a munka- nélküliség a társadalmi elidegenedéssel szoros összefüggésben van. Szociológiai szempontból az elidegenedés nem más, mint az értelmetlenség és tehetetlenség érzése. Olyan ez, mintha valaki idegen lenne a saját otthonában és hazájában. kahely találására. Ám ahová a hivatal küldött, ott az állást már betöltötték. Feketemunka sem megoldás, mert kihasználva érzem maEbben a házban naponta sok ember megfordul A munkanélküliség hatására az egyén elkülönül a társadalomtól, s a társadalom is elveszíti kapcsolatát az egyénnel. Az emberek egy csoportja dühössé és agresszívvá válhat amiatt, hogy képtelen irányítani a sorsát. Egy másik csoport igyekszik elkerülni az ellenséges társadalmi erőket, és tudatos elkülönültséggel védekezik. Az emberek harmadik csoportja elfogadja a helyzetet, a túlélés minden eszközét igyekszik megragadni. A középgenerációhoz tartozó munkanélkülieket kérdeztem arról, hogyan élték meg a munka elvesztését. ELVIRA 40 éves múlt: „1992. márciusában még nagyon bíztam, hogy a körülöttem zajló leépítésekből kimaradok, de áprilisban már az utcán voltam. Azt a pillanatot nem lehet elfelejteni. Fájt, hogy annyi munka után egyetlen ember sem volt, aki szemembe merte volna mondani: sajnálom, de nincs már rád szükség! Csak otthon sírtam. Kegyetlenül rossz volt. A férjem és a gyerekeim előtt nagyon szégyelltem magam. Nem tudtam, ezek után mi jön. Egy év múlva a férjem lett munkanélküli. Ennek az átélése sokkal nehezebb volt, mint a sajátomé. Harminchárom éves munkaviszony után, 52 évesen az utcára kerülni borzasztó dolog. Tudtuk, nagyon nehéz időszak vár ránk, de nem kerülhetünk padlóra. Nekünk még van egy gyerekünk, akinek szüksége van a szüleire, az igazi otthonra. Most átképzéssel próbálkozunk.” TAMÁS 39 éves: „Amikor munkanélküli lettem, úgy éreztem, hogy ráléptem a lejtőre. Márpedig aki egyszer elindult lefelé, az többé már nem tud megállni. Csak csúszik, csak csúszik egyre lejjebb. Aztán egyszer fennakad egy hálón. De rövid időn belül rá kell jönnie, hogy mégsem ő az, akit ki akartak halászni. Visszadobják, mint a mesebeli aranyhalat. Sajnos, ezzel én is így jártam. Egy kft. kihalászott, majd vissza is dobott. A jól menő utazási társaságról kiderült, hogy inkább a csalásaik miatt volt jövedelmező, mintsem a munkája által. Amikor ezt szóvá tettem, utat mutattak. Hamarosan befejezek egy átképzést. Aztán folytatom az utcán. Nincs rá garancia, hogy az új szakmával képes leszek elhelyezkedni. A kör bezárult, a világ ellenem fordult. Mire való bármilyen optimizmus?” JOLÁN 28 éves: „Felesleges állampolgár lettem. Voltak kísérleteim mungam. „Ha nem tetszik, mehetsz!” - így a tulaj. A társadalom? No, igen, az rám figyel! Létminimum alatti járadékot ad, és a minimál bér is a létminimum alatt van. Átképzésről, tanfolyamokról hallani. Meg számokról, hogy ennyi meg ennyi átképzettnek sikerült elhelyezkedni. En egyet, kettőt ismerek. Nekem nem hivatal, meg nagy duma kell, hanem munka!” Folytathatnám a sort oldalakon keresztül. Ami egyértelműen kimondható: az egyre nagyobb mértékű és hosszú ideig tartó munkanélküliségnek romboló hatása van. A ma még dolgozók is rettegnek, hogy elvesztik az állásukat. Az állam adóbevételei csökkennek, és ez a szociális kiadások mérsékléséhez vezet. Ami pedig tovább fokozza az elégedetlenséget. A piaci és gazdasági viszonyok átrendezésével együtt kell erősíteni a szociális ellátottságot. Nélküle nem létezhet szociális piacgazdaság! Demus Iván lapban megjelent riportban Ferge Zsuzsa egyetemi tanár, a szociálpolitika nemzetközileg elismert művelője így fogalmazott: „Kiderült: a családi pótlék reformjának lebonyolítása drágább lenne, mint szegénynek és gazdagnak egyaránt kifizetni azt." Szerinte: a családi pótlék-rendszer tervezett átalakítása a családok nem csak tíz százalékát érintené, ha a középosztály jelentős rétege kimaradna az ellátásból. M egjegyzem: nemcsak a drága lebonyolítás, hanem a társadalmi tiltakozás miatt is maradhatott a rászorultsági alapon járó családi pótlék. (homokiné) Címek, telefonok Népjóléti Minisztérium Ügyfélszolgálati Iroda 1051 B.-pest, Akadémia út 7. Telefon: 111-80-16. Országos Egészségbiztosítási Pénztár 1139 Budapest, Váci út 73/a. Telefon: 270-16-01. Nógrád Megyei Egészség- biztosítási Pénztár 3100 Salgótarján, Mérleg út 2. Telefon: (06) 32/317-477. Nógrád Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 3100 Salgótarján, Mérleg út 2. Telefon: (06) 32/311-210. B.-gy-i kirendeltsége,2660 B.-gyarmat, 16-os Honvéd út 2. (06)35/310-855. Jogsegélyszolgálat T. Károly salgótarjáni lakos munkanélküli, s jövedelem- pótló támogatásban részesül. Hallott a közösségi munkavégzésről, de nem tudja, hogy ki, miért, milyen időtartamra rendelheti el, s jár-e érte díjazás. T. Károlynak az alábbiakat válaszolhatom: A közösségi munkavégzésről az 1994. évi VI. törvénnyel módosított szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény 36/A,B,D.§-ai rendelkeznek, mégpedig a következőképpen: A települési önkormányzat a legalább hat hónapja jövedelempótló támogatásban részesülő munkanélkülit a lakosság vagy a település általános szükségleteinek kielégítése érdekében közösségi munkavégzésre alkalmazhatja, legfeljebb havi 40 órás időtartamra. A napi foglalkoztatási időtartam egy óránál kevesebb nem lehet, s nem haladhatja meg a napi 8 órát. Ezen munkavégzés ideje alatt a munkanélkülit díjazás illeti meg a jövedelempótló támogatáson kívül. A díjazás mértéke a legkisebb munkabér és a jövedelem- pótló támogatás különbségének időarányos része. Ha a munkanélküli a közösségi munkavégzés lehetőségét nem fogadja el, vagy az alól kivonja magát, részére három hónapig jövedelempótló támogatás nem folyósítható. Kivéve, ha a munkanélküli az orvosi igazolás szerint keresőképtelen, vagy a közösségi munka nem felel meg a szakképesítésének, illetve attól eggyel alacsonyabb szintű iskolai végzettséget igénylő munkának. A közösségi munkavégzés keretében végzendő munkák körét, szabályait a települési önkormányzat rendeletében határozza meg.dr. Szabó Lajosné Pazarlás-e a családi pótlék? z nem lehet igaz, ilyen nincs! - efféle gondolatok kavarogtak a fejemben, miközben az egyik országos napilapban a következőket olvastam: „...Az elmúlt hét végén az Esély című szociálpolitikai folyóirat ötéves jubileumi estjén kiderült: a szociális kiadások ellen folyik az ideológiai harc. A szakmát képviselő professzor asszony és a hatalmat reprezentáló miniszter egy véleményen voltak..." Valakinek, vagy valakiknek az jutott az eszükbe, hogy meg kellene szüntetni az alanyi jogon járó juttatásokat (például a családi pótlékot). Tehát visszafelé fejlődünk: ami már jól működött, azt szüntessük meg? Nem hiszem, hogy olyan közpénztárt lehetne szervezni, amelybe a gazdagok örömmel befizetnék családi pótlékaikat, mivel nekik már nincs szükségük erre a pénzre. De ha csak az ötletet nézzük, és arra vagyunk kíváncsiak, hogy van- nak-e önzetlen hívei a polgári mérsékletnek és a méltányos- sági juttatásnak, akkor úgy gondolom, ne kísérletezzünk. Már megint a szegényektől akarnak elvenni, holott ők vannak többen! Szerencsére egy másik napiHova forduljunk segítségért, ha gondoskodásra szorulunk? A személyes gondoskodást nyújtó ellátások megszervezése, működtetése, az állampolgárok tájékoztatása az intézményi szolgáltatásokról, azok igénybevételi lehetőségeiről, továbbá a szükséges ügyintézés az önkormányzati hivatalok feladata. Általános szabály, hogy a szolgáltatásokat igénybe vevők jövedelmük függvényében, azzal arányos mértékű térítési díjat fizetnek az ellátásokért. Akinek nincs jövedelme, illetve nagyon kevés jövedelemmel rendelkezik, a szolgáltatásokhoz térítésmentesen jut hozzá. Étkeztetés Azoknak az idős vagy beteg embereknek kell napi egyszeri meleg ételt biztosítani, akik ezt önmaguknak nem képesek elkészíteni és nincs olyan családtagjuk, vagy gondozójuk, aki ezt vállalni tudná. A havonkénti térítési díj nem lehet több havonta az ellátást igénybe vevő rendszeres havi jövedelmének 25 százalékánál. Az étel házhoz szállításáért fizetendő térítési díj sem haladhatja meg az igénybe vevő havi rendszeres jövedelmének 30 százalékát. Házi segítségnyújtás Ez a forma azoknak az idős, beteg, fogyatékos személyeknek biztosít a saját otthonukban segítséget, akiknek ez a mindennapi életükhöz, a személyi és környezeti tisztaságukhoz, a külső kapcsolataik tartásához nélkülözhetetlen. A gondozás elsődleges célja a „családpótló” segítségnyújtás. Módját, formáját, gyakoriságát az ellátást igénybe vevő egészségi állapota, a háziorvos véleménye Az ingyenkonyhán naponta egyszer étkezhetnek alapján a gondozás irányítása határozza meg. Az ellátást igénybe vevő jövedelmi helyzete szerint kell térítési díjat fizetni, amely havonta nem lehet több az ellátásban részesülő rendszeres havi jövedelmének 20 százalékánál. Nappali ellátást nyújtanak Minden olyan településen, ahol kétezernél több állampolgár él, az önkormányzat köteles gondoskodni az idősek klubjáról. Ezt az intézményt elsősorban azok az időskorúak látogathatják, akik önmaguk ellátására ugyan képesek, de koruk, egészségi állapotuk miatt szociális és mentális támogatást igényelnek. Húszezernél több lakos esetén valamennyi nappali ellátási formáról gondoskodni kell (például idősek klubja, fogyatékosok nappali intézménye, nappali melegedő, szenvedély- betegek nappali intézménye). Bentlakásos intézmények Ezek az intézmények az önmaguk ellátására nem, vagy csak folyamatos segítséggel képes idős, fogyatékos, beteg emberek részére nyújtanak átmeneti, vagy tartós elhelyezést. Alapvetően kétféle feladatot látnak el: ápolást-gondozást nyújtó otthonok, valamint rehabilitációs intézmények. Az elhelyezés általában bentlakással történik, ezt az állandó lakóhely szerinti önkormányzat polgármesteri hivatalánál kell kérni. A szociális intézmények lakói teljes ellátásban részesülnek. Szabály, hogy a személyi térítési díj nem haladhatja meg az érintett rendszeres havi jövedelmének 80 százalékát.
